Egy boszorka van...

A Hanti Márton Kilencedik Születésnapi Kincskereső és Feladatmegoldó Nap

2012-03-02T15:25:00.001+01:00

Megkezdődött a születésnapi ünnepségsorozat! Tegnap vette kezdetét egy előszülinappal, amikor is Marci nagypapája és Zsuzsa néni látogattak el hozzánk. Erre az alkalomra is sütöttünk egy tortát, sőt, gyakorlatilag Marci sütötte, én csak a keze alá dolgoztam és díszítettem. Volt ajándékozás:

Volt tortaevés, gyertyafújás, sok-sok extra tejszínhab:

Marci kapott ünneplős inget meg zoknit, egy karórát és egy könyvet. Még Regő és Csongor is kaptak ajándékot - Regőnek valószínűleg örökre a szívébe lopták magukat Marci nagyszülei, mert kis műanyag állatokat hoztak, és ez még nem minden: két elefánt is van köztük! És még én is kaptam egy szép csokor tavaszi virágot :) Marci nagyon eleven, lelkes volt, körbemutogatta az egész lakást, a zenésztudományát, a nagypapa mondta is, hogy ez új neki, náluk mindig "viselkedik" :).

A gyertyákat Marci gyújtotta meg, mert már ügyesen tud gyufát gyújtani, és el is fújta. Aztán Regő is szeretett volna fújni, úgyhogy megkérdeztem, ő hány éves, és újragyújtottam neki két gyertyát, hogy fújhasson. Aztán tortáztunk, beszélgettünk, közben felébredt Csongor, hazaért a munkából Péter, Marci pedig elment Zsuzsával iskolatáskát venni. Ez nem születésnapi ajándék volt, hanem éppen most kellett, mert a meglévő kiszakadt, de talán ennek örült eddig a legjobban. Tényleg szuper, erős, és van rajta pók, meg denevér és csontvázkéz is.

Ma reggel aztán a szülinapos egy papírrepülőt talált a szobája ajtaján, amit széthajtogatva értesült róla, hogy ő most a címben említett nevű eseményen vesz részt. Ettől rögtön nagyon lelkes lett, és azt mondta, ez a legjobb szülinapja, ilyen még nem is volt :)

(Az tény, hogy ilyen nem volt. Eddig az volt a hagyomány, hogy Marci a születésnapján szabadnapot kap az iskolából (korábban az oviból is kapott) és csinálunk valami programot. Volt bábszínház, állatkert, Csodák Palotája, minden évben valami jó. De idén nem láttam a lehetőségét, hogy hova vigyem olyan helyre, ami mindhárom gyerekemnek jó, vagy legalábbis jól tolerálható, de azért Marcinak a leginkább való. Így találtam ki itthoni programot.)

Különféle elrejtett útmutatókat talált a lakásban, térképet a nappaliról, feladatokat és játékos feladatlapokat, és mindenért járt egy kis nyeremény. Volt ott Fanta, mert az csak ilyenkor jár, volt csoki és képregényújság, filmnézés és társasjátékozás, zenélés és videókészítés. Például ilyen feladat:

Meg ilyen zenélés:

Aztán volt ebédre kedvenc, ünnepelt által rendelt rakott krumpli, és most épp a vége felé tart a nyeremény filmnézés a nyeremény pattogatott kukoricával és Fantával. Tudósítónk este még jelentkezik az ünnepségről, ne menjenek sehová! :)

Megoldókulcs

2012-03-01T23:38:00.001+01:00

Milyen jó, hogy az egyik Vekerdy-könyvemet olvasgatom olyankor, amikor a könyvtári szépirodalmat féltem. Abszolút nem kerestem célirányosan, az egyik kérdéses-válaszos könyvét olvasgattam szépen sorban, amikor ezt találtam:

"A kilencedik életév körüli időt a gyermeklélektan (Mérei) a metafizikus nyugtalanság korának nevezi. A Waldorf iskola megalapítója, Rudolf Steiner pedig a Rubicon-átlépés korszakának. Sokáig úgy tűnt, hogy ez egy nyugodt, sajátos tünetektől mentes időszak. De nem az. A gyereket különböző felbukkanó kérdések feszítik: élet és halál, eredet és származás problémái. Szüleim-e a szüleim - vagy csak örökbe fogadtak, és még nem mondták meg nekem? Mennyire lehet megbízni a tekintélyben, mennyire bízhatom rá magamat azokra, akikre eddig gond nélkül rábíztam magam? Igen, ez egy sajátos előserdülőkor..."

Másutt:

"A gyerekek nyolc-kilenc éves korukig hajlamosak a spontán tiszteletadásra azokkal szemben, akiket gyengédségük és játékosságuk miatt módjukban van szeretni. (Szeretetből ajándékozzák meg tisztelettel azokat, akikre úgy érzik, nyugodtan rábízhatják magukat.) A kilenc-tizedik és fordulója körül - vagy még előbb - azonban majd elkezdődik a szellemi éréssel és ítéletalkotással együtt járó tiszteletlenség és szemtelenség kora, amelyet tudni kell jól és szeretettel viselni, humorral viszonozni."

(Vekerdy Tamás: A pszichológus újra válaszol)

Na erre a jól viselésre, humorral viszonzásra érdekelnek még engem konkrétabb ötletek, de már jó, hogy ezt találtam, segít. Majd még olvasok erről. És persze megpróbálok így is tenni.

Van egy mai konkrétum is: a napi rendes veszekedés egyik visszatérő eleme, hogy Bátor kutya ebéd utáni kiengedése Marci feladata. És ő mindig nyafog, hisztizik, hogy ezt nem szereti. Vannak időszakok, amikor kitalálja, hogy tud a kutyával edzeni vagy játszani, és akkor pár napig élvezi, aztán megint újra kezdődik a nyafogás. Most már nagyon régen nem volt békés időszak ezzel kapcsolatban. Én meg ragaszkodtam hozzá, egy család vagyunk, mindenkinek megvan a maga feladata, tessék szépen megcsinálni.

Marci erre ma kitalálta, hogy cseréljünk, én menjek ki a kutyával, ő meg majd elmosogat. Rutinból rávágtam, hogy az úgy nem jó, de aztán elgondolkoztam. (Valószínűleg azért keletkezett bennem rögtön ellenállás, mert megint hisztivel kezdte.) Szóval ha ő konstruktívan áll a dologhoz, és megoldást, cserét, kompromisszumot ajánl, akkor meg kell próbálnunk! Lehet, hogy a mosogatáson is hisztizni fog, és akkor megint van egy megoldandó feladatunk, de lehet, hogy működni fog... Holnap cserélünk!

Mai mérleg

2012-02-29T21:01:00.000+01:00

1 tepsi szilvás pite (isteni, recept innen, csak barack helyett szilvával)

1 db gyümölcstorta

2 db alvó gyerek

1 db jelenleg még olvasó gyerek

1 db ujjszopós gyerek - még nem mindig találja meg, de már rájött, hogy ez jó, és nappal szándékosnak is tűnik: többször megébredt alvás közben, és mindig újra visszaaludt az ujja segítségével - de jó lenne, ha ez így maradna, sőt egyre tudatosabb lenne!

megint túl sok veszekedés Marcival, lelki belefáradás

1 db terv nappali takarítására

0 db nappalitakarítás

sok-sok megivott tea

1 db álmos, fáradt anya

Fáradt vagyok és boldog. Fáradt vagyok és kétségbeesett. Szervezkedem és gondolkodom. Járatom az agyamat. Idézem az eszembe az összes kiolvasott gyereknevelési könyvet. Nem akarok veszekedni, nem akarok. Nem vagyok ilyen, és nem veszekedős kapcsolatot akarok a gyerekemmel. Szeretném, hogy érezze, hogy szeretem, és én is érezzem, hogy ő szeret. (Azért gyakran érzem, és a háttérben meg állandóan ott van.) Hogy fogom elviselni a kamaszkort, ha már most nem bírom ezeket a kamaszosnak tűnő allűröket? Hiszem kisfiú még, csak maholnap lesz kilenc... Holnapután. Kilenc éve is fáradt voltam és boldog, kicsit türelmetlen és nagyon várakozással teli. Holnapután születésnapot ünneplünk.

Arthur C. Clarke: A város és a csillagok

2012-02-29T16:17:00.000+01:00

A minőségi sci-fi irodalmat Péter ismertette meg velem. Bennem az a kép élt a sci-firől, hogy különböző fura űrlények lövöldöznek és esetleg még az űrben üldözik egymást a járműveiken, ahogy gondolom, sokunk számára ezt jelenti a műfaj. Félreértés ne essék, kifejezetten szeretem például a Star Warst, látványos film, de ennyi. Na jó, tényleg vannak benne magvas gondolatok is.

A jó sci-fi azonban komolyabb, filozofikusabb, sokkal gondolatébresztőbb. Nem feltétlenül kellenek bele fura űrlények, ha viszont vannak, akkor sokkal fantáziadúsabbak annál, hogy csupán csápok nőnek ki a fejükből és lila pikkelyes a bőrük. A város és a csillagok szereplői például kinézetre nem sokban különböznek a mai embertől. A város Diaspar, a nagyon, évmilliókban mérhetően távoli jövő terméke. A Föld lakói már meghódították a csillagokat, de később a Támadók visszaszorították őket a Földre, azon belül is egyetlen városba, amelyet fal és kupola választ el az őt körülvevő sivatagtól. Az emberek már nem születnek, a városban nincsenek gyermekek. Helyette memóriatárolókból jönnek elő számukra kirendelt szülőkhöz, és ezer évig élnek, amikor is visszamennek a memóriatárolókba. Minden előző életükre emlékeznek a város legkorábbi éveitől. Itt születik a főszereplő, Alvin, aki egész életében érzi, hogy ő valamiért más. A diaspariak félnek a mélységtől, a távolságtól, a falakon kívüli világtól, még álmaikban sem akarják látni, Alvin viszont kíváncsi, és vágyik ezek után. Útkeresése során eljut egy olyan helyre, ahová évmilliók óta senkinek sem sikerült - és elhagyja a várost. Maga sem tudja, hová tart, kicsit fél is, de követi a belső hangot, ami létezése kezdetétől hajtja.

Kiderül, hogy még sincsenek egyedül a Földön. Élnek emberek máshol is, akik a továbbélés teljesen más formáját választották a Támadóktól elszenvedett vereség óta. Mások az értékek - nincs öröklét, van viszont szabadság. Alvin meg akarja mutatni az övéinek, hogy így is lehet, össze akarja hozni a két várost, és ezzel előre nem látható változásokat indít el.

Én még mindig tartok egy kicsit a sci-fitől, amikor belekezdek egy-egy új könyvbe. Aztán, ha ilyen, mint A város és a csillagok, akkor magával ragad. Végig izgalomban tartott, mit keres Alvin, és mi lesz, ha megtalálta. Sokszor vártam, hogy egy-egy jelenet, szereplő, mellékvonal a jelenlegi életünkben is megtalálható elméletek, esetleg vallási eszmék egyértelmű kritikája lesz, de nem, Clarke nem ilyen egyszerűen megfejthető. Szerencsére, mert az én szememben bizony sokat rontana a színvonalon egy "ja, csak erre ment ki az egész" felfedezés. Ennél sokkal inkább elgondolkodtat. Vajon miért gondolja úgy az egyik embercsoport, hogy el kell rejtőzniük, fizikailag és tudati szinten is? Miért szigetelődnek el, esélyt sem adva másoknak? Merre tart ez, milyen értékeket vesztenek, és mit nyernek cserébe? És bennem felvetődött az olvasás közben, hogy bár a több millió év ésszel felmérhetetlen, mégis mi lesz velünk akkor? Lesz-e egyáltalán Föld és azon élet, és vajon milyen formában?

Szóval ezért jó igazi sci-fi irodalmat olvasni.

A nő kétszer

2012-02-27T23:45:00.002+01:00

Vagy az anya kétszer:

Az alsón 2009 február 22-én az alcsúti arborétum pavilonjában. Ragyog a nap, olvad a hó, emlékszem, hogy csöpögött a pavilon tetejéről. Álmodozva nézem a napsütötte fenyőfákat, és azon tűnődöm, vajon milyen lesz a hasamban megbújó kicsi élet. Regő ekkortájt olyan 11 hetes volt.

A felsőn 2012 február 26-án az alcsúti arborétum cipruserdejéből jövök kifelé. Meg vagyok hatva. Emlékszem, hogy pont arra a három év előtti pillanatra gondoltam. Ugyanaz a sapka, a sál, a kabát, ugyanaz bennük a nő is, és mégse. Mennyi minden történt az eltelt három évben... Ez a montázs nagyon találó erre. A felső kép pedig, az elkapott pillanat nagyon én vagyok, most. Aki ismer, talán meglátja rajta. A színek, a mozdulat, a hangulat... Annyira el van találva, hogy szinte már intim. Köszönet érte a fotósnak, aki mindkétszer meglátta bennem magamat, és elkapta a pillanatot. És ha engem így látott, akkor ott kellett látnia bennem saját magát is.

Hóvirágünnep

2012-02-26T22:03:00.002+01:00

Az alcsúti arborétumban ilyentájt nyílik a hóvirág. Ami nem meglepő, hiszen máshol is ezt teszi, de itt két és fél hektáros hóvirágmezőben 7 faj 24 fajtája nyílik, igazi hóvirágszőnyeget alkotva. A bal oldali fotót én készítettem ma, nem a honlapról vettem le :) és ez még nem is a teljes virágzás. Gyönyörű.

Utoljára majdnem napra pontosan három éve voltunk Alcsúton, akkor Regő pár hetes volt a pocakban, az arborétumban még hó volt, és talán egyetlen szál eldugott hóvirágot ha láttunk. Most meg Regő érdeklődve, elevenen sétálta végig az erdei utakat, Csongor, akire három éve még nem is gondoltunk, jókat aludt a friss levegőn.

Igazából a képek többet tudnak mesélni nálam:

Látkép

A nagy platán


Péter és Regő a platán tövében - így látszanak igazán a méretek


Alulról

Téltemető

A tavakon, patakokon még jég volt

Erdei Regő

Tükröződés

Ez egyetlen hatalmas ciprus, a mellékágak gyökerekből nőnek felfelé

Regő egy odvas fában

Csongor aktív részvétele a kirándulásban

Jövünk kifelé az erdőből

Kukucs :)

Vidám fiúk :)

Amikor Regő a másik irányba akart menni

És még egy kis hóvirág

Szóval talán kiderült, hogy nagyon szép volt. Gyönyörű idő volt, és az arborétum fái alatt még a szél se fújt. A gyerekek tűréshatárait néhány perccel sikerült túlfeszíteni, mert Regő a hóvirágmezőben lett nyűgös, ami a túra legvége volt, és Csongor is nagyjából ugyanakkor ébredt és kezdett sírni. Végülis őt Péter felvette, én meg betettem Regőt a babakocsiba - elég vicces pózban, lábakat kilógatva - és siettünk kifelé. Éhesek is voltak, így betértünk az arborétum melletti étterembe. Én életemben először egy jacuzzi- és szaunahelyiség előterében szoptattam - meg nem sokkal utána életemben másodszor is - Regőnek vettünk sült krumplit, ügyesen, felnőtt széken ülve meg is ette, és mi is kértünk egy-egy levest, hogy ne nézzenek már ki egy adag sült krumplival. Az autóban egyik előbb elaludt, mint a másik :) Ügyesek voltak nagyon, Csongor kéthónaposan igazán szuper kis kirándulóbaba, Regő pedig nagyon sokat ment, minden érdekelte: virágok, fák, padok, kukák, patak, lépcső, botok és kövek... Jó volt végre kirándulni egyet, feltöltődni levegővel, napfénnyel és zölddel. Az arborétumot egyébként mindenkinek ajánlom, mint gyerekes programot.

Két és fél éves

2012-02-25T13:17:00.001+01:00

Regő Dániel ma töltötte be két és feledik életévét. Hihetetlen, de innentől már a három felé tartunk, és jön minden, ami ezzel jár: óvodai beiratkozás például, és a szülinap után az óvodakezdés. Milyen nagyfiú lett az én kicsi babámból :) Ez a nagyfiú persze még mindig elég babás, aranyos, pufók alkata van, és ami a leginkább babákra jellemző vonása: még mindig pelenkás.

Körülbelül 13 kiló, a múltkor megmértem, 88.5 centi, nem biztos, hogy túl pontos mérés volt, mert nem igazán volt partner benne. 23-24-es a lába, és a legutóbbi ellenőrzés szerint 19 foga van.

Mit kell tudni a két és fél esztendős Regőről? Apa-anya szeme fénye ő, aki még mindig megolvaszt és zsebre tesz minket, pedig közben ki tudja húzni a gyufát is könnyedén. Bájos és bűbájos, hangos, élénk, eleven, kedves, szeretetreméltó és nagyon szeretetteljes. Talán azok a témák már kevésbé érdekesek egy ekkora kisfiúnál, amiket az ilyen fordulópontokon ki szoktam elemezni. Az alvása ugyanolyan jó, mint eddig - nappal két-három óra, este nyolc-fél kilencre ágyban van, reggel hétköznap hat-fél hétkor kel, hozzá van szokva Marci ébresztőjéhez, nem lesz gond neki az ovis napirend. Az evése meg ugyanolyan rossz, mint eddig, amit tehetek, megteszem, édesség visszaszorítva, viszont nem aggódom és nem pörgök rá a témára. Most ebédre például megevett másfél szilvás gombócot, és még a szilvát se köpte ki! A szobatisztasággal pedig ugyanúgy nem állunk sehol, mint eddig, majd a tavasszal, nyáron. Emiatt sem aggódom, úgyis szobatiszta lesz egyszer.

Ezeket a dolgokat úgyis írom folyamatában a blogon, amikor épp történés van. Inkább mesélni szeretnék Regőről, arról, hogy milyen vele az élet, mit szeret, hogy fejlődik. Nagyon szereti az állatokat, és sokat ismer is. Állatos könyvből kevés neki a saját korosztályának való, Marciéi jobban izgatják. Ugyanígy szereti az állatos filmeket, bár a filmnézést kicsit túlzásba vittük az én ízlésemhez képest, most már azt is egyre inkább visszafogom. Szeret zenét hallgatni és zenélni is, akár Marci furulyázik, akár Péter zongorázik, megy segíteni, de magától is eszébe jutnak a játék hangszerei. Táncol, tapsol, megdicséri magát. A zenehallgatás, mondókás könyvek és persze a mi éneklésünk nyomán elég sok dalt, mondókát tud már, Süss fel nap, Csigabiga gyere ki és hasonlókat, és nagyon vicces, amikor egy-egy mondókából megtanult mondatot belesző a játékába. Szeret építőkockákkal is játszani, különböző típusúak vannak, van egy óriás elemekből álló Wader műanyag kocka, van egy duplóhoz hasonlító Abrick alapkészlet, van Marci legója, ami "nagy kocka" néven fut, persze nem a kocka nagy, hanem a doboza, és van még egy újonnan felfedezett, Marcitól örökölt nagy elemekből álló névtelen építő. Elkéri, kihozza és kéri, hogy építsünk házat. A rendes legóból főleg mi építünk neki, de a nagyobb eleműekkel már maga is ügyesen boldogul. Aztán ha kész a ház, hozza a műanyag állatait, és beköltöznek. Ilyen műanyag állatfigurákat biztosan fog még kapni, mert nagyon aranyosan és fantáziadúsan játszik velük, eteti, altatja, fürdeti, ringatja, sorba rakja, számolja, az állatok beszélgetnek egymással, beülnek a markolóba, aztán persze szanaszét ugrálnak a szobában. Nemrég kezdett plüssökkel is játszani, most három különböző méretű kutya a kedvenc, ezeket nagyon szereti, és mondja is, hogy a kutyák is őt. Gyakorlatilag babázik velük, és nagyon vicces viszontlátni a saját mozdulataimat, mondataimat benne. Sétálni, kint lenni is nagyon szeret, bárki készülődik valahova, ő rögtön jön és mondja, hogy menjünk iskolába, boltba, még hátizsákot is hoz. Elég jól is bírja: innen a játszótér legalább egy kilométer, motorozik vagy gyalogol, aztán játszik, és visszafelé végig dombnak sétál. Azért akkor már látszik, hogy fárad :). Most nem megyünk mindennap, hol mínuszok voltak, hol erős szél, várjuk is nagyon a tavaszt! A beszéde a legaranyosabb az egész gyerekben. Mindent megköszön, még mindig. De olyan szinten, hogy például mosom a haját, sikítva tiltakozik, de amikor kész, akkor megköszöni. Nagyon tud könyörögni: apa ne menj el, kééérlek, kérlek apa - hát ne lágyuljon meg az ember szíve? És mindenféle felnőttes szavakat, kifejezéseket használ, mind például "túlságosan" vagy "tökéletes". A helyén használja őket, én pedig majd' megzabálom, amikor hosszú, kerek, helyesen ragozott mondatokat rak össze az édes kis kiejtésével. Szinte látszik, ahogy forognak a kerekek a fejében. Egyre tisztul is a beszéde, nagy szívfájdalmam minden egyes elvesztett selypítés. Legutóbb például a zsiráf szót tanulta meg helyesen kimondani (persze a r hang még j) de sebaj, megvan a megoldás: egyre bonyolultabb nevű állatokról kell olvasni, és akkor olyan aranyosan mondja a gyerek, hogy bazilikuksz. Lehet egy ideig ennek örülni :).

Hát, mit is írjak még róla... Természetesen a dackorszak tombol, ahogy annak lennie kell, még van egy-két évünk azelőtt, hogy Csongor is beleérne. Egyre önállóbb, néha már túlságosan is. Nagy lelkesedéssel gyakorolja az öltözést, este egyedül kiszáll a kádból, magára tekeri a törölközőt és megy öltözni, aztán egy idő után kiabál segítségért, de nadrágot, zoknit fel- és levesz, szandált, cipőt is, bár a megfelelő lábat még nem mindig találja el. És a többi ruhadarabhoz sem kell nagy segítség. Az önállóságnak ez és még sok mozzanata szuper, de amikor teljesen egyedül akar kenyeret vágni például, na akkor résen kell lenni :) Amúgy mindenben jön és segít, sütni-főzni, apának szerelni, porszívózni és takarítani, mosógéppel mosni, ezt a tulajdonságát remélem, megtartja.

És végül a hónap képe:

Marciproblémák

2012-02-24T20:52:00.003+01:00

Most már több, mint egy napja érlelődik bennem egy bejegyzés, és nem tudtam, hogy fogalmazzam meg... Elöljáróban tudni kell, hogy Marci apjával és annak a kezelésével, hogy mi elváltunk, hogy mindkettőnknek új családunk van, alapvetően semmi gond nincs, jó apának tartom, rendszeresen viszi Marcit, törődik vele és általában rugalmas is.

Amikor az utóbbi hetekben többször beteg volt Marci, betegen természetesen itthon töltötte a hétvégéket. Utána én, mint vérbeli Szűz, meg mint gondosanyuka, aki tudja, hogy az illető apuka elég feledékeny típus, levélben összefoglaltam, hogy hogy szeretném a következő időpontokat. Március első hétvégéjétől számoltam visszafelé, mert akkor tervezünk először elmenni Csongorral a szüleimhez. Visszaszámolásomból úgy jött ki, hogy a mostani hétvége apás lesz, ezt meg is írtam több mással együtt neki. Marcinak is mondtam, én nyugodtan, ő örömmel készült az apás hétvégére.

Mígnem tegnap apja telefonon közölte, hogy ja, ő elfelejtette... És nekik is kell néha egy nyugalmas hétvége hármasban. Ez még rendben is lenne, de amikor rátértem, hogy hiszen előzőleg írásban jóváhagyta a "beosztást", amit direkt a feledékenysége miatt írtam össze hetekkel ezelőtt, akkor azt kérdezte, hogy miért, engem zavar itthon Marci??

Erre eldurrant az agyam. Nem veszekedtem hangosan, nem vagyok én olyan, de azért azt elmeséltem, hogy kicsit csalódott voltam amiatt is, hogy a busójárásra úgy kellett megkérnem az utolsó pillanatban - egy apának nem jutna eszébe magától, hogy elvigye, amikor látja, hogy nem találok felnőttet a fia mellé? - most pedig Marci már örömmel várja a találkozást... Hogy mondhat ilyet, hogy engem zavar?? Azt gondolja, hogy azért "küldöm" hozzá Marcit, mert útban van itthon? Ezen puffogtam egész este, és ma is sokat járt rajta az agyam. Aztán végülis mégis megoldotta, hogy mehessen Marci, és több szót nem is vesztegettünk a dologra.

Marci ma sapka nélkül jött haza az iskolából. Kérdezem, hol hagyta? Elmesélte, hogy fogócska közben lekapták a fejéről a gyerekek, azzal dobálóztak, majd eldugták... Pár napja térdig sárosan jött haza: összerugdalták, tehát ez már a második ilyen eset volt. Na azzal a lendülettel nyomtam Csongort Marika néni kezébe, és irány vissza az iskolába. Kicsit kifaggattam az említett gyerekeket meg a tanító nénit, a sapkát a folyosón, egy gerenda és a mennyezet között találtuk meg, és hát micsoda dolog ez, hogy rászállnak Marcira? Persze az én kis mulya fiam meg nem szól tanárnak, amikor történnek a dolgok... Bezzeg amikor elsős korában ő volt verekedős, az feltűnt mindenkinek. Hazafelé jövet még egy gyerekkel találkoztunk, aki részt vett a dologban, jó félelmetes lehettem, ahogy megálltam mellette kocsival, kiugrottam és elmagyaráztam, hogy inkább a barátkozásra törekedjen Marcival, közel is laknak, tök jó lenne, ha barátok lennének, és nem a piszkálódással próbálna közelebb kerülni hozzá. Neki felhívtam az anyukáját is, hogy tudjon róla, hogy beszéltem a fiával. Azt hiszem, nem kerítettem a dolognak nagyobb feneket, mint amekkorát megérdemelt, de kicsit megmutattam magam az iskolában, ne gondolják már, hogy Marcit szabadon lehet piszkálni...

Tapasztalatok

2012-02-23T12:16:00.002+01:00

Immár kipróbált, megerősített tény, hogy a kicsi autómban (illik egy blogon márkát írni? szóval egy kis Fiesta) remekül elfér hátul három gyerekülés. Konkrétan egy 9-25 kg-s rendes ülés, egy magasító és egy babahordozó. A bekötés nem olyan egyszerű, mert az övcsatolókat nehéz kibújtatni az ülések között, de elférnek. És a majdnemkilencévesnagyfiú ötletesen ki is tud mászni középről, ha őt kell először kitennem, és a két öccse kétoldalt benne ül az ülésben/hordozóban.

Az pedig egy érdekes tapasztalat, hogy a hazafelé útba eső élelmiszerüzletben (illik egy blogon márkát írni? szóval egy Sparban) az egyszeri anyuka a maradék két gyerekét beteszi a bevásárlókocsiba oly módon, hogy a kétésfélévest az erre kialakított ülőrészbe, a kéthónapost meg hordozóstul a kocsi tetejére. A boltba beérve ezzel a karavánnal az illető anyuka azt tapasztalja, hogy van egy forgó akadály a kocsit toló vásárló számára, és egy lógó akadály a bevásárlókocsi előtt. Utóbbin a gyerekek nem férnek át. Anyuka kezeli a helyzetet: hordozós baba kocsi tetejéről levesz, bevisz, hordozóstul földre letesz, anyuka másik gyermekért visszafordul. Hoppá, most jön rá, hogy a forgó akadály csak befelé forog, kimenni nem lehet rajta... Szerencsére a bevásárlókocsi az akadályon átnyúlva kézzel elérhető távolságban volt, Regőt kivettem, átemeltem a korláton, a kocsit áthúztam, a gyerekeket visszapakoltam, és vásároltunk.

Slusszpoén: otthon az édes apjuk közölte, hogy a két utcányira levő hasonnevű élelmiszer jellegű vegyesüzletbe gond nélkül bementem volna az egész karavánnal, mert ott semmi ilyesmi nincs.

Másik tapasztalat: legkisebbik kisfiam, akinek vészhelyzetekre, úgymint autózás, van cumija, de itthon nem kap, nem akarom rászoktatni, és ezt bölcsen tudja és ki is köpi - szóval amikor nem nagyon lenne kézenfekvő megoldás arra, hogy ne sírjon mondjuk vásárlás közben, akkor okosan elfogadja a cumit. Amikor hazaérünk, bár még alszik a hordozóban, kiköpi :) Okos baba.

Hogy mindezt miért is: egész büszke vagyok, mert tegnap éreztem magamban először erőt és energiát, hogy Marcit elszállítsam edzésre, odafelé patikába menjek, visszafelé bevásároljak, és ezt az összes gyerekemmel. Most már rutinos leszek :)

Nyílt nap és oltás

2012-02-22T14:04:00.000+01:00

Nem valami fantáziadús bejegyzéscím, most nem tellett több tőlem :) Ma jól szervezett sétára mentünk a két kicsi fiúval és Marika nénivel. A szervezés lényege az volt, hogy nekem tíz órára oda kellett érnem az iskolába, ugyanis ma az első három órában nyílt napot tartottak, bemehettek a szülők is megnézni a tanórákat. Én a harmadikra mentem, pont matekra, addig a mama sétált a kicsikkel. Csongor elaludt a babakocsiban, így vele nem is volt semmi gond, gyakorlatilag csak Regővel kellett foglalkoznia.

Marci matekórája egész élvezetes volt, minden tanévben láttam eddig egy órát, és egyre jobban tetszett.

Gyanús, hogy azért, mert a tanító néni elsőben is ugyanúgy tanított már, mint harmadikban, csak mostanra a gyerekek is felnőttek hozzá. Korábban hiányoltam a játékosságot, a mozgást, most már megfelelőnek éreztem. Láthattam az interaktív táblát is működés közben, Marci is használta, nagyon szerették a gyerekek. Én talán kicsit maradi vagyok, vagy talán nem aknázták ki teljesen a táblában rejlő lehetőségeket, de azon kívül, hogy a tanítónak időt és energiát spórolt, nem láttam érdemi különbséget a hagyományos tábla és kréta, meg az interaktív tábla között. Pont ugyanannyira volt interaktív a kettő :)

Az óra témája az űrmérték, mértékváltás volt, röpködtek a literek, hektoliterek. Tetszett, hogy igaziból, vízzel és fecskendővel, mérőpohárral, kancsóval is mértek, ez sokkal érdekesebb volt, mint a tábla, a végén már spontán kórusban számolták a gyerekek, hány decis mérőpohárnyi vizet lehet tölteni a literes kancsóba.

Marci a táblánál:

Sikerült végigülnöm az órát, minden rendben volt közben a kicsikkel is. A következő programpont Csongor két hónapos mérése és oltása volt. Szép nagy baba: 6280 gramm és 60 centi, a doktornő hirtelen azt hitte, hogy már három hónapos, meg hogy megduplázta a születési súlyát. Utóbbi még arrébb van, így jár, aki nagynak születik :) Megkapta a két oltását, sírt nagyon szegénykém, az orvosi vizsgálat szerint pedig vele is mehetünk a gyereksebészetre... Ez valami alkati dolog lehet, hogy mindkét kicsi fiamnak sérvei vannak meg hereproblémái: Csongornak vagy vízsérv, vagy valódi heresérv. Előbbi felszívódik, utóbbit műteni szokták... hát, nem tetszik. A mellduzzanata rendben, az ő korában még normális, az arcán a kiütés sem allergiás. Összességében gyönyörű, jól fejlődő, ügyes kisbaba, nagyon tetszett mindenkinek :) Nekem is!

Tavasz

2012-02-21T13:16:00.000+01:00

Ne kiabáljuk el, szerintem még majd szigorít magán egyet a tél, nem adja olyan könnyen... de ezt akkor is az előbb fényképeztem a kertben:

Elkapott halvány kéthónapos mosolygós

2012-02-20T22:14:00.001+01:00

Télűző

2012-02-20T14:26:00.002+01:00

Marci tegnap Mohácson járt a busójáráson. Már az egy külön történet, hogy hogy sikerült megszervezni, hogy elmehessen. A kirándulást az iskola szervezte, konkrétan Balázs bácsi. Ebből számomra logikus volt, hogy ez alapvetően egy iskolai kirándulás, csak mivel nem telne meg a busz, jelentkezhetnek mások is. Aztán amikor befizettem Marcit, akkor mondták, hogy jó lenne, ha menne vele felnőtt is, mert ez úgy van, hogy odamennek, aztán egész napos szabad program, majd a busszal hazajönnek. Én meg azt hittem, hogy mennek tanárok is, vagy ismerős szülők, akikkel lehetnek a gyerekek, mint egy osztálykiránduláson - de nem. Szerencsére még időben voltunk, úgyhogy elkezdtem felnőttet keresni. Én nagyon szívesen mentem volna, de hát ez most nem volt opció. Elsőként Zsuzsa nénit kérdeztük meg, aki rokon, és mostanában sokat segített például edzésre vinni Marcit és hasonlókban. Gondolkodási időt kért, meg voltak kérdései, hogy mi van, ha hideg lesz, hol lehet melegedni, hol lehet enni és hasonlók. Ezeknek utánajártam, de mire megkaptam a válaszokat, addigra az is kiderült, hogy Zsuzsanna napon lesz a busójárás, és neki vendégei lesznek, tehát nem tud menni. Ezúton is sok boldog névnapot, Zsuzsa! :)

Ekkor kérdeztem meg anyukámat, akinek nem volt sok kedve az egész napot Mohácson tölteni, miközben másnap dolgozik, plusz a hétvégi házimunkák és a többi. Már kezdtem tanácstalan lenni és arra gondolni, hogy Marika nénit kérem meg, pedig neki 75 évesen a kétszer három óra buszozás, közben sok kinti program tömegben nem igazán való. Aztán egyszer csak beütött az isteni szikra - miért is nem megy vele az apja? Milyen szuper apa-fiú program lenne :) Felhívtam, ő megbeszélte a családdal, utolsó percben döntött, hogy elmegy, befizettem, és így elhárult minden akadály.

Vasárnap reggel kölcsönadtam Marcinak a fényképezőgépemet, és szendvicsekkel, innivalóval, váltás ruhával felszerelkezve útnak indultak. Itthon közben ragyogó napos idő lett, úgyhogy bíztam benne, hogy talán Mohácson is hasonló. Sokat gondoltam napközben Marcira, aki végül este tíz előtt kicsivel jött meg, lelkesen, fáradtan és kipirulva. Este már csak kicsit mesélt, ami hirtelen eszébe jutott. Hozott nekem egy busóálarc-hűtőmágnest :) Ő meg kapott kereplőt, csúzlit, ördögbotot. Hosszabban aztán ma reggel mesélt iskolába menet (közbeszúrás: az első olyan reggel, amikor egyedül sikerült fél nyolcra összekapnom mindhárom gyereket és magamat is, pedig még el is aludtam). Volt kézműves vásár, sátorban ebédeltek, látták a felvonulást, sok busót és egyéb maskarás embert: törököket, boszorkányokat, valamint népitáncosokat. A boszorkány megijesztette Marcit :) Voltak mindenféle felvonuló járművek, vicces busók, az egyik még tüzet is okádott. Az egyik járműből is spriccelték a lányokat, egy busó meg vasvillával szurkálta őket, mert a lányokat nagyon szeretik a busók. Egy alagútban ittak forró teát meg forralt bort, Marci kapott egy óriási szívószálat hozzá. A Fő téren meghallgatták a polgármester köszöntőjét meg a busó csoportok bemutatkozását. Játszótéren is voltak, ott ettek szendvicset, Marci játszott is. Lementek a Duna-partra megnézni a koporsó vízre bocsátását, de abból valamiért semmit sem láttak. Este megnézték a nagy máglya meggyújtását, a tetején elégett a telet jelképező szalmabábu is, és utána jöttek haza. A bejegyzésben szereplő képeket Marci fotózta:

A visszafelé út szuper volt, szóláncot meg barkochbát játszottak apával, aztán beszállt Balázs bácsi is. Aztán Balázs bácsi átvette a játékmester szerepét, mindenféle más játékokat is játszottak híres emberekkel meg szavakkal. És aztán hazaértek, és Marci csak mosakodott, nem is fürdött és nem is zuhanyozott, és elmesélte nekünk gyorsan a napot, meg megmutatta, mit kapott, és ment aludni, itt a vége, fuss el véle, bújj gyorsan a közepébe. :)

Két hónapos

2012-02-20T10:57:00.000+01:00

Tegnap este azon morfondíroztam, hogy két hónapja ilyenkor a szülésznőmmel beszélgettem, és arról nyafogtam neki, hogy én nem fogom tudni, melyik az igazi fájás... és néhány óra múlva bizony már tudtam, reggelre pedig megszületett Csongor, máig hihetetlen számomra.

Nagyon sokat változott két hónap alatt, gyűrött újszülöttből gömbölyű kisbaba lett. Sok mindent tud már, lassan kiismerjük egymást.

A napirend alakulgat, van, hogy már azt hiszem három-négy nap után, hogy na kialakult végre valami, aztán a következő napokban borul, de azért az alapok megvannak. Fix az este hat körüli nyűgösség, utána fürdés, és a fél kilenc körüli elalvás. Nagyjából talán beállt napi két nagy alvásra és egy-két picire: reggel és este vagy elszundít egy negyedórácskára, vagy nem. A két hosszú alvás meg úgy néz ki, hogy valamikor délelőtt elalszik, kilenc-tizenegy között valamikor, és onnantól általában alszik három órát. Aztán egyet-kettőt ébren van, és megint egy nagyobbat alszik. Ha szerencsénk van, akkor ezt Regővel átfedésben teszi :) Az egyedül elalvás még nem nagyon megy. Volt már rá példa, de általában azért a szoptatásba alszik bele, vagy ringatás, sétálgatás közben.

Most már nem szopik olyan gyakran, amikor aludni készül, akkor többször mellre teszem, hátha úgy sikerül, de amikor tényleg evés céljából szopik, az reggel, este, alvások előtt-után és éjjel egyszer-kétszer van. Az öt-hat órás alvások éjszaka rendszeressé váltak, volt már hét is, így legtöbbször csak egyszer kel, kivéve persze az elmúlt éjszakát, amikor azt hiszem, három ébredése volt. Szerencsére most már csak szopik és visszaalszik, bár néha elég hosszan, meg néha tíz perc után újra hív, de a lényeg, hogy éjjel már nem kell vele a nappaliban sétálgatni. Szerencsére a testvérei sem ébrednek fel rá éjszaka.

Most már naponta több mosolyt is kapunk, már apa is, én pedig már igazi nagy teleszájasat is láttam :) Fotózni persze még lehetetlen. Gügyögni még nem nagyon akar, időnként vannak kis hangjai, főleg fürdés előtt, amikor már tudja, mi jön és szereti, megnyugszik az azt megelőző nyűglődésből. Örülök neki, mindig beszélgetek vele, ő nagyon figyel, én pedig várom, hogy válaszoljon :)

A kezét nézegeti és használja is, bár szerintem még nem tudatosan, de megpofozgatja a babatornáztatóról lógó játékokat. Egyre jobban szeret hason lenni, és az elé tett játékot nézegetni. A fejét szépen megemeli és tartja, és ha nem látom, nem hiszem el, de többször átfordult már hasról hátra - biztosan nem a szándékos és tudatos fordulás ez még, de akkor is. Regő is így csinálta, bár pár héttel nagyobb volt. Aztán elfelejtette, és csak pár hónappal később fordult újra.

A testvérei imádják, és ő egész jól bírja a gyűrődést. Főleg Regő nem igazán érti, hogy csak finoman, úgyhogy a kedves simogatásból, csikizésből hamar olyan lesz, amitől már féltem Csongort, de persze nem bántás, és semmiképp nem szándékos, hanem aranyos, játékos. Nemsokára Csongor testi ereje, mozgása is alkalmas lesz rá. Mindketten nagyon szeretik ölbe venni, Regőnek csak szépen ülve, kitámasztva adom oda, de Marcinak simán a kezébe lehet nyomni, ha hirtelen le kell tennem.

Csongor az első gyerekem, akit zavar, ha nem tiszta a pelenkája, a többiek olyan jól elvoltak a meleg, nedves közegben, mint a befőtt. Nála néha kiderül, hogy egy pelenkacsere elég a boldogsághoz. Még az utolsó darab kettes pelenkákat hordja, de már nagyon kell a hármas. Ruhából 62-est, bodyból vannak 68-asok is. Olyan az alkata, hogy a törzse hosszú meg a karja, a lába aránylag rövidebb, így a rugdalózók tovább jók. Jó lesz, ha jön a tavasz, mert az overallok is lassan kicsik lesznek.

Néha már megtalálja az ujját, örülnék, ha ő is használná, nem szeretnék neki cumit adni. Autózáshoz neki is vettünk, mint Regőnek, hiszen ott nem tudom kivenni, felvenni, megszoptatni, de ha én vezetek, még hátranyúlni se nagyon, eddig egyszer használtuk a cumit.

Kicsit aggódom amiatt, hogy még mindig enyhén duzzadt a melle, a múlt héten kifejezetten nagy duzzanatot lehetett tapintani jobb oldalon, most már kisebb, de még mindig megvan. Elvileg hormonális hatás a terhességből meg az anyatejből, de vajon meddig normális? Múlt héten hívtam a védőnőt, ő akkor azt mondta, rendben van, szerdán pedig megmutatom a doktornőnek is. A másik dolog egy kis kiütés az arca két oldalán - lehet, hogy mégiscsak tejallergiás ő is? Ha igen, neki vannak a legenyhébb tünetei. Most laktózmentes tejet iszom, ha a doktornő szerint a tejfehérje okozza, akkor legfeljebb abbahagyom megint. Összességében ő egy igazi örömbaba, egy ajándék. Persze a többi is az volt, de a harmadik már tényleg ajándék. Sose gondoltam volna, hogy lesz egy Csongor nevű kisfiam - de hát tavaly ilyenkor még azt se hittem, hogy egyáltalán harmadik gyerekem lesz. Hálás vagyok, hogy lett, és hogy ilyen lett.

Bolondoznak

2012-02-18T19:33:00.001+01:00

Vadászat

2012-02-18T19:04:00.000+01:00

Én ezt a formáját szeretem a vadászatnak... fényképezőgéppel lövöldözni :) Lőttem ma néhány madarat, kutyát, macskát, de utóbbit töröltem, mert elmosódott lett.

Olvad a hó, 4-5 fok volt ma. Előbújtak a madarak. A kert az utca felé lejt, a kapuban ilyenkor nagy pocsolya képződik, ma madárfürdőként funkcionált. Sajnos a széncinkék, feketerigók nagyon fürgék, már a gép beélesítésének hangjára felreppentek, de egy fürödni induló gerlét és egy diófán ülő verebet sikerült lekapnom.

Ez pedig Bátor kutya:

Ezt a diófa rajzolja az égre, szeretem a látványát télen is, nyáron is:

Ez pedig Fehérvár széle Marika néni teraszáról:

Abbahagytam a fejést

2012-02-18T18:29:00.000+01:00

Ez már pár nappal ezelőtti hír, csak nem jutottam odáig, hogy meg is írjam :)

Szóval amikor az utolsó pohár tejet odaadtam, majd rá egy-két napra Zsuzska visszahozta a poharakat, akkor mondta, hogy szerinte talán már nem fog kelleni. 80-90 grammokat szopizik Aisa, sőt aznap reggel 130-at. Kérdeztem, hogy ez mit jelent, mert nekem a grammok nem mondanak semmit. Kiderült, hogy az elmúlt kb. négy-öt hétben egy kilót hízott a kislány, és tápszert már egyáltalán nem kap, sőt Zsuzska is tud napi 10-20 millilitereket fejni, ami elég, ha mégis kéne pótlás. Nagyon örülök :) Miattuk is persze, de nekem is jólesik már abbahagyni. Ahogy emlékszem, Marcinál és Regőnél ilyenkor már rég beállt a kereslet-kínálat. Nekem soha életemben nem volt sok tejem, csak pont elég, és nem ismertem azokat a jelenségeket, amiket másoktól hallottam: hogy az első hetek után is folyik a tej, vagy fáj a szoptatás, a mell. Most bezzeg... Elnézést kérek azoktól, akik épp a kevés tej problémájával küzdenek, küzdöttek, nem bántásból írom, de nekem most a túl sok tej okozott kellemetlenségeket. Még most is spontán, bármikor jelentkező fájdalmas tejleadó reflex, szorító melltartók - a szoptatós, mindenféle merevítő nélküli is - napi több pólócsere, éjszakai tejfolyás. Csongor sem örült neki, hogy nem tudjuk összehozni a közös igényünket: többször előfordult, hogy szopizott volna, de igazából nem akart enni, de ömlött a torkára a tej, vagy félrenyelt, mert túl erősen spriccelt neki. Néha szerintem sikerült túletetni is, vagy a laktózban gazdagabb első tejből többhöz juttatni.

Persze nem panaszkodom, amúgy örülök, hogy van tej, de jó lesz már beállni a mi igényünkre. De az is nagyon jó, hogy Aisa is kaphatott belőle, hogy a fiamnak tejtestvére lett, és hogy Zsuzskának is sikerül kizárólag szoptatnia Aisát :)

Blogdíjak

2012-02-17T17:22:00.004+01:00

Ez a blog, amióta egyben van, nagyjából féléves, de még nem kapott egy díjat sem, most viszont nagy meglepetésemre egyszerre kettőt! :) Mártitól kaptam a Mosolygós Napocska díjat:

Emitől pedig a Sokoldalú Blogger díjat:

Mindkettőt köszönöm szépen, nagyon jólestek! Mindegyikhez tartoznak szabályok: Mártiéhoz három, Emiéhez hét dolgot kell írnom magamról, az összesen tíz. Megköszöntem, kitettem, ezek a feladatok kipipálva, akkor lássuk a tízes listát. Bár azt hiszem, túl sok újdonságot nem tudok magamról elárulni :)

Grafomán vagyok. Írok blogot, azt hiszem, elég termékenyen, bár nem a mennyiség a cél. Írok babanaplót a babaneten, és most hívott meg szintén Márti a Könyvfalók blogba, amit nagy örömmel elfogadok - bár neki ezt még nem is mondtam :) És mától írok postbookot is.
Nagyon Szűz vagyok... van, amiben szinte már mániákusnak nevezhető, pedig már sokat fejlődtem. (Most idejött Péter és azt mondja, a világ legkevésbé tipikus Szűz jegyű lénye vagyok :D)
Az írás mellett a másik szerelem az olvasás, a harmadik pedig a fotózás. Ebben még messze nem vagyok ügyesnek sem mondható, de lelkes kezdőnek talán igen. Szeretnék fejlődni, ehhez a technikai feltétel már megvan - imádom a gépemet.
Mondok néhány kedvencet - ezek szoktak változni is, pillanatnyi hangulatokból is adódnak, de ha most éppen megkérdeznének, akkor a kedvenc színem a zöld, a kedvenc ételem a nyári grillezett rakott zöldségek, a kedvenc állatom pedig a vadlúd.
Megkértem Pétert, hogy mondjon egy dolgot rólam. Azt mondta, lófarkas kislány vagyok. Pedig a lófarkas, az egy igen fura állat.
A blogomban itt jobbra a Magamról rovatban tévesen szerepel az, hogy mellékállásban varrónő vagyok. Szegény varrógépem sokat szomorkodik amiatt, hogy mennyire elhanyagolom. Igazából kötni szeretek és szoktam sokat, de olyan meg nincs, hogy "kötőnő".
Tearajongó is vagyok. Kávét kizárólag a hatása kedvéért iszom, az ízét nem szeretem, ezért nagyon sok tejjel és egy kis cukorral iszom. Viszont a teát ízesítés nélkül, és rengeteget. Mondjuk igazi teát keveset, inkább gyümölcsöket és gyógynövényeket, de a kedvenc teázónkban már sok mindent kóstoltam.
Gyermekpszichológus akartam lenni. Az volt az álmom, hogy teszek valamit a világért: majd pedagógusok nemzedékeit tanítom ki, akiknek a kezei alól aztán egészséges lelkű gyerekek nemzedékei kerülnek ki. Most már megelégszem azzal, ha sikerül elérni, hogy az én kezem alól kerüljön ki három egészséges lelkű gyerek. De azt még nem adtam fel, hogy tanuljak valamit, és olyasmin dolgozzak az itthoni évek után, amivel ténylegesen létrehozok valami értéket, és egy kicsit jobb lesz általa a világ.
Ha lehet egy kicsit részrehajlani - magam felé, mint minden szentnek a keze: szeretem az olvasóimat! Ezúton is kérem, hogy aki zugolvasgat és van rá lehetősége meg kedve, kattintson a követés gombra, hadd lássam :) Úgy örülök minden új arcnak :)
A mottóm, a filozófiám, anyaságom nagy tapasztalata két szóban foglalható össze: minden elmúlik. Amikor összecsapnak a fejed felett a hullámok, amikor attól félsz, jaj ez már mindig így lesz, sosem fogok aludni, sosem fogok nyugodtan vécére menni, sose leszünk kettesben a párommal és hasonlók, gondolj erre! De tartsd észben, hogy ez a jó dolgokra is igaz. A gyereked csak most kicsi, csak most akar éjjel hozzád bújni, csak most van rád ilyen mértékben szüksége - ez is elmúlik, és pár év múlva, amikor azt se tudod, merre jár, Neked fog hiányozni. Ne engedd el a pillanatokat :)

A blogdíjakkal az a feladat is szokott járni, hogy továbbadjuk őket négy-öt embernek. Ez az a része, amit nem fogok teljesíteni. Amikor külön volt az öt blogom, azt a tapasztalatot szereztem, hogy ha mindenki továbbadja újabb négy-öt embernek, szinte vírusként terjed el az adott díj a blogvilágban. Van, akinek az öröm mellett nyűg is, illetve valahogy értékét is veszti, ahogy szaporodik. Viszont mivel tényleg érték és elismerés, szabadjára bocsátom: vegye, vigye, aki szeretne élni a feladatokkal és megajándékozni vele valakit! Ha nekem kéne megjelölnöm néhány blogbarátomat, aki szerintem megérdemli, a következőknek adnám tovább, minden kötelezettség nélkül: Lepkevár, Kikocs, Gabka, Cucka és Orsi.

Marci zenét szerez

2012-02-16T20:47:00.002+01:00

Na jó, ez a cím kicsit nagyképűen hangzik, de minek neveznétek azt, hogy ír magának egy sor kottát, figyel a violinkulcsra, az ütemekre, a szünetjelekre is, sőt még azt is kitalálja, hogy milyen hangulatú, ritmusú zene legyen, ami illik hozzá, aztán eljátssza és megtanulja furulyán? Ez lett a Marci-induló:

A másik pedig a Gyere, jó pajtás című dal, az egyik kedvence a Furulyaiskolából, egyelőre úgy gondolja, hogy ezt akarja majd játszani a zeneiskolai meghallgatáson:

Játszanak

2012-02-16T13:46:00.003+01:00

A minap előkerült a járóka. Regőnél főleg csak a kertben használtuk, de most Csongor érdekében úgy érzem, muszáj bevetni, mert esetleg ráugranak vagy ráesnek a szeleburdi testvérei, a kertbe pedig majd kap egy könnyű műanyagot. Persze amennyire nem szerette Regő akkor, amikor neki kellett volna rendeltetésszerűen használni, annyira kívánkozik most bele.

Tegnap aztán újra összeszereltük a babatornáztatót is, és íme a végeredmény:

Gary Chapman: Gyerekekre hangolva

2012-02-15T08:50:00.000+01:00

A könyv olvasása közben hol a szégyen fojtogatott, hol a fejemet csapkodtam a kezemmel: hogy én eddig erre nem jöttem rá...!

Tulajdonképpen nem a spanyolviasz az, amit Chapman felfedez, csak valahogy az ember a napi konfliktusokban nem gondol bele... Most aztán lehet vádolni magamat, de tulajdonképpen felesleges, azzal nem megyek semmire, inkább nagy levegő, erőmerítés, és hajrá az alkalmazással.

Szóval a könyv lényege, hogy mindenkinek öt szeretetnyelve van, meg egy szeretet-tankja, amit jól meg kell tölteni, és akkor mindenki kedves és barátságos lesz, a kapcsolat meg jó. Csak hát, ha az ember gyereke épp veszekszik és hisztizik és nyafog, akkor az anyjának nem pont az jut eszébe, hogy megölelgesse, dicsérje vagy a szeretetéről biztosítsa (na jó, utóbbi nekem eszembe szokott jutni, virtuális vállonveregetés magamnak - de ha a gyerekemnek nem a kedves szavak alkotják az elsődleges szeretetnyelvét, akkor a "szeretlek, de..." kezdetűvel semmire se megyek. Mondjuk így, hogy "de..." - így amúgy se).

Tehát a lényeg: mindenki fejtse meg a gyerekei elsődleges szeretetnyelvét, használja ezt, és a többi négyet is mellette. Meg a párjáét sem árt, a könyvnek vannak rokonai: Egymásra hangolva, Kamaszokra hangolva, Családi összhangzattan. De ebben is szól egy fejezet a párunkról.

Olvasás közben engem kicsit idegesített, hogy mindig vallási közösségekre hivatkozik vagy bibliai példákat hoz. Szerintem sokkal nagyobb az olvasóközönsége, mint a saját kis vallási közössége. Azért összességében nem olyan zavaró, és más kritikai megjegyzést egyszerűen nem tudok tenni :)

Amit magunkról gondolok a könyv kapcsán: Marcinak egészen biztosan a testi érintés és a minőségi idő a legfontosabb szeretetnyelve. Mióta erre rájöttem, többet ölelem, puszilom, simogatom - eddig se volt elhanyagolva :) - és a kéréseket, dorgálásokat is úgy adom elő, hogy közben megfogom a kezét pl. Így nekem is könnyebb megőrizni a türelmemet. Azért nem mondom, hogy azóta angyalok vagyunk, de jobb napjaink voltak tényleg. Regőnek még nem könnyű megállapítani, vele mindent használok :) Magamon is sokat gondolkoztam, nem igazán tudom eldönteni. Nekem minden kell, dicséret, figyelem, ölelés :D Kerestem az emlékeimben, hogy gyerekkoromban miből éreztem, hogy szeretnek a szüleim, de nem sikerült rájönnöm, egyszerűen tudtam. Most belegondolva talán a gondoskodásból, és akkor az lenne az elsődleges szeretetnyelvem? Vagy felnőttkorra ez változik? Biztosan, hiszen egy felnőtt igényei is mások. Na ezért kell elolvasni Chapman többi könyvét is.

Hogy miért is nem tud úszni

2012-02-13T11:22:00.001+01:00

Esténként, amikor Regő fürdik, Csongort mellette fürdetem az állványos kiskádban. Amikor Csongort hasra fordítom, Regőnek szoktam mondani, hogy Csongor most úszik, ússzon ő is. Ilyenkor Regő is hasra szokott fordulni a nagy kádban, és "úszik". Legutóbb viszont a következő választ kaptam:

- Én nem tudok úszni, én nagy vagyok! :)

Öt perccel később, amikor Csongor már a pelenkázón volt, Regő más indokot talált:

- Én nem tudok úszni, nem érek rá!

És még egy fürdőszobai szösszenet, amikor meglátta a kieresztett vizét, és hogy milyen játékokat pakoltunk bele, lelkesen felkiáltott:

- Ó, ott a locsolókanna, tökéletes!

Péntekszombati képregény

2012-02-11T19:14:00.001+01:00

Azért nem hétvégi, mert hátha jut még valami vasárnapra is :)

"Felvettem a kutyát, ne sírjon" - a plüsskutya valahol a paplanba csomagolva található :)

Amikor majd László Híres Zongorista Regő Dániel igazi nagy művész lesz, és az újságok gyerekkori képet fognak kérni tőle, hogy megírhassák, hogy már zsenge ifjúkorában is... na akkor ezt fogja odaadni :)

Vagy ezt:

Indulunk fürödni:

Az eredeti tulajdonos a jogos tulajdonában:

Nagyon szépet épít:

Portré :)

És kikeltek a saláták :)

Na és akkor a csontváz

2012-02-11T14:24:00.000+01:00

Csontvázat őrizgettünk a szekrényben (jajj mekkora közhely, de olyan magas labda is, hogy muszáj volt... :) ), mégpedig Marci jelmezét. Szükségesnek látok egy kronológiai felsorolást: Marci a kiscsoportos farsangon kutya volt egy kézzel, de nem általam varrott, kölcsönkapott jelmezben, nagyon aranyos volt. Már akkor elhatároztam, hogy a következő jelmezét én készítem, és így is lett, középsőben kalóz volt. Talán már akkor, de nagycsoportban biztosan Pókember akart lenni, ami ellen én tiltakoztam, egyrészt mert nem tudom megvarrni, másrészt mert nem is szimpatikus :) Úgyhogy nagycsoportban Batman lett, varrtam köpenyt és sisakot, vagy mi az, és az életmentő Batman jobb, mint a Pókember, ne kérdezzétek, miért :)

Elsőben nem mehetett farsangra :( Sok konfliktusunk volt az iskolával, Marci verekedett, nehezen ment a beilleszkedés, kereste a helyét, kapott beírásokat, és az volt a szabály (azóta is az) hogy akinek beírása van az adott félévben, az nem mehet a farsangra. (Vagy lehet, hogy három beírásról volt szó). Ezt nem tartom helyesnek, értettem, hogy akarnak valami büntetést alkalmazni, de hogy egy elsőst ilyen programról kizárni, pont abból a közösségből, ahova amúgy is nehezen illeszkedik be... Lehet, hogy megvolt a létjogosultsága a döntésnek, de én nem értettem vele egyet, és nagyon sajnáltam Marcit. Arra emlékszem, hogy csináltunk helyette valami jót :)

Másodikban, azaz tavaly aztán végre engedtem a kérésnek, és megvettem a több éve vágyott Pókember-jelmezt. Jó-jó, így megint nem én készítettem, dehát annyira szerette volna :) Én is ott voltam vele végig a farsangon - nem egy nagy közösségi ember, kellett egy kis támogatás, feloldás. Vettünk sok tombolát, nem nyertünk semmit, de jól éreztük magunkat :)

Idén eleve tudtam, hogy nem sok esélyem lesz jelmezt készíteni, úgyhogy közös erővel eldöntöttük, mi legyen a gyermek, és meg is vettük a jelmezt: csontváz lett. Együtt választottunk olyat, amiről véletlenül se lehet azt hinni, hogy kaszás vagy halál vagy ilyesmi, csak egyszerűen csontváz. De jövőre aztán már tényleg én készítem! Ezt meg is beszéltük :).

Tegnap délután volt maga a farsang, elvittem Marcit azzal, hogy fotózok párat és jövök haza a kicsikhez, aztán vagy félórát maradtam. A jelmezes felvonulást még láttam, igazán jópofa jelmezek is voltak, például egy kislány léghajó volt: a teste körül a kosár, ráapplikálva egy tető, arra sok lufi rögzítve. Vagy a védőnőm nagyobbik fiának jelmeze talán az "ebéd" címet viselhette, ugyanis a gyerek egy asztallap közepéből állt ki, rajta tányérok tésztával, ketchuppal, és a kisfiú fején is valódi spagetti :). Marci elég komoly képpel ácsorgott a többiek között, és figyelte a színpadra egyesével fellépő társait:

Itt azért sikerült elkapnom mosolyogva is :)

"Hanti Marci vagyok, harmadikos és csontváz":

Volt egy bennszülött csoport is fűszoknyával, zenével, kígyóval, ők igazi bulit csaptak a színpadon, és a végén elkezdték felhívni magukhoz a többieket, így végül balerinával, cowboyjal és ki tudja még, kivel táncoltak együtt :)

Na utánuk jöttem haza, szerencsére az összes itthon maradt fiúk és férfiak aludtak akkor is, amikor elmentem, akkor is, amikor megérkeztem :) Marciért az apja ment este hét körül, a farsang fél nyolcig tartott, szóval szinte végig maradt, és nagyon jól érezte magát! Én csak ma reggel tudtam beszélni vele, akkor mesélte, hogy a jelmezverseny után volt még spagettievő verseny, újságtánc, tombolahúzás, minden ilyen esemény között félóra tánc, éééés ő nyerte a tombola fődíját, egy tortát! Úgy örültem, úgy drukkoltam neki, hogy nyerjen valamit, hát még, hogy a fődíjat! És persze annak is, hogy nagyon jól érezte magát :)

Vissza a zoknikhoz

2012-02-11T12:59:00.000+01:00

Érdekes élete van nálunk a különböző méretű zokniknak. Regőre például újabban nem érdemes zoknit mosni, mert naponta átlag három párat használ el, viszont így egyik se lesz annyira koszos, mintha egy teljes napig hordta volna. Azt csinálja ugyanis, hogy minden előzmény nélkül egyszer csak elkezdi piszkálni a lábát, és közli, hogy "van piszk" - ami általában nincs, de ekkor már esélytelen megakadályozni, hogy levegye a zoknit. Egy ideig rohangál mezítláb, mert ilyenkor nagyon komoly erőltetés és a hozzá kapcsolódó hiszti árán lehetne csak visszaöltöztetni. Idővel viszont elkezdi kipakolni a zoknis fiókja tartalmát, és önállóan felhúz egy párat - természetesen nem az eredetit veszi vissza, hiszen abban "van piszk". Olyan is volt már, hogy mondtam, hogy a mamához nem lehet mezítláb lenni, mire beszaladt a gyerekszobába, és zokniban jött elő. Így aztán az esti rendrakás idejére a lakást lépten-nyomon elhagyott zoknik díszítik. Itt épp Kisvakondot néz, emlékeim szerint a fényképezés pillanatában már mezítláb:

Marcival pedig meddőnek tűnő, de talán alakuló harcot folytatok annak érdekében, hogy a levetett zoknijait ne kifordítva rakja a szennyesbe - jó tudom, mázlista vagyok, hogy egyáltalán beteszi :) de nincs kedvem büdös zoknikat forgatni, pláne vizeseket. Néhány hiábavaló csata után eljutottam odáig, hogy közöltem, hogy ami ki van fordítva, azt nem fogom mosni, és ezt következetesen be is tartottam - de amikor a helyzet azzal kezdett fenyegetni, hogy a gyermek a harsogó mínuszokban kénytelen lesz zokni nélkül iskolába menni, inkább megkértem, hogy válogassa át a szennyestartó tartalmát és forgassa vissza a talált fuszekliket. Ugyanaznap este az aktuális darab ennek ellenére kifordítva került a kosárba... de majdcsak lesz valahogy. Az viszont a vicc kategória volt, amikor tegnap reggel felemás zokniban találkoztam vele, mármint rajta volt az. Ugyan mindkettő kék-fehér csíkos volt, de mit számít az, hogy színárnyalatok, csíkvastagságok és -darabszámok tekintetében tök eltérőek. Elengedtem benne iskolába - férfiakkal nem vitatkozunk színekről :D

A máglya, a zoknik meg a csontváz

2012-02-11T09:59:00.000+01:00

Régen írtam már gasztronómiait, mert hát nem főzök-sütök mostanság különöseket, a legutóbb Limara spanyol briósát emlegettem, azt hiszem, de akkor csak linkeltem a receptet, mert hát azok Limara tollai, én nem ékeskedem velük. A mai ebéd sem különlegesség, viszont abból a szempontból mégis, hogy a levest is, a második fogást is most készítettem életemben először, és milyen kár volt! Fokhagymalevesről és máglyarakásról van szó, az előbbiért köszönet Kincsőnek, az utóbbiért pedig anyukámnak :) Recepteket is írok, mert elhatároztam :)

Tehát a fokhagymaleves. Nagyon egyszerű, kell hozzá:

1-1.5 fej fokhagyma (az enyémek jó nagy fejek voltak hatalmas, duci gerezdekkel, nagyon intenzív íze lett)

olaj

liszt

tejföl és/vagy főzőtejszín

só, bors

leveskocka vagy fűszerek ízlés szerint, én vegamixszel fűszereztem.

A fokhagymát fokhagymanyomón átnyomom, hű de meglepő :) és olívaolajon kicsit megpirítom. Rászórok egy-két evőkanál lisztet, és hozzáadom a tejfölt vagy tejszínt (én mindkettőt használtam), elkeverem és felöntöm vízzel. Fűszerezem, felforralom és tulajdonképpen kész. Én elkevertem botmixerrel, mert a liszt a tejfélével csomósodott, és levesbetétnek napraforgómagot kevertem bele. A fokhagyma nagyon egészséges, főleg ilyenkor télen, és természetes antibiotikum!

A máglyarakás is jóval egyszerűbb, mint gondoltam, nem is tudom, miért nem csináltam mostanáig, pedig hogy szeretem! Ennek a receptje:

5 db tegnapi zsemle

fél l tej

3 alma

3 tojás

6 ek. cukor

15 dg darált dió

1 citrom héja

maréknyi mazsola

2 ek. baracklekvár

A tojások sárgáját 3 ek. cukorral habosra verem. A tejet felforralom, és amikor langyosra hűlt, a cukros tojáshoz keverem. Egy jénai tálat kikenek vajjal, megszórom zsemlemorzsával is. A zsemléket felszeletelem és a cukros, tojásos tejbe mártogatva leteszek egy réteget a tál aljára. Erre jön egy réteg almaszelet, majd megszórom a maradék cukorral, citromhéjjal és mazsolával elkevert dióval, és így rétegezem, a tetejére zsemle kerüljön. Betolom a sütőbe - hőfokot nem tudok, én hideg sütőben kezdtem, fokozatosan melegítve. Amikor kezd illata lenni, átsülni, akkor habbá verem a három tojás fehérjét, a keverés vége felé hozzáteszem a lekvárt is, rákenem a rakás tetejére, és készre sütöm. Ez volt tegnap az ebéd - ilyenkor látszik meg, hogy félbemarad a blogbejegyzés, mert tegnap már nem volt energiám félkézzel pötyögni :).

No, a zoknikról meg a csontvázról mégis majd egy következőben. Most inkább még annyit, hogy a máglyarakás előkészítése közben nagyon jó kis minőségi időt töltöttem Marcival :)

Szeretetnyelvek

2012-02-09T15:58:00.001+01:00

Olvasom én ezt a könyvet - köszönet az ihletésért Kikocsnak - hallottam már róla korábban, de ő adta a meggyőző erőt, hogy el is olvassam. Még csak a legelején tartok, tegnap kezdtem Jane Austen után. Van benne olyan, hogy néhány gyereket megkérdeznek, hogy miből tudják, érzik ők, hogy a szüleik szeretik őket. A gyerekek válaszaiból az író azonnal levonja a következtetést, hogy melyik az illető gyerek jellemző szeretetnyelve, és tulajdonképpen ez laikusként is elég evidensnek tűnik, én is levontam volna. Annak kiderítése, hogy a saját gyerekemnek mi a szeretetnyelve, néhány fejezettel később kerül sorra, de én vérszemet kaptam és gondoltam, egy gyors szűrést megér. Tehát Marcinak szegeztem a kérdést, hogy honnan tudja, hogy én szeretem? Először nem tudott mit kezdeni a kérdéssel, azt mondta, hogy ez nehéz, mire ijedten kérdeztem, hogy de ugye érzi?? Szerencsére rögtön rávágta, hogy hát persze, huhh. Aztán végül ezt mondta:

- Onnan, hogy mindig megölelgetsz és megpuszilsz. Meg hogy mindenfelé el szoktunk menni kirándulni.

A gyors szűrés alapján tehát Marci elsődleges szeretetnyelve a testi érintés. Hát ezen ne múljék, én aztán szívesen agyonölelgetem, puszilgatom és minden, nem esik nehezemre, sőt. És ha bónuszként ettől még a nyafogás is kevesebb lesz, áldassék érte Gary Chapman.

A másodlagos valószínűleg a minőségi idő... Az már nehezebb eset. Igyekszem neki megadni, amennyire csak lehet, de főleg a kettesben töltött idő nehézségekbe ütközik. Nem gondolom, hogy a minőségi, az csak kettesben töltött, de amúgy se könnyű olyat találni, amikor ő nincs iskolában, edzésen, szakkörön, és egyidejűleg nekem sincs valami kevésbé minőségi intéznivalóm a testvéreivel, a lakással vagy akár vele magával. Jön a tavasz, és jobb lesz, ha Csongor nő, akkor is jobb lesz... De amúgy is kicsit ördögi körnek érzem. Mert minőségi idő például az esti mesélés - nem véletlen, hogy majd' kilencévesen is ragaszkodik hozzá. Én is szeretem, és meg is fogadtam, hogy csak akkor hagyjuk abba, amikor már majd ő érzi cikinek, vagy túl nagynak hozzá magát. De ha a vacsorától a mesélésig eltelt időben háromszor robban szét az agyam különféle nyafogásokon, sikítozásokon, ellentmondásokon, kamaszos allűrökön, akkor nagyon elmegy a kedvem attól, ami pont a felsoroltak ellen hatna elvileg... Szóval ez a nehezebb. Most bízom benne, hátha tényleg segít... és a hárommal ezelőtti szerelmes pillanatokból merítek erőt meg türelmet.

Bárányokkal álmodó

2012-02-09T12:28:00.001+01:00

Claire Tomalin: Jane Austen élete

2012-02-08T23:01:00.001+01:00

Ezt a könyvet gyűrtem a legutóbb kiposztoltaktól mostanáig, azaz majdnem karácsony óta. Nehéz szülés volt...

Claire Tomalin nagyon kevés anyagból, tiszteletreméltó mennyiségű kutatómunkával és alapossággal írt életrajzot. Nem sikerült túl olvasmányosra, bár lehetett volna életrajzi regény, de nem az. Viszont nem is dokumentarista életírás, mert ahhoz túl sok a légből kapottnak tűnő, a szerző által érzésre hozzáadott adat vagy elgondolás.

Jane Austen nyolcgyerekes család két leánygyermeke közül volt az egyik, ennélfogva meglehetősen kiterjedt rokonsággal, felmenőkkel és leszármazottakkal rendelkezett, hihetetlen szövevényes családfával. Hat regényt írt, maradt néhány befejezetlen írása, és sajnos rengeteg levelezését megsemmisítették. Így az életrajzírónak nagyon nehéz dolga van: rokonok jegyzeteiből, visszemlékezéseiből, mások naplóiból és a regények alapján kellett összeállítania ezt a meglehetősen vaskos, majdnem ötszáz oldalas életrajzot. Olvasás közben sokszor azt gondoltam, hogy ha nem akar ennyire alapos lenni, hanem kicsit megadja magát a ténynek, hogy nem tudhat mindent, akkor olvasmányosabb művet alkothatott volna - nem tudom, ez volt-e a célja. Sok mindent megtudunk, aminek kevés köze van konkrétan Jane Austen életéhez - a kiterjedt család távoli ágainak életéről, az olvasó számára idegen, de Austenhez hasonló helyzetű írónők gondolatairól, és ilyesmikből következtet Claire Tomalin a főszereplője életének olyan részleteire, amelyekről tényeket nem tudhat. Tele van olyan félmondatokkal a könyv, hogy "feltételezhetjük, hogy..." vagy "nincs okunk azt hinni" és ezek után általában - legalábbis számomra úgy derült ki - a saját szubjektív véleménye következik. Én meg ezzel mindig vitatkoztam magamban. Mert persze, nincs okunk ezt vagy azt hinni, de mi van, ha mégis úgy volt? Hol van az ilyen esetekben az életrajz hitelessége? Inkább ne részletezte volna azt a témát, amelyről nincs tényanyaga.

Más esetekben viszont, amikor látszik, hogy tényleges adatok, kutatások alapján dolgozik, tényleg érdekes és sodró lesz a mű, ráadásul nemcsak az írónő környezetét ismerhetjük meg, hanem a korabeli Angliát, Franciaországot, a napóleoni háborúkat, a szokásokat és az öltözködést. Minden elismerésem Claire Tomalinnak a kutatómunkáért és a bőséges, részletes magyarázatért a Jegyzetekben. Nem akarom tehát negatív kritikával illetni a könyvet, csak annyit vonnék le végkövetkeztetésként: sokszor a kevesebb több. Szerintem jelen esetben is az lett volna.

Szerelem

2012-02-08T16:39:00.000+01:00

Gyönyörű kék szemek. Három pár.

Höcögtetés térden.

Ájult mélyalvásból ébredő mosoly.

Tejcsöppecske a száj sarkában.

123456789+123456789 összeadása önszorgalomból, érdeklődésből.

Bizonyság arról, hogy a rakott krumplim mennyei.

Délutáni alvás megkezdése után pelusával szobájából kibattyogó gyermek, aki mielőtt rádörrennék, hogy nyomás vissza aludni, suttogva azt mondja: kérek puszit!

Öröm a kétésféléves arcon afelett, hogy a majdnemkéthónapos megfogott valamit.

Századszori (türelmes!) kifejtése annak, hogy miért nem bírom a sikííítozást. Három hosszú í-vel.

Hideg, kipirult arcocska szánkózás után.

Elém teszi a forró teát.

+ a férfi, az első, az egyetlen barna szemű, aki csokit hoz nekem és túró rudit, aki megérti, ha aggódó telefonokkal zaklatom, aki megnyomkodja a derekam, ha fáj és megmelengeti a lábam, ha fázik, és aki nélkül a fenti pillanatok nem jöttek volna létre.

U.I. állati csöpögős tudok lenni mostanság, biztosan zavaró, elnézést érte. De amikor a középső három órát alszik részben a kicsivel egyszerre, a nagy tényleg jófej, és nekem TÉNYLEG sikerül higgadtan ecsetelnem a csend iránti vágyamat, akkor ezek ilyen hangulatok. Igaziból.

Következtetések

2012-02-07T22:24:00.001+01:00

"Anya, amikor hazafelé jöttem az iskolából, akkor a hóban láttam olyan recés mintákat, mint amilyenek a sivatagban vannak. És beleugrottam a mély hóba, és akkor olyan hószemcsék szálltak fel, és fújta őket a szél. És ebből kikövetkeztettem, hogy a szél csinálta azokat a recéket. És ebből pedig azt következtettem ki, hogy a sivatagban is a szél csinálja a dűnéket."

Na mit szóltok? :)

Amikor múlt héten mentünk az orvoshoz, Marci észrevett egy félliteres ásványvizes üveget, amit az autóban felejtettem korábban, és így belefagyott a víz. Elkérte, itthon levágta róla a palack felső részét, ahol nem volt se víz, se jég, az alsót pedig egy tálkában kitette a bejárati ajtó elé. Pár napig ott fagyoskodott, ma délutánra így volt egy fél palack alakú darab jege :) Behozta a szobába elolvadni, le is fotózta, majd mutatom!

Frissítés két nappal később, itt a fotók. Ezeket Marci lőtte, úgy nézzétek!

Ötven

2012-02-07T22:17:00.003+01:00

Kellemes meglepetés ért most, hogy benéztem ide :)

Szeretettel köszöntöm az ötvenedik rendszeres olvasómat! És persze a többieket is, örülök Nektek, köszönöm, hogy olvastok! :)

Mosolygott :)

2012-02-07T14:21:00.001+01:00

Kétszer is! Fotózni sajnos nem tudtam, de tudom én, hogy így van ez, ismerem ezeket a büdöskölkeket (kicsibumbákat, na :) ) Regőre is hét hetet kellett várni, míg egyet mosolygott, aztán még párat, mire hajlandó volt olyan gyakorisággal és hosszúságban osztogatni, hogy fotózható is legyen.

Szóval a komoly mosolytörténet, remélem, mindenkit annyira érdekel, mint engem, mert én el vagyok alélva :) Az úgy volt, hogy nagyobbacska alvás után ébredt a kis nyuszifülű, jól befalta a szükséges adagját, majd az ölemben ébredezett nagy álmos pillantásokkal, amikor is megsimogattam az arcát... és elmosolyodott :)

Másodszorra pedig a kanapén heverészett már jóval éberebb állapotban, és Regő játszott vele: a kezébe adott egy dobókockát, Csongor ráfogott, Regő pedig nevetett elégedetten: szereti! megfogta! aztán közvetített: eldobta! letette! Ezt ismételgette, aztán váltott kis műanyag tigrisre, amit Csongor is díjazhatott, mert ekkor érkezett a második mosoly :) Édesek voltak :)

Kárpótlásul viszont hoztam olyan képet, amin a mosolygásba (és a további evésbe) belefáradva a vállamon bealszik :)

Salátapalánta

2012-02-07T12:39:00.000+01:00

Bár nem látszik, de igen, ők azok! :)

Írtam, hogy a tegnapi kalandunk során beszereztünk palántaföldet is. A salátamag már itthon várta, úgyhogy ma szépen elvetettem a magokat, a művelet végében Regő is segített:

...és most már süti őket a nap az ablakban :) Bár kint még nem látszik, de biztosan jön a tavasz! Itt az ideje annak is, hogy végiggondoljam, mit akarok még vetni, és vegyünk még, ami hiányzik. Ami már megvan: vetőborsó szerintem van tavaszról, tegnap vettem zöldbabot, uborkát, háromféle paradicsomot és háromféle paprikát, de előbbit még szeretnék. Ezenkívül lesz cukkini éspadlizsán, meg persze krumpli, és az eper, de az már kint van. Talán fűszernövények, de azok csak cserépben, legfeljebb balkonládában vagy magaságyásban, tavaly ugyanis gyorsan kipusztultak szabadföldön. És azt hiszem, ennyi :) plusz a gyümölcsök, meg ha összejön, akkor a virágok.

Vágyak

2012-02-06T16:16:00.002+01:00

Valamikor bő tíz éve, kispénzű kollégista koromban az akkori, még papíron létező naplómba írtam egy listát. Emlékszem, ültem az íróasztalomnál, bámultam kifelé a fejemből, de közben valójában befelé valahova, és leírtam mindent, ami eszembe jutott, amire akkor vágytam. Szerepelt a listán olyan egyszerű, hétköznapi, de számomra akkor elérhetetlen vágy, hogy mondjuk szeretnék sajtot enni, ami abban a pillanatban tényleg nem volt megvalósítható, de olyan is, amit eleve tudtam, hogy későbbi, mint például az, hogy szeretnék gyereket. Már akkor úgy gondoltam, hogy ezt a listát megtartom, és majd pipálgatom, ami teljesült róla. Meg is van egy határidőnaplóban Anyukáméknál, és már elő is került azóta, ki is pipáltam ezt-azt, talán még nem mindent. Mostanában naponta többször is eszembe jut, ha megyünk anyuékhoz, elő is fogom keresni. Amikor eszembe ötlik, tovább fűzném, írnék egy mai aktuálisat, hogy mire is vágyom most, bő harminckét évesen, amikor itt üldögélek a családi házunkban a párommal meg a három gyerekemmel-gyerekünkkel körülvéve, és kint esik a hó?

Igen, szeretnék majd munkát, és ha sötétebb hangulatomban vagyok, aggódom is, hogy hova fognak engem felvenni nagyjából öt év gyerekszünet után, kábé két év múlva. Ehhez kapcsolódik, hogy hol fogok majd Csongornak nappali szállást találni a munkaidőmre, meg hogy talán tanulni, frissíteni kéne magamat szakmailag. De amikor optimista vagyok, és ez a gyakoribb, akkor meg azt gondolom, hogy eddig is találtam állást, ezután is fogok, a képzettségem és a tapasztalatom megvan, és a szomszéd faluban van családi napközi.

Igen, szeretnék majd utazni, Péterrel kettesben is. Szeretnék elutazni Svédországba (lehet, hogy ez is rajta volt a régi listán, de akkor pipa, mert egy fél napot már voltam Malmöben :) ) meg Svájcba, meg Hollandiába, meg ahova csak lehet. Nem annyira csillogó városokba és napfényes tengerpartokra vágyom, mint inkább természeti szépségek közé, meg oda, ahol valójában élnek az emberek.

De ezek olyan távoli dolgok, mintha egy halvány függöny mögött lennének, amit egyszer fellebbentek, akkor rájuk nézek, álmodozom egyet róluk, és visszalebbentem. Emlékszem arra a sóvárgásra, amit az a kollégista lány érzett, és az most sehol sincs.

Mert most olyan kerek az életem :) Lehet, hogy földhözragadt vagyok (Szűz, ugye...) de most nagyjából arra vágyom, hogy tavasszal elkiránduljunk a csöppekkel és a nagyobbal valami zöldebb helyre, hogy a legkisebb is akkora legyen és úgy működjön, hogy ezt merjem vele - tavaszra akkora is lesz. Hogy a szerelmemmel igyunk kettesben egy tejes-habos kávét, vagy nézzünk filmet, igyunk közben egy pohár bort és rágcsáljunk valamit. Hogy építhessek a Kicsivel abból a duplóból, amit megvettem, mert akciós volt, de erős vagyok és kitartok, és nem adom oda neki, csak ha valami alkalom lesz. (Meg fogok fűzni valakit a családból, hogy adja neki húsvétra, mert a névnapjáig nem fogom kibírni :D).

És nem, nem vágyom arra, hogy sikítozzanak és üvöltözzenek, rohangáljanak és kihozzanak a sodromból. De vágyom rájuk, magukra. És ha ők ilyenek, akkor így. A sodromat meg majd megkeresem. Már csak azt remélem, hogy ők is így vágynak rám... és hogy tanulok és fejlődöm még, hogy olyan legyek, amilyen nekik kell.

Barátom, a majom

2012-02-06T12:39:00.001+01:00

Így nézi:

Ezt :)

Kaland

2012-02-06T11:39:00.000+01:00

Hát igen, két kisgyerekkel (meg egy naggyal) átértékeli az ember a kaland fogalmát :)

Szóval az történt, hogy tegnap Péter autója elromlott, és megkért, hogy kísérjem el reggel dolgozni, hátha leáll valahol útközben. Többféle tervváltozat volt, ha Csongor alszik, akkor gyerekek nem jönnek, ha nem, akkor ő jön és Regő marad, aztán végül Regő olyan aranyosan kért először, hogy anya te ne menjél, aztán elkezdett öltözni meg hátizsákot venni, hogy ő is jön boltba... Én meg a legutóbb, amikor az ortopédiára nem vittem magammal, megígértem neki, hogy legközelebb viszem, úgyhogy végül mindenki ment, aki itthon volt. Kibányásztuk az autómat a hóból - nem is a hó volt vészes, inkább a jég - és mentünk. És ha már a gyerekek is velem voltak, tehát egyik miatt se kellett hazasietni, bementem velük az egyik barkácsáruházba. Ja, azt nem is mondtam, hogy induláskor kezdett újra esni a hó, mikor máskor :) Az utakkal egyébként nem volt gond, volt, ahol hókása volt összetorlódva, de általában tiszták és viszonylag szárazak voltak odafelé.

Az első nehézség, hogy persze a parkolóban kell ráeszmélnem, hogy nincs nálam százas, és a mázli: az első vásárló, akit megkérdeztem, tudna-e nekem váltani, nekem ajándékozott egy százaspótló érmét, nagyon hálás voltam. Regőnek mondtam, hogy nagyon szót kell fogadni, amit nagyjából teljesített is. Csongor pár perc nyafogás után végülis elaludt, és tudtunk vásárolni: virágföldet, palántaföldet, orchideaföldet és vetőmagokat. Jó lesz hóesésben vetni a salátát pohárba :)

Hazafelé már vízszintesen esett a hó, fújta a szél, és a faluba vezető úton hóátfúvások is voltak, de gond nélkül hazaértünk. Fellélegeztem, most már megvolt az autózás és a vásárlás egy naggyal és egy kicsivel is, meg két kicsivel is, ha hárman jönnek, akkor már csak könnyebb lehet :)

Estére...

2012-02-05T19:58:00.000+01:00

...kellemes, harmonikus hangulatom eléggé elszállt (bár már visszatérőben). A dolog ott indult, hogy Regő azzal ébresztett a délutáni szunyókálásom legszebb, legmélyebb álmából, hogy elefántot akar, de most rögtön. Ami nem baj, de amikor mondtam neki, hogy oké, légyszi menjen ki, megyek utána én is, akkor határozottan és jó hangosan közölte, hogy NEM, amit a délután további részében tökélyre fejlesztett. Mármint a nemetmondást, kiabálással és újabb idegtépő kiabálásfajták kikísérletezésével. Nem tudom körülírni, kb. mint egy rossz traktor, csak hangosabb és élesebb. Aztán apával kimentek a hóba, de az sem volt maradéktalanul jó, mert a hó hideg, a kesztyű viszont zavaró. Azért volt lapátolás meg szánkózás is.

Idebent kis olvadás után újabb hisztihegyek, úgyhogy idegszálaink kezdtek összecibálódni, Péter el is ment vásárolni, merthogy még jön a hó meg szél meg fagy, legyen itthon tej meg kenyér, de most rögtön. Csongor csak a szokásos esti nyűglődését folytatta, úgyhogy félkezes üzemmódban, Kolomposra táncolva főztem sóskát holnapra és kentem vajaskenyeret Regőnek. Közben nekem meg fáj a mellem, a tej ide-oda folyik, naponta többször átöltözöm, de nem akarom vattába csomagolni. Lassan szeretném abbahagyni a fejést, talán amiatt több, mint kell, és nem áll be egy olyan egyensúlyra, hogy ezek elmaradjanak.

Na mindenesetre csak megfürdettem őket, Csongort az jól megnyugtatja :) Regővel Marika néni segített, aztán meséltem, és a lefekvéssel már nem volt gond. Csongor meg itt bóbiskol, mindjárt leteszem őt is :)

Amúgy

2012-02-05T12:47:00.001+01:00

Minden oké itthon, hol egyik hisztis, hol másik, ahogy annak lennie kell. Csongor sok időt tölt a vállamon, de azért tegnap délután sikerült mindenkinek egyszerre aludnia. (Marci most is az apjánál, mert a betegség miatt egy hétvégéje kimaradt). Esett a hó, most ragyog a nap, ha apa is rá fog érni, kimegyünk (bár Regő a legutóbbi próbálkozásnál még utált szánkózni). Rakjuk a kályhát idebenn, nagy hidegek járnak, és tegnap erős szél is volt. Van még állatos filmek nézése, dzsungeles képes album mesélése, Boribonok és elefántos könyvek minden mennyiségben, kókuszkocka már nincs, rizsgolyó még van - tegnap nagyon bejött Regőnek, evett vagy ötöt, örültem! - új puha takarónak örülés, plüsskutya dajkálása, legózás, babázás, énekelés, mondókázás, Ringatózás. Hétvégézés.

És megjött

2012-02-05T10:29:00.000+01:00

A beharangozott, a későnjövő, a várvavárt. Hófehéren, csillogón, széllel-faggyal, ahogy kell. Nálunk nem olyan nagy, bár esett több, mint kerek egy napon át, de a földet eltakarja és ragyog.

6

2012-02-03T15:20:00.002+01:00

Azt kifelejtettem, hogy az elmúlt két éjszaka Csongor hat (6, azaz HAT!!) órát aludt egyben. Fél kilenctől fél háromig, kilenctől háromig. Jajj de jó volt :)

Képek

2012-02-03T14:04:00.000+01:00

Na sikerült letöltenem a képeket :)
Gábor és Regő kirakóznak:

Talán ezen van a legtöbb gyerek egyszerre (Marci sajnos nem ért haza, mialatt Andiék itt voltak, Csongor meg aludt :) )

Így:

Lányok sütiznek:

Gábor újságot olvas (Regő szerint inkább kirakózzon):

Andi Gáborral:

Így "szejetem":

Kölcsönadom a kutyámat:

Gábor tízóraizik:

Hogy lehet úgy olvasni a kuckóban, hogy közben minél több jármű is beférjen? :)

Azt hiszem, mindenki jól érezte magát :)

Február

2012-02-03T12:16:00.003+01:00

Kicsit zsúfoltra sikerült ez az első pár februári nap, nem is tudtam mindenről beszámolni, de majd most! Ott kezdődtek a programok, hogy szerdán vittem hathetes kontrollra Csongort az ortopédiára, csípőszűrésre. Marci iskolában volt, Regőt meg úgy gondoltam, ha nem muszáj, nem viszem ki a hidegbe, így ő itthon maradt a mamával, bár nagyon nehezen engedett el, de végül már mosolyogva integetett a konyhaablakból.

Szerencsénk volt, ahogy odaértünk, rögtön behívtak, pedig még nem is jött el a mi időpontunk, gyorsak voltak :) Kis éretlenséget találtak Csongornál, azt mondta az orvos, hogy manuális vizsgálattal nem észrevehető, csak az ultrahangon nem olyan szép a képe, mint szeretné. Tornáztassam pelenkázásnál, és hat hét múlva vigyem vissza. Csongor nagyon ügyes volt, odafelé aludt az autóban, a váróban szopizott egyet, aztán visszafelé amíg a városban autóztunk, lassan mentünk és sok volt a piros lámpa, addig sírdogált, de ahogy kiértünk a városból, elaludt. Itthon csak áttettem a hideg előszobában álló babakocsiba, és aludt is tovább. Jó hamar haza is értünk, még Marci se jött meg az iskolából.

Másnap, azaz tegnap délelőtt azzal foglalatoskodtunk, hogy kilomoltuk a gyerekszobát, Regő segítségével, de azért főleg én. Találtam egy zacskónyi eltörött/elveszett/elszakadt/használhatatlan vackot, amit bezacskóztam kidobásra, egy másik kupac bébijátékot, amit eltettem Csongornak egy-két hónap múlvára, és egy harmadik kupac olyan játékot, amiből Regő már tulajdonképpen kinőtt, és jók lesznek Csongornak mondjuk első szülinapra, első karácsonyra. Sóher szülő vagyok, dehát egyévesen ugyanaz a montessori-torony vagy fa kisautó, formabedobó lesz neki való, ami Regőnek volt ebben a korban, miért kéne kétszer megvenni és csak szaporítani a játékok számát? Ezeket is eltettem, jövőre elővesszük. Így aztán felszabadult egy csomó hely a szekrényekben, ahova betettem olyan játékokat, amik sok apró darabosak, jól szét tudnak szóródni a szobákban, így most Regő nem éri el, együtt vesszük elő, és mielőtt másba kezdenénk, elrakjuk - ez a terv, meglátjuk, hogy válik be.

Eközben érkezett a védőnő Csongort megmérni. Ő meg épp aludt, de mondtam, hogy felébresztem, hiszen ha mi mentünk volna a rendelőbe, akkor is felébredne. Levetkőztettem, bekapcsoltuk a mérleget - amiben épp ekkor merült ki az elem. Vicces volt :) próbáltuk kicserélni, végül Marika néni segítségével rájöttünk, hogy csak egy kicsit meg kell melengetni az elemet, és akkor működik. Még szerencse, mert hisztis lettem volna, ha hiába ébresztem fel Csongort :) Eredmény: 5800 gramm, 470 gramm gyarapodás az utolsó mérés óta, kilenc nap alatt. Nem semmi :)

Nem sokkal ezután megjött Marci, együtt folytattuk a lomolást, majd ebédeltünk, és Marcival meg Csongorral indultunk a városba. Szegény Csongornak ma ilyen felébresztős napja volt :) Nekem is volt hathetes kontroll - minden oké - aztán merészen elmentünk bevásárolni. Azért merészen, mert nem tudtam, hogy Csongor mit szól hozzá. Szegénykém pont az orvosi vizsgálatot bőgte végig, de az autóban és később a bevásárlókocsiban nyugodtan nézelődött, majd elaludt. Jó volt végre vásárolgatni egy kicsit, rég voltam már ilyen helyeken :) Arra sem emlékeztem már, hogy anno Regővel télen hogy csináltuk, hogy a fűtött autóban, az üzletekben és kint is kényelmesen érezze magát, de valószínűleg akkor is arra jutottam, mint most - nem öltöztettem fel nagyon Csongort, viszont két takarót vittem, és ezekkel tudtam variálni.

Ma pedig Andi barátnőm jött el hozzánk a gyerekekkel, csak beugrottak Siófokra menet. Gábor baba nagyon nagyfiú lett már, hét hónapos. Zsófi és Fruzsi pedig aranyos nagylányok. Kókuszkockát sütöttem gyorsan reggel, nagy sikere volt :) játszottunk a gyerekekkel, Regőnek tetszettek nagyon :). Erről bővebben a következő bejegyzésben, lesz sok kép is!

ZöldKampány

2012-02-02T19:05:00.000+01:00

Nagyon jó kezdeményezést találtam, úgy tetszik, hogy az internet ilyenekre is jó! KicsiVú gondolt egy nagyot, és úgy döntött, tesz a zöldségek népszerűsítéséért, ezért aztán létrehozta a ZöldKampányt. A cél, hogy minél több, többféle zöldséget használjunk a főzésben, és változatosan is készítsük el ezeket. Létrehozott egy facebook oldalt is a kampánynak, ami itt található. Mi ugyan eddig is sok zöldséget ettünk, eszünk, kivéve sajnos Regőt, de az izgalmas receptek, a szezonális zöldségek felhasználása engem is érdekel, főleg így télen. Csatlakozzatok minél többen, együnk sok finom zöldséget!

Leendő apuka

2012-02-02T17:17:00.001+01:00

Marci biztosan jó apa lesz :) Regő meg nagy dumás. Újabban nála mindennapos a "köszönöm, de nem kérek", az "azt szeretném kérdezni" és hasonló fordulatok helyes használata. Ma ebéd közben megint válogatott, kínáltam paradicsomos káposztával, virslivel, tegnapi maradék rizzsel, mindre ez volt a válasz: "köszönöm, de nem kérek". Közben Marci folyamatosan terelgette: Regő, ez a finom ebéd, finom a virsli, tessék enni. Olyan szépen beszél vele, és sokkal türelmesebb, mint én!

Kértek narancslét, előbb Regő, majd Marci is, mire Regő azt mondta neki: Te nem kapsz narancslét, sajnos. (De persze kapott).

Végül Regő pár kanál joghurtot evett, aztán amikor azt sem kérte, mondtam, hogy akkor lehet menni aludni. El is vittem, álmos is volt, úgyhogy gond nélkül lefeküdt, de egyszer azért kijött. Közben mi még ebédeltünk Marcival, ahogy hallottuk az ajtónyitást, Marci felugrott, odament hozzá, megkérdezte, mit szeretne, aztán szépen visszakísérte aludni, be is takarta. Remélem, a következő húsz évben inkább csak gyakorlatra tesz szert és nem elege lesz a kicsikből, mire odajut, hogy nemcsak testvérei, de saját gyerekei is lehetnek.

Az emlegetett elefántos könyv

2012-02-02T09:21:00.001+01:00

Valamint Regő szerint vicces Csongor fején a horgolt pillangó (Marci szerint is jól áll neki :) ):

Ezaz

2012-01-31T21:49:00.003+01:00

Olyan sokszor emlegettem már Regő műanyag állatait, amikkel tényleg nagyon szeret játszani, naponta előveszi őket, és mindenféle szerepjátékot játszik velük, az állatok beszélgetnek, esznek, sorba állnak, autóznak, verekszenek is. Hétvégén végre le is fényképeztem egy kis állatos játékot:

Ez meg egy kis barátkozás Csongorral, amit az előző posztban emlegettem:

Tudtam én, hogy ennél többet akartam írni tegnap, csak már nem jutott eszembe... Azt akartam még mesélni, hogy Regő mostanában megijed ettől-attól. Kutyaugatástól például, vagy legalábbis zavarja. Feláll este az ágyában, és kiabál kifelé az ablakon, hogy kutya, ne ugassál! Aztán emlegeti is napközben, hogy ugatott vagy nem ugatott a kutya. Vagy például Kisvakondot néz, és megijed egyes hangoktól, szalad hozzám, és mondja, hogy jaj az oroszlán, vagy épp mitől ijedt meg. Aztán biztatja magát, nem bánt az oroszlán... Ez most pár napja, egy hete kezdődött. De közben ha sétálunk, direkt biztatja a látott kutyákat, hogy ugassanak...

A másik érdekesség, talán látens testvérféltékenység feldolgozása, hogy két olyan könyve van Regőnek, amit azzal a céllal vettem, hogy mesélhessünk belőlük a babavárásról és a tesókérdésről. Az egyik a Sehány éves kislány, a másik az Elefántkönyv. Előbbit már a terhesség alatt is sokat nézegettük, az inkább a babavárásról szól és a kisbaba érkezéséről, de az Elefántkönyv annyira nem érdekelte akkor még, pedig azt hittem, nagy kedvenc lesz, hiszen imádja az elefántokat. Ez nagyobbrészt szól arról, hogy a kiselefántnak testvére születik, milyen érzés ez neki, hogy alakul ki a négytagú család. Na, ezt Regő mostanában háromszor is felolvastatja velem esténként, és talán ehhez kapcsolódóan szívesebben játszik elefántokkal, keresi őket mindenhol. Amúgy nem tapasztalok féltékenységet, imádja Csongort, persze mondja néha, hogy tegyem le, de az teljesen jogos, hiszen neki van szüksége rám, vagy valamire, amit én csináljak neki. Ha így, mese által feldolgozza, az olyan jó dolog, nagyon ügyes :)

Csecsemő

2012-01-31T21:37:00.002+01:00

Hathetes lett az én pici babám, már nem újszülött :) Mindenképp ma akartam írni róla, de jó fáradt vagyok már, lehet, hogy nem leszek valami nagyon összeszedett.

Számadatokat nem tudok - mondjuk csak súlyt tudnék amúgy is - mentünk volna reggel a védőnőhöz, de aztán inkább nem vittem ki a mínusz tíz fokba, felhívtam Évát, eljön majd csütörtökön mérni. De nagyon szép combjai, popsija lettek, nagy kerek pocakja, pufók arcocskája.

Evés tekintetében azt hiszem, beállt a tejmennyiség újra az ő igényére, plusz az a napi egy-két fejés, ami belefér nekem, és odaadom Aisának. Lehet, hogy még nem jelentkezett a növekedési ugrása, mert most hathetesen nem tapasztalok olyan félóránkénti evést, mint háromhetesen, az is lehet, hogy ez az ugrás már enyhébb lesz, Regővel is így volt. Nappal nem tudom, milyen időközönként eszik, valamennyit alszik, ha felébred, megszoptatom, és az ébrenléte alatt még kér egyszer-kétszer, de olyan is van, hogy csak eszik és visszaalszik. Éjjel pár napja már csak kétszer eszik, négy órákat alszik. A kezdeti hasfájdogálása - lehet, hogy csak újszülöttkori éretlenség volt, lehet, hogy az is segített, hogy laktózmentesen eszem, illetve hálás köszönet Gabkának az Activator tippért - úgy néz ki, elmúlt, lekopogom. Most már merek tesztelni egyes, mumusnak kikiáltott zöldségeket, ettem már kelbimbót, borsót, karalábét, kukoricát, gombát, és nem fájt a hasa. Alapvetően nem is számítottam rá, egyik gyerekem se volt hasfájós.

A napirendje alakulgat, azért még nem teljesen fix, de ami most az utóbbi napokban látszik, az az, hogy késő délután már nem nagyon alszik, egyre nyűgösebb, és ez a nyűgösség hat órára sírdogálásba torkollik. Ha mégis szundított egy picit ezekben az órákban, akkor nem olyan nehéz, de ma például kénytelen volt sírni szegénykém egy kicsit, amíg a tesóinak csináltam a vacsorát. Egy kenyeret megken, Csongort felvesz, megnyugtat, visszatesz, sír, még egy kenyér és így. Fürödni már szeret, a fürdés, a meleg víz megnyugtatja, de már az is, ha a fürdőszobai pelenkázóra leteszem, biztos tudja, mi jön. De a fürdés utáni törölközést, öltözést utálja :). Nyolcra, fél kilencre alszik el, ha egy csepp mázlija van, akkor nem verik fel a bátyjai, és ilyenkor alszik a leghosszabbat: volt már öt óra is, de a négy már elég megbízhatóan megvan. Így jön ki a két ébredés valamikor éjfél-egy között és négy óra körül. Hajnalban már felületesen alszik, hallom a kis hangjait közben, általában itt is hat órára jön el az, hogy már fel kell venni, olyankor átjön hozzám a nagy ágyba, szopizik és ha sikerül, még szundítunk egy kicsit, de általában úgyis kelek a fiúkhoz. Ha nincs mínusz tíz fok és Csongor nem alszik vissza, akkor sétálni is megyünk.

Mit szeret Csongor? Szeret fürdeni, szeret sétálni, szeret szopizni. Rövid ideig szeret a földön vagy a heverőn letéve nézegetni a nagyvilágban, de ennél jobban szeret a vállunkon tartva nézelődni. Gyönyörűen tartja és emeli a fejét. Néha elsuhan előtte a keze, akkor azt is megnézi, de nagyon érdeklik a kontrasztos dolgok és a fény. Nappal azért nézi az ablakot, mert fényes, este azért, mert a világos fal mellett sötét. Nem szereti viszont a hordozókendőt, a fenti is már egy pár perces tűrés utáni panaszkodós pillanat. Jó lenne, ha megszeretné, vagy később a meitait, nagy hasznát tudnám venni, úgyhogy próbálgatjuk. Eddigi sovány tapasztalataink alapján autózni is szeret, meg hintázni, ezt viszont bőséges tapasztalatok alapján állíthatom. És szereti a tesóit, de legalábbis jól tűri őket :) A hangosságukat, meg Regő szeleburdi barátkozásait, amikor például emeli a kezével Csongor fejét, és azt mondja, hogy "figyelj, Csongor baba!" :)

Még nem mosolyog, de sokszor fedezek fel olyan kifejezést az arcán, hogy na, már majdnem, vagy hogy a szeme már mosolyog, csak a szája nem :) Nagyon várom azt az igazit!

Flylady felénél

2012-01-31T15:35:00.001+01:00

Eljutottam a 30 napos program 16. napjáig, érett bennem egy kis beszámoló. Szerintem jól haladok :) Egyre könnyebben rendben tartható a lakás, és valószínűleg egyre jobban szervezek, mert most úgy látom, három gyerek mellett is jobban megy a program betartása, mint ősszel kettővel.

Nagy segítség volt, hogy a terhesség utolsó hetei óta rendeltem az ebédet és csak hétvégén meg az ünnepek alatt főztem. Ennek most már vége, ezen a héten újra a saját főztömet esszük, be kell vallanom, hiányoztak már az itthoni ízek. Gombalevest főztem és spanyol brióst sütöttünk Regővel, ő is segített. Szóval nem a lehető legegyszerűbbel kezdtünk :) A főzésben egyébként nagy segítség, és szintén Flyladynek köszönhetem, hogy elkezdtem menüt tervezni. A kedd a tervezés-szervezés napja, ezen a napon megtervezem a következő hét menüjét, írok hozzá bevásárlólistát, és valamikor a hét egy további napján megveszem (vagy Péterrel meghozatom) ami jövő hétre kell. Korábban is gondoltam már ilyesmire, de mindig elhessegettem azzal, hogy nekem nem menne, mert általában olyasmit főzök, amit épp megkívánok, és tudom, hogy a gyerekek is szeretik, vagy hétvégére vegetáriánusat. Így aztán a tervezett menüt utálnám, mert biztosan épp mást kívánnék meg, mint amit elterveztem. De aztán azt gondoltam, egy próbát megér - és egyelőre úgy tűnik, bejön. Remekül tudom tréningezni magam, látom, hogy mi lesz másnap-harmadnap az ebéd, és már előre örülök neki, szóval nem okoz gondot, hogy mást kívánnék. Viszont nagy könnyebbség, hogy nem kell reggel gondolkozni, minden van itthon az eltervezett ételhez, sőt tudok előző este is főzni, ha akkor jobb az alkalom.
Kíváncsi vagyok, hogyan válik be, hogyan válik tényleg mindennapi rutinná ez a program, és milyen lesz továbblépni a 30 napos része után, amit ugye ősszel már nem tettem meg. Csatlakoztam a Flylady Facebook-csoportjához is, az is sok ösztönzést ad. És a logisztikai képességeim is fejlődnek :)

Vasárnap

2012-01-30T22:04:00.001+01:00

Végre megint volt egy kellemes, nyugis hétvégénk. Senki nem volt beteg, Marci elment péntek délután az apjához - jó régen volt ott, hiszen betegen mindig itthon volt. Még olyan órák is voltak, nem is egy, amikor újra egygyerekes voltam, mert Péter elvitte magával Regőt vásárolni, ide-oda. A szombat tulajdonképpen eseménytelenül telt, gyerekekkel, délelőtti sétával, délutáni szunyókálással - bár most nem sikerült jól összehangolni, Csongor jó egy órával Regő előtt aludt el, így miután megebédeltünk, Regőt lefektettük, elmosogattam és mi is szundítottunk volna egyet, hamarosan fel is ébredt, mire meg visszaaludt, addigra Regő kelt fel - de így is pihenős, nyugalmas délután volt.

Vasárnap viszont barátokhoz mentünk, ami oda-vissza fél-félóra autózást és nekem komoly kimozdulást jelentett. Igazából mióta Csongor megszületett, nem is nagyon voltam sehol: egyszer ügyeket intézni a városban, azon kívül csak itt a faluban gyalogosan. Mivel azért itt sétáltunk, nem éreztem úgy, hogy nagyon otthonülő lennék, de az az igazság, hogy elég is volt most ennyi. Regő születése után sokkal mobilabb voltam, na de akkor kora ősz volt, könnyebb volt elindulni, illetve még csak két gyerekem volt. Most meg itt voltak az ünnepek, aztán a betegségek is - de nem akarom ráfogni, jól is éreztem magam így, nem hiányzott több. De érdekes ez a hat hét, tényleg egy lélektani határ lehet, mert most kezdett igényem lenni rá, és jólesett vasárnap délután elhagyni a falu határát. Kíváncsi voltam, Csongor hogy bírja majd az autózást, mert ő is pont annyit autózott ebben a majdnem hat hétben, mint én, így nincs tapasztalatunk, de kiderült, hogy így elsőre jól: amint felgyorsult az autó normál sebességre, odafelé és visszafelé is elaludt.

A barátainknak hároméves kisfiuk van, Dominik, arra is kíváncsi voltam, hogy Regő mit szól hozzá, hogyan játszanak majd együtt. Mivel mi nem nagyon járunk játszótérre, keveset találkozik hasonló korú gyerekekkel, majd akarom is hordani megint tücsökzenére, hiszen jön az ovi nemsokára.

De örültem, mert kis terelgetéssel - mindkét részről - aranyosan eljátszottak. Dominik akkor ébredt, amikor érkeztünk, úgyhogy még kis bágyadt volt eleinte, Regő meg picit megilletődött az idegen helyen, de aztán felfedezte az autókat, a labdát, és rögtön feloldódott. Játszottak duplószerű játékkal, amiben voltak kockák és állatok, Regő sorakoztatta az állatokat, Dominik épített a kockákkal. Aztán sorbarakták az autókat, persze a legtutibb rendőrautó miatt volt kis konfliktus, de ezek természetes dolgok, és nem voltak vészesek. Kaptunk sütit, annak örültek a fiúk is :) Regő először "dominók" - nak hívta Dominiket, hát hiába, szerinte ennek több értelme van :) de aztán szépen megtanulta kimondani a nevét; Dominik pedig váltig kislánynak szólította Regőt, győzködni kellett, hogy kisfiú, de az anyukája mondta, hogy neki minden gyerek kislány, odavan értük, ami nagyon helyes :).

Csongort mindenki megcsodálta, odavoltak érte, hogy milyen kicsi, én meg mondtam, hogy pedig már milyen nagy :) Tartotta magát az utóbbi napokban szokásos napirendjéhez, amit körülbelül az "utálom a hat órát" mottóval lehetne jellemezni: hat óra körül kezd nyűgösködni, nyafogni, ilyenkor csak karban jó, de ott se nagyon, és itthon csak a fürdés nyugtatja meg. Az apukák koccintottak a gyerekek egészségére, beszélgettünk, igazán jó volt kicsit kimozdulni, de így aztán kis időhúzással indultunk haza. Regőt úgy kellett rábeszélni, maradt volna még szívesen, ennek is örültem, jó jel. Csongor aztán hazafelé is elaludt. Mivel a kamerát most először itthon felejtettem, a találkozóról csak a házigazdák gépével készültek fotók, talán majd kapunk belőle... viszont itthon lefényképeztem a hordozóban továbbra is édesen alvó Csongort:

Korkülönbség

2012-01-27T15:51:00.000+01:00

Megpróbálom összeszedni a gondolataimat a témában, kicsit zagyvák :)

Szóval, Marci és Regő között hat és fél év van. Nem így terveztem, lánykoromban, illetve amikor fiatalon megszületett az első gyerekem, azt gondoltam, hogy négy-négy év lenne jó. 23 voltam, amikor Marci született, négy év korkülönbséget pont jónak gondoltam: se nem túl kicsi, se nem túl nagy, számomra is jól kezelhető, a nagy nem pont dackorszakos vagy oviba menős, amikor kistestvére lesz, és hasonló előnyök jutottak eszembe. Aztán, ahogy mondani szokták, az élet máshogy hozta - de persze az életemet én alakítottam, szóval mivel elváltunk az apjával, nem lett négyéves korára kistestvére, lett viszont hat és fél éves korára. És nagyon jó lett így :) Sokan mondták, illetve a saját esetükre mondják ma is, hogy ez túl sok, vagy nem akarnak ilyen nagy korkülönbséget, hogy így már nem is testvérekként nőnek fel, hanem két egykeként. Nekik azt javaslom, nézzék meg az én két fiamat, amikor együtt játszanak, veszekszenek, mesét hallgatnak, rohangálnak :) Marcival voltak nehézségek eleinte, mert Regő születése szinte napra pontosan egybeesett az iskolakezdéssel, ami amúgy is nagy váltás, de az első osztály után ezek teljesen lecsengtek. Most is mondja néha, hogy a kicsiknek jó, például amikor itthon maradnak velem, vagy épp amikor Regővel elmentünk valahova, amíg ő iskolában volt, de ilyenkor emlékeztetem arra, hogy neki is mi mindenben jó. Persze sokszor rosszulesik az elégedetlensége.

Az is szuper ebben a korkülönbségben, hogy Marci már igazi segítség. Írtam, hogy az elmúlt napokban teljesen magától készít reggelit, és ha kell, Regőnek is megken egy kiflit, ezt nem én kértem tőle, épp csak felkelt, látta, hogy én még nem vagyok, és megcsinálta. Vagy meg lehet kérni, hogy vessen egy pillantást Csongorra, amíg én kiszaladok, ilyesmi. És egy csomó mindent magától csinál, néha önállóan - tükröt tartva - neveli Regőt, ami tud meglehetősen kellemetlen is lenni :) De összességében bátran ajánlom mindenkinek a hat-hét év korkülönbséget, aki csak azért nem akarna második vagy többedik gyereket vállalni, mert már túl nagy lenne a korkülönbség. Amúgy is, gyereket magunknak vállalunk, a testvér bónusz :)

Aztán megérkezett Csongor, Regőhöz képest 28 hónap korkülönbséggel, Marcihoz majdnem kilenc évvel. Így a Marci-Csongor kapcsolatra a fentiek ugyanúgy jellemzőek, csak még határozottabban, és sokkal problémamentesebben. Marci rutinos nagytesó, és már nem okoz gondot az iskola sem, nem újdonság. Regő és Csongor között a kis korkülönbségtől féltem is, illetve nem konkrétan ettől, hanem a féltékenységtől, vagy hogy Regő érteni fogja-e, hogy mi történik, de ezt alaptalan volt, kiderült, hogy értette, Csongort pedig imádja, és féltékenységnek semmi jele. Persze figyelni kell, hogy ne szoruljon háttérbe, ne hallja folyton azt, hogy most Csongor miatt nem tudok ezt vagy azt csinálni vele, neki. Így aztán szoptatás közben félkézzel bármire képes vagyok, etetek, kiveszem az etetőszékből, mesélek és amit még csak kell. Sokak szerint ez a korkülönbség nem is kicsi, és valóban, az egy-másfél év sokkal kisebb, és biztosan nehezebb is. Szerintem azonban kicsi ez is, egyrészt mert Regő is még pelenkás, másrészt ő is kicsi. Két és fél éves sincs, már nem baba ugyan, és nem is akarom "kicsinyíteni", de a nagy gyerek ettől még messze van. Ugyanúgy az én kicsi babám, mint eddig, és szerintem fontos is, hogy az maradjon, ne kelljen a még kisebb testvér miatt hirtelen felnőnie. És persze a hat és fél évhez képest határozottan kevesebb a 28 hónap :). Ezt a korkülönbséget még most próbáljuk, majd egy-két év múlva tudok úgy beszámolni a tapasztalatokról, mint Marci esetében, de eddig, öt hét tapasztalatával kijelenthetem, hogy ez is jó :)

Még Marci fehérvári védőnője mondta ezelőtt csaknem kilenc évvel, hogy meg fogom látni, úgy lesz jó, ahogy lesz. Ha kis korkülönbség lesz, akkor az lesz a legjobb, ha nagy, akkor az, mindenkinek az lesz a legjobb, ahogy épp alakul. És milyen igaza volt!

Az is érdekes egyébként, hogy anyukámék is hárman vannak testvérek kettő és hat év különbséggel. Mi is ugyanígy, az én gyerekeim pedig fordítva, hat és kettő :)

Ki miben a legjobb

2012-01-27T15:18:00.001+01:00

Mindenki azt gyakorolja, amiben a legjobb :)

Rajz ötös!

2012-01-27T15:06:00.001+01:00

Ezt is megértük :) Marcinak ez nagyon nagy szó, ő sose volt jó rajzból, nemcsak az iskolai feladatokból, de eleve sem szeret rajzolni, magától, szórakozásból nem rajzol, maximum nekem nonfiguratívnak tűnő gépeket, labirintusokat tervez. Ha az iskolában szabadon választott feladat van, akkor is ilyesmit rajzol. Ez már óvodában is így volt, még kis- és középső csoportban a fehérvári Nefelejcs oviban pókháló-ábrával értékelték a gyerekeket, biztosan sokan ismeritek ezt: egy középpontból sugarasan kiinduló nyolc vonalon ábrázolják, hogy a gyerek a különböző tevékenységi körökben, területekben mennyire jó. Volt ott szókincs, számolási készség, satöbbi, köztük a rajz is. Minél ügyesebb, annál kijjebb tesznek egy jelet a vonalon, és ha ezeket a jeleket összekötik, akkor egy pókhálószerű ábra jön ki. Nem tudom, el lehet-e így képzelni, itt van egy ilyen diagram például, csak ez a borról szól, de az most mindegy :) Szóval neki szép nagy pókháló rajzolódott ki, egyedül a rajz vonalánál volt beesett szegény. Most is, ha az a házi feladat, hogy meséhez, vershez rajzolni kell, engem kérdez, hogy mit rajzoljon, és néha kis papíron vázlatot is kér tőlem, hogy hogyan tegye. Szóval már az ötleteléssel is baja van, nem jut eszébe, hogy miről mit, hogyan kellene rajzolni, és még csak aztán jön a kivitelezés. A tanító néni jó fej vele, nem rontja az amúgy sem túl nagy lelkesedését rossz osztályzatokkal, így első osztály óta hatalmasat fejlődött. A mostani órai munka tulajdonképpen nem olyan nagy szám, nem is önállóan kitalált munka, hanem egy színezés, de engem szétvet a büszkeség, mert Marci ötöst kapott rajzból, és tényleg szép lett magához képest :)

Háromkirályfik :)

2012-01-26T08:26:00.002+01:00

Végre sikerült ilyet is fotóznom, amin együtt van az összes fiam :)

Aztán készült arról is, hogy Csongor milyen ügyes:

Meg arról, hogy milyen szép:

Meg egy anyával is, mert olyanból sincs túl sok :)

Áttörés

2012-01-26T07:44:00.001+01:00

Csongor öt órát aludt egyhuzamban éjszaka :) Fél kilenckor tettem le - igaz, utána még visszahívott párszor, mire tényleg elaludt, de akkor már nem néztem az órát, de nem volt olyan sok idő. Fél 12-es ébredésre számítottam, mert ha jó passzban van, akkor szokott három-három órákat aludni, szóval ezt már optimista becslésnek gondoltam. Erre az első ébredéskor nézem az órát, és fél kettőt mutat! Talán mert tegnap nappal sokkal éberebb volt, nem tudom, de örültem nagyon :) Aztán fél négy felé és hat után ébredt újra. Így elmaradt az éjszakai pelenkázás is, azt csak akkor szoktam, ha nedves lesz a ruhája, vagy ha gyakran ébred, akkor ugyanis annyit eszik és pisil, hogy ha máskor nem, reggel, amikor magam mellé veszem, tuti átázik. De ráadásul most hatkor, amikor áthoztam, a szokásos kb. egyórás reggeli nyűglődése, hasfájása, tekergése, nyögése is elmaradt, és szundikált még egy kicsit. Hát, csak így tovább, mást nem mondhatok :)

Tádámm... :)

2012-01-25T09:51:00.001+01:00

Ezennel eljött az a nap, amikor mindhárom gyerek felöltözve, megreggelizve fél nyolckor a kapun kívül volt :) Na jó, én is velük, csak én még nem reggeliztem. Sikerült így összehozni a reggelt, és nem is volt nagyon bonyolult, bár Péter is itthon volt most és segített, de azért büszke voltam magunkra :) Sétáltunk, elkísértük Marcit az iskolába, voltunk boltban, postán, védőnőnél. Jó hideg volt, de hazafelé már sütött a nap, Csongor jót aludt a babakocsiban.

A védőnőnél megmértük Csongort, 5330 gramm, örülök neki, mert a vírusos napokban, a valamivel kevesebb tejemmel sikerült most 250 grammot híznia. Most már amúgy azt gondolom, hogy sikeresen visszaszaporította a mennyiséget, mert megint háromóránként kelt éjszaka, igaz, jó hosszan fent volt, több váltásban szopizott, de közte hosszút aludt. Szegény, megkeverem rendesen a tejmennyiséggel élete első heteiben: épp elkezdett enni, gyarapodni, amikor jött a háromhetes növekedési ugrás, aztán elkezdtem fejni, aztán jött a vírus, most majd megint nekiállok a fejésnek, de mire beállítjuk az együttes mennyiséget, majd jön a hathetes ugrása... de aztán már egyenesbe kell jönnie! Kicsit rá is hatott szerintem a vírus, volt egy kis hasfájása, egy-két vizesebb széklete, de szerencsére ennyi. A BCG hege nagyon ronda, duzzadt, púpos, lila, egy réteg bőr már le is jött róla és alatta piros, szóval határozottan megeredt, az biztos.

Regő is nagyon aranyos volt Évánál, játszott, mutogatott mindent, Éva kicsit tesztelte is, állatokat ismert fel képről, és közölte, hogy "nem manó, hanem Csongor" :). Aztán megmérte magát a mérlegen és megmutatta a fogait, amit most jó volt így ellenőrizni, mert én a napokban egy futó bepillantással felfedeztem a tizenhetediket, most viszont alaposabb számolás alapján felfedeztem, hogy már majdnem teljesen kint van a 18. is, és bújik a 19. csücske, szóval nemsokára kész a tejfogsor.

Kertet tervezek

2012-01-24T11:23:00.001+01:00

Régen írtam már kertes bejegyzést, egyrészt nyilván a tél miatt, másrészt amiatt, hogy sajnos már a tél előtt se én voltam a fő kerti munkás idén. A terhesség elején egyszerűen nem volt energiám a kerttel foglalkozni, de ez sajnos pont rosszkor volt, mert amit addigra elültettem, az nagyon begazosodott. Anyósom segítségével nagyjából rendbehoztuk, amit még lehetett, aztán viszont jött a lakás festése, járólapozása, ami miatt nyáron négy hétre elmentünk anyukámékhoz, és talán emlékeztek, milyen esős július volt... szóval hazaérve megint nagyon buja kert fogadott, nem éppen a jó értelemben. Szerencsére ekkor már több energiám volt, és így végül a szezon végén gyönyörű volt a paradicsom-, paprika-, padlizsántermés. Utóbbinak különösen örültem, mert az első sikeres évem volt padlizsánszempontból.

Az eddigi tapasztalatok alapján amivel nem fogok próbálkozni, azok a káposztafélék. Az első évben a kelbimbóm nagy részét megette a hernyó, a következőkben a brokkoli éppcsak bimbókat, apró fejeket növesztett, nem volt hajlandó szépen fejesedni. Tavaly ugyan anyósomnak kapott palántákból meglepetésünkre szép kelkáposztái és karfioljai lettek, de sajnos annyira nem eszi nálunk senki, hogy megérje. Még talán kínai kellel szívesen próbálkoznék, nem is tudom, lehet-e kapni vetőmagot hozzá.

Ami pedig a tavalyi év tapasztalataiból következik: nem számítok arra, hogy három gyerekkel sokkal többet tudok a kerttel foglalkozni, mint két gyerekkel plusz egy pocakkal, és a zöldségesen kívül ott vannak még a fák, a gyümölcsök, a málna és a fűnyírás is. Anyósom se lesz fiatalabb és energikusabb, bár ő is annyi mindent szeretne, hogy rendre túlvállalja magát :) Így aztán az én kertrészemben nem lesznek hagymafélék - tavaly ezeket vitte el a gaz - sárgarépa és fehérrépa, mert ezek nagyon lassan kelnek, és az elején rengeteg aprólékos munka van velük, valamint karalábé, ami ugyan nagy siker, de szinte csak én enném, én viszont az epekövem miatt nem merem, így most ősszel is gyönyörű nagy fejeket kellett kidobnom, azért pedig kár.

Ami viszont biztosan lesz, az a fejes saláta, zöldborsó, zöldbab, paradicsom, paprika, cukkini, padlizsán, uborka, eper. Azt már ősszel, a munkák befejezése táján megbeszéltük, hogy a teljes zöldséges egyik felében krumpli lesz, a másikban gazdálkodunk.

Szeretném végre kialakítani a virágoskertemet is. A hagymások ültetéséről megint lekéstem, nincs felrotálva, kialakítva a hely, ráadásul ezt még ősszel kellett volna... de ha tavasszal megcsináljuk, egynyáriakat ültethetek, esetleg virágzó cserjéket. De szép lenne :) Ezt is meg kell tervezni, a színeiket, magasságukat, későbbi méretüket, helyüket... És lassan lehet vetni pohárba a magokat palántázáshoz.

Érdekes, amikor ősszel zárultak a munkák, azt gondoltam, jajj végre vége, lehet pihenni, és tavasszal sem fog ez nekem hiányozni, csak muszájból akarom majd... most meg már hiányzik a zöld az ujjaim végéről :)

Mindeközben

2012-01-24T08:40:00.001+01:00

Sokszor azt érzem, hogy igazságtalan vagyok a gyerekeimmel. Csak úgy, napközben is, de blogolás közben is. Mert a blog alapján a tegnapi napból az orvoslátogatás és a sikítozás volt a lényeg. És azt például nem is mondom, hogy Marci reggel felkelt, felöltözött, kent vajas-lekváros kiflit Regőnek és magának is, megmosakodott, és simán elment volna egyedül iskolába, amíg én kómáztam Csongorral, ha nem szólok, hogy még nem megy. De ma is arra keltem fel, hogy készíti a reggelijüket.

Vagy hogy Regő este segített elpakolni a játékokat. Általában elég nehéz rávenni, kérem, hogy segítsen, vagy mondom, mit csináljon, de közli, hogy nem és megy tovább. De tegnap este, meg az elmúlt pár napban többször is segített ezt-azt elpakolni, nagy sikerélménynek éltem meg. Vagy hogy milyen aranyosan beszél. Egy csomó szót, aranyosságot sajnáltunk Péterrel, hogy kikopott a beszédéből, kezdetben volt a "bűvak" a motor helyett, most már rég motor van, és inkább csak apró, aranyos beszédhibák maradtak, amik annyira nem is számítanak hibának egy ekkora gyereknél, hogy örülünk, ameddig maradnak. Szomorkásan mosolygunk össze, amikor azt halljuk, hogy meDve, az eddigi "mevve" helyett, és örülünk a t helyett a k-nak a "kabletta" szóban. A hintát pedig máig palintának mondja. Olyan aranyos dolgok ezek :)

Csongor pedig mára öthetes lett, és ezt azzal ünnepelte, hogy kérésemre kicsit hosszabbakat aludt, az egy-másfél órák helyett kettő-két és feleket, igaz, az éjszaka közepén volt egy másfélórás ébrenléte, de mivel előtte is, utána is aludtam két órát, már egész kipihent vagyok. És hoztam pár képet is, néhány napja készültek.

Arról, hogy Csongor néha nappal is előfordul a kiságyban:

És hogy eközben Regő utáááál pelenkát cserélni, és nemakaaarja! :)

Nem lehetne...?

2012-01-23T20:19:00.000+01:00

...nem lehetne, hogy az egyik gyerekem ne visítozzon, sikítozzon és üvöltözzön úgy, hogy belereped a dobhártyám? És esetleg a másik se? És ez az egyik ne adjon ki ötpercenként valami olyan hangot, amitől a legszívesebben szálanként tépném ki a hajam? És az a másik ne hisztizzen úgy, mintha nyúznák, csak mert azt mondtam neki, hogy nem ehet kekszet, amíg nem ette meg az ebédet? (...és nem eszi... nem alkuszik, semmi áron sem eszi, úgyhogy ma nem ebédelt, mert ma én sem alkudtam...)

El kell olvasnom újra a Beszélj úgy, hogy érdekelje... könyvet, mert tudom, hogy van értelmesebb módszer a könyörgésnél, az x-edik könyörgés után a kiabálásnál és a pofonnal fenyegetőzésnél, amit Regő soha nem kap meg, Marci meg százból mondjuk egyszer. Ami azt is jelenti, hogy szinte biztosan tudja, hogy úgyse tartom be, ebben nem vagyok következetes, úgyhogy nem kell szót fogadnia... A következetességről is kéne tanulnom valamit. Vagy legalább nem olyat ígérnem, amit úgyse tartok be.

Csongorra nem tudok miért haragudni :) tőle csak azt kérném, hogy ma ajándékozzon meg egy kicsit hosszabb alvásokkal éjszaka, mint az elmúlt két éjjel :)

Orvosi ellenőrzés

2012-01-23T14:40:00.001+01:00

Ma délelőtt elvittem a gyerekeket az orvoshoz, nézze meg őket, ő is úgy látja-e, hogy jól vannak, átment rajtuk a vírus, és mehet-e Marci iskolába. Csongor is jött, gyönyörű idő volt, és ő már napok óta nem volt levegőn. A rendelőbe, de még a váróba sem vittem be, az előtte lévő közös térben maradt a babakocsiban, aludt, én meg időnként ránézegettem.

Mindenki jól van, holnap iskola, egy hétig tornából megint felmentve. Jó ez így, egy hétig mozog és megy edzésre, egy hétig nem... Most vele is szedetem azt a multivitamint, amit Regő magától kér mindennap, de Marci nem szereti az ízét, ezért nem erőltettem. Az a gyanúm, hogy a skarlát legyengítette az immunrendszerüket, ezért kapnak el most mindent, ami szembejön. Valahogy igyekszem megerősíteni.

Regőnek még a szemén látszik egy kicsit, hogy vírusfertőzése volt, de már jól van. Mindenki szép, ügyes, jól meg van dicsérve :) Csongor is, pedig őt nem is látta a doktornő, de mondtam neki, hogy öt kiló. Mire ő: és még nincs két hónapos? Mondtam, igen, annyira nincs, hogy három nappal múlt egy :D

Háromfelvonásos, plusz a ráadás

2012-01-22T11:20:00.001+01:00

Nos, Marci calicije után a továbbiak úgy alakultak, hogy ő pénteken egyre jobban lett apránként, kicsit már evett is, de a biztonság kedvéért még Marika néninél aludt. Mint kiderült, hiába - bár annyi előnye volt, hogy ő legalább nyugodtan aludt. Merthogy szombat hajnali kettőkor Regő kezdett hányni. Szegényem, olyan édes és hősies volt, életében nem hányt még, úgyhogy megijedt, felsírt, nekem kiabált, és fogalma sem volt, hogy mi van, pláne hajnalban, félálomban. Kivittem, megmosdattam - megköszönte szépen, kész voltam tőle - kicseréltem a párnáját, tisztogattam a matracát. Csongor is felriadt, őt Péter ringatta, aztán amikor Regőke visszafeküdt, én szoptattam. Persze gondoltam, hogy innentől már sok alvás nem lesz. Csongor nagyjából háromóránként ébredt, Regő viszont először félórás, aztán tízperces szünetekkel hányt. A negyedik után kapott kúpot, és nagyjából a nyolcadik-tizedik után végre elaludt több órára. Ügyesen ivott közben kortyokat, mindent megköszönt, nagyon édes és hősies volt. Aggódtam érte, hogy kiszárad, de messze nem lett olyan sápadt és cserepes ajkú, mint Marci, és hasmenése egyáltalán nem lett. Reggel tovább aludt, mint szokott, és még ébren is feküdt egy kicsit a pelusával ujjszopizva, de aztán hamar felkelt, és megkönnyebbülve láttam, hogy kis sápadtságtól eltekintve olyan jól van, mintha mi se történt volna. A legnehezebb feladat az volt, hogy lebeszéljem a tejivásról.

Közben viszont reggel 7 felé Péter folytatta a sort... őt nagyon durván elkapta, leverte a lábáról, de ahogy elkezdett inni és kapott gyógyszereket, nagyjából jobban lett. Úgy tapasztaltuk, hogy olyan 12 óra a durva része a vírus lefolyásának. Én közben azon imádkoztam, hogy jaj, most már csak Csongor ne kapja el... és egész nap émelyegtem, hányingerem volt, nem is ettem, és azt nagyjából el lehet képzelni, mennyire voltam energikus az elmúlt éjszaka után. Aztán délután öt óra körül kijött rajtam is, szerencsére - ha mondhatom, hogy túl vagyok rajta - jóval enyhébben, mint Marcin vagy Péteren. Azért így is elég jól legyengültem. A fejést felfüggesztettem, mondtam Zsuzsának, hogy most erre nem futja az energiámból, illetve amúgy is kevesebb lett szerintem a tej, mert Csongor másfél óránként kelt éjjel, gondolom, szaporított. Közben néztem, hogy ahányszor felkeltem, Marika néninél mindig ég a villany, hajnalban átmentem megkérdezni - igen, őt is elkapta az éjjel.

Most már alakulunk... kis diétásat már eszünk is, lassan erőre kapunk talán. Marika néni, mint ráadás, még fekszik, mi is igyekszünk pihenni, de mivel a gyerekek már jól vannak, ez nem könnyű... teljes fordulatszámon pörögnek, hangosak és elevenek. Csak azért drukkolok már, hogy vissza ne kaphassuk!

Csongor egy hónapos :)

2012-01-20T10:03:00.000+01:00

Bizony, január 20-at mutat a naptár, és egy hónappal ezelőtt már nagyon vártam a gyermekágyas osztályon, hogy hozzák már az én kisbabámat :) Hihetetlen, hogy elrepült ez az egy hónap, tudom, közhely, de én még azt se fogtam fel, hogy terhes vagyok, nemhogy azt, hogy már nem is, és ráadásul Csongor már egy hónapos! Mikor történt ez...?

Csongor György a tegnapi mérés szerint 5080 gramm és 56 centi, feje 40, mellkasa 41 centi. Nem kicsi :) Tíz napja mértük, azóta egy centit és 540 grammot nőtt, ha heti gyarapodásra átszámolom, akkor 390 gramm jön ki, ha a születési súlyához képest, akkor egy kilót, ha a legkisebb súlyához képest, akkor 1,3 kilót gyarapodott az első hónapban. Lettek szép kis párnás combjai, popsija, kerek arca, nagy pocakja.

És miket is tud már egy egy hónapos? Tud a tesóival egy szobában aludni, éjjel háromóránként ébredni, enni és visszaaludni. Tud saját bioritmust követni, ami alapján hajnalban, hat óra körül tekereg és nyöszörög egy sort, meg este sír valamennyit, de úgy látom, ez egyre csökken, javul. Tud jókat aludni a hintájában, és ha jó kedve van, percekig nyugodtan nézelődni. Tudja élvezni, vagy legalábbis csendben elviselni a fürdést - de tényleg volt már, amikor úgy láttam, hogy kifejezetten tetszik neki, és akkor egy kicsit tovább is fürdettem.

Tud nagyon komolyan figyelni, arcokat tanulmányozni, megnézni a lámpát meg az árnyékot a falon. Úgy igazából mosolyogni még nem tud, nagyon várjuk már :) Tud viszont igen határozottan szólni a saját érdekében, miszerint őt most azonnal vegyék fel, ringassák, szoptassák meg vagy valami történjen máár! :) Szóval azt hiszem, minden tekintetben jól működő egy hónapos babánk van :)

Három a magyar igazság

2012-01-20T09:10:00.001+01:00

Kezdetben volt a skarlát mindkét gyereknek. Aztán jött a lepkehimlő, az csak Regőnek. De hogy Marci nehogy lemaradjon, tegnap megérkezett a - valószínű - calici vírus is.

Tegnap ebéd után fájlalta a hasát, aztán egyet hányt is. Kérdeztem, evett-e valamit azon kívül, amiről tudok, de nem. Azt mondta, szerinte azért fájt a hasa meg hányt, mert túl gyorsan evett. Én is reméltem, hogy ennyi. De aztán egyre sűrűbben hányt, és a harmadik-negyedik után már egyértelmű volt, hogy ez nem azért van. Doktornőt hívtam, rögtön rávágta, hogy biztosan calici vírus, azzal vannak most tele az iskolák. Utánaolvastam, nem hangzik jól.

Marci egyre romlott, nem is részletezem. Nagyon sápadt lett, és itattam kortyonként, de a víz is kijött belőle. Marika néni nappalijában feküdt le, egyrészt mert a galériaágyról nem ér le, ha kell, másrészt hogy a tesóitól külön legyen. Késő estig járkáltam át hozzá, itattam, kapott kúpot is. Éjjel amikor Csongor ébredt, Marcihoz is mindig átmentem. Éjféltájban hányt utoljára. Hajnali háromkor elmesélte, hogy egy ideig ébren volt (előtte már nagyjából este héttől aludt meg-megszakítva) nézte az órát, és tízpercenként ivott. Szomjasabb volt, mint álmos :) Ez már nem jött ki belőle, és ettől lett jobban, előtte ugyanis ijesztően sápadt volt, a szája cserepes, a szeme karikás, nagyon aggódtam, hogy kiszárad, de hajnalban már sokkal jobban nézett ki. Hatkor is ránéztem, de aludt, nem zavartam.

Reggel nagyon éhes volt, és a furulyáját kérte :) Kipirult, volt egy kis hőemelkedése is. Most megyek, reszelek neki almát. Evett egy fél szelet pirítóst szárazon, de még mindig éhes :)

Nagyon remélem, hogy Regő nem kapja el, ekkora gyereknél még esélyesebb a kiszáradás. Adtam neki reggel egy kis anyatejet. Csongort pedig védem ezerrel... ő csak nem kapja el ezt se, ha már a másik kettőt megúszta...

Flylady újratöltve

2012-01-19T08:09:00.000+01:00

Hétfőtől újra feliratkoztam a Flylady hírlevélre, és kedves ismerősként üdvözlöm a reggeli e-mailt és azokat a feladatokat, amik már ősszel is bevezettek egyszer a programban meghatározott rutinokba. Novemberben ugyanis, amikor jól meg lettem ijesztve 35 hetesen, nem léptem egy lépcsővel feljebb a 30 napos program után, inkább szépen lelazultam. A rutinokat is nagyjából elhagytam, azért nem mindent, tényleg hasznosak és sokat lehet tanulni ebből a programból úgy is, hogy nem akarja az ember szó szerint betartani. Nagy tanulság, hogy milyen sok mindent meg lehet tenni kettő vagy öt perc alatt, vagy kisebb, de nagyon látványos dolgokat. Például pontosan két percig szoktam melegíteni a tejeskávémat a mikróban. Ebéd után vagyunk, beteszem a kávét, és amíg melegszik, nekiállok a mosatlan edénynek. Két perc egy mosogatásra? Képtelenség, gondolná az ember, két perc semmire se elég. Pedig elég. Lehet, hogy nem leszek kész, de néhány tányért, poharat biztosan eltüntetek, és azzal is előbbre vagyok. Ha csak én ettem a gyerekekkel, akkor akár még teljesen be is fejezhetem. Vagy letörlöm a pultot, vagy összesöprök. Szóval minden percet ki lehet használni, nincsenek felesleges idők, lyukak, várakozások.

Saját életem megkönnyebbítésére kitaláltam egy vasaláskönnyítő módszert. Lehet röhögni :D Én eddig mindent úgy vasaltam, hogy elejét, hátát, aztán minden hajtásnál a felém eső részt, majd a végén, már összehajtva az elejét újra. Így legalábbis duplán vasaltam egy-egy ruhadarabot, na ezt most - forradalmi újítás - megfeleztem. Eleve a hátánál kezdem. Tényleg észrevehetően rövidebb így a vasalásra fordított idő!

A lakásnak határozottan jót tesz Flylady, így aztán nekem is. És szerencsére a program folyton az ember fejébe veri a lazaságot: akkor sincs semmi, ha valami kimarad, vagy nem jut rá idő, vagy néha egyáltalán nem fér bele a napba. Ezt a hozzáállást nem nehéz átvennem :)

Regőségek

2012-01-18T18:14:00.000+01:00

Guggol a konyhaszekrény előtt:

- A tisztítószerek bámulatosak!

Odatartja a müzliszeletét Csongor arca elé:

- Hamhamham. Csongor is kapott ebédet.

Marci faggatja:

- Engem hogy hívnak?

- Marci!

- És téged hogy hívnak?

- Regő!

- És anyát?

- Regőanya!

Elefántos filmet néz, közben tejet iszik. Elfogy a tej a pohárból, indul vele a mosogatóba, útközben hátrafordul:

- Elefántok! Elviszem a poharat!

Fotelban ül, háttal nekem, ki se látszik, és csak úgy mellesleg odaszól, nem is néz rám:

- Anya én nagyon szeretlek!

A ragozás még nem megy tökéletesen. Leesett a kis műanyag állatok közül a ló az asztalról, Regő mászik utána:

- Mi történt a lónak? Mi történt a lótól? - érzi, hogy valami nem stimmel, végül: - Mi történt a lóval? - megtalálta :)

És volt még vagy kettő ma, amit nem tudtam idejében feljegyezni... A gyerekszáj-korszakot éljük, remélem, sokáig tart :)

És a bizonyítvány :)

2012-01-18T14:23:00.001+01:00

Ééés akkor a végeredmény:

Magatartás: jó

Szorgalom: példás

Magyar nyelv: 5

Irodalom (azaz olvasás): 5

Matematika: 5 ( :-))))) )

Környezetismeret: 4

Ének-zene: 5, dicsérettel

Rajz: 4

Technika: 4

Testnevelés: 4

Informatika: 5, dicsérettel.

Plusz még egy dicséret a karácsonyi műsorban való szereplésért :) Naaa? :)

94 százalék

2012-01-16T20:55:00.002+01:00

Nakéremszépen. A múlt héten egy kétségbeesett délután magántanárt akartam fogadni, vagy Gyereketető Virágnál körülnézni, hogy hogy lehet segíteni egy harmadikos gyereken, aki teljesen elakadt, és bajok lesznek itt a matekkal, és hogy lehet kémikus valaki, aki a harmadikos mateknál elakad, de néha úgy tűnik, még valahol annál lejjebb akadt el, és azért vannak gondjai most... Szóval Marci nemegyszer szenvedett itt a leckével, leblokkolt, nem tudott tízest átlépni az összeadásban, eléggé megijedtem vagy kétségbe is estem talán. Azért azt gondoltam, alszom még rá egyet, kicsit jobban figyeltem, és gondoltam, meglátjuk, most jön a félév, mi lesz. Nagyon biztattam, hogy koncentráljon, ott legyen agyban, amikor a félévi felmérő lesz, mert itthon ezt is gondnak láttam többször, hogy elbambul, mással foglalkozik leckeírás közben. Már felkészültem a félévi hármasra...

Erre ma hazajön Marci, és hozza a tájékoztatót, beírtak egy csomó jegyet. A tanító néni sajnos kampányszerűen írja a jegyeket, a naplót vezeti, aztán nagyjából havonta átírja a tájékoztatóba is. Matek félévi témazáró ötös, 94% :). Nagyon szuper! Ugyanabból az anyagból, műveletek háromjegyű számokkal :) Ezzel együtt úgy néz ki, ötös lesz a félévi bizonyítványban. És egyébként is elég fényes lesz, olvasás ötös, nyelvtan is (vagy az lehet, hogy négyes?) ének nagyon ötös, kitűnő, akkor a matek ötös, ha jól emlékszem, a környezet nagyjából 4,5-re áll, kell egy kis jóindulat :), számítástechnika ötös, testnevelés is, technika talán négyes, és a rajz imbolyog a hármas és a négyes között, de ezek nem zavarnak, a kézügyessége sose volt jó. A hármas kis kozmetikai hiba lenne, tanítónéni helyében én megadnám a négyest csak a bizonyítvány esztétikai kinézete kedvéért, de ha nem adják, az se baj :)

Tejtestvér

2012-01-16T11:16:00.001+01:00

Csongornak tejtestvére lett :) Aisa egy nappal fiatalabb nála. A védőnő keresett meg, mondta, hogy van egy baba, akinek pótlás kell, de a tápszert nagyon rosszul bírja, és a gyerekorvos javasolta neki az anyatejet, ha tudnak szerezni. Még fel is írja neki receptre. Éva (a védőnő) rám gondolt, én pedig mondtam, hogy ha tudnak szerezni kölcsön mellszívót, akkor megpróbálom, és már kétszer vittek is tőlünk tejet, tegnap kicsit hosszabban beszélgettünk is Zsuzsával, Aisa anyukájával. Szegény nagyon maga alatt van, el is sírta magát. A cél az lenne, hogy az ő tejét tornázzuk fel, az enyém tényleg csak pótlás legyen, és lassan el is hagyhassuk - azért hosszútávon én se vállalnám, hogy három gyerek mellett a negyediknek fejjek, pláne, hogy ez a kölcsönkapott kézi mellszívó egy kész ínhüvelygyulladás. Hatékonyan, nagyobb mennyiséget csak úgy tudok fejni, hogy közben Csongor a másik mellemből szopik, anélkül nagyon nehéz beindítanom a tejleadó reflexet, így viszont egy komoly tornamutatvány :)

Zsuzsának egyébként valószínűleg - szerintem - abból ered minden problémája, hogy elment Veszprémbe szülni. Ott minden szoptatást mérnek, számolják a babák adagját, és ha nincs meg szoptatásonként a szükséges mennyiség, akkor tápszerrel pótolnak. Legalább kispohárból, de akkor is. És a háromóránkénti szoptatást javasolják, és ha már a kórházban is kapott a baba pótlást, akkor tápszerrecepttel és rossz tanácsokkal engedik haza... Itthon aztán egyedül marad, stresszel, és a fenti módszerrel nyilván nem fog szaporodni a teje... Szegény el is sírta magát tegnap. Azóta igény szerint szoptat ugyan, de mér és pótol, és tőlem kért tanácsot. Én meg jól zavarba jöttem - neten olyan könnyű osztani az észt, bár az is felelősség, de valahogy távolabb van az ember, meg egy monitorra könnyebb leírni, hogy ezt és ezt csináld, így jó, amit a kórházban mondtak, az baromság... Sose voltam az a típus, aki szemtől szembe megmondta embereknek, hogy mit tegyenek, nem lennék jó vezető. Azért elmondtam, Csongorral meg is mutattuk, mi hogy csináljuk, milyen gyakran, mennyi ideig, tanácsoltam neki, hogy csak naponta mérje a gyarapodást, a szoptatásokat ne, később csak hetente... fejjen, ajánlottam a szaporító fejést is. Remélem, tényleg sikerül neki. Első baba, négy évet vártak rá...

Jó lenne összejárni, lenne egy barátnőm itt helyben, később esetleg egymásra is bízhatnánk a gyerekeinket, és Csongor meg Aisa együtt fognak járni oviba is :) Örülök neki.

Csongor egyébként ügyes nagyon, segít. Most így a fejés elején ő azt éli meg, hogy másfél-két deci hiányzik a napi adagjából, úgyhogy szaporít megint, mintha növekedési ugrása lenne, tegnap megint nagyjából félóránként szopott, hogy növelje a mennyiséget :) Okos baba :)

Bekeményítettem

2012-01-16T11:00:00.000+01:00

Mármint Regő evésével kapcsolatban. Sokszor írtam már itt, hogy nagyon válogatós, de az csak egy dolog. Hittem - és tulajdonképpen normális keretek között még mindig hiszek - abban, hogy a gyerekek még tudják, mire van szükségük, és azt eszik, de azért szeretném ezt egészséges keretek között tartani, meg azért az már a normális kereteken kívül esik, ha egy gyerek szinte csak a szénhidrátot kívánja, az nem igaz, hogy csak arra van szüksége. Jó, nem csak... de ha rajta múlna, csak édes tésztákat enne, esetleg némi húst és halat, meg tejet. De tejterméket már nem, zöldséget, gyümölcsöt meg pláne. És mióta eljött a Mikulás - mert olyan lágyszívű voltam, és azt gondoltam, úgy szereti a csokis kekszet, akkor miért ne kapjon azt, meg miért ne kaphasson egy kis csokimikulást meg egy kis szaloncukrot - szóval azóta szalad és kér csokit. Amikor már a délutáni alvásból felkelve is csokit kért uzsonnára, akkor nagyon elegem lett. Úgyhogy néhány napja, egy-két hete a koncepció a következő:

- ami édesség, keksz még van itthon, azt apránként meg lehet enni, naponta maximum egyszer kap, de utána nem veszünk újat. És olyan nincs, hogy kap egy kis tálka kekszet, és hosszú időre elnyújtva majszolja, aztán nem ebédel.

- ha nem eszi meg az egészséges és finom ebédet, akkor nem kap mást, megy aludni - ez mondjuk eddig is így volt, már jó ideje, a bébiétel kivételével.

- nem veszek több bébiételt. Nonszensz, hogy egy 28 hónapos gyerek csak ebben a formában egyen gyümölcsöt, és ritkán, belecsempészve zöldséget. Erről szépen leszokunk, és valahogy majd rászoktatom a gyümölcsre, zöldségre. Tippeket szívesen fogadok.

- viszont centrifugázok gyümölcsleveket. Tegnap fogyott el az első liter almalé, nem mondom, hogy elsöprő sikere volt, de iszogatta Regő.

- édességben, ha a készletek elfogytak, marad a házi sütemény és a müzliszelet, abban legalább gyümölcs és gabona is van. Szerencsére azt szereti.

- igyekszem többet csempészni a zöldséget, majd ha megint én főzök. Nagy leleményességet igényel, és eddig nem is voltam túl sikeres, de majd most!

Egyelőre nagyjából ennyi ötletem van. Az elmúlt napokban kis lépésekben egész jól bevált: többször kért vacsorára tükörtojást, sonkával is megeszi. Melegszendvicsben megette a sonkát és a sajtot. Tegnap délben kis hús mellé kétszer kért az almás, krumplis köretből. Megitta az almalét. Bébiételt nagyjából karácsony óta nem evett.

Messze van még, de bízom a tavaszban, nyárban, amikor jönnek a friss gyümölcsök, fáról lehet enni a cseresznyét. Meg az óvodában is bízom, sok gyerek az oviban, bölcsiben szokik vissza a főzelékevésre.

Valamit amúgy nagyon elrontottam... vagy hagytam elromlani. Egyéves koráig mindent megevett, aztán az utána érkező őszi náthák, hörghurutok teljesen elrontották az étvágyát, és akkor lett nagyon válogatós is. A bébiételre is akkor szokott rá. De hogy azóta sem állt teljesen vissza... és ehhez jött az édességgel kapcsolatos engedékenységem, pedig Marcinál én voltam az egészséges táplálkozás mintaképe. Csongornál megint szigorúbb leszek! Aztán nem tudom, mennyi múlik ebből rajtam, mennyi a gyereken, és mit tehetek, ha egyszerűen nem eszi meg és kész...

Marcival

2012-01-13T20:02:00.001+01:00

Az előző poszthoz kommentelő Orsi mintha kitalálta volna :) csak hát Marci jóval kevesebbet van itthon, de ma sikerült ilyet is:

Már csak egy háromkirályfist kellene összehoznom :)

Szavazás

2012-01-13T13:40:00.000+01:00

Megmutatom a virágaimat. Melyik szebb? Ezek:

Vagy esetleg ezek?

És mégis...

2012-01-12T17:51:00.000+01:00

A fiaim bújócskáznak, ami náluk azt jelenti, hogy nevetve, sikítozva rohangálnak fel-alá a lakásban, időnként az egyik beugrik valahová, és azt kiabálja, hogy Elbújtam, keress meg! - mire a másik utána. Nekem fáj a fejem, közben takarítok, de már kicsit reményvesztetten nem szólok rájuk. Közben magamban duzzogok és már előre veszekszem velük. Elképzelem, ahogy Marci tükörtojást kér vacsorára, és akkor majd én jól kifakadok, és megmondom neki a magamét, hogy ha egy gyerek ennyire nincs tekintettel az anyjára, hogy ezerszer kértem, hogy ne üvöltözzenek, és a kistestvérük alszik (mondjuk őt abszolút nem zavarja, engem zavar helyette is) ráadásul most helyettük is én pakolok, mert már akkor is rohangáltak, amikor elkezdtem, és akkor is reménytelennek tartottam megkérni, és nem hittem, hogy visszabeszélés és szájhúzogatás nélkül szót fogadnának, és ráadásul közben se vesznek észre és nem segítenek, szóval egy ilyen gyereknek én nem állok neki ezek után tükörtojást csinálni... és eközben a porszívóval meglököm az egyszer már összeszedett legót, és Marci odajön, és megkérdezi, hogy pakoljak? elrakjam ezeket? és összeszedi a dobozba, aztán beviszi a gyerekszobába a dobozokat...

Szóval idejött, és megkérdezte magától. Észrevette, eszébe jutott. Már megint a legjobbkor, a duzzogásom közepén :) Mégis mozog a föld :) Nem segített sokat, két doboz legót vitt be, de már megint meghatott és kikapcsolta bennem a morcos, veszekedős anyát :)

---

Regőnek valószínűleg lepkehimlője van, azaz B19-es parvovírus, avagy erythema infectosum, szebbnél szebb nevei vannak. Anyósom, mire hazajött, nem emlékezett a nevére, keresgéltem a neten, tünetek alapján ez utóbbit találtam, ahogy bemondtam neki, ráismert. Akartam hívni a doktornőt, hogy tényleg az-e, és ha igen, akkor mi van. Alulról felfelé terjed, tehát valószínűleg a combjai után jön majd a törzse és az arca, és 3-5 napig tart. Más tünete nincs a kiütéseken kívül, és Regő jól is van, de a neten olvasva lehetnek ízületi fájdalmai vagy láza. Remélem, nem lesznek, és hogy a többi fiúk nem is kapják el. Tenni nem kell vele semmit, vírus, ha viszketne, kaphat Fenistilt, amúgy meg kalciumot. Remélem, elmúlik hamar.

Nagyjából siker - és kiütés

2012-01-12T11:36:00.001+01:00

Gondoltam, beszámolok, hogy hogy zajlott a fiúk első éjszakája együtt :) Félsikernek gondoltam, de rájöttem, hogy az együtt alvás szempontjából teljes siker, hiszen ami a lényeg: Csongor nem ébresztette fel se Marcit, se Regőt.

Amikor az esti blogbejegyzést írtam, már aludtak, vagy legalábbis csend volt, Marci lehet, hogy olvasott még. Csongor 11-kor ébredt, evett és visszaaludt, majd fél kettőkor még egyszer. Jó anyai ösztönnel még akkor felébredtem rá, amikor csak nyöszörgött, de később sírt is, és arra se ébredtek fel. Aztán háromkor ébredt újra, akkor viszont nem aludt vissza - lehet, hogy ez most ilyen szokás nála, a hajnali ébredésénél tegnap is másfél órát fönn volt. Fél ötkor, azaz pont másfél óra után most is elaludt - ekkor már kinn voltam vele a nappaliban, azért az szerintem sok lett volna - de ahogy visszatettem az ágyába, felébredt megint. Ekkor már Péter kelt fel hozzá, sétált vele a nappaliban, és Csongor aludt a hasán, de ahogy a függőleges helyzetből elmozdította, megint felébredt. Akkor behozta hozzám, szopizott és elaludt, de csak egy órát - sebaj, akkor már úgyis kelni kellett a fiúkhoz. Szóval gyakorlatilag ugyanolyan éjszaka volt, mint a tegnapi, az alvás helyét kivéve, ami viszont jó tapasztalat, hogy működik.

Még este, amikor Marika néni pelenkázta, öltöztette Regőt, kiütéseket találtunk rajta, olyat, mint egy kezdődő bárányhimlő vagy sok szúnyogcsípés. Fogalmam sincs, mi lehet, bárányhimlő már megvolt, rubeola ellen oltva van, skarlát csak nem tér vissza ilyen hamar vagy okoz kiütéseket két nappal az antibiotikumkúra vége után? Gondoltam allergiára, este nem volt mit tenni, lefektettem, meglátjuk, hátha reggelre el is múlik. De nem múlt, sőt, most délelőtt főleg a combján kifejezetten csúnyább lett. Most van vele Marika néni az orvosnál. Egyébként nem lázas, jókedvű, az sem látszik rajta, hogy viszketne, bár reggel pár pöttyön úgy láttam, hogy vakarta éjjel. Remélem, hamar megjönnek és kiderül, mi ez.

Tehetséges

2012-01-12T11:19:00.001+01:00

Tegnap déltájban elmentünk Regővel és Csongorral sétálni, és megvártuk az iskolánál Marcit, aki fél egykor végzett a furulyaszakkörön. Eddig is dicsérték, főleg tőle hallottam, amikor mondta, hogy a furulya-tanítónő nagyon megdicsérte, én is láttam, hogy ügyes, hogy mindig eggyel előrébb tart, mint a többiek, de most szemtől szembe nekem is nagyon megdicsérte a tanítónő. Marci sokat tanult a szünetben. Kapott karácsonyra Ágitól barokk furulyát, amin először nem értettük, hogy miért hangzik máshogy, mint az előző furulyája, aztán Péter utánanézett az interneten, alaposabban megnéztük a használatí utasítását, és kiderült, hogy egyes hangokat máshogy kell lefogni. Marci gond nélkül megtanulta a fogást, ezzel is begyakorolta a dalokat, pedig ahogy nézem - én csak germán furulyán tudok játszani - ezek sokkal bonyolultabb kézmozdulatok. A lelkesedést látva Péter vett neki egy furulyaiskolát, mint kiderült, ez ugyanaz a dal- és kottagyűjtemény, amiből a tanítónő szokta másolni a megtanulandó kottákat, így ebből is megtanult párat. Jött a skarlát és az egy héttel meghosszabbodott téli szünet, így mire tegnap először ment szakkörre, jelentős volt a változás a karácsony előtti tudásához képest, pedig az se volt kevés.

A tanítónő gyakorlatilag elhűlve mondta, hogy nahát, ez, hogy barokk furulyán játszik... és hogy már ezt, meg ezt a dalt is tudja... agyondicsérte, azt mondta, nemcsak a hangszeren jó, hanem kottaolvasásban is profi, énekórán is nagyon ügyes, szakkörön már szinte nem tud vele foglalkozni, külön kell neki feladatokat adnia. Valószínűleg át akarja tenni a haladó szakkörös csoportba (négy hónapja fogott először furulyát a kezébe!) mert kérte, hogy menjen el egy haladó órára, és javasolta a zeneiskolát. Nagyszerű lenne, ha zeneiskolába járna Marci, ha tényleg értene a zenéhez, és megtanulhatna játszani valami komolyabb hangszeren! Fel is hívtam ma a fehérvári zeneiskolát, májusban lesz meghallgatás, majd április közepén kell utánanézni a pontos időpontnak, és aki ott megfelel, azt felveszik, tanácsot is adnak, hogy milyen hangszeren lenne érdemes játszania, és szeptembertől hetente kétszer járhatna hangszeres zenét tanulni és szolfézsra. Én olyan büszke lennék rá... Így is az vagyok persze, de azt valahogy sose gondoltam, hogy pont zenében lesz tehetséges, azt láttam, hogy a fizika, kémia, biológia érdekli, hogy nagyon szeret olvasni és korán meg is tanult, hogy ügyesen sportol, de én magam abszolút laikusként, hobbiból tanulgattam furulyázni, gitározni, a családunkra nem jellemző a zenei tehetség. A húgom tanult pár évig hegedülni, de egyrészt abbahagyta, másrészt nem is igazán azt akarta. Tudom, kemény munka lenne (vagy lesz) és nagy kitartás kell hozzá, de milyen szép lenne, mennyi örömöt találhatna benne hosszútávon is... Remélem, őszintén lesz is kedve hozzá, és a zeneiskolában is alátámasztják majd, amit az itteni tanítónő mondott!

Három könyv

2012-01-12T11:06:00.000+01:00

Hű, de sok elmaradásom van megint, annyi mindenről akarok írni... Ezt például olyan négy hete tolom magam előtt, és egyre bővül. Ezek azok a könyvek, amelyeket a szülés előtt és azóta olvastam.

Jane Austen Büszkeség és balítélet című könyve klasszikus, mondhatnám, mindenki ismeri, ha nem is olvasta a könyvet, valamelyik filmváltozatát biztosan látta. Én se most olvastam először, olyan hat éve vettem ezt a példányt. A kedvenc részem, amikor a női főszereplő Eliza kezét megkéri a kevésbé szimpatikus Mr. Collins, de ő visszautasítja, anyja pedig kétségbeesetten igyekszik rávenni, hogy menjen hozz, azzal fenyegeti, hogy nem fog vele többé szóba állni. Mire az apja bölcsen csak annyit jegyez meg: választania kell, mert ezek szerint anyja nem beszél többet vele, ha elutasítja, apja viszont akkor nem fog többet beszélni vele, ha hozzámegy :) Jane Austen érzékletesen és szerintem korát megelőzően nyíltan, helyenként vitriolosan mutatja be az öt lányt nevelő Bennet család és ismeretségi körük életét, ami a regényben ábrázolt életszakaszban főleg a párkeresésről szól, férjhez menő leányokról és leányokat kereső ifjakról, különféle háttérrel, érzelmi, anyagi és családi indokokkal. Színes, élvezetes, humoros, könnyed olvasmány, én a Vörös Október után vettem elő, amikor már nem akartam terhességről és szülésről olvasni, de háborúkról és tengeralattjárókról sem :) A kórházban fejeztem be az olvasását már szülés után :).

Graham Greene Szerepjátszók című könyvét Péter hozta be a kórházba, amikor a Büszkeség és balítéletet befejeztem. Érdekes volt, hogy szinte végig olyan érzésem volt, mintha már ismerném a történetet, mintha már olvastam volna, pedig nem - vagy mintha magam is a történet része lettem volna. Valószínűleg Graham Greene stílusa, magával sodró írásmódja az ok, be tud vonni, magával tud vinni, és szinte a bőrömön érzem a fülledt haiti időjárást, a kézzelfogható félelmet, és az ennek ellenére a szereplőket jellemző rezignáltságot. Haitin járunk, diktatúrában, amikor bármikor bárkit megállíthatnak és megverhetnek vagy bebörtönözhetnek, amikor az idegenforgalom szinte teljesen megszűnt, semmi sem működik és semmi sincs biztonságban. Ennek ellenére a szereplők - egy helyi szálloda tulajdonosa, egy idős amerikai pár, akik segíteni akarnak, a nagykövet és a felesége - mintha természetes módon élnének ebben a helyzetben, alkalmazkodnak, ahol lehet, és igyekeznek megtenni a magukét, hogy jobb legyen. Ahogy a cím is és egy beszélgetésben ők maguk is kimondják: szerepeket játszanak. Mindaddig, amíg egy éjszakán el nem indulnak a hegyekbe a lázadók és talán egy jobb élet felé. Nagyon olvasmányos könyv, annak ellenére tudtam magam teljesen beleélni, hogy a helyzet maga remélhetőleg mindig teljesen ismeretlen lesz számomra.

Az utolsót, Sarah Lark A fehér felhő földjén című könyvét karácsonyra kaptam Pétertől, és lenyűgözött a gyönyörű borítója, amiatt kezdtem el rögtön olvasni. Vaskos könyv, 7-800 oldal, de olvastatja magát. Nőknek való, de nem könnyed lányregény, nagy ívű családregény, amely egy trilógia első kötete. Két szálon fut több mellékszállal: a két fő szál a két női főszereplő sorsa. Egyikük tanítónőként kerül férjhez Új-Zélandra, ahol egy kevésbé tehetős farmer felesége lesz, akit előtte egyáltalán nem ismert, és bizony jóval keményebb élet vár rá, mint azt elképzelte. Másikuk egy walesi lord, juhtenyésztő nagybirtokos lánya, akit apja üzleti partnere kér meg szokatlan módon feleségnek fia számára. Ők ketten ugyanazzal a hajóval érkeznek a 19. század közepe táján az akkor lassan benépesülő Új-Zélandra, sorsuk többszörösen összefonódik, és már az első kötetben is az unokáik generációját is követhetjük. Közben más, tipikus sorsokat is bemutatnak: az új-zélandi bálnavadászok, fókavadászok, aranyásók, szerencséjüket keresve ide vándorlók életét, gazdagokét, szegényekét, és magát a lenyűgöző országot. Kíváncsian várom a trilógia második kötetét, és egészen kedvem lett tőle Új-Zélandra utazni :).

Majdnem

2012-01-11T21:29:00.003+01:00

Majdnem beszámolhatok arról, hogy milyen ügyesen lefektettem egyedül három gyereket, ráadásul ma először egy szobába :) De csak majdnem, mert Marika néni segített, amikor Regő kijött a fürdőkádból.

Szóval az úgy, hogy Regő jött először vacsorázni, akkor Csongor még aludt. Amíg Regő evett, káposztát dinszteltem Péternek. Közben Marci elpakolta a játékokat a nappaliban. Csongor felébredt, gyorsan kapott egy fél szopit, aztán csináltam fürdővizet neki és Regőnek. Marcinak megmelegítettem a vacsorát, és megkértem szépen, hogy ha kevés neki, akkor vajazzon magának egy kiflit utána. Szaladgált hozzám a fürdőbe, hogy bontsam ki a kiflis zacskót, meg hol a kés, de működött a dolog. Csongort megfürdettem, Regőt lemosdattam, aztán hagytam játszani még a vízben. Marcit megkértem, hogy ha Regő kijönne, amíg én Csongort szoptatom, szóljon Marika néninek segítségért, de Marika néni amúgy is pont átjött hozzánk.

Én nyugiban szoptattam fekve a hálószobában (ja, előtte még elzártam a káposztát, hogy le ne égjen), Regő magától kimászott a kádból, úgyhogy a mama gyorsan elkapta, törölte, öltöztette. Marci eközben ment zuhanyozni. Én közben rájöttem, hogy egyrészt nem megy a nyugiban, kettesben, félhomályban szoptatás, másrészt ha a gyerekszobában akarom lefektetni Csongort is, akkor nem is kell, úgyhogy mellemen a gyerekkel átmentem a gyerekszobába, a szoptatós fotelbe. A szoptatás további részében elmeséltem Regőnek az összes Boribont és az autós könyvet, valamikor letettem Csongort, mert úgy tűnt, hogy elaludt, de mégse, akkor vissza cicire, megjött Marci zuhanyozásból, Boribonok után neki is meséltem Gergő és az álomfogókat, közben Regőt fegyelmeztem, hogy másszon vissza az ágyba irgumburgum, aztán még szoptattam, mert Csongor nagyon nem aludt el, végül puszi az összes kobakokra, és kijöttem.

Azt hiszem, kétszer mentem vissza még Csongort altatni, végül idekint aludt el a karomban, de szépen folytatta, amikor betettem a kiságyba, most alszik ott hosszú élete során először. Aztán befejeztem a káposztát.

Na ügyesvagyokügyesvagyok?? Csak kicsit segítettek! Megérdemlek egy vajas kiflit sonkával? Meg paradicsommal meg uborkával? Meg egy almát? Remélem, mert írás közben ezt mind megettem :)

Holdfényben

2012-01-11T09:33:00.002+01:00

Hajnali négy óra van. Kijöttünk a hálószobából, túl hangos volt Csongor. Itt, a nappaliban nincs függöny, besüt a hold, és a kinti lámpa fénye is bevilágít egy kicsit. De elbújhat a telihold fénye mellett, csak egy halvány kis pislákolás. Az ég egész világos, szinte mint napkelte előtt, hihetetlen holdfény van. Lehet, hogy a telihold nem hagyja a babámat aludni.

Sétálunk, ringatom, énekelek neki, időnként szoptatással is próbálkozom, hátha azon elalszik. Kicsit feszült vagyok, mert nézem közben az órát, és ahogy telik az idő, egyre közelebb jön az a pont, amikor már nem fogok tudni visszafeküdni egy kicsit még aludni Marci ébredése előtt. Morgok. Jajj, aludj már! Na most majdnem... de mégse, megint tekereg, felsír. Sose fogok aludni.

Közben arra gondolok, hogy tiszta hülye vagyok, hát azt kéne éreznem, hogy de jó, hogy idebújik, de édes, szüksége van rám... de nem és nem, most nem érzem ezt. Aztán elmosolyodom magamban, mert a bosszankodásomon átfurakszik a pihés kis haj, a bársonyos, illatos bőr érintése az arcomon... nekem a legjobb a világon. Gyönyörű ez a holdfény, de jó itt veled, kicsi fiam... milyen kis finom vagy, pici, puha, jaj hadd élvezzelek, amíg lehet, amíg még hagyod... és ahogy átalakul a hangulatom, ahogy megnyugszom és elolvadok, ő is elalszik.

Reggel fél hat van. Fél hétkor pedig ez fogad, ahogy aludtam még egy órát:

Vers arról, hogy mi a fontos

2012-01-10T14:07:00.001+01:00

Mesebeli kiskirályhoz betévedt egy kisleány

Amint éppen uzsonnázott tulipántos asztalán.

Ugye szép itt? Ugye jó itt? Nézz csak ide meg oda:

Bársony itt a gyepes udvar, drágakő a palota.

A mi cicánk aranyszőrű, ezüsttollú a libánk -

Ugye itt maradsz minálunk örökre, te kisleány?

Köszönöm a meghívást, de el nem fogadhatom.

Szalmatetős kicsi kunyhó az a ház, hol én lakom.

A mi cicánk közönséges, nem ezüstös a libánk

De otthon a két testvérem, édesapám meg anyám

Ha ölelnek, ha csókolnak, fejem rájuk hajthatom

- Szalmatetős kicsi kunyhóm a világért nem hagyom!

Ezt még a dédnagymamám szokta mesélni anyukámnak, aki ráadásul tökéletesen a mesébe illően két fiú után érkezett kislány volt. Aztán anyukám nekünk, három lányoknak... és én a mai napig nem tudom könnyezés nélkül megállni. Legutóbb - a mai előtt - akkor sírtam rajta, amikor nekem is három gyerekem lett :)

Háromhetes

2012-01-10T10:09:00.001+01:00

...de nem hagy magáról írni! :) na most talán elaludt :)

Azért nem hagy, mert folyton eszik :) Ismeri a naptárt, tudja, hogy ő most háromhetes, úgyhogy növekedési ugrást kell produkálni. Vasárnap nagyjából folyamatosan szoptattam egész nap, tegnap déltájban aludt három órát, úgyhogy csak annak a kivételével szoptattam. Mára virradóra elég sokat nem aludt, szerintem most meg front volt, mert akkor ébredtünk, amikor esni kezdett a havas eső. Viszont elérte a célját, ennyi tejem szerintem még életemben nem volt, és az a tegnap mért kis híján negyven deka heti gyarapodás is elég jó :) Még nem mondanám, hogy hurkás, viszont tokás, gömbölyödik a kis arca is, és a combjára, popsijára is lerakódott némi párnácska.

Tulajdonképpen ezeken kívül nincs túl sok írnivaló róla, a harmadik hét nagy eseménye a köldökcsonk leesése, a növekedési ugrás és a hízás. Apró változások vannak: néha már szereti a fürdést, vagy legalábbis nem tiltakozik, főleg a hasrafordítós részét bírja. Nagyjából minden második nap masszírozom, testápolóval kenegetem, mert elég száraznak látom a bőrét, ezt is egyre többször szereti. Fázni utál, a masszírozást is csak úgy szereti, ha sehol nem fázik közben, az épp nem masszírozott részei olyankor törölközőbe vannak bugyolálva. A mai éjszakát kivéve azért jobban alszik, van, hogy csak eszik és visszaalszik, van, hogy egy órát ébren van. Pár napon belül kitakarítom a fiúk szobáját, kimosom az ágyneműket meg mindent a betegség után, és megpróbálom ott altatni a kiságyban, Regő is nagyjából ekkora korában aludt ott. Nappal a hintában szeret aludni, illetve nem is tudom, hogy máshol szeret-e, mert amióta itt többször jól elaludt, nem is teszem máshová.

Ez így ideális nekem, mert azt még el tudom képzelni, hogy éjjel elalszanak hárman egy szobában, de hogy nappal, amikor Regő ébren van, hogy fog Csongor a gyerekszobában csendben, nyugiban aludni, azt nem tudtam... viszont rájöttem, hogy ha itt alszik a nappaliban, akkor az egyrészt független Regő alvásidejétől, másrészt elalszik itt a normál alapzajban is. Mondjuk később, ha nem lesz újszülött, ez biztos változik, de azon a hídon majd akkor megyünk át.

A tesói változatlanul imádják, és tegnap kiélvezték, hogy lejárt a karantén :). Regő kicsit túlságosan is önálló, megy és venné fel, de persze nem tudja rendesen megfogni, úgyhogy olyankor én is szaladok, hogy ne vegye fel egyedül... Kicsit még gyakorolnia kell a finom mozdulatokat. Marci meg az igazi büszke nagytestvér, szerinte Csongor a világ legszebb, legaranyosabb gyereke, egészen elolvadva tudja nézni, és ő látta legtöbbször mosolyogni is. És ő már rendesen vigyázni is tud rá, tegnap az ő karjában volt, és védte Regőtől, amíg én begyújtottam a kályhát :)

Jelentés a rendelőből

2012-01-09T13:22:00.001+01:00

Megvolt az orvosi kontroll és Csongor (majdnem) háromhetes mérése. A helyzet a következő:

- Marci egészséges, meggyógyult, mehet közösségbe, csak a tornaórák alól lesz még felmentve a héten, edzésre sem megy még. Karantén vége :)

- Regőnek picit még piros a torka, de mivel letelt a tíz napja és rendesen beszedte az antibiotikumot, ez már magától el fog múlni. Karantén vége :)

- Csongor pedig 4540 gramm :) 390-et hízott egy hét alatt, ez már szuper, ehhez vagyok én szokva :) Hosszára 55 centit mértek, ez úgy szokott lenni, hogy a mérési módszer különbözősége miatt a kórházi mérés után a gyerek összemegy... 58 centivel született, ott ugye picit hosszabbnak mérik, mert szalaggal végigkövetik a teste görbületeit. Itt meg nem lehet normálisan kinyújtani, szóval 55-nél biztos hosszabb, 58-nál meg biztos rövidebb, de mivel itt fogják mérni, ehhez viszonyítunk. Picit talán sárga, de minden rendben vele, szép és egészséges :)

Marika néni jött velünk, ő ment be a fiúkkal a gyerekorvoshoz, én Csongorral a védőnőhöz, így ő nem került a beteg gyerekekkel egy légtérbe. Boltban is voltunk, postán is, ügyesen ment minden :)

Fokozatosan...

2012-01-08T20:19:00.001+01:00

...megyünk vissza a hétköznapokba. Az első lépcsőfok az volt, hogy Péter csütörtökön dolgozott először, úgyhogy egyedül voltam a három gyerekkel, de minden oké volt, semmi gond nem volt velük. Marci a héten már kapta a pótolandókat: az órai anyagot és a leckét is az iskolából, úgyhogy igyekeztem tartani az iskolás napirendet délutánonként. Délelőtt játszhattak meg amit akartak, ebéd után Regő lefeküdt, akkor Marci végezte az itthoni feladatait és tanult. Persze csak két nap volt ilyen, hiszen aztán jött a hétvége, Marci apához ment, Péter nem dolgozott.

A következő lépcsőfok az lesz, hogy holnap elmegyünk a gyerekorvoshoz, és kedden Marci már valószínűleg mehet iskolába - kezdődik a korai kelés, a reggeli indítás, és ha úgy jön ki a lépés, akkor reggeli séta három gyerekkel, szokásos bolt, posta körökkel. Ebből főleg a koránkeléstől tartok :) Keddtől szakkörökre, szerdától edzésre is elkezd járni valószínűleg.

Aztán következik majd az a lépés, hogy újra elkezdek főzni - egyrészt szerintem januárban még rendelek, olyan jó ez a luxus, de néha azért már vágyom a saját főztöm ízeire, és abból most csak hétvégén eszem - másrészt meg azért főzök ám, például a mai nappal újrakezdtem Péternek a diétás főzést, aztán a két ünnep közötti héten is főztem, meg hétvégéken is.

Az utolsó lépés pedig az lesz majd, nemsokára, valamelyik hétfőn, hogy visszatérek Flyladyhez - nem felejtettem el teljesen, most is épp esti konyhatisztításból jövök, de amikor még a 35. héten megijesztett a dokim, azóta nem tartottam be rendesen, és jónak látom egy újabb 30 napos hírleveles programmal megtalálni az utat visszafelé.

Anyóskérdés

2012-01-08T17:23:00.000+01:00

Amikor azt mondom valahol, hogy mi együtt élünk anyósommal, általában sajnálkozó vagy viccelődő, de ironikus megjegyzéseket kapok. Körülbelül úgy néz ki, mintha a világon senki sem lenne jóban az anyósával, és áldatlannak tekintenék ezt az állapotot.

Mi úgy lakunk, hogy egy házban, de két teljesen külön lakásban, külön bejárattal, de belső átjárással. Meg kellett szokni, megvannak a hátrányai, de a határozott előnyei is! Persze nem indultunk zökkenőmentesen, amikor ideköltöztünk, ráadásul a mi házrészünk akkor még sehol se tartott. Eltelt három hónap, míg a hálóban és a gyerekszobában tudtunk aludni, aztán még kilenc, amikor épp Regő születésére lett külön konyhánk, majd még több, mint egy év, mire fürdőszobánk is lett. Szóval kellett alkalmazkodni, és sok minden csak visszatekintve tűnik könnyűnek és nosztalgikusnak.

Viszont hihetetlen segítséget jelent, hogy itt van! Alapvetően azt gondolom, hogy nem várok el tőle semmit, viszont szívesen fogadom, amit ad vagy felajánl. Így például az, hogy minden nst alatt, amikor mi jó korán elmentünk, ő itt volt, amikor Regő ébredt és öltöztette, reggeliztette... vagy hogy a kezébe nyomhatom Csongort, ha ki kell rohannom a postás elé, hogy a nyáron minden esti programunk azért volt lehetséges, mert ő is itt van... a fiúk lefeküdtek, Marika néni is, egybenyitottuk az ajtókat és mehettünk nyugodtan.

Ez ma azért késztetett írásra, mert délelőtt elmosolyogtam magam azon, hogy akkor is segítség, ha nincs is itt :) Péterrel és Regővel elmentek Kató nénihez, én itthon maradtam Csongorral. Ő nagyon nehezen aludt el, ezért amikor végre sikerült, akkor nem mertem mellette használni a kis kézi robotgépet. Úgyhogy átmentem Marika néni konyhájába a tálaimmal, a robotgépemmel meg öt tojással, és ott vertem fel a sárgáját meg a fehérjét :)

Aktuális kedvenc

2012-01-08T16:37:00.000+01:00

Köldökcsonk

2012-01-08T11:22:00.001+01:00

Leesett! Vééégre :) A 19. napon. Már aggódtam, utána is olvastam, megerősítettem magam több forrásból, hogy ez normális, mert valahonnan emlékeztem valami régebbi cikkre, ami szerint a háromhetes kor utáni leesés immunhiányos állapotra utal, vagy mi... De most nem találtam ilyet, csak csupa normális dolgot, és láttam is, hogy vékonyodik, ma reggel pedig alkoholos törölgetés közben szépen lepottyant. Egy kötelékkel kevesebb :)

Marcinak egyébként 9 naposan esett le, Regőnek nagyon hamar, talán az 5. napon, azért is volt nekem most furcsa ez a hosszas ragaszkodás. De túl vagyunk rajta :)

Első séta

2012-01-07T15:14:00.002+01:00

Ma végre kimerészkedtünk Csongor első sétájára :). Marci tegnap elment az apjához (zárójelben, csodálkoztam is, hogy elvitte, hiszen közösségbe még nem mehet, hivatalosan még karantén van, betegen hazahozta ezelőtt tíz nappal a pár napos újszülöttünkhöz, nem tartotta magánál a szünetre, hiszen ott van Kata is, most meg elviszi... de mindegy) gyönyörű napos idő volt, hat fok, és csak helyenként támadt fel a szél, úgyhogy úgy döntöttünk, dél körül, amikor elvileg a legmelegebb van, kimegyünk. Regőnek is nagyon kellett már egy kis mozgás, nekem se ártott, és ha csak az utcákon sétálunk a faluban, nem is találkozunk senkivel, hiszen Regőnek is karantén van még. Mivel Csongor eddig csak az ablakban levegőzött húsz perceket, illetve velünk jött a városba papírokat, pénzeket intézni a születéséhez kapcsolódóan, de akkor csak az autóba ki-be szállás idejét töltötte levegőn, szóval emiatt nem terveztem hosszú sétát, de mivel Regő szép komótosan és nézelődve sétált, lett belőle egy óra végül. Regő is tolta Csongort:

Láttunk sok kutyát, macskát, baromfit, traktort, repülőt, nagy volt a boldogság :)

Végre sikerült lefotóznom a kilátást az utcánkból. Nagyjából ezt látom a konyhaablakból is, szemben velünk üres telek van ugyanis. Nem mintha a panelházak olyan nagy élményt jelentenek, de az, hogy belátni Fehérvárra, az igenis az, illetve este, amikor csak a fények látszanak, kifejezetten szép. Meg hogy ilyen tiszta időben milyen jó a kilátás. Apósommal lámpával morzézni is tudnánk :)

Majdnem középen a kórház - ott született a két kisebbik fiam, el is érzékenyültem :) a dombokon pedig a város:

Az ott hátul a Velencei-hegység, a Meleg-hegy, ha jól tudom:

Az első fotótól balra, és még eggyel balra:

Ez pedig a szabadbattyáni templomtorony:

Jó fáradtan, éhesen, kicsit fázva értünk haza. Csongor kétszer sírdogált egy-egy rövidet, az elsőnél meg is ijedtem, hogy ha innentől végigsírja, az nem lesz jó... de nem tette. Olyan volt, mintha fázna az orra hegye, mert ahogy egy kicsit ráhúztam a takarót, abbahagyta. De ahogy hazaértünk és behoztam, kifejezetten meleg volt az orra is, az arca is, nem hiszem, hogy fázott. Talán a szél fújt be egy picit.

Szóval ez is megvolt és működött, ha nem lesz megint olyan viharos szél, mint tegnap, akkor hétfőn már nem a védőnő jön házhoz, hanem mi megyünk mérésre :)

Fonalfaló 2012 - Kenguruzsebes pulóver

2012-01-05T13:26:00.001+01:00

Aki még nem csatlakozott és esetleg nálam látja meg először a felhívást, jöjjön fonalat falni! Cél a meglévő készletek eltüntetése, a régi fonalak felhasználása.

Idén volt egy rövid forduló, eddig ugyanis nyáron értek véget a fordulók, most pedig augusztus 31-től december 31-ig ment a verseny, hogy a következő forduló már egy teljes naptári év lehessen. Tavaly tizedik lettem, ebben a rövid fordulóban viszont már ötödik, kb. 1800 gramm fonal felfalásával. A tavalyi szezon utolsó és az idei első darabja ez a pulóver:

Eredetileg Péternek készült karácsonyra, de csak tegnap lett kész teljesen (más dolgom volt ;) ) és ekkor kiderült, hogy inkább nekem jó, mint neki. Olyan büszke voltam pedig rá, mert olyan szép szimmetrikus lett, minden méret stimmelt, de valószínűleg a lustaságom a hibás: kicsit összecsaptam a méretpróbát, a fonalam pedig vékonyabb volt, mint a megadott, így lett kicsi. Most viszont nekem van egy jó pulóverem, ugyanilyen fonalból pedig még van legalább ennyi, úgyhogy kezdem újra nagyobb méretben :)

A fonal egyébként Ágitól, egy Fűegér nevű félgyapjú, kékes-szürkés-barnás szakaszosan festett fonal, amit ráadásul dupla szállal használtam, így jött ki ez az érdekes színhatás, ami a képen látható. 530 gramm lett, ebből mindössze a nyakszegély, azaz 10 gramm játszik az idei játékban, a többi a tavalyiba ment. Ez is valami, kezdésnek :)

Kisfiam

2012-01-05T11:10:00.000+01:00

Kókuszdiófejű. Pici, puha, pihés barna haja van, összes gyerekem közül a legnagyobb, úgy borítja a kis fejét, mintha egy kis kókuszdió lenne :) Hívom is így időnként.

Olyan pici az arca, hogy csak egy ujjal lehet simogatni.

Hosszú, vékony, kecses kis ujjai vannak hosszú körmökkel.

Édes babaillata van és finom, puha bőre.

Kékül a szeme, már most látszik, hogy kék szemű lesz ő is, mint a két bátyja (meg mint az anyukája). Pedig szerettem volna egy sötét szemű kisfiút, mint az apukája, de így is olyan aranyos lesz. A legszebb pedig az lenne, ha nem szőkülne ki, hanem barna hajú lenne, mint az apja, és kék szemű, mint az anyja.

Abszolút nem látom nagynak, pedig a legnagyobb gyerekem, de hát olyan kis pici mindene, ugyanolyan kicsi újszülött, mint a nem egész három kilós Regő volt. Muszáj mosolyognom, ha az apja hatalmasnak tűnő kezeiben látom. Pedig Péter nem is olyan lapátkezű, és mégis :)

Imádom, na :)

Videó

2012-01-05T10:58:00.001+01:00

Marci és Regő altatja Csongort: kicsit mint a dalban, síppal, dobbal, nádihegedűvel... de inkább csak dallal, furulyával, hintával és egy kis hisztivel :)

Takaró

2012-01-05T10:47:00.000+01:00

Játékokat se kapnak többet :) Tegnap Regő és Marci eszementen visítoztak és rohangáltak a lakásban, míg végül rájuk nem szóltam, hogy keressenek már valami játékot, és játsszanak rendesen. Bementek a gyerekszobába, és pár perc múlva kijöttek egy takaróval. Először azt játszották, hogy leterítik a földre és felváltva beletekerik magukat, bár itt Regő néha tiltakozott, hogy "ne, te ne, csak én!" aztán Marci kitalálta, hogy odavisz pár széket a kanapéhoz, és "bunkert" épít a takaróból. (Utálom ezt a bunker szót, én kuckónak hívnám, de ők bunkernek hívják.) Szóval innentől, amíg Regő fejre nem esett belőle, ebben játszottak, rohangáltak át négykézláb, belebújtak, egymásra másztak.

Szóval ha egy takaró a legjobb közös játék, akkor minek nekik játékokat venni? :D Persze erre már ezerszer rájöttem, kezdve a bébikori zörgős dobozoktól :)

Többet nem dicsérem meg :)

2012-01-04T19:50:00.003+01:00

...Csongort, mert attól elromlik, úgy tűnik :D Majd fogjatok szavamon, ha ne adj isten dicsérném :D

Szóval két hét alvás után kicsi fiam tegnap felébredt, és úgy maradt, nagyjából. Nappal gyakorlatilag nem sikerült aludnia, vagy nagyon rövideket. Próbáltuk hintában, mózeskosárban, nagy ágyon, karban, a maximum félóra volt. Nem lett volna nagy gond, ha nem kéne külön tartani a fiúktól, bár most már lassan lazulok ebben az ügyben, nem foghatják meg, nem puszilgathatják, tartanak három lépés távolságot, de az egy légtérben levést ha muszáj, hagyom. Az pedig kifejezett előnye a kevesebb alvásnak, hogy helyette többet evett. Néha szerintem a hasát is fájlalta, mert bár nem az a tipikus, sokat nagyon sírós hasfájása volt, azért tekergett, nyafogott, jólesett neki a függőlegesen tartás, rázogatás. Kerestem, de nem találtam, hogy mit ehettem, lehet, hogy nem is az volt a hibás, egyszerűen neki még a működés is új és zavaró élmény lehet. Amúgy működik rendesen, aminek ki kell jönni, az kijön, aminek benn kell maradni, az benn marad :) Remélem, gyarapodik is.

A csúcs az volt, hogy este kb. négy órán át altattuk, azaz felváltva sétáltunk vele, ringattuk, próbáltuk a hintát, szoptattam, satöbbi. Negyed tizenkettő tájban meguntam, és ágyba bújtam vele, hátha úgy alszik - és láss csodát, aludt! Lehet, hogy csak a testközelség kellett neki, bár előtte hordozás közben is nyafogott. Mindenesetre félve feküdtem le, hogy jaj milyen lesz ezek után az éjszaka - és jó lett! Ébredt többször, de csak evett és aludt, és most végig mellettem volt, nem kísérleteztem a mózesbe tevéssel, ha egyszer így végre alszik.

Ma aztán nappal aludt vagy három órát a hintában, aztán elmentünk a mindenféle juttatásokat ügyintézni, és az autóban is aludt az utolsó pár percet kivéve, aztán délután szintén a hintában egy rövidebbet, és fürdetés meg szopi után megint elaludt. Ez nem dicséret! :D És lekopogom :)

Mai tevékenységek

2012-01-03T15:47:00.001+01:00

Hintázik:

Levegőzik:

Kiálltam vele a hálószobaablakba, kicsit nyafogott, aztán bealudt :)

A vajas kifli esete és Boribon autója

2012-01-03T15:27:00.001+01:00

Tegnap este Regő vajas kiflit kért. Kérdeztem, éhes vagy?

- Igen, vajas kiflit kérek.

Felemelem az etetőszékbe: - Na gyere, te kis vajas kifli!

Megáll a székében: - Nem, nem a vajas kifli vagyok, Regő vagyok! :)

Regő kedvenc könyve újabban a Boribon autózik. Ágitól kapta karácsonyra, és esténként legalább kétszer elolvastatja, aztán az ágyban is nézegeti. Talán mert eddig ez a leghosszabb, leginkább eseménydús Boribon-kötet. Ma reggel ébredéskor is magával hozta. Most úgy zajlik a reggeli ébredés, hogy Regő felkel, átjön hozzánk, mi meg amíg tudjuk, gyorsan küldjük vissza a szobájába, egyrészt próbálkozunk, hátha alhatunk még, másrészt Csongortól próbáljuk távol tartani. Ma amikor Csongorral felkeltem, öltöztettem, pelenkáztam, Regő visszaszökhetett, mert amikor újra aludni vittem Csongort, ott találtam a Boribon autózik könyvet a mózesben :) Regő betette neki :)

Mindennapok

2012-01-02T10:03:00.002+01:00

Azt hiszem, utolértem magam, ami a beszámolókat illeti, megvolt a szülés, kórház, hazatérés, karácsony... szóval írhatnék most már egy kicsit Csongorról meg a háromgyerekes mindennapokról is. Ami most ugyan nem mindennapi, hiszen Csongor el van különítve, remélem, megismerik még egy hét után a fiúk... na jó, azért látják ám. Nagyon szeretik, Regőt általában nehéz megelőzni, ha az ébredező babához kell szaladni :) és nehezen viselik, hogy most nem simogathatják, nem foghatják meg, igazából a közelébe se mehetnek, de azért nagyjából elfogadják.

Szóval napirendünk még nincs, de azért rá lehetne fogni talán. Csongor fő jellemzője egyelőre, hogy nagyon jókat alszik. A hálószobában alszik mózeskosárban, vagy néha csak úgy a nagy ágyon, ott is igyekszem szoptatni, ha a fiúk a nappaliban vannak, vagy átmegyek Marika nénihez. A napirendből egyelőre annyi látszik, hogy Csongor délelőtt éberebb, de hogy hánytól hányig alszik vagy van ébren, az még persze nem. Ha felébred, eszik, aztán karban szeret lenni, olyan még nem nagyon volt, hogy szépen nézelődjön, de ezt nem is nagyon vártuk még tőle :) Délután nagyobbakat szokott aludni, és ha felébred valamikor hat-hét között, akkor megfürdetem, eddig csak egyszer maradt el a fürdetés. Alapban úgy működne, hogy Regő segít Csongort fürdetni, aztán neki is csinálunk vizet és ő is fürdik, de most, hogy el vannak különítve, először és külön fürdetem Csongort, utána vagy közben megcsinálom Regő vizét, ő jön önállóan fürödni, Marci pedig zuhanyozik. Aztán Csongornak jön egy hosszabb szoptatás, aminek a végére jó eséllyel bealszik, és akkor tudok mesélni a fiúknak.
Éjjel sem alszik rosszul, bár már épp meg akartam dicsérni, amikor is mára virradóra két órát ébren volt egyhuzamban :) Az első napokban tök érdekes volt, azt figyeltem meg, hogy a születése óráit ébren töltötte, vagy legalábbis nagyon felszínesen aludt, és reggel fél hét tájban, amikor megszületett, elaludt rendesen. Aztán ezek az órák rövidültek, most már vagy eszik és visszaalszik, vagy fenn van egy órát, abban lejátszik mindent, amit eddig tud: eszik, büfizik, pisil, kakil, csuklik, tekereg, nyafog, sírdogál, és a végén elalszik. Ilyenkor kijövök vele a nappaliba, talán úgy vagyunk a leghalkabbak. Olyan is van éjjel, hogy a mózeskosárban nem alszik el, de ha mellém bújhat, akkor igen :) így gyakran a nagy ágyban köt ki reggelre, de nem baj. Kezdek lassan gondolkodni azon, hogy éjszakára birtokba vehetné a kiságyat a gyerekszobában, de amíg elkülönítés van, addig semmiképpen.
Szopival kapcsolatban: most volt itt a védőnő, Csongor 4150 gramm, hat nap alatt hízott 150 grammot, ami nem éppen rossz, de nem is sok. Végülis hivatalosan háromhetes korra kell visszanyerni a születési súlyt, és ő ezen nem egész kéthetesen túl van, úgyhogy nem kéne aggódnom, csak ugye a sokkal kisebb másik gyerekeim járnak az eszemben, akik 30-40-50 dekákat híztak az elején hetente... na de ők azzal voltak ennél a súlynál egyhónaposan, nem kéthetesen, szóval biztos jó ez. Egyelőre úgy látom, ő is az a fajta lesz, mint Regő, ha éhes, akkor eszik jó étvággyal, ügyesen szopizik, de ha már nem éhes, akkor nem nagyon kéri, csak ritkán van olyan, hogy komfortszopizva elalszik, vagy tekergés, idegeskedés ellen kínálom és elfogadja. Tejem van elég szerintem, érzésre olyan, mintha sose lett volna még ennyi, úgyhogy remélem, a továbbiakban sem lesz gond.
Hoztam néhány képet is :)
Hordozunk, avagy így készült a szilveszteri vacsora:

Ez pedig egy mai sorozat a 13 napos Csongorról:

Látogatók

2012-01-01T11:49:00.007+01:00

A karácsony további része másképp zajlott, mint az elmúlt években. Úgy szoktuk, hogy 26-án mindenki összegyűlik anyukáméknál: mi hárman lányok a párjainkkal, családjainkkal és persze anyukámék. Idén mi nem mentünk sehova, helyette hozzánk érkezett a család többi része apránként, először is 28-án, anyukáméktól hazafelé tartva a nővéremék. Marci még 25-én elment apjához, és nagyjából egyszerre ért haza a tesómékkal. Az egymás közötti ajándékozás úgy zajlott, hogy aki volt anyuéknál, ott is adott-kapott valamit, de ide is hoztak és itt is kaptak ajándékokat.

Regő épp felébredt az érkezésükre, először elkezdtek hárman játszani, aztán megjött Marci is, és ajándékoztunk. Marci kapott még egy társast, Regő a vonatpályához kiegészítő elemet, Csongor kis bébijátékot meg egy nagyon vicces-aranyos rénszarvasos zoknit.

Csongor pont elaludt, mielőtt megjöttek, de még felébredt az ittlétük alatt, úgyhogy meg tudták nézegetni, dajkálni, Márk végigsimogatta, nagyon aranyos volt. Aztán Ancsáék is megdajkálták :)

Másnap délelőtt Péter elment Ágiért Kaposvárra, és ezalatt érkeztek meg hozzánk Anyukámék. Ők is hoztak még ajándékot, meg sütit is :) Játszottak a fiúkkal, anyukám vasalt nekem egy kicsit :) És ők is ismerkedtek Csongorral, aki most megtisztelte őket némi ébrenléttel. Marci ekkor kezdett beteg lenni, nem volt valami aktív, főleg egy takaró alatt üldögélt és olvasott.

Némi átfedéssel megérkezett Péter és Ági, anyukámék hazamentek, Ági maradt két napig, sokat segített itthon, először is ő vitte Marcit orvoshoz és ment patikába, aztán a gyerekek körül is segített, meg a háztartásban is. Meg sokat dumáltunk, és este borozgattunk is egy picit - főleg persze Péter és Ági, én csak a koccintás erejéig.

Aztán még voltak tegnap Marci nagypapájáék, ők nem annyira babalátogatni, mint inkább Marcit vizsgálni, de persze itt voltak pár órát, játszottak a gyerekekkel, és megnézték ők is Csongort :) Ezzel egyelőre azt hiszem, vége a látogatóknak, a közvetlen család megvolt, más még nem jön.

Na még a karácsonyról

2011-12-31T21:02:00.002+01:00

Ez talán belefér még az idei blogbejegyzések közé :) aztán jöhet 2012!

Szóval, 24-e a kórházból való hazaérkezésünk másnapja volt. Úgy voltam vele, hogy csak lazán, ha nem lesz ünnepi kaja, sebaj. Marika néni gyönyörűen kitakarított, mire hazaértünk, és felajánlotta a segítségét a főzésben is. Ő is főzött a saját konyhájában, és át-átjött megkérdezni közben, hogy hol tartunk, mit csináljon. Ja és be is vásárolt nekem, ami frissen kellett, tejet, kiflit. Végül ebédre én készítettem a mákos gubát, leves most nem volt, a vacsorát pedig rögtön utána elkezdtük, hogy biztosan elkészüljön, ez most a római tálban sült pulykamell vele sült zöldségekkel és gesztenyével, amit amúgy 25-én szoktunk enni, de úgyis több napra elég mindig, tehát most előrevettem, és így nem kellett kétszer főzni. Nem bonyolult étel, csak hosszadalmas, Marika néni ebben is segített. Sütik és a bejgli meg már megvoltak.

Naszóval ennyit a kajákról, a szenteste délelőttje úgy telt, mintha bármilyen más nap volna egy új kisbabával. Ismerkedtünk Csongorral, meg ő is ismerkedett a tesóival, nagymamával.

Délben megettük a mákos gubát, aztán Regő elment aludni, Csongor is épp aludt - igen, már emlékszem, ez volt az a napja, amit szinte átaludt, már aggódtam, hogy sárga és azért aluszékony, de enni azért felkelt, meg hát mit vár az ember egy négynapos újszülöttől? Csak aludjon :) Az alvásuk alatt Marcival fát díszítettünk, íme az eredmény:

Regő épp a díszítés végére ébredt fel, amikor még az ajándékok nem voltak a fa alatt. Kijött a szobájából, és közölte, hogy "Ez igen! Karácsonyfa!" hogy honnan tudta, hogy ez karácsonyfa, fogalmam sincs, élőben nem látott tavaly óta, mesekönyvben igen, de már korábban, és nem gyakran. Gyorsan átöltöztettem csinibe, aztán Marika néni elvitte sétálni, addig titokban megérkeztek az ajándékok is a fa alá. Átjöttek Marika néni és Kató néni is, Marci elfurulyázta a karácsonyi repertoárját:

aztán jöhetett az ajándékbontás. Erről sajnos a legtöbb kép bemozdult. Marci kapott egy társast, egy kísérletezős játékot, könyvet, filmet, Regő is játékot, könyvet, de őt leginkább a karácsonyfadíszek érdekelték, még most is naponta többször körbehordoztatja magát a fa körül, és óvatosan meghintáztatja őket. Nagyon aranyos volt, ezerszer is elmondta, hogy boldog karácsonyt :)

Kapott egy játék buszt, az rögtön nagyon lekötötte, ha Marci nem hívja fel a figyelmét a többi ajándékra, akkor azokat ki se bontja :) Örültem neki, olyan kis elégedett volt :)

Mindenki ismerkedett az ajándékaival, bontogattunk, nézegettünk, közben Csongor ezt csinálta:

Azért később kicsit felébredt, evett és aludt tovább :) Mi is vacsoráztunk, Marci szerint mennyei lett a pulyka :) Regő inkább mákos gubát evett vacsorára is. Aztán Regőt a szokásos menetrend szerint lefektettük, Marcival pedig megnéztük az egyik filmet, amit kapott: az E.T-t. Szép karácsony volt :)

Csongorra aznap nem sikerült ráadnom a karácsonyi ünneplős rugiját, de másnap reggel abba öltöztettem, Péter le is fotózta, meg itt egy kis tesószerelem is:

És hát, nekünk őt hozta a Jézuska :)

Skarlát - vagy mi - 2.0

2011-12-31T18:58:00.000+01:00

Szóval Regő is elkapta. Tegnap késő este, kilenc, fél tíz körül, amikor már olyan egy-két órája aludt, sírva ébredt, pedig olyat nyár óta, a háromnapos láz óta nem csinált. Péter vette fel, kihozta, szegény csak bújt és sírt, először azt hittük, nagyon lázas, de inkább csak az alvástól, a paplantól volt olyan meleg, a láza 37.8 volt. Szinte még álmában sírt, aztán ahogy simogattam, kicsit megnyugodott, éberebb lett, kért vizet, ügyesen kortyonként itta, és olyan édes volt, még nagy könnycseppekkel a szempilláján mondta, hogy "köszönöm, finom víz". Nagyon fájt a torka, gyorsan adtunk neki Nurofent, először nem akarta bevenni, de megkóstolta és szerencsére ízlett neki, úgyhogy ügyesen megitta. Aztán pelust kért és ment is vissza az ágyába magától.

Reggel nem volt láza, napközben is csak 37.2-re ment fel, majd lefekvés előtt mérem újra.

Felhívtam a doktornőt, de most nem tudott kijönni, ügyelt éjszaka, úgy ébresztettem szegényt fél tízkor a hívásommal. Mivel gyakorlatilag biztos, hogy ugyanaz a betegsége Regőnek is, javasolt antibiotikumot, amit a kérésére a patikában odaadtak volna recept nélkül is, és ő majd utána rendezi a patikával. De kiderült, hogy van korábbi felírásból bontatlan, fel nem használt megfelelő antibiotikum, úgyhogy most Ospent kap Regő. Egyébként jól van, nem látszik rajta semmi, annyi tűnik fel, hogy érzékenyebb minden kis esésre, nagy sírások vannak olyasmikből, amit máskor fel se venne, de ez legyen a legnagyobb bajunk.

Délelőtt itt volt Marci nagypapája (az apai) ő orvos, ugyan felnőtt háziorvos, de mégiscsak megnézte a gyerekeket valaki. Regő betegsége egyelőre csak egy mandulagyulladásnak felel meg, de a kórokozó ugyanaz, helyénvaló az antibiotikum és az elkülönítés. Legalább Marcinak és Regőnek nem kell már egymástól tartózkodnia, de Csongort nem engedem a közelükbe. Szerencsére a nagypapa megnyugtatott, azt mondta, ő az ötvenéves praxisában nem látott még csecsemőnél skarlátot, főleg anyatejes babánál, szinte kizárt, hogy ő is elkapja - úgy legyen.