2012. október 28., vasárnap

Főzött gyurma

Holnap kezdődik az őszi szünet, és én már készülök ötletekkel, kirándulással, játszóházzal, barátoknál tett látogatással. Itthonra azonban nem volt túl sok ötletem, az az igazság, hogy ilyen értelemben nem vagyok valami kreatív: ritkán jut eszembe, hogy rajzoljunk, fessünk, valamit készítsünk a gyerekekkel, illetve sütni szoktunk együtt. Most viszont Virágnál megláttam ezt a receptet, és gondoltam, kipróbáljuk. Arra nem gondoltam, hogy ma... de pont lett egy-két üres óra a délutánban, bennem pedig némi maradék energia, és a gyerekeknek is volt kedvük. Hát, a mienk nem lett olyan szép, mint Virágéknál, de kiválóan működött. Én Boleró italporral színeztem, mert már korábban hallottam, hogy ezzel is lehet, és pont tegnap futottam bele a boltban. Biztos nem olyan jó, mint a rendes ételfesték, de sárgás és lilás márványos gyurmát így is kaptunk, Regő meg úgyis natúrt akart. Együtt főztük a gyurmát, mindenki összekeverte a magáét, én meg megfőztem külön-külön a két adagot:


Aztán jött a gyúrás, színezés és maga a gyurmázás:


Előkerültek a sütipecsétek is:



Marci Kamcsatka-félszigete medvebarlanggal és medvékkel

Medve

Elefánt

Kutya

Csigabiga
Készült még gomba, kígyó, Regőnek is egy barlang, ahova mindenki bebújt :) Aztán elcsábított Anne a Zöldoromból, és vacsora előtt gombóccá gyúrtuk a műveket, és a gyurma a hűtőben várja a további felhasználást.

Helyzetjelentés óvodából, iskolából, zeneiskolából

Most már egy ideje mindenki jár mindenhova, aktuális egy beszámoló.
Regőke nagyjából másfél hónapja óvodás, nagyon ügyesen beszokott, szinte zökkenőmentesen. Körülbelül a negyedik héttől ott is alszik, aztán uzsonnázik, én az uzsonna közben vagy a végére szoktam odaérni, három óra körül. A többiek még utána mennek az udvarra, vagy ha rossz az idő, bent játszik, de Regő nem bánja, hogy eljön. Szinte mindennap biciklivel jövünk-megyünk, ritkaság, ha nem. A zökkenők: egyrészt az evés, Regő nem hazudtolja meg magát és az oviban se eszik többet, többfélét, mint itthon. Néha elfelejtkezik magáról, és olyankor zöldbablevest vagy meggylevest eszik, én pedig akkor örülök a legjobban, ha a pólóján látszik az étlap.
A másik zökkenő a szobatisztaságos visszaesés volt, Regőnek ugye még nincs fél éve, hogy egyáltalán szóba került a szobatisztaság, nyáron nagyon ügyesen és gyorsan ment, de a nagydologgal kicsit elhúzódott: rászokott arra, hogy elbújik az udvaron és elintézi, majd előkerül utána. Aztán, ahogy próbáltuk rávenni a vécére, bilire, bejött, majd itthon bújt el és a gatyába... Kicsit elegem volt a gatyamosásból. Aztán ez is szépen rendeződött, nagyon ügyesen ment a vécére, leszokott erről az elbújós dologról. Na ez jött vissza az ovikezdéssel, főleg itthon, de egy-két baleset az oviban is volt. Hol jól, hol rosszul reagáltam, nagyon nem örültem neki, tudom, hogy szinte mindenkinek van valami visszaesés, de nem örültem neki, hogy Regőnek pont egy ilyen gusztustalan verzió jutott. Néhány hétig eltartott, aztán - szerintem szoros összefüggésben azzal, hogy néhány napig sikerült türelmesen és lazán vennem - elmúlt, most már talán kimondhatom. Most is van, hogy elbújik és gyanús, de csak figyelni kell, szólni neki, hogy ne bújjon el, menjünk a vécére, és már napok óta nem fordult elő.
Amúgy pedig ügyes, okos, aranyos, mesél, barátai vannak és nagyon megugrott a vers-, ének- és mondókakincse, a kézügyessége is fejlődött, nagyon szépeket alkotnak az oviban. Eleven és hangos ott is, de erre én azt mondom, milyen legyen egy egészséges hároméves kisfiú.

Marcival az iskolában minden rendben, ő már rutinos, ügyes, a szokásos négyes-ötös formáját hozza. Jól megy neki a két nyelv egyszerre tanulása is, egyelőre nem látok gondot ezzel. Humán tárgyakból jobb, matekból és környezetből kevésbé, én úgy gondolom, akármennyire is érdekli a kémia, fizika, inkább ezeknek a tanítása vagy esetleg kutatása lesz az életpályája, nem a műszaki alkalmazások. Hacsak az iskola ki nem öli az érdeklődést belőle a sok és nem a korának megfelelő elméleti fizikával, kémiával. Amúgy is nagyon jó pedagógiai érzéke van, mostanában egyre több dolgot látok benne, amiben az apjára hasonlít (ő is tanár). Sokszor jobban kezeli Regőt, mint én, türelmesebb, néha konkrétan szól, hogy anya, most hagyd, majd én, és veszekedés nélkül megoldja azt a konfliktust, amiben én már kiabáltam volna. Azért ezek inkább olyan esetek, amikor megszállja valami angyal, mert máskor meg ölik egymást, visítoznak, sikítoznak és erőszakosan próbálják elérni, amit akarnak, na persze Regőt se kell félteni.
De Marci is csak kilenc múlt (avagy fél tíz), nem lehet úgy általában türelmesebb és higgadtabb, mint az anyja, aki mégiscsak felnőtt, vagy mi. Az, hogy már ilyenkor megmutatkozik benne ez az érzék, nagyon jó szerintem. És az is nagyon jó, hogy van olyan ember, pedagógus, aki az eleven, nagyon aktív, hangos és mozgékony Marcit is képes kezelni. A tanítónőjét, Judit nénit is nagyon szereti, ő is egyre inkább ilyen, de a zeneiskolában Tamara nénivel különösen egymásra találtak. Mindig csodálkozom és persze büszkélkedem, ahogy áradozik a fiamról: hogy milyen okos, érdeklődő, milyen jól tud vele együtt dolgozni. Az első két jelző nem lep meg, ezt tudtam róla, nagyon sokoldalú, művelt, hatalmas a szókincse - de az utóbbitól, a közös munkától tartottam egy kicsit. De kiderült, hogy működik az is, Marci nem dumál bele állandóan, együttműködik, szót fogad és ügyes. Nagyon érdekli a zene, sokat furulyázik itthon is, és próbák dalokat lejátszani kottából a zongorán. Most már ismerkedik a klarinéttal is, és az őszi szünet után hazahozhatja a kölcsönhangszerét. Zeneelméletből pedig jócskán az osztálytársai előtt jár :)

Tízhónapos

Időközben Csongor is tíz hónapos lett, már több, mint egy hete, úgyhogy igyekszem gyorsan utolérni magam a beszámolóval, mielőtt kikapok tőle :) Szerencsére ő még nem olvas blogot.
A tizedik hónap nagy felfedezése a mozgás volt. Most már elmondhatom, hogy ül, áll és kúszik, egy kicsit, pár lépést mászik is, okosan pont a védőnőnél mutatott egy hosszabb mászást, de általában lehasal és inkább kúszik azért. Mindenhova eljut így, úgyhogy most már megy a pakolás, az utánam iramodás. Talán emiatt is mintha felerősödött volna a szeparációs szorongás, vagy lehet, hogy egyszerűen ezt is egy kicsit később csinálja a többieknél, és most van a csúcsa.

Ebben a hónapban elfelejtett gyarapodni, ezt is a sok mozgás számlájára írom: 9120 gramm, mindösszesen 12 dekát bírt hízni, hosszra meg maradt akkora, mint volt, 74 centi. Most másra figyelt, nem jutott eszembe aggódni, de azért a védőnő javasolta, hogy egyen most már négyszer szilárdat. Hát jó, végülis amúgy is tervben volt, ezen ne múljék. Úgyhogy néhány napja nagy közös vacsorák vannak, és Regő elbúcsúzott az etetőszéktől. Teljesen zökkenőmentesen történt a dolog, egyszerűen a nagy asztalra terítettem neki, és azóta már ő kéri, hogy ott ülhessen. Egyébként jól eszik Csongor, még mindig írom, hogy miket vezettem be, bár lassan már egyszerűbb azt észben tartani, hogy mit nem kapott még. Olyan ínyencségek kerültek sorra ebben a hónapban, mint a bab vagy a káposzta, a pulykahús, fűszerek közül a köménymag. Eszik már darabosat is: kiflit, kenyérfalatkákat, áztatott kukoricapelyhet, de a főzeléket sem turmixolom mindig teljesen simára. Keveset iszik, sokat szopizik: reggel, este, a két alvás előtt és után, és még néha, ha nyűgös. Inni vizet kap a főzelékekhez vagy a szilárd ételhez, pohárból.

Persze amikor nem pont blogot írok, akkor annyi minden eszembe jut, amit megírhatnék... :) Még mindig egy türelmes tündér, egy igazi kis harmadik, de azért már ki tudja fejezni az akaratát, és az is elkezdődött, amikor Regőnek féltenie kell tőle a játékait. Mert jön, és ő is épít... vagy persze inkább rombol. Viszont Regő imádja, és ezen mindig csodálkozom, hiszen semmi oka nincs rá, ha racionálisan néznénk, neki inkább zavaró tényező lenne a kistesó, és mégis imádja, néha egész meghatóan... Énekel neki, ha sír, hintáztatja, simogatja, ölelgeti spontán. Marci is így van vele, játszanak vele, versengenek, hogy ki mikor foghatja meg, és Marci már vigyázni is tud rá.

A mozgáson kívül is sokat ügyesedett Csongor. Olyan kis okosnak látom, sokszor szinte látszik, ahogy keresi az összefüggéseket, ahogy kattognak a kis fogaskerekek az agyában. Most tart a mindent megtapasztalós korszakban: felvesz és leejt dolgokat, összeütöget játékokat, a golyóhúzogatóval már kezd rendeltetésszerűen játszani. A tökéletes csipeszfogást még nem figyeltem meg nála, de kölesgolyót, kenyérfalatkát ügyesen felszed. És persze mindent a szájába vesz, mindent rág, a foga is jön még mindig, ha épp nem talál semmit, akkor az ujját rágja a leendő rágófogaknál, de egyelőre maradt a nyolcfogú állapotnál.
A napirendje különbözik iskolai és hétvégi vagy iskolaszüneti napokon. Az, hogy hatkor kel, nem változik - mondjuk ma szerencsére pont átaludta az óraátállítást. Én is kelek vele, együtt megyünk reggel iskolába, óvodába. Mire hazaérünk, már nagyon álmos, akkor tízóraizik és kilenckor már alszik, körülbelül két órát. Déltájban ebédelünk, és olyan egy-két óra felé alszik megint, az is kb. két óra. Utána uzsonna, este hatkor már nyűgös, vacsora után megyünk fürödni, és ő fekszik le először. Éjjel most számolatlanul ébred, de azt hiszem, már kilenc hónaposan is ezt írtam. Foghatom fogakra, teliholdra, frontokra, de az az igazság, hogy szerintem ez egyszerűen ilyen, a fiúkkal is ilyen volt, majd pár hónap múlva beáll egy rendszeresebb, ritkább ébredésre, aztán majd kétéves kora körül számítok az éjszaka átalvására. Nekem ő még mindig jó alvó, milyen szerencse, hogy Marci megnevelt anno :) Hétvégén csúszás van, ha kel, kicsit átteszem a hintába és próbálunk lustálkodni egy picit, nem hatkor kelni. Így minden picit később jön.

Rengeteget dumál mostanában, megy a szótagok ismétlése, rettentően édes, és sokszor olyan, mintha konkrétan valakinek mondaná a mondókáját. Beszélgetni is lehet vele, nagyon figyel és válaszol, megismétli, amit mondunk, már persze ha az ő szókincséből választunk :) Szereti, ha énekelünk neki, azt hiszem, a zenét is szereti hallgatni. Anya szeme fénye, apa szeme fénye, ahogy Regő is szokta énekelni neki - ahogy tőlem hallja. És hihetetlen, hogy mindjárt egyéves lesz.

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

Le vagyok maradva, jó tudom, már mondtam... Ezt is két könyvvel ezelőtt olvastam, de nem volt nagy élvezet, azért is nem írtam róla még. Annak indult, le voltam nyűgözve, bár lassan, megfontoltan olvasható, apránként élvezhető írás. Gyönyörű, ízes és gazdag a nyelvezete, ettől voltam lenyűgözve eleinte. Aztán néhány fejezet után azért hiányozni kezdett némi történet is... Abból csak annyi jut, hogy az író hazalátogat a szülőfalujába, ahol az anyja megkérdezi, mikor ír már róluk is, merthogy megígérte, és aki az ígéretét megtartja, könnyű lesz annak az álma. Innen a cím, és remélem, tényleg könnyű lett innentől Sütő András álma, mert az ígéretet teljesítette. Szép történetfüzér, ez tény, de inkább olyan, mint egy kiállítás: képek, jelenetek sorozata, nosztalgiakoszorú, visszaemlékezések, némi politizálás és sopánkodás azon, hogy kinek mennyire rossz. Az ötvenes évek Erdélyében járunk, nem könnyű ott az élet, az erdélyi paraszt, a székely ember még rosszabbul reagál az elnyomásra és az értelmetlen rendeletekre. A földeket úgy osztották újra, hogy parlagon fekvő állami gyümölcsösök pusztulnak, kisparasztok kuláklistára kerülnek, mert az apró házuk, kertjük mellett van egy keservesen szerzett cséplőgépük... A vidék gyönyörű, a gyerekkori emlékek édesek, a jelen szomorú, az író pedig szégyenkezik, mert ő elment, városi, ráadásul bukaresti ember lett, és valahol idegen már neki ez az egész, inkább csak az emlékeiből él.
Nekem szép képekből és ezekből az érzésekből elég volt az első néhány fejezet. Ahhoz, hogy egy könyvet olvasatlanul félbehagyjak, már nagyon rossznak kell lennie, és ez azért nem az a kategória, így az Anyám könnyű álmot ígér-t befejeztem. De a könyvben található másik novellafüzérbe már - szégyen, nem szégyen - nem kezdtem bele.

Vidámság-Holden

Majdnem három hete piszkozatban áll ez a bejegyzésem, mert azóta képtelen vagyok elvarrni két szálat ezen a kendőn... De képeim vannak róla egészen friss, blokkolódós állapotából, úgyhogy most már írok róla, és legfeljebb utána elvarrom a szálakat :)
A Holden kendőről úgy hallottam, a kezdő csipkekötőknek való ideális darab. Én ehhez képest, abszolút kezdőként tavasszal belevágtam a Berry Yogurt kendőbe, és csak most, fél évvel a nála sokkal bonyolultabb után jutottam el a Holdenig. Emiatt kicsit nagyképűen is álltam neki: ugyan már, ha a bogyós, nagyon csipkés minta ment, akkor ez gyerekjáték lesz... Na kérem, meg kell adni a munkának a tiszteletet, minden darab egyedi, más és más, és a legegyszerűbbnek mondott darabból is sokat lehet tanulni. 

Az eleje könnyen ment: csupa simakötés, a szélén szaporítás, a közepén a középvonal kialakítása. Aztán jött a csipkeminta, ami tényleg egyszerű, semmi különleges technika nincs benne, de azért figyelni kell, és itt voltam én kicsit hanyag. Következésképp többet bontottam, mint a korábbi, bonyolultabb kendőknél :) De aztán összeszedtem magam, jobban odafigyeltem, és a minta is szépen összeállt.
Az új dolog, amit tanultam, a pikós leláncolás volt. Először nem értettem se leírásból, se videóból, aztán megint csak összeszedtem magam, leültem, értelmeztem a leírást és segítséget is kaptam a facebook-csoportban, és meglett. Nagyon szép bogyókat képez a kendő szélén ez a fajta leláncolás, kifejezetten feldobja, és azért is jó, mert ez a fonal részben műszálas, nem annyira tartja a blokkolást, de a pikónak ez is jól áll.

A fonal a Vidámság nevű a fonalam.hu-tól, akciós fonalként vettem négy gombócot még az őszi nagy kiárusításkor, most már nincs is nekik. A legtöbb a fehér benne, de szivárványszínű, nem egyforma vastag, és kötés közben egész más textúrájúnak gondoltam, mint amilyen végül blokkolva lett. 
186 gramm, 595 méter, egy kis darab maradt a négy gombolyagból. Imádom, ha végre elvarrnám azt a két szálat, akkor meleg sálként hordanám a nyakamban, és feldobná a színeivel az esősebbre, ködösebbre forduló őszt.

Ködös erdőben

Nos, hol is hagytam el a fonalat... ja igen, múlt vasárnap este, amikor hazaérkeztünk Pécsről. Milyen jó, hogy ezzel a vasárnappal még nem volt vége a hétvégének... Másnap reggel Marciért jött az apja, mi pedig Joe barátunkért mentünk Csákberénybe, de jó két óránk volt erre az útra, úgyhogy először is megálltunk Csákváron a Csuta cukrászdában. Szerintem a megye egyik legjobb cukrászdája, eddig csak a hírét hallottam, illetve amikor megjelent az ország tortáját áruló helyek listája, akkor láttam, hogy a megyében itt készítik, és de jó lenne majd egyszer elmenni. Hát az idei ország tortája csak az egyik csoda náluk, és akkor ott van még a többi süti és fagyi... Nekem igazából ez volt a reggeli, megkóstoltam az idei mákos-almás tortát és a tavalyi köleses-barackosat is egy forró csokival. Egy egyszerű falusi házban van, pár asztallal a kertben, kis játszóhellyel, szóval Regő is élvezte, Csongor meg aludt. Visszalátogatnék végigkóstolni a repertoárt :)
Aztán egy kicsit lemozogtuk a reggelit, megálltunk a Csákberény melletti kopasz domboknál, és felmásztunk egy kicsit. Nem fotóztam, de itt vannak jó képek a helyről. Csak alacsony, sziklás dombok, de mégis nagyon látványosak, és az út melletti oldalon szokássá vált a kövekből feliratokat kirakni. Innen már csak egy pár perc volt elérni Joe-ért és egy félóra hazahozni, innentől a férfiak villanyt szereltek, ebédeltünk, Regő lefeküdt, szóval a szokásos. Ez úgy nagyjából estig el is tartott, szóval a hétfőből a délelőtt volt az érdekes.
A keddből viszont a délután: a délelőtt azzal telt, hogy indulnánk kirándulni, de nem jönnek a Lajosaink házat szigetelni... Csongort el is altattam, de szerencsére délben felébredt, ettünk és épp megjöttek a mesterembereink is, váltottuk egymást a kapuban és a Bakony felé indultunk. Kinéztük a Kirándul a baba honlapról a bakonyi Gyilkos-tavat, a gyönyörű, napsütéses időben alkalmasnak látszott egy babakocsis túrára. Csakhogy ahogy Bakonybélt elhagytuk és lefelé mentünk a Gerence völgyébe, percek alatt süllyedt vagy négy fokot a hőmérséklet és szállt le a köd. Ez ugyan nem tartott vissza minket, de a tóig nem sikerült eljutnunk. Csongor babakocsiban, Regő biciklivel, nekivágtunk az erdőnek, gyönyörű, nagyon csendes és különleges hangulatú volt így a ködben.













A képeket nem is feliratozom, szerintem magukért beszélnek. Regő megint nagyon ügyesen biciklizett, csak a legnagyobb emelkedő tetején adta fel egy kicsit a tekerést és sétált. Csongornak nehezebb dolga volt, hiszen ő csak ült a babakocsiban és nézelődött, aztán egy idő után méltatlankodott, de amikor adagolni kezdtem a szájába a kölesgolyót, akkor azért megnyugodott. Laikus becslésem szerint összesen oda-vissza mentünk három-négy kilométert, ami azért ekkora gyerekektől szép teljesítmény. Az emelkedő tetejéről visszafordultunk, így a ködben sokkal gyorsabban sötétedett, mintha sütött volna a nap, úgyhogy fél ötnél tovább nem mertünk befelé menni, de érdemes lesz majd tavasszal visszamenni és megkeresni a tavat. Nagy élmény volt a ködös Bakony. 
Hazafelé nem aludtak el a gyerekek, hol egyik visítozott, hol másik, aztán Csongor két faluval előttünk kidőlt :) Itthon viszont Regő is könnyen elaludt szerencsére. Ezzel ért véget a négynapos hétvége, és láttunk neki a rövidített munkahétnek.

2012. október 25., csütörtök

Pécsi-bogádi hétvége fonalnappal

Szóval, ahogy már emlegettem, a hétvégét a nővéreméknél töltöttük Pécs mellett, Bogádon. A látogatás apropója az volt, hogy a kedvenc fonalboltom Fonalnapot rendezett kedvezményekkel, raktárlátogatással és hasonló földi jókkal, ahol ráadásul esélyem volt eddig csak virtuálisan ismert kötős-horgolós barátokkal is találkozni. Úgyhogy szombat reggel nem túl korán, kényelmes készülődés után Pécs felé vettük az irányt, gyönyörű, napsütéses őszben autózva. Itt-ott még a reggeli párától volt őszies a táj, úgyhogy nagyon meglepődtem, amikor Ancsáék házánál kiszálltunk, és kifejezett hőség volt, szedtem is lefelé a gyerekekről a ruhát.

Kis kerti játszás, hosszú autóút viszonylagos nyugalma utáni lazulás után következett az ebéd, Regőn teljesen megdöbbentem, ugyanis kétszer is kért a káposztás tésztából:

altatás után pedig Csongorral magára hagytuk a társaságot, és megkerestük Pécs belvárosában a fonalboltot. Szerencsésen meg is találtuk, pedig nem vagyok ott ismerős, és hát volt csodálkozás és hű meg ha. Mert ez csak az üzlethelyiségben lévő fonalas polc:

de minket a fonalnap alkalmából beengedtek a raktárba is, ami mint egy régi belvárosi épület zegzugos alagsora, és a plafonig érő polcokon csak fonalak és fonalak, rengeteg kincs. Az álmok megvalósításának csak a pénztárca szab határt, üres kézzel persze nem lehetett hazajönni, de egy csomó szépségnek hősiesen ellenálltam. A lányok, akiket a netes rendelésekből, e-mailezésekből már egész jól ismertem, kedvesek, segítőkészek, csuda ügyesek, még egy nevemmel gravírozott poharat is kaptam ajándékba. Külön öröm volt a két Andival, Macussal, Ercsuval találkozni, akiket eddig csak facebookról, blogokról ismertem. Csongor is jól érezte magát, kézről kézre járt, kúszva feltörölte a padlót :) A délutáni alvásának viszont rosszkor jött a program, most nem sikerült babakocsiban elaludnia, úgyhogy amikor nyűgös lett, mentünk. Nagyon jó volt élőben látni a boltot, amit eddig csak webshop formájában, lenyűgözött a szorgos dolgozóival együtt :)
Kicsit még sétáltunk a belvárosban Csongorral, ki nem hagytam volna, hiszen tudtam, hogy a többiek jó helyen vannak, az idő pedig gyönyörű volt, nem beszélve a fényekről. Pécs maga pedig csodaszép, vissza kell menni újra és újra megnézni!





Az utolsó képen már a bogádi templom látható :) A gyerekeket (meg a felnőtteket is) a játszótéren találtuk, amikor visszaérkeztünk. Lassan ment lefelé a nap és vele mi is befelé, jött a vacsi-fürdés-mese-alvás projekt, ezúttal öt gyerekkel, egész jól ment. Amikor mindenki elcsendesedett, mentem futni, bár nem nagyon ismertem a terepet, távolságbecslésben meg nem vagyok jó, de utólag térképen kiszámolva azért sikerült 3.3 kilométert megtenni. 
Reggel igyekeztünk összekészülődni, hogy mielőbb induljunk, minél több időt tölthessünk együtt és a városban. Most a Zsolnay negyedet mutatták meg Ancsáék. Marcival már voltak itt a nyáron, most benti kiállításokat, Csodák Palotáját nem akartunk nézni, inkább a jó időt kihasználva bebarangoltuk a negyedet, teljesen elámultam rajta, gyönyörű. 




Végül kikötöttünk a játszótereknél, most, hogy Csongor már ügyesen áll, őt is ki mertem tenni egy kicsit. Na persze volt ott hason kúszás is, de azt azért nem engedélyeztem :)


A negyedből a Boltok utcáján mentünk kifelé, itt helyi portékákat lehet kapni, és a látványcukor-manufaktúrában vettem is a fiúknak cukorkát meg nyalókát. Körülbelül soha nem kapnak ilyesmit, utálom, a fogak legnagyobb ellensége, na de amit a szemük előtt készítenek, az más... :) Péternek meg hoztam helyi bort, nem villányit vagy siklósit, hanem ténylegesen pécsit.
Még volt valamennyi a délelőttből, úgyhogy továbbmentünk a tettyei játszóterekhez. Játszótérből az volt a legjobb :) Felnőttszemmel élvezetesebb a Zsolnay negyed, de a gyerekeknek ez az igazi paradicsom. Különleges csúszdák a nagyobbaknak, mászókák és mindenféle egyéb földi jó a kisebbeknek és a még kisebbeknek, mindezek jól elkülönítve, de mégis együtt, gyönyörű környezetben- Úgyhogy megvolt Csongor első igazi játszóterezése is, kavicsozással és hintával.




Jó későig játszottunk, volt vagy fél kettő, mire hazaértünk és ebédeltünk. A gyerekeket nagyon nem kellett altatni :) én pakolásztam, aztán ébredés után már indultunk haza. Ezek a csacsik két faluval Bogád után, Pereked mellett legelésztek az út mellett, egy egész csorda. Meg kellett várnunk, míg őcsacsisága hajlandó lesz átkelni az úton, mint kirándulásunk utolsó fénypontja :)