Regő négyéves :)

Bizony, ez is eljött, és ma már a blogfejlécben Regő vonalzója végén egy ötös szám áll... Teljesen hihetetlen. Így néztünk ki négy éve (és egy napja):

Most éppen a fenti édes, apró kisbaba mindent megtesz, hogy keresztbe és kasul álljanak az idegeim, pedig sok szépet, kedveset és aranyosat szeretnék írni róla. Mert amikor jófej, akkor egy ennivaló, tündér négyéves a még mindig babás, pufók kis pofijával, selypítő beszédével, egyre élénkebb gondolkodásával, okosságával. De kiakasztani is nagyon tud... Méregzsák, üvöltözős, morgós, csúnyán beszélős. Igazából a dackorszakon most már túl van, viszont felerősödött vagy újabb szakaszába ért a testvérféltékenység, mert most már Csongor ott tart, hogy minden érdekli, ami Regőt, de együtt játszani még nem tud, viszont Regőre is ráférne egy kis szociális fejlődés, mert ő meg simán kitépi Csongor kezéből, amivel épp játszik... szóval még kicsit várat magára az az igazi összenövés. De jó pillanatok is vannak, sok, amikor meghatódva nézem, hogy milyen édesek vagy hogy szeretik egymást.

Ilyen is van

A négyéves Regő nagyon bátor és önálló, nála inkább arra kell figyelni, hogy ne legyen túlságosan az, hogy óvatosság is legyen benne. Az itthoni fagyizóban például bemegy fagyi után egyedül mosakodni, a múltkor pedig gyümölcslét is vett magának (akkor ott álltam mögötte, de mindent egyedül csinált). És ezen tapasztalatok birtokában egy fehérvári fagyizóban is szépen bement, megkérdezte, hol a mosdó, egy felszolgáló segített neki, megmosakodott, kijött. Ilyeneket simán megold, csak lesek és nagyon büszke vagyok rá ezért.

Mostanában tombol a dinoszauruszmánia. Az állatok szeretete alap és állandó, legyen az élő állat, képeskönyv, film, játékfigura, minta a ruhán, minden jöhet. A dínók ebben az évben csatlakoztak be, negatív hozadéka a dolognak, hogy Regő is gyakran dinoszaurusszá változik, és olyankor üvölt, amit én rosszul tűrök, vagy sehogy. Most már nemcsak állatgyűjtemény van, hanem dinoszauruszgyűjtemény, tudja, hogy melyik húsevő, melyik növényevő, és néhány fajta nevét is.

Az érdeklődési kör szélesedik, mostanában csatlakoznak a tűzoltók, és szereti a különféle járműveket, munkagépeket. Leggyakrabban duplóból épít, és olyankor általában állatkertet vagy az állatoknak valamit. Szeret vonatozni, autózni, autópályával játszani, kirakózni, ebben is nagyon ügyes. Már lehet vele rendesen társasozni dobókockás társassal, még nem pöttyös, hanem színes dobókockával, képes követni a szabályokat, bár egyelőre még kreatívan kitalálna mindenféle játékmódot. Azt is hagyom, csak épp a rendes játékon kívül. Kifejezetten ügyes a memóriajátékban.

Mindig meglep, hogy milyen ügyesen rajzol és színez. Magától ritkán jut eszébe, hogy épp kreatívkodni szeretne, de ha kipakol egy fiókot és ceruzákba botlik, akkor beugrik neki, és szerintem szépeket alkot. Apa névnapjára meglepően szép várat rajzolt, a napokban pedig engem kért meg, hogy egy tigrist rajzoljak neki, ő pedig kiszínezte. Most megkérdeztem, és azt mondta, hogy a kedvenc játéka a tapír, a jak meg a jegesmedve :)

Könyveket nézegetni is szeret, azt is, ha én mesélek neki, és mesélek is, a délutáni és az esti lefekvés előtt is. Szeret diafilmet nézni is, tévét ritkán és csak az m2-t, dvd-t néha, viszont minden este a könyvből mesélt esti mese után jár neki két-három rövid youtube videó, azzal a szigorú feltétellel, hogy nem úsztatta el előtte a fürdőszobát. Ez többnyire beválik.

Nagyon érdekli újabban a számolás, időnként sikerül tízig is hiba nélkül elszámolnia, szeret a mesékben is mindent megszámolni, illetve erről az oldalról megközelíteni a dolgokat: "anya, ötöt alszom, jó?" vagy "négy kanál levest eszem".

Az evéssel még mindig hadilábon áll, időnként próbálok szigorítani, de nem vagyok igazán jó ebben. Legszívesebben tésztát enne tésztával, lehetőleg édeset. Szereti még a rántott húst és halat, esetleg más húsokat is, a fasírtot, mert az "gombóc". Tejet, kenyeret, kiflit, lekvárt, mézet... de semmi gyümölcsöt és zöldséget. Illetve nyáron már megette a málnát, és a gyümölcsleveket, szörpöket szereti. Múltkor meglepett azzal, hogy halomban ette a reszelt sajtot.  Néha aggódom, hogy nem fog-e elhízni, de ahogy nézegetem, az alkata teljese normális, csak a pofija gömbölyű, egyébként egész nyúlánk négyéves lett már, nagyot is nőtt.

Lelkesen segít sok mindenben: kerti munkában, szerelésben, sütésben. Gyümölcsöt szed, füvet nyír velünk, segít sütit sütni, közben megeszi a lisztet. Jajistenem, hát olyan édes, okos, aranyos, haláli dumája van, végtelen szeretetteljes, most mit számít az, hogy felverte az öccsét az alvásból és csúnyán morgott rám...? Na, de jó ilyen blogokat írni.

És ennek az édesaranyos négyévesnek pénteken volt a nagy családi szülinapi bulija, mert akkor volt jó az egész családomnak, és összevontuk Csabi és az én szülinapomat Regőével, plusz Bence névnapjával. Eljöttek anyukámék és Ancsáék, itt volt Kató néni is, két napig készültem előtte, volt ebéd és ronda, de finom torta (tipikus, amikor úgy készülök és a fejemben él a kép a tökéletes állatkertes tortáról, akkor lesz túl folyékony a krém is és a csokimáz is) és sok ajándék és együtt játszás. Képek következnek.

Négy generáció :)

Ajándékbontás

Ajándék könyvnézegetés

Ebéd, gyerekeknek külön

Tortával :)

Nagy levegő, ééés... :)

Papa mesél

A mi karácsonyunk

Hosszú, fényképes beszámoló következik :)

Hol is kezdjem, hiszen majdnem egy hete volt már a szenteste... A délelőtt még úgy telt, mint bármikor máskor, reggel boltban voltam még utoljára, aztán elkészítettem a nálunk hagyományos, böjtös krumplilevest és mákos gubát. Annyira sikerült előrehaladnom az előkészületekkel, hogy majdnem készre összeállítottam a vacsorát is, este már csak egy picit kellett sütni-főzni. Aztán amikor a gyerekek lefeküdtek, rögtön nekiláttunk fát díszíteni, velük még nem díszítjük együtt, kicsik még ehhez, viszont mire felébrednek, állnia kell a fának. A dolog pont sikerült, helyére került az utolsó dísz, elmentem öltözni, és ekkor Regő kidugta a fejét az ajtórésen, és megszólalt: karácsony! :) Kicsit megcsodálhatta a fát, aztán átment Mamához, vittem utána csinos ruhát azzal, hogy öltözzön ott, kicsit nézzen mesét, játsszanak - Csongor előbb ébredt, ő már ott volt. Regőt nehéz volt lebeszélni, hogy ne menjen vissza fát csodálni, de gyorsan bevarázsoltam az ajándékokat, aztán mentem én is hozzájuk, így már egyszerűbb volt. Igyekeztünk kicsit húzni az időt, legyen legalább majdnem sötét a gyertyagyújtásra, és végülis kellemes félhomály volt már, amikor csengetett az angyalka.

Regő egy tündér volt, ahogy átjöttünk Mamával, Kató nénivel, leült ő is melléjük, és nézte-nézte a fát. Nem rohant ajándékot bontani, csak csodálkozott.

Aztán persze jött a többi: ajándékbontás, öröm, boldogság, játék, vacsora...

Csongort lefektettem, Regő pedig pizsamában, nagyfiúsan vacsorázott az ünnepi asztalnál. Igaz, még a déli mákos gubát, mert az ünnepi vacsorát persze nem szerette... Aztán elment játszani, és miközben mi eszegettünk, borozgattunk, beszélgettünk, egyszer csak azt halljuk: "csodálatos, hogy mennyi mindent kaptam" - és elolvadtunk az asztalnál. A duplo állatklinika telitalálat volt, de a Mamától kapott játékoknak és a könyveknek is nagyon örült. Csongor is, de neki még szinte mindegy, ő mindennek örül és mindennel játszik, amit talál.
Karácsony első napján hazajött Marci is, sajnos elég későn, de azért ajándékot bontani, örülni és játszani még ő is tudott:

26-án pedig Ságvárra mentünk, és ezúttal négy napig maradtunk. Innentől igen hangos és mozgalmas lett a karácsony :) Mindenki ott volt, aki számít:

Itt épp a gyertyagyújtást nézik

Segítenek Csongornak bontani

Ezek már később, a konkrét ünneplés után:

Volt Csongor-szülinapi köszöntés is

Eljöttek a kedvenc unokatesómék, Gergőék is Levivel

Marci lazul

Egy vidám ötunokás :)

Szombat délután értünk haza, jól elfáradtunk. Ha az mond valamit, hogy Csongor este fél nyolctól éjjel fél kettőig aludt egyhuzamban... nem is hittem az órának :) Kipihente a hétvégét. Igazán boldog volt a karácsony, és számomra kiemelt valamit. Mi Péterrel ugyanis idén a szigetelést kaptuk egymástól karácsonyra, megbeszéltük, hogy nem veszünk most semmit. Én meg bevallom, hogy gyerekes örömmel szeretek ajándékot kapni, igen, azt is szoktam várni a karácsonyban, hogy én izgulhassak, meglepődhessek, csomagot bonthassak... És nem hiányzott, abszolút, önmagában igazi ajándék volt viszont az, hogy így éreztem át igazán, hogy mennyire nem ez a lényeg, és mekkora igazsága van annak az egyszerű mondásnak, hogy adni jó. Igen, ez evidens, nem is akarom agyonmagyarázni, csak most, így, ezen a karácsonyon még erősebben átéltem, és ezt köszönöm. Azért kaptam ám ajándékot: anyuéknál egy Zaziféle pénztárcát, nagyon örülök neki!

Na még a karácsonyról

Ez talán belefér még az idei blogbejegyzések közé :) aztán jöhet 2012!

Szóval, 24-e a kórházból való hazaérkezésünk másnapja volt. Úgy voltam vele, hogy csak lazán, ha nem lesz ünnepi kaja, sebaj. Marika néni gyönyörűen kitakarított, mire hazaértünk, és felajánlotta a segítségét a főzésben is. Ő is főzött a saját konyhájában, és át-átjött megkérdezni közben, hogy hol tartunk, mit csináljon. Ja és be is vásárolt nekem, ami frissen kellett, tejet, kiflit. Végül ebédre én készítettem a mákos gubát, leves most nem volt, a vacsorát pedig rögtön utána elkezdtük, hogy biztosan elkészüljön, ez most a római tálban sült pulykamell vele sült zöldségekkel és gesztenyével, amit amúgy 25-én szoktunk enni, de úgyis több napra elég mindig, tehát most előrevettem, és így nem kellett kétszer főzni. Nem bonyolult étel, csak hosszadalmas, Marika néni ebben is segített. Sütik és a bejgli meg már megvoltak.

Naszóval ennyit a kajákról, a szenteste délelőttje úgy telt, mintha bármilyen más nap volna egy új kisbabával. Ismerkedtünk Csongorral, meg ő is ismerkedett a tesóival, nagymamával.

Délben megettük a mákos gubát, aztán Regő elment aludni, Csongor is épp aludt - igen, már emlékszem, ez volt az a napja, amit szinte átaludt, már aggódtam, hogy sárga és azért aluszékony, de enni azért felkelt, meg hát mit vár az ember egy négynapos újszülöttől? Csak aludjon :) Az alvásuk alatt Marcival fát díszítettünk, íme az eredmény:

Regő épp a díszítés végére ébredt fel, amikor még az ajándékok nem voltak a fa alatt. Kijött a szobájából, és közölte, hogy "Ez igen! Karácsonyfa!"  hogy honnan tudta, hogy ez karácsonyfa, fogalmam sincs, élőben nem látott tavaly óta,  mesekönyvben igen, de már korábban, és nem gyakran. Gyorsan átöltöztettem csinibe, aztán Marika néni elvitte sétálni, addig titokban megérkeztek az ajándékok is a fa alá. Átjöttek Marika néni és Kató néni is, Marci elfurulyázta a karácsonyi repertoárját:

aztán jöhetett az ajándékbontás. Erről sajnos a legtöbb kép bemozdult. Marci kapott egy társast, egy kísérletezős játékot, könyvet, filmet, Regő is játékot, könyvet, de őt leginkább a karácsonyfadíszek érdekelték, még most is naponta többször körbehordoztatja magát a fa körül, és óvatosan meghintáztatja őket. Nagyon aranyos volt, ezerszer is elmondta, hogy boldog karácsonyt :)

Kapott egy játék buszt, az rögtön nagyon lekötötte, ha Marci nem hívja fel a figyelmét a többi ajándékra, akkor azokat ki se bontja :) Örültem neki, olyan kis elégedett volt :)

Mindenki ismerkedett az ajándékaival, bontogattunk, nézegettünk, közben Csongor ezt csinálta:

Azért később kicsit felébredt, evett és aludt tovább :) Mi is vacsoráztunk, Marci szerint mennyei lett a pulyka :) Regő inkább mákos gubát evett vacsorára is. Aztán Regőt a szokásos menetrend szerint lefektettük, Marcival pedig megnéztük az egyik filmet, amit kapott: az E.T-t. Szép karácsony volt :)

Csongorra aznap nem sikerült ráadnom a karácsonyi ünneplős rugiját, de másnap reggel abba öltöztettem, Péter le is fotózta, meg itt egy kis tesószerelem is:

És hát, nekünk őt hozta a Jézuska :)