Nyári beszámoló

Vége van a nyárnak... Hogy ősszel több vagy kevesebb jut blogírásra kedvből és időből, azt meg nem tudnám mondani, szerintem ahogy eddig: ha sikerül, fogok írni. Immár munka mellett.

Milyen is volt ez a nyár? Szerintem jól sikerült, volt sok program, talán megvalósult, amit az elején akartam: kihasználni ezt az utolsó szabad nyarat. Visszalapozok a naptárban és megnézem, miket is csináltunk.

Június elején még volt iskola, ovi, aztán Marci sikeres klarinétvizsgát tett, meg az ötödik osztályt is lezárta, kapott bizonyítványt, olyat, hogy hát, jobbat is kaphatott volna, de így sikerült. Olyan kiskamaszos-ötödikes. Még közben volt Regő névnapja, én meg interjúztam Várpalotán. 

Névnap

Marci gyakorlatilag rögtön nyaralással kezdett, volt egy nagyfiús hét Ságváron: Bence, Marci és a papa együtt. Anyukám dolgozott, a papa volt a fiúkkal, már nem is emlékszem mindenre, de élvezték, az biztos. Közben itthon, mármint Fehérváron megnyitott az új Pagony könyvesbolt, oda elmentünk a kicsikkel, jó kis délutáni program volt könyvekkel, lufikkal, egészséges finomságokkal és papírkivágásokkal. 

Pagony megnyitó

Aztán ebben a furcsa nyárban is érett sok minden, ment a befőzés ezerrel, meggy, barack, uborka, borsó, zöldbab - cserébe a paradicsom nagyon gyatra az idén, de az meg már mostani, maradjunk a júniusnál egyelőre. Jött egy lehűlés, itthoni pocsolyázás volt. Marcit hazahoztam, újra együtt volt mindenki, és már be is köszöntött a július.

A júliust a pápai Várkertfürdőben kezdtük, Ancsáék ott nyaraltak a közelében, erre a napra strandolást terveztek, nekünk meg mi az a száz kilométer, csatlakoztunk. A gyerekek nagyon élvezték, Marci önállóan is elközlekedett, az összes nagyobbnál nagyobb csúszdát kipróbálta, volt, amit én is vele. Regő egyszer megijesztett, az egyik felnőtt medencében, ahol a melléig ért a víz és tudott benne járni, pár lépést ment el mellőlem, amikor mélyebbre lépett a kezdeténél, és nem tudott lábra állni. Úgy ugrált, csapkodott, mint a fuldoklók... Csongorral a karomban odaugrottam és kiszedtem, nem is maradtunk aztán ott, miután megnyugodott, maradtunk a gyerekmedencéknél. 

Július közepén túráztunk Ágival. Az volt a terv, hogy visszük Marcit és Bencét. Előtte sok eső esett, még előző nap is, Marci az apjánál volt, onnan hívott fel, hogy ő így nem menne. Bencét meg a szülők-nagyszülők tartották vissza, féltették, hogy csúszkálni fog a sárban, lesznek emelkedők, lejtők, lecsúszik, megsérül. Ágival mi úgy gondoltuk, mindenképp megyünk, legfeljebb sárosak leszünk, mi történhet. És így is lett, ott már sajnáltuk, hogy Bencét se vittük el, biztosan élvezte volna, több hasonló korú gyerek is volt. A túráról itt írtam.

A túráról hazafelé aztán vittük magunkkal Bencét és Márkot is. Bence egy hétig nyaralt nálunk, Márk csak az első két napon. Itt aztán volt sok élmény! Hétfőn még csak a kertet, a játékokat, a medencét meg a játszóteret, a fagyizót fedeztük fel, aztán keddre rájöttem, hogy mivel autóval nem tudok ennyi gyereket furikázni, busszal fogunk bemenni a városba. Így is lett, voltunk Játékmúzeumban, ebédeltünk McDonaldsban, fagyiztunk, megnéztük a várost a városnéző kisvonattal, végül aztán rohangáltak (és fürödtek) a szökőkútban, amihez előrelátóan vittem magammal csereruhát. 

Kedd este Márkért eljött az apukája, mi többiek meg a továbbiakban már autóval távolabbi programokba vetettük bele magunkat. Voltunk Gánton a bányamúzeumban és a hozzá kapcsolódó bauxitföldtani tanösvényen, Vértesszőlősön az előembertelepen, Csákváron a világ legjobb cukrászdájában. Másnap itthoni társasjátékozós napot rendeztünk, pénteken pedig a Csodák Palotájában voltunk Budafokon, mert erről már a tavalyi ittnyaralása alkalmával beszéltünk Bencével.

Szombaton hazavittem Bencét, de útközben még beugrottunk Paksra és megnéztük az Atomenergetikai Múzeumot. Ekkora gyerekekkel az erőmű látogatóközpontjába még nem szabad bemenni, de az erőmű kívülről és a múzeum is épp elég látványos volt, nekem is. Ancsáéknál pedig Márk szülinapját ünnepeltük, volt grillezés és torta. Tiszta pihenő volt utána már csak három gyerekkel hazaérni, kanyarogtunk egy nagyot Baja és a Duna túlsó partja felé, autóból megnéztük Kalocsát is.

A következő héten aztán Marci indult a kézilabdatáborba. Első tábora volt életében, izgult is nagyon, ő jobban, mint én. Elkísértük a gyerekekkel a buszhoz, integettünk, míg elment, a hét közepén pedig meglátogattuk Balatonbogláron. Lesétáltunk vele a partra, ettünk fagyit, aztán mire kezdődtek a délutáni edzések, visszakísértük, mi meg a kicsikkel felmentünk még a Gömbkilátóhoz. Nekem ez gyerekkori vágyam volt, sokszor mentünk el alatta, de jó ideje nem volt látogatható. Pár éve felújították, úgyhogy most kihasználtam az alkalmat. 

Július legvégén Regővel kettesben Klaudia szülinapján voltunk, és ez olyan nagy boldogság volt! Klaudia a kis szerelme az oviban, és hát az én kisfiam szinte egész évben arról panaszkodott, hogy neki nincs barátja, merthogy a Döme már nem barátkozott vele. És amikor Klaudia meghívta, olyan hálás volt, mondta is, hogy akkor mégis van barátja :) Vettünk neki ajándékot, azt is kettesben, szedtünk virágot a kertben, csinosan felöltöztünk, Regő ingben volt, és nagyon jó szülinap kerekedett, bohóccal, lufihajtogatással, tortával, tánccal, énekkel. Regő a bohóctól félt, táncolni nem akart, de ezekkel együtt is jól érezte magát, és már hazafelé mondta, hogy hiányzik Klaudia :)

A következő hétvégén - és ez már augusztus - kaptunk három nap szabit a nagyszülőktől, az összes gyerek Ságváron nyaralt egy kicsit, csak sajnos eközben itthon Péter beteg volt. Én lenyomtam a Velencei-tavi túratriatlont, aztán a pihenőnapok további részében ágyból filmnézés és pizzaevés volt a program. Na, azért vasárnapra jobban volt annyira, hogy sétáltunk a városban egy nagyot, sokat beszélgettünk és limonádéztunk is egyet. Aztán hétfőn én mentem a gyerekek után, és újabb tartalmas hetet töltöttünk ötükkel, most Ságváron. Volt benne strandolás, sok biciklizés, nekem futás - nagy meglepetésemre, mire odaértem, Regő megtanult két keréken biciklizni! Azóta is megy neki, az itthoni biciklijével is :) És még hajózni is voltunk egy esős napon Füredre - mivel az autómba csak négy gyerek fér be, és a hajóig is el kellett jutni valahogyan, Bence most otthon maradt, úgyis voltak már a héten hajózni, és így papa-mama minden figyelme neki jutott aznap. Füreden ebédeltünk és megnéztük az új akváriumot, sétáltunk a parton, fagyiztunk is, aztán visszahajóztunk Siófokra. 

Hétvégén már itthon voltunk a kicsikkel IBM családi napon vettünk részt apa volt munkahelye rendezésében, volt ugrálóvár, trambulin, lufik, lángos meg minden. Meleg volt, jól elfáradtak, kora délután eljöttünk, aztán kis pihenés után kimentünk az úrhidai falunapra. Ott is volt körhinta, légvár meg minden földi jó, Marci kint is maradt egy koncertre a barátaival, fél kilenckor mentem érte. Altatás után pedig mi is ki tudtunk menni estére Péterrel, körhintáztam :) ittunk egy pohár bort, megnéztük a Vincze Lilla koncertet és a tűzijátékot. Mindezt mennydörgéssel és villámokkal kísérve, de az eső szerencsére kivárta a falunap végét.

Innentől már az volt a tervem, hogy próbáljunk heti egy programot beiktatni a nyár hátralévő részére, amúgy meg lassan készüljünk az ovira, iskolára, Csongornak a ki tudja, mire. Így lett az első itthoni hét programja a Katica tanya, ahová Ági is jött velünk, és tényleg szuper hely, vissza kell még menni, sőt, jövő nyáron Marcit táborba is szívesen küldeném oda. Tényleg a Csongor korosztálytól felnőttekig mindenki jól érzi magát. 

Aztán közeledett Regő szülinapja. Vele olyan programot terveztünk, amire csak ő jön és mi, szülők. Ezt a mama és főleg Marci segítségével sikerült megvalósítani, Marci szuper volt, ez nagyon megy neki! Etette, altatta, lefektette Csongort, a mama saját bevallása szerint ő épp csak a háttérből terelgette őket. Mi addig Regővel az állatkertben voltunk, mégpedig vonattal, villamossal és kisföldalattival. Aztán én belevetettem magam a takarításba és a tortakészítésbe. A szülinap hétfőn volt, az állatkert pénteken, vasárnap jöttek anyukámék és Ancsáék, erre az alkalomra somlóis országtortáját rendeltem, volt ünneplés, sok szép ajándék :) Hétfőre pedig óceános tortát készítettem, és akkor köszöntöttük meg mi, itthon. Kapott legót, dinoszauruszt, vonatpálya-alkatrészt, volt nagy öröm és nagy játszás. Regőke ötéves lett :)

A nyár utolsó gyerekprogramja a dínókiállítás volt, illetve előtte még egy családi (majdnem, mert csak én meg a gyerekek) fotózás volt, amiért, ha jól viselik, beígértem nekik a dínókiállítást. Hát, viselhették volna jobban is a vége felé, de azért nagyjából elégedett lehetek, remélem, készültek jó képek is, és néha látszanak ugyanazon a fotón is majd :) A dínókiállítástól is többet vártam ilyen hírverés és árak mellett, de a gyerekeknek tetszett, kétszer is megnéztük egymás után. 

Tegnap pedig még Zebegénybe kirándultunk a Panorámafutásra, amiről a beszámoló mindjárt következik :)

A másik évzáró

Hát, nem az én idegeimnek valók ezek a megható, ünnepélyes események. Képes vagyok a más gyereke ballagásán is bőgni, mi lesz akkor a sajátomon :)

Itt nálunk az iskolában együtt van a ballagás és az évzáró: először elballagnak a nyolcadikosok, adnak kis műsort, énekelnek, verset mondanak, aztán jön a többi osztály évzárós műsora. A hőségriadóra tekintettel most elég gyorsan pörgettek mindent, és a gyerekeket meg a tanári pódiumot is áttelepítették a szokásos helyéről az árnyékba.

Csak Csongort vittem most - meg persze Marcit - Regő húsz perccel az indulás előtt ébredt fel, bár akart jönni, de nem tudtam volna már őt is elkészíteni, meggyőztük, hogy jobb lesz neki itthon a mamával meg a medencével. Csongor ezt az évzárót már nem bírta olyan jól a babakocsiban, mint előző nap a zeneiskolait, az iskolaudvar csábítóbb volt :) de nem volt gond, körbetotyogta, meg a babakocsit is körbetoltuk, mosolyokat csalt mindenki arcára.

Szóval a nyolcadikos ballagás után az elsősök mondtak verset, aztán jött a negyedikesek kis meglepetése: felsorakozott öt gyerek, köztük Marci, szemben a szülőkkel és vendégekkel, és egyszer csak Szasza hátat fordított, és egyenesen a gyerekek mögött álló Judit néninek kezdte mondani a Búcsú Judit nénitől című, csak neki, csak erre az alkalomra írt verset. Én tudtam, hogy ez jön, de azlrt bőgtem :) meg Judit néni is, meg még biztos voltunk így ezzel egy páran. Marci meg Alizzal párban mondott évzárós verset :)

Lement a többi is, ajándékkönyvek, eredményhirdetések, aztán lehetett az osztályokba vonulni bizonyítványosztásra. Minket igazi miniballagási hangulat várt, az asztal tele meglepetésekkel, a búcsú szomorkás nosztalgiája és a vakáció öröme a levegőben. Átadták a bizonyítványokat, Marci két oklevelet is kapott mellé: az egyik a Könyvmolyképző versenyéért, ahol "a könyvmolyok mestere" címet érte el, a másik az osztályban egész évben zajló ötösgyűjtő versenyen elért negyedik helyezéséért 116 ötössel, a legjobb fiúként. Aztán Judit néni sütit kínált körbe, szép kis kidíszített muffinokat sütött mindenkinek. Marci a bizonyítványért cserépbe odaadta a kendőt, tetszett a tanító néninek, amit a legjobban az jelez, hogy a negyven fokban is felpróbálta :) és később még egy sms-t is küldött :) 

Volt még egy ajándék. Még félév körül Judit néni íratott minden gyerekkel egy listát: minden osztálytársukkal kapcsolatban be kellett fejezniük azt a mondatot, hogy "Azért szeretlek, mert...". Ezeket a félmondatokat most színes kis papírcsíkokra írta mindenkinek, és kidíszített bébiételes üvegbe tette, amire ráfestette a nevüket meg a mondat elejét. Mit ne mondjak, neki is elcsuklott a hangja, amikor átadta, de én megint sírtam... 

Judit néni meg kapott még egy fotókönyvet négy év fotóiból, benne volt a neki szóló vers is, és a végén a negyedikes osztálykép. Szerencsére jövőre se lesznek egymástól messze, ha minden igaz, szomszédos termet kapnak.

Érdekes volt, hogy ezek a lökött kiskamaszok mintha ebből semmit se érzékeltek volna, zsizsegtek, mint rendesen, jobban érdekelte őket a süti meg a bizonyítványhoz kapott kis vízipisztoly, mint annak a magasztos hangulata, hogy véget ért négy év, és ők most búcsúznak... Odamenni, rendesen elköszönni is szégyellt a legtöbbje. Viszont Marci úgy sietett haza, hogy leülhessen és megnézhesse, mik vannak a kis cetliken... :)
Ja, a bizonyítvány. Matek és környezet négyes, valamint a rajz és a technika. Minden más ötös, ének kitűnő :) Ennél jobb nem is kell, bár tudjuk, hogy még többre lenne képes - de én ezzel nem piszkálom, eleget hallgattam a saját gyerekkoromban. Kiváló ez így is.

És jövőre ötödikes lesz.

Zeneiskolai évzáró

Olyan jó délutánunk volt :) Marci zeneiskolai évzárójára mentem a három fiúval 37 fokban, ami elsülhetett volna nagyon rosszul is, de elindultunk egy bő órával előbb, és először átvettem egy vaterás csomagot Fehérváron, két pár papucsot Regőnek. Aztán leparkoltunk a pláza tetején és ékszerészhez mentünk, ahol kiderült, hogy a két karkötő és egy nyaklánc közül, amit vittem, egyiket se kell forrasztani, csak összenyomták a szemet fogóval ingyen. Marika néni órájával viszont ötvöshöz küldtek. De volt idő elmenni az ötvöshöz is, aki viszont továbbküldött óráshoz. Oda már nem mentünk el akkor, viszont még mindig volt idő, évzáró előtt vettem a gyerekeknek innivalót és egy mákos péksüteményt, hála Istennek, ez később nagyon jól jött.
Az évzáró szép volt és nem nagyon hosszú, de a víz folyt rajtam végig, és egyszer jobbra, egyszer balra etettem Regőt és Csongort a mákos cuccal (mennyire ciki ez egy művelődési ház dísztermében? Inkább, mint hogy ne bírják ki nyugton, nem?) Az ünnepség után a főtárgytanárok szobáiban lehetett átvenni a bizonyítványokat, megkapta Marci is: csupa ötös, egy négyes klarinét szorgalomból :) Olyan büszke meg meghatott voltam-vagyok! Járt nekik utána egy fagyi, a fagyis udvarában még nyitva volt az órás, ott tudtam hagyni Marika néni óráját   

Aztán át kellett menni a plázán az autóhoz, hát most nem álltam meg, hogy ne vegyek valamit: kaptak egy-egy könyvet, Marci egy vízipisztolyt, Regő egy elefántot, sőt Péternek is találtam névnapi ajándékot, és bónuszban magamnak is vettem egy könyvet, és még beülhettek egy olyan pénzbedobós autóba is. Marci azt mondogatta, hogy ez egy álom és ő nem hiszi el és olyan boldog volt, végre, olyan jó volt így látni! :)

Egy dolog nem sikerült, nem maradt százasom, kivételesen az autóban sem volt bevásárlókocsiba való, pedig még a Lidl-be is be akartunk menni Marcinak boxeralsót venni, mert most az a mániája, tényleg boldoggá teszi. És akkor már élelmiszert is vásároltam volna. De pontosan 95 forint apróm volt, aztán már csak ezres, azt már senki nem vált százasra, és fáradt, kimelegedett Csongorral beülős kocsi nélkül bemenni... Mehettünk volna még babakocsival, de úgy éreztem, abból biztosan botrány lenne, ha megint áttenném... na nem ragozom, boxeralsó és reggeli nélkül maradtunk, de olyan jól éreztük magunkat! És nagyon felszabadító érzés volt, hogy egy ilyen szépruhás, jólviselkedős programot tudtunk abszolválni. Holnap jön az iskolai évzáró :)

Eggyel jobb nap

Jobb, mert nyugalmasabbra sikerült. Reggel csak csodálkoztam, hogy lehet, hogy ilyen gyorsan, ügyesen elkészültünk - talán mert Csongor fél hatkor kelt, és némi hancúrozás után feladtam, hogy visszaaludjon, és esetleg én is. Nem is tudom, mi jobb, fél hétig aludni, vagy addig szinte mindennel elkészülni? 

Megint itthon hagytam, amikor az oviba mentem, mert aludt, amikor indultam. Viszont Regővel sikerült kompromisszumot kötni. Az én gyerekem ugyanis az egyetlen a világon, akinek a tél és a hó nem azért öröm, mert lehet szánkózni, ő menni, mászni, járni, esni-kelni akar benne. Biztos más gyerek is, de azért a szánkót általában szeretik... Regőnek kicsit kényszerű közlekedési eszköz. Szóval a kompromisszum abban állt, hogy az ovi utcájában, ahol amúgy úgyse tudtam volna húzni, mert aszfaltos és rendesen letakarították, ott átkelhet a félretolt hótorlaszokon, de az utca végén felül és onnantól hazahúzom. És így emberi idő alatt haza is értünk, még hiszti se volt. 

Marci pedig remek bizonyítványt hozott, úgy örültem neki, majdnem elsírtam magam. Azért is, mert látok némi cinkos tanítói jóindulatot, amiért hálás vagyok. Négyes a matek, környezet, a rajz (!), a technika és a magatartás - történelmi pillanat, az első négyes magatartás. Mert eddig változó volt, mindig volt valami apróság, elevenség, rossz fa a tűzre. Idén se lett angyal, de sokat komolyodott. Ötös pedig az összes többi, ráadásul a magyar, az ének, a német dicséretes. Csak hallgattam, hallgattam, ahogy olvasta, és olyan jó érzés volt. Pedig hiszek abban, hogy a jegyek nem jelentenek semmit az életben való boldogulással kapcsolatban, de ezt inkább a rossz jegyekre szeretem értelmezni megnyugtatásul :) Megünnepeltük a tegnapi kókuszgolyóval, és koccintottunk egy-egy pohár almalével, Csongor is kapott.

És persze megvoltak most is a hangoskodások, a visszaszólások, a nyűgök-nyavalyák, de nem jutottak el arra a szintre, hogy elveszítsem a türelmemet. Csak így tovább.