Címszavak

Anya: akinek sok mindenhez van kedve, csak blogot írni nem, de legalább mindennap gondol rá cserébe, kár, hogy a gondolatok nem íródnak bejegyzéssé ezen a felületen. Vannak energikusabb és rosszabb heteim, van, amikor ragyog például a lakás, és van, amikor tüzet se oltok. Van, amire mindenképpen akarok időt szakítani, és a blogírás mostanában a rövidebbet húzza. Most megpróbálok címszavakban némi összefoglalót adni.

Csongor: beteg. Na jó, alapvetően tündér, most már mindent mond, de leggyakrabban csak én értem a szavát, van, hogy én se, de olyan aranyosan megfogalmaz és megmagyaráz mindent. Nemsokára viszem az oviba beiratkozni: a Katica csoportba fog járni és lufi lesz a jele. Azért az óvodát majd csak januárban kezdi :) A szobatisztasággal ott tart, hogy szól, ha kakis, és nem szeret már olyan lenni, azonnali cserét kér. Néha ráül a bilire vagy a vécére, de még egyiket se használta rendeltetésszerűen. Gondolom, ő is nyáron lesz majd szobatiszta, ahogy a tesói. Ma éppen lázas és taknyos, és le se tehetem egész nap, most is az ölemben ül. Ezekben a hetekben zajlik a szoktatása Ságvárra: volt már ott egy délelőttöt, aztán egy teljes nyolcórás napot, az elmúlt hétvégén ott is aludt nélkülem. 

Futás:  az megvan :) Készülök a maratonra, csinálom a maratoni edzéstervet, ebben már van mindenféle finomság, például intervallumos edzések gyors szakaszokkal a megadott kilométerszámban, vagy harmadoló edzések, amiknek az első és utolsó harmada a normál jóleső tempó, a középső pedig a tervezett versenytempó. Szinte minden hétvégén futok terepen, ezekről szorgalmasan beszámolok a terepnyúl blogban, a múlt hétvégén voltam a Vértes Terep Félmaratonon, illetve tegnap körbefutottam a Velencei-tavat, amiről itt fogok beszámolni. 

Kötés: Ez a másik, ami nyögvenyelősen megy mostanában, itt-ott szorítok időt pár sorra, ami rendben lenne, csak akkor nem kéne tesztkötéseket vállalnom. Kötöttem egy szuper meleg átmeneti kardigánt (amiről azóta sincs egy normális képem) tavaszi kabát helyett hordható. Most egy vékony pulcsit kötök, ez is teszt, nagyon bele kéne húznom, hogy határidőre kész legyen, még sose jártam úgy, hogy nem lett. A kettő között elővettem a félretett kardigánomat, amit valamikor egy éve kezdtem el, folytattam, majdnem a karkivágásig elértem, amikor rájöttem, hogy elrontottam, az egyik oldalán eggyel több a minta, mint a másikon, és le kellett bontanom. Vááá.

Marci: mostanában egész jóban vagyunk, csak itthoni munkáról vagy rendrakásról ne essék szó. A zeneiskola, kézilabda, angol és matek mellett most önszorgalomból gördeszkázni kezdett, arra akar gyűjteni, ezért szívesen vállalna extra munkákat itthon pénzért, de közben a saját dolgát persze nem csinálná meg. Az iskolába viszont nagyon belejött így az év vége felé, hozza az ötösöket, mindenből javít. Remélem, hogy a matekra jövőre már nem is lesz szükség. A kiskamaszos allűrjei megvannak, sőt, kezdődik az az időszak, amikor nem akar velünk jönni valahova, mert inkább a barátaival lenne - azért ezt későbbre vártam.

Olvasás:  Anélkül élni sem tudnék :) Rákaptam Jodi Picoultra, kölcsönkaptam összesen öt könyvét. Az első, az Egyszerű igazság nagyon tetszett, a következő kettőt is élvezet volt olvasni, de a legvégük rossz hangulattal töltött el, nagyon megterhelő volt lelkileg, és bár teljesen értem, hogy nem kell minden regénynek rózsaszín happy enddel befejeződnie, nem is ezt vártam, ezeknek az utolsó fordulatát írói szempontból sem értettem. Mindenesetre adok neki még egy esélyt, és most a Tizenkilenc percet olvasom, de azért két Jodi Picoult között, hogy ne viseljen meg annyira, kiolvastam a Tövispusztát is Kepes Andrásról. Ez úgy lehetséges, hogy éjszaka, elalvás előtt, evés közben meg kötés közben olvasok, külön idő nincs erre.

Nagyszülők: egyre inkább elfogadott Csongor-felvigyázók. És persze a többiekre is vigyáznak egyúttal, csak az már nem újdonság :) A lényeg, hogy hamarosan megyünk a Mátrába Péterrel kettesben, négy napra. Hogy ez zökkenőmentesen sikerüljöm, már márciusban elkezdtem Csongort a mamához szoktatni. Először csak egy délelőttre: elbúcsúztam tőle és bementem Siófokra, kávéztam, sétáltam, délre visszamentem Ságvárra, hogy együtt ebédeljünk és elaltassam. Csakhogy addigra a mama már el is altatta! Úgyhogy a következő alkalmat úgy beszéltük meg, hogy ébredésre érek vissza. Akkor futottam Siófokon 13 kilométert, ebédeltem, megint csak kávéztam, fagyiztam, ültem a téren egy padon és olvastam. Fantasztikusak voltak ezek a szabad órák. De ekkor meg akkorát aludt Csongor, hogy nem ébredt fel, mire hazaértem, csak jó egy órára rá :) sebaj, lényeg, hogy az ottlét és az altatás is működött. Úgyhogy a következő lépcsőfok az elmúlt hétvége volt, amikor is szombat estétől vasárnap estéig voltak a gyerekek a nagyszülőknél, minden remekül ment, csak az alvás volt nehéz, de Marci segített :) Könnyedén ott maradt Csongor, szépen elköszöntem tőle, aztán még egyszer, hogy biztos hallja, de alig nézett fel a játékból. Amikor érte mentem, akkor azért örült, aztán itthon egy óra alatt bepótolták mindazt a zajt és rikoltozást, ami egy napig kimaradt az életünkből :)

Regő: ügyes óvodás, akit azonban nagyon fáraszt az óvoda. Szinte minden pénteken itthon tartom, de olyan is van, hogy pénteken és hétfőn is. Szeret ott lenni, csak odamenni nem: felkelni, összekészülődni. De vannak barátai, sőt szerelme is, legalábbis van egy "legszebb kislány az oviban", akire nagyon ábrándos tekintettel tud nézni, és aki "mindig férjeset akar játszani vele", meg egy másik kislány, aki viszont a legjobb barátja, és akivel ő is szeret játszani, nem férjeset. Természetre ő kevésbé simulékony, mint a tesói: sokszor méregzsák, nem ölelős, nem bújós, morgós, visszakiabálós, tehát sokszor nem könnyű vele. Viszont nagyon önállósodik, szépen elvan egyedül a kertben, segít mindenféle munkákban, egyedül öltözik. Számomra nagyon szépen és szívesen rajzol.

Összefoglalás

Nagyon érett már egy ilyen bejegyzés, ugyanis hét piszkozat csücsül a megfelelő mappában, és még akkor amit elfelejtettem...

Sok minden történt októberben és azóta, például még a hónap elején voltunk egy talin Csongorral és Regővel, a Csongorkorú fészbukcsoportos babákkal, illetve már nem is annyira babákkal, majdnemkétévesekkel. Többekkel most találkoztam először, de nagyon jól sikerült, a gyerekek is jól érezték magukat és én is. Kicsit tartottam tőle, mert át kellett autózni Óbudára, de ügyesen megtaláltam a házat, és minden oké volt. Mutatok pár képet:

Igen, ez itt Csongor első csókja (Bogival :) )

Azt sem mutattam meg, hogy kötöttem három kis mellényt Emi fiainak:

Nem is gondoltam, hogy mennyire örülni fognak neki, főleg Dani, fel kellett hívjanak Angliából (!) hogy megköszönje, teljesen meg voltam hatva. Az övé a piros, Emi szerint napokig le se akarta venni :) 

Kötöttem még azóta ezt-azt: magamnak két sapka-nyakmelegítő szettet is, Regőnek egy sapkát, ami végül inkább Csongorra lett jó (meg Regő nem is akarja hordani, pedig ő kért piros sapkát) ajándékba még egy sapkát meg egy szettet, Márknak is egy sapit, készül még Bencének is, és a lila szettem sokakat megihletett, szóval abból kötök még párat, és közben nyakig vagyok egy kendőtesztben újra, rég kötöttem már kendőt, most megkívántam megint. Ez a lila szettem:

Ez pedig a féligkész kendő aktuális állapota:

Aztán eljött az őszi szünet, és mi elmentünk Ságvárra. Nem az egész szünetre, de szerdától hétvégéig. Már nem is tudom, hogy volt - aktuálisabban kéne blogolni - de Péternek pont előtte volt anyajegyműtéte, itthon lábadozott, Ancsáék nyaraltak egy kicsit, mi meg unokatesóztunk, volt ötgyerekes nagymamás és ötgyerekes egyedülanyás napom is. Bence és Márk nem voltak teljesen egészségesek, első éjszaka Márk többször felsírt, hogy fáj a füle, végül melegítettem neki sót, másnap már nem fájt. Bence meg taknyos is volt, köhögött is, kapta a gyógyszereket, én meg drukkoltam, hogy az enyéim ne kapják el. Első nap futni is voltam a környékbeli erdőkben a délutáni alvás alatt, nagyon jó volt! Hétvégére már jóval korábban lebeszéltük, hogy valaki - nagyszülők vagy Ancsa - vállalják a gyerekeket pár órára délután vagy lefektetés után, és mi Péterrel kettesben (!) elmehetünk moziba. Rövidke kettesbenprogramunk volt néhány, de moziban a Csongoros babavárás utolsó napjai óta nem voltunk. Mindenkivel egyeztetve végül szombaton, fektetés után sikerült elmennünk, és bár Siófokon is van mozi, a választható filmek - ha már két év után eljutunk, nem mindegy, mit nézünk - és időpontok miatt eljöttünk Fehérvárra moziba, csak húsz perc autópályán. Késő esti film volt, előtte még egy kávéra, fagyira is volt időnk, a film is nagyon jó volt, igazi jutalomjáték, tényleg mindenkinek ajánlom. Az meg, hogy a lovagom hazavitt, és a szülői ház előtt búcsúzkodtunk az autóban - hát lehet, hogy az lett volna az igazi, ha egy helyre megyünk haza és együtt alszunk, de ez a verzió meg visszavitt szerelmünk hajnalára, és annyira romantikus volt... :)

Őszi szünet után már a november jött, amit úgy kezdtem, hogy Diával találkoztam, őt is facebook-csoportból ismerem, és amikor említette, hogy pszichológus, és szokott segíteni karriertanácsadásban is, rögtön rákérdeztem, hogy hogy is van ez. Kiderült, hogy a szülei Fehérváron laknak, úgyhogy sikerült összehoznunk egy talit, és nagyon jót beszélgettünk kávé és süti mellett. Sokat megtudtam magamról, sok mindent új értelmezésben láthattam, és nagyon jólesett rájönni, hogy egyáltalán nem vagyok én ezzel a logisztikusi szakmával rossz helyen, csak ha majd újra keresgélek (ami nincs is messze) akkor próbáljak olyat, ahol emberekkel kell foglalkozni. Volt is már ilyenem, amikor vevői kapcsolattartó voltam.Ilyesmi lenne megint az ideális, vagy egy olyan munka, ami félúton van a logisztika és a HR között, vagy például ha új dolgozók betanításával foglalkozhatnék... és persze mindezt hat órában. (És ha az egész a decathlonban lenne, az lenne a csúcs :) ) Szóval mostantól ezeket a vágyakat küldjük az univerzum felé, és akkor így is lesz!

November első hétvégéjén lefutottam a Fehér-Vár-Palota teljesítménytúra 25 kilométeres távját, és azóta nem is futottam terepen. Sajnos. De fogok még, télen is! Aztán jött Marci névnapja tésztaliba-sütéssel, ajándékozással, ovis táncházzal és fáklyás felvonulással, amit az eső és erős szél miatt a tornateremben tartottak meg, de ott is jót vonultunk :)

És aztán elkezdődött az, ami most is tart: november 14-én, csütörtökön reggel Csongor negyvenfokos lázzal kelt, majd pénteken Regő folytatta. Szerencsére hétvégén annyival jobban lettek, hogy a félmaratonra el tudtunk menni, de az utána következő héten Regő végig itthon volt, a köhögése nehezen múlt el. Majdnem két hetet hiányzott az oviból, e hét szerdán mehetett, erre kedden Marcit küldték haza az iskolából magas lázzal: tüszős mandulagyulladás. Aggódtam miatta is, meg az épp meggyógyult kicsik miatt is, vissza ne kapjanak valamit. Szerdán Regő elment oviba, három napot járt, pénteken volt adventi gyertyagyújtás a templomban, nagyon szép volt. Szombat délelőtt, azaz tegnap pedig belázasodott, a fejét fájlalta, és amennyire meg tudtam ítélni, szédülésre panaszkodott. Ma már jobban van, viszont mára virradóra Csongor is lázas lett. Most nem tudom, mi van, reggel az orvosnál kezdünk, remélem, Marci igazolást kap, a kicsiknek meg semmi komoly...

Közben 22-én, múlt pénteken nekem is levették egy anyajegyemet, úgyhogy a félmaraton óta először időjárás, beteg gyerek és későig dolgozó apa kombinációja miatt nem futottam  - egy tornára eljutottam, az nagyon kemény volt! - aztán meg a varrat miatt. Az operáló sebész azt is felfedezte, hogy köldöksérvem van és szét van nyílva a hasizmom, nem is kicsit - mivel ő egy magán plasztikai sebész, nyilván műtétet javasolt, de azért én egy kicsit jobban körbejárom ezt a kérdést.

Aztán megérkezett az advent, egy egész picit sikerült lakást is csinosítanom. Takarítani nem nagyon a hol itt, hol ott kidőlő lázas gyerekek miatt, de a konyhát a nappalitól elválasztó parapetfalon van egy szép vászonterítő és az adventi koszorú, és egy ilyet is sikerült varrnom:

Ma már találtak is benne ezt-azt a gyerekek, bár majdnem elfelejtették :) 

A naptáram tele tennivalókkal, ezt megcsinálni, azt beszerezni, megrendelni, elintézni... el kéne jutni fodrászhoz nekem is és a gyerekeknek is, nekem kozmetikushoz, az ajándékok már majdnem mindenkinek beszerezve, de azért van még mit kitalálni, elkészíteni. Pörgősnek érzem, de nem stresszesnek, mert időben kezdtem és jól haladok... csak a gyerekek ne legyenek betegek.

A smaragd románca - titkos MKAL kendőteszt

MKAL, jaj de rég szerettem volna, ha ez a betűszó szerepel egy bejegyzésemben, rég akartam már ilyet kötni. Pláne tesztben, ez már a játékok netovábbja. MKAL azt jelenti, hogy mystery knit-along, titkos közös kötés. Ilyenkor nem látunk fotót a kész munkadarabról, és a mintát csak részletekben kapjuk meg, menet közben alakul, hogy milyen is lesz. Most július van, ez a bejegyzés csak valamikor októberben fog megjelenni, szóval én egyelőre jövő időben írom, hogy majd szeptemberben lesz egy ilyen játék, és most zajlik a minta tesztkötése. Mivel ravelryn nem nyithatok neki projektoldalt, nem tehetek fel képeket és nem jegyzetelhetem a haladást, ahogy szoktam - nehogy meglássák azok, akik nem tesztben, hanem élesben akarnak majd játszani - gondoltam, itt írom piszkozatban, aztán majd ha lement az egész, akkor közzéteszem.

Június 26. Elkezdtem a kendőt, gyönyörű, vibráló, magában színátmenetes smaragdszínű Barka Esti mese fonalból, Nina festette nekem. Gondban voltam a kötéspróbával, az Esti mesét eddig mindig vastagabb tűvel kötöttem, de most csak hármassal jött ki szépre, úgyhogy azzal álltam neki. Van egy A minta, aztán egy B, amit nekem háromszor kell ismételnem, mert a legnagyobb méretet kötöm. Az első B mintáig meglepően haladós, még aznap el is jutottam odáig.

Június 28. A kendő kétféle színből lesz, ezt lehetett tudni előre, a test egy szín és a szegély egy másik. Ma megjött a szegélyhez rendelt fonalam, de nem vagyok elégedett vele. Szintén Esti meséből a Mágus színt választottam, de meglepett, hogy ez pontosan ugyanaz, mint az Ottocapi fonal Padlizsán színe, amiből már kötöttem, és most inkább valami újat akartam kipróbálni. Ez még önmagában nem lett volna baj, de ez a smaragd alapszín annyira izgalmas, hogy nem ér fel hozzá ez a szegélyszín, tehát nyakamba vettem az internetet, és kerestem mást. 

Július 1. A játékban az is jó, hogy ahányan vagyunk a tesztelős csoportban, mind megvárjuk, amíg mindenki elkészül egy-egy résszel, és csak utána mutogatunk fotókat. Most jött el az első fázisfotó ideje, az A és a B minták után:

Valamiért nem sikerült színhelyes fotót készítenem a teljes kendőről, de az alsó képen látszik a smaragd! Csavartas, csipkés minta, szerintem nagyon mozgalmas és látványos. Egyúttal megkaptuk a minta második részét is, nincs megállás :) Ja, és közben megtaláltam az ideális fonalat a szegélyhez. Ez is lila, de nem padlizsán, világosabb és magában átmenetes, méltó párja a smaragdnak. Természetesen Ninánál találtam :)

Július 8. (na jó, már 9-e hajnal volt pár perce :) ) elkészültem a C minta második ismétlésével. Jó nagy már a kendő, már 400 szem feletti, és még van D és E minta is, és csak aztán jön a szegély :)

Már nem tudom kisimítani a tűn, ezért csak így részletekben fotózom :)

Július 11. Tegnap késő este, a D minta 11. sorában elfogyott az első motring fonal :) Ez három gombóc Esti mesének felel meg. Tudom, hogy nagyon hosszúak a sorok, és a D minta hátralevő 11 sora, aztán az E minta 10 sora sok fonalat fog falni, de azért ezt biztató jelnek veszem arra nézve, hogy marad még ilyen szép zöldem.

Július 16. A hétvégét Ancsáéknál töltöttük, egyáltalán nem kötöttem, és bár nagyon igyekeztem még előtte legalább a D mintát befejezni, az utolsó sor már kifogott rajtam, egyszerűen belealudtam. Kivárta a hétvégét, és tegnap este elkezdtem az E-t. Ma pedig megkaptuk a szegélymintát, alig várom, hogy elkezdhessem!

Július 24. Hát, nem írtam fel, úgyhogy nem tudom pontosan megmondani, mikor lett kész az E és kezdtem el a szegélyt, bár a facebook csoportból visszakereshetném. Mindenesetre már túl vagyok az utolsó csavarásokon, a sorok hosszához képest meglepően gyorsan haladok, és már csak három sor és a leláncolás van vissza!
Az E minta után:

És egy kép, ami tegnap készült, a mintából nem sok látszik rajta, de imádom, a fotót is meg a színkombinációt is. A virágot Regőtől kaptam :)

A kész kendő:

Ruhámat-frizurámat stb. nem ér nézni, családi medencézés után fotóztunk :)

Amint a képeken is látszik, hatalmas a kendő (ja, még le is kéne mérnem...) imádom, gyönyörű, puha, meleg, beburkolózós, feldobnak a színei, rendszeresen hordom és nagyon szeretem. Nagyon jó választás volt :)

Lemon Thyme (minta: Kutas-Keresztes Ági)

Fonalak: Emerald Rain (Barka Fecske / Esti mese, kézzel festve by Nina Ninocska) 185 g / 625 m a testhez és Sweet Damson (Daytime Sport szintén Nina által festve, 135 g / 417 m a szegélyhez.

Blue Orange

Ez a kendő is már rég kész... szeptember elején készült el, augusztus folyamán volt a közös kötése, amire jelentkeztem, aztán megbántam... Már eleve úgy voltam, hogy pont az eredeti színösszeállítása nem tetszett, nem indított arra, hogy én is elkészítsem. Kék és narancssárga kendő, innen a neve, Cipő emlékére tervezte Piro. Aztán láttam elkészült darabokat egyszínű vagy színátmenetes fonalból, ezek megihlettek, Andinak volt két gombóc felesleges szép pasztellszínű bambuszfonala, amit megvettem tőle, de mondta, hogy ő is megköti egyszínű lilából, hát végül jelentkeztem én is. Szerettem volna egy igazi, anyagában és színében is hűvös, nagy nyári kendőt, és ha nem bénázom annyit, kész is lett volna. 

Kezdetek

Életkép körömlakkal és futóskönyvvel :)

Valamiért minden csipkerészt elrontottam és bontanom kellett, volt, amelyiket nem is egyszer. Pedig jó a leírás, és kötöttem már ennél bonyolultabb csipkét is. Az elsőt megkötöttem és lebontottam többször, aztőán elegem lett az egészből, félretettem és mást csináltam, amíg újra megjön hozzá az ihletem. Persze ezzel lassan kicsúsztam a közös kötés határidejéből, de egyszerűen nem volt hozzá idegzetem. Aztán megjött a kedv, újra elővettem, összeállt a csipke, jött egy sima rész, a következő csipkénél megint bénáztam, és így tovább. De végül annyira belehúztam, hogy ha nem jön közbe a dobogókői terepfutás, még talán készen is lettem volna augusztus 31-re, így azt hiszem, szeptember 3. lett belőle.

A végeredmény azért nem lett rossz :) Pont olyan, amilyet szerettem volna, nagy, kellemesen hűvös tapintású, halvány pasztellszínű, szinte mindenhez felvehető. Csak kár, hogy ősszel már nem igazán tudom hordani - de legalább megvan a jövő nyári kendőm :)

Fonal: Alize Bamboo Fine 2995-ös szín

Minta: Blue Orange by Piro

Az én kendőm 

Nemcsipkés cserebere

Ezt a kendőt jó régen kötöttem, talán még május volt, vagy június eleje? Akkortájt készült, amikor Judit néni rózsaszín kendője. De nem volt szabad mutatnom, mert meglepetés volt: a facebookos kötős-horgolós csoport újabb kendőcsereberés játékára kötöttem.

Amikor megkaptam a nevet, hogy kinek kell meglepetést készítenem, kicsit megijedtem. Tünde fantasztikus dolgokat készít elképesztő tempóban és minőségi fonalakból, nagyon fel kell kötnöm a gatyát, gondoltam. A színvilága rózsaszínes, bordós, lilás, ki is néztem egy jópofa csíkos mintát és hozzá egy púderrózsaszín és egy borvörös fonalat, de valahogy éreztem, hogy ez nem lesz az igazi. Épp ekkor történt, hogy Gabi kihirdette, hogy eladja néhány olyan fonalát, amit már úgy gondolja, nem fog megkötni, és ezek között láttam meg "a" fonalat. Rögtön tudtam, hogy ez lesz a Tündének való:

Aztán amikor megláttam, megint megijedtem egy kicsit, ugyanis kicsit több volt benne a zöld árnyalat, mint az eredeti fotón látszott, és azt kifejezetten kérte Tündi, hogy zöldet ne... De bátor voltam, kitaláltam hozzá egy ideológiát, hogy a zöld az én egyik kedvenc szinem, a lila az övé, összehozzuk kettőnket egy kendőbe, és a kézzel festett, kézzel font csodafonal a hozzáillő egyszerű mintával remélem, őt is elvarázsolja. Merthogy a mintát is megtaláltam még azelőtt, hogy kézhez kaptam volna a fonalat. Végül ezt a kendőt kötöttem belőle, folyamatosan aggódva a kötés közben előbukkanó egyre több zöld miatt, de a magam részéről azért gyönyörködve az árnyalatokban és drukkolva, hogy majd a megajándékozottnak is tetsszen:

Minta: Blackcurrant by Veera Valimaki

Fonal: Kézzel font by Harmatcseppek

366 méter

Stílszerű próbáltam lenni, amikor rózsaszínbe és tündérkésbe burkolva bocsátottam útjára már júliusban, miután jó sokat várt az elkészülés után az igazi gazdájára :)

De végül megérkezett, és azt hiszem, sikerült Tündinek örömöt szerezni vele, a zöldekkel együtt :) Ilyen képet küldött, és néhány nagyon kedves sort :)

Ugye jól áll neki? :)

Engem pedig dupla meglepetés ért. Maga a kendő is meglepetés ebben a játékban, de én KÉT kendőt kaptam :) Nem is értettem, miért, amíg el nem jött az a nap, amikor mindenki megkapta a sajátját, és fel lehetett fedni a kendőket színesben, meg az ajándékozó nevét is. Akkor írta Márti, hogy először elkészítette ezt:

Aztán meglátott egy fonalat, ami annyira az én színeimben pompázott, hogy úgy gondolta, muszáj megkötnie még ezt is:

És mennyire eltalálta! Ezúton is köszönöm Nagy Mártinak a két kendőt és a hatalmas meglepetést, az egyik jobban tetszik, mint a másik :) A narancssárga egyébként Freesia, a kék-zöld csíkos pedig Lintilla.

Ez a cserebere is nagyon jól sikerült, ez volt a harmadik, amiben részt vettem, és imádom benne a találgatást, a titkolózást, az apró részletek megmutatását, minden fekete-fehérben az utolsó napig, majd jönnek az izgalom napjai, olyan, mint egy nyári karácsony... ki mit kap vajon, és mit szól hozzá az, akinek én kötöttem...? Aztán elárasztják a facebookot a színes képek és a boldog hozzászólások. Egy élmény :)

Most viszont stólacserebere kezdődik, amiben már nem veszek részt. Rájöttem, hogy egy stóla nagyobb falat, mint ami nekem most belefér, meg nem is nagyon tudom, hova hordanám, amit kapok. Szóval, majd legközelebb! :)

Kötős, horgolós kertiparti gyerekekkel

Múlt kedden volt, szóval még nem olyan régen :) Pétert elküldtem, hogy találjon magának programot kedd délutánra, én pedig meghívtam a fehérvári és úrhidai kötős-horgolós társaságot hozzánk, a kertbe. Olyan sokszor nem tudtam már eljutni talikra, hogy arra gondoltam, ha a lányoknak is jó, nekem sokkal egyszerűbb, ha ők jönnek el. Nem kell megszervezni, hogy melyik gyerekre ki vigyázzon, nem kell időre hazaérni és semmi ilyesmit. És ők is hozhatnak gyerekeket.

Végül velem együtt heten voltunk, és a fiaimmal együtt hat gyerek, és nagyon jól alakult a buli :) Csináltam limonádét és jeges teát meg tettem ki némi rágcsát, a lányok is hoztak mindenféle finomságot batyusbál-jelleggel, és ráadásul még a közös fonalrendelésünk is megérkezett épp aznap délelőtt.

Marci ilyen szuper babasarkot csinált :) (aztán Csongoron kívül nem jött más baba)

Apránként, egyesével-kettesével megérkeztek a lányok, volt, aki munka után ért ide, de még úgy is volt elég idő. Csongor épp felébredt az első vendég érkezése előtt, Regő már a buliba csöppent bele, aztán megjött a többi gyerek is. Ettünk-ittunk, mutogattuk egymásnak a frissen készült és épp folyamatban lévő alkotásokat, beszélgettünk és sokat nevettünk, mindenki azt mondta, hogy jól érezte magát. A gyerekek pancsoltak a kismedencében - a nagyot épp aznap eresztettük le, de így biztonságosabb is volt - homokoztak, Marci pedig igazán rendes vendéglátó volt, hozta-vitte a székeket, kínálgatott mindenkit, beszélgetett, most nem pörgött föl azon a máskor idegesítő módon.

Tényleg nagyon  jó hangulatú délutánunk volt, és a diófának hála, még a hőség sem fojtogatott annyira. Mutatok pár képet a csapatról:

És egy utolsót :)

Micsoda színkavalkád, ugye? :) Jó lenne még egy ilyen talit tartani augusztusban is, holnap jön Bence, akár vele együtt is lehetne, de még utána is van egy-két hét a nyárból... :)