Folly-arborétum, Badacsonyörs

Ez pedig a múlt vasárnapi programunk volt, mármint nem a tegnapelőtti, hanem még azelőtt egy héttel. Aztán lassan utolérem magam beszámolók tekintetében :)

Marika néninek most volt a 76. születésnapja, ha jól van és van kedve, őt is meg szoktuk lepni ilyenkor egy kirándulással, így voltunk tavaly Pannonhalmán. Nagyon szép volt, de iszonyat meleg, és úttal, arborétummal, apátsággal, étteremmel együtt jó hosszú, nagyon elfáradt bele. Most meg nemrég volt beteg is, szóval kérdéses volt, hogy egyáltalán érez-e magában elég erőt egy kiránduláshoz, meg az időjárás, meg a kerti munkák... de benne volt! Közelebbi célpontot választottunk: a badacsonyörsi Folly-arborétumot. Az volt a cél, hogy kora délután itthon legyünk, hogy még ki is tudja pihenni magát. Marci ezúttal nem jött velünk, apjánál volt, ami abból a szempontból szerencse, hogy hatan amúgy se férnénk el egy autóban.

Nagyon szép volt maga az autóút is a Balaton-felvidéken át, a gyerekek is jól viselték, én se nagyon szorultam össze hátul a két gyerekülés között - csak egy kicsit. Az arborétum bejáratánál rögtön egy trambulin várta Regőt, hát remek ötlet, több se kell egy négyévesnek, aki épp autóból száll ki. Még közelebb, a főépületnél meg egy nyuszit és egy tengerimalacot lehetett megcsodálni, ez is leköti a gyerekeket, amíg a szülő belépőjegyet vásárol. Aztán séta jön, szaladgálás és lépcsőzés felfelé, pihenők, kekszevés, táj és kilátás csodálása... és fotózás.

Kígyón lovagol

Nem nagy arborétum, de gyönyörűséges, a kilátás is a Balatonra, de maga a hely is. És még Folly Rékával is találkoztunk, nekem az ilyen emberek az igazi hírességek, mint ő. A kiszolgálás kedves, bort is lehet kóstolni, a mamával kóstoltunk is, sőt haza is hoztunk belőle.

Kérésre ajánlottak egy éttermet is egészen közel, megkerestük, és tényleg jól főztek, és nem is volt drága. Csongor rögtön elaludt hátul, ahogy betettük az autóba, úgyhogy az ebéd úgy zajlott, hogy a mamával felváltva őriztük az álmát :) Aztán hazaindultunk, azt is végigaludta, de még Regő is elszenderedett. A terv szerint háromra itthon voltunk, és kipihentük a kirándulást.

További képek az arborétumról itt.

Karácsonyi kötemények

Megkésve bár, de még így is korán, mert van, ami még mindig nincs kész... megmutatom, miket kötöttem ajándékba karácsonyra.

Ez itt a Fiore sál, ami a húgomnak, Áginak készült. Nagyon szerettem a színeit, és különösen a textúráját: simán vagy lustán kötve a fonalból kiálló kis hurkok maguktól virágot képeznek a sálon. 

Még az ősszel készült Aviatrix sapikkal együtt fotóztam a nővérem, Ancsa pomponsálját. Már tavaly, amikor először kötöttem hasonlót, csak más színben, akkor mondta, hogy majd szeretne ő is egyet. Itt volt a remek alkalom. Szülinapja, névnapja nyáron van, arra mégse köthetek sálat. Tetszett neki, nagyon puha és meleg, remélem, mindketten hordani fogják a sáljaikat :)

Ez pedig már a hajrában készült el. Az történt, hogy tervben volt a fenti két sál, meg anyukámnak egy kendő, ami lazán elkészült volna. Csakhogy időközben döntöttük el, hogy itthon, a kiscsaládban mi felnőttek idén nem veszünk egymásnak karácsonyi ajándékot, viszont meglévő alapanyagból készíteni szabad! Mivel a nagyobb család, köztük anyukám is kapott mást is, anyósom és Péter viszont teljesen ajándék nélkül maradtak volna, így átcsoportosítottam a terveket. Elővettem a Gombolygó játékán nyert törtfehér selyemfonalat, és ezt a Holdent kötöttem vele:

Bordó kabátjához, fehér sapkájához éppen jó lesz télre is, de mivel vékony és leheletfinom, az összes többi évszakban is hordható. Ő is örült, rögtön a vállára terítette és nézegette magát, remélem, nem csak dísz lesz a kendő.

Így az átcsoportosítás miatt azonban Péter és anyukám félkész köteményeket kaptak karácsonykor, kilógó kötőtűkkel. Szerencsére nem sértődtek meg rajta, én pedig dolgozom mindkettőn, és majd külön megmutatom őket!

Felhasznált fonalak:

Fiore a fonalam.hu-tól Ági sáljához, egy azóta már sajnos nem létező színben,

Spirit Spring River ugyanonnan, Ancsa sáljához

Gombolygó Shine a Holdenhez, törtfehér színben.

Színes harisnyákról álmodom

Ideje volt már egy városba menős bevásárlásnak, kongott a hűtő, meg ugye jön a Mikulás és hasonlók. Két dolog volt, amit a kötelezőkön felül nézni akartam magamnak, a saját örömömre és luxusomra: az egyik egy olcsó habfürdő, mert jelenleg Csongorét használom, mert az egyik jól megérdemelt luxusom a gyors zuhany helyett a kényelmes forró fürdő néhány naponta, de nem akartam magamnak habfürdőre költeni, pedig az úgy az igazi. Gondoltam, na majd most!

A másik a színes vastag harisnyanadrág, ami több okból gyökeret vert a fejemben (ez egy érdekes képzavar). Szóval így tíz kiló fogyás és lassan négyhavi futkorászás után én is észrevettem, amit már mondtak páran, hogy tényleg alakformáló ez a kombináció, és igényem támadt rá, hogy máshogy is öltözzem, mint a szokásos farmeres szaladgálós. Van olyan, szintén háromgyerekes anyuka ismerősöm, akin mindennap szoknya van, a legnagyobb hidegben is, amikor reggel az oviban találkozom vele. Hát én idáig nem tudom, mikor fogok eljutni, de arra rájöttem, hogy amióta hideg van, harisnyát veszek reggel a farmer alá, majd itthon annyival egyszerűbb lekapni a farmert és felrántani egy szoknyát, mint teljesen átöltözni... És élvezem, hogy itthon csinos vagyok. Eközben pedig a drága anyósom, akinek üvegtesti homály van a szemében, azokban az órákban, amikor épp jól lát, egy szoknyát alakít át nekem, ami szerintem idősebb nálam, de nagyon jópofa, színes kockás. És már jól elképzeltem, milyen jól fogok mutatni meglévő fekete szoknyámban színes harisnyával és fekete csizmával, vagy ebben a régi-új szoknyában egy harisnyával a kockái színéből és szintén fekete csizmával... hogy hova venném fel, azt persze nem tudom, a legközelebbi alkalom az iskolai karácsonyi műsor, aztán ötletem sincs, de megihletődtem színes harisnyára.

Na ehhez képest mit vettem? Mikulást, különleges gyümölcsöket, mert Marci mindig azzal nyúz, ha ananászt, pomelot, gránátalmát lát, én meg mindig leszerelem, hogy veszünk elég olcsóbb gyümölcsöt, de majd most hoz neki a Mikulás... Szaloncukrot, foglalkoztató füzetet, magvakat paleolit desszertnek, persze élelmiszert, karácsonyi ajándékot a sógoromnak, képeslapokat... Habfürdőt és harisnyát nem. De észre se vettem, csak hazaértem, kipakoltam elégedetten, és elvigyorogtam magam, hogy nahát, amivel magamat akartam meglepni, azt persze pont nem tettem a kosárba. Ismerős? :)

Rosebud kardigán

Végre elkészült! Június 9-én kezdtem, naivan, mivel előtte a bonyolultabb mintájú és még soha nem próbált csipkekendő két hétbe belefért, gondoltam, ez is kész lesz a születésnapra. Aha... Majdnem még egy hónap eltelt azóta, mármint a szülinap óta. Tegnapelőtt fejeztem be a kötést, tegnap következett a hónalj bevarrása, szálak elvarrása és a gombok. Ma blokkoltam, és most már tényleg kész a Rosebud kardigán Marika néni számára:

A fonal vaterás, Ági-féle, Mama fantázianevű félgyapjú, már több, mint egy éve vettem, azt hiszem, írtam is már itt, hogy megláttam ezt a színt és ezt a nevet, és tudtam, hogy ez kell, és hogy Marika néninek lesz belőle valami, kardigánt terveztem, de hogy pontosan milyen, azt akkor még nem tudtam. Aztán megláttam szintén Áginál, csak egy másiknál ezt a mintát, és készen is állt a terv. Marika néni nagyon örült neki, úgy láttam :)

629 gramm, van egy kis súlya :) Az összes fonal 670 gramm volt, féltem is, hogy idejekorán elfogy, de szerencsére elég lett, egy picike maradék gombolyagdarab maradt. Remélem, hordani is fogja :)

Pannonhalma - szülinapi ráadás

Ma nagyot kirándultunk a 35 fokban: Pannonhalmára utaztunk. Ez még Marika néni ajándékai közé tartozott, kedden mondtuk neki, hogy ha van kedve, ereje, elég jól érzi magát hozzá, akkor szombaton elvinnénk valamerre kirándulni. Egy viszonylag közeli arborétumot kerestünk, ahol még nem vagy nagyon régen volt, és rövid gondolkodás után Pannonhalmára esett a választásunk, de ezt neki mindaddig nem árultuk el, amíg már egészen közel nem voltunk, és magától ki nem találta. Jó tudom, inkább strandra kellett volna mennünk ilyenkor, vagy eltolni hűvösebb időkre, de nem: olyan kellett, ami kifejezetten a mamának való, amit szeret, és eltolni sem lehetett, mert volt előre leszervezett része.

Jó korán útra keltünk, hogy legalább az elején ne legyen még dögmeleg, és nagyon szépet autóztunk a Bakonyon át. Megérkeztünk, feltérképeztük a helyet meg a lehetőségeket, és az arborétummal kezdtünk. 

Szép volt és árnyas, de azért hűvösnek ritkán nevezhető :) Csongor nem szerette a meleget. Az elején evett, szopizott és a gyümölcsét is elfogyasztotta, de mégsem volt teljesen elégedett, szóval az arborétumi túra nagy részét a karomban tette meg, a csomagok, táskák, vizesüvegek meg a babakocsiban. Megértettem, mi a spirituális élmény a szerzetesek kerengésében: tényleg van abban valami, ha a kisbabáddal a karodon végigjárod egy apátság arborétumának épített labirintusát, ami váltva visz kifelé és befelé egy köríven, és amikor azt hiszed, hogy kifelé tartasz, akkor érsz be a középpontba...

Aztán váltottunk, a csomagok a felnőttekre kerültek elosztva, és Regő rövid időre a babakocsiba, ő is elfáradt. Vettünk egyébként egy új babakocsit, illetve használt, csak nekünk új, féláron vettem a vaterán, esernyőre csukható, ma kipróbáltuk, tetszik. 

Visszatérve a kirándulásra, a 11 órás tárlatvezetéshez csatlakoztunk, illetve csak Marika néni és Péter, én a gyerekekkel kinn maradtam, nem éreztem úgy, hogy apátság-kompatibilisek lettek volna. Ittunk egy frissítőt Regővel, ettünk kekszet, megnéztük az apátsági ajándékboltot, vásároltunk is levendulás dolgokat, meg volt ott egy időszaki kiállítás is, légkondicionált :) de azért maga a kiállítás is szép volt, Regőnek leginkább a fotókeretekben váltakozó képek tetszettek, madárcsicsergős-patakcsobogós hangaláfestéssel.

Utána, míg a többiek még a vezetett programon voltak, mi a főbejárat, majd a millenniumi emlékmű felé vettük az irányt.

István király nézi a birodalmát

Odáig végülis már nem jutottunk el, csak láttuk, hogy előttünk van pár méterre, de akkor telefonált Péter, hogy kiértek a tárlatvezetésről. Nagyon szépeket láttak, majd egyszer eljövünk gyerekek nélkül is (vagy ha nagyok lesznek, és már érdekli őket). 

A mókának még nem volt vége, innen a közeli Borbirodalom étterembe mentünk, akikkel már előre egyeztettük, hogy jövünk, így aztán amikor elvitték a tányérjainkat ebéd után, meglepetésszerűen kihoztak egy tortát, és boldog születésnapot kívántak a Mamának :) Le akartam fotózni a meglepett arcát, de pont Csongor volt a kezemben, de azt hiszem, így is beivódott a pillanat :) Úgyhogy még tortát is ettünk, aztán indultunk haza, és a gyerekek körülbelül a második kanyarban elaludtak.

Lovacskás gyertyatartóval játszik, épp mondja, hogy nyi-ha-ha-ha :)

Ügyesen kivárta az ebédet az új babakocsiban

A gyerekek egyébként várakozáson felül jól szerepeltek. Csongor a meleget rosszul bírta, de ki nem... sokat szopizott, igyekeztünk hűvös helyeket találni, és jó, hogy ezen a babakocsin van napernyő. Regő részéről egyetlen hiszti nem volt, általában szót fogadott, meg azért mi is igyekeztünk tág határokat engedni, például az étteremben volt egy játékos kosár, ahhoz vagy ötször elzarándokoltunk :) De arborétumot, lépcsőzést, ajándékboltot, múzeumot, napot, sétát, éttermet, mindent jól viselt, nagyon ügyes volt!

Legközelebb azért ősszel megyünk :)

Ja, még annyit hozzáfűznék, hogy a legnagyobbrészt gyönyörűen felújított, világörökségi apátsági épületegyüttest még két ponton tudnám fejleszteni: tájékoztatás és akadálymentesítés terén. Az arborétumba például azon a kapun mentünk be, ahol ki volt írva, hogy arra van a levendula- és gyógynövénykert, a teázó, de odabent már egyiket se találtuk meg. Az pedig azért remélem, csak vicc és tényleg csak a tájékoztatás hiánya, hogy ha a fogadóépületből nem az arborétumon át akarok az apátsági épületekbe menni, akkor két lehetőségem van: a kényelmesebb falépcső vagy a meredekebb kőlépcső. Én felcipeltem Csongort az utóbbin, de ha valaki mondjuk babát vár, vagy kerekesszékes, vagy csak nem akar negyven fokban babakocsit cipelni, akkor menjen az arborétumon keresztül, végig a kerítés mellett maradva, és akkor a főbejárathoz ér. 

Ez csak egy komment ám, ezzel együtt nagyon jól éreztük magunkat. Még ha esetleg párakapukat építenének olyan tízméterenként... :)

Marika néni 75!

Hetvenöt év, az már egy nagyon szép életkor. Ha belegondolok, mennyi minden történik ennyi idő alatt... Nagyon szép, ha valaki ezt megéri, és különösen jó, ha egészségben, jó testi-lelki állapotban éri meg.

Marika néni kedden töltötte be ezt a jeles életkort. Már pár napja ezen pörögtem, illetve most már majdnem három hete kötöm a kardigánját, de az sajnos nem lett kész a születésnapra... Vagy egy éve vettem a fonalat azzal, hogy majd neki kötök belőle egyszer egy kardigánt, azért csaptam le rá, mert az ő kedvenc színe volt, és ráadásul Mama fantázianéven futott a fonal. Aztán kerestem hozzá a mintát... Nemrég akadtam rá, és amint a második kendővel készen lettem, el is kezdtem, de kiderült, hogy ez azért nem egy kéthetes projekt.

Gondolkodtunk, mi is legyen az ajándék. Nem nagyon volt ötletünk, amíg egyszer elszontyolodva nem jött haza a városból azzal, hogy szerinte a szerviz azért nem jelentkezik, hogy megcsinálták a videólejátszóját, mert nem tudják megjavítani, és ő körülnézett az elektronikai boltokban, de nem talált. Gyorsan le is csaptam az ötletre: videót kell szerezni neki! Ezt Péterre bíztam, sikerült is elintéznie. 

Kinéztem egy tortát, könnyűt, gyümölcsöset, ehhez kellett beszerezni a hozzávalókat és megsütni. Virágot venni, a kardigánhoz gombokat, ilyen apróságokat intézni. Hétfőre nagy városi körtúrát terveztem, de mivel reggel tízig körülbelül négyszer esett az eső, inkább a biztonságos módot választottuk és csak Intersparba mentünk élelmiszereket venni, remélve, hogy másnap alkalmasabb lesz az idő. Délután megsütöttük Marcival a tortát, őszibarackos joghurttorta, zselatinos, egy napig dermedős krémmel. 

Kedden tényleg jobb idő volt, úgy csináltunk, mintha eszünkbe se jutna a szülinap, és elmentünk a gyerekekkel a belvárosba. Vettem gombokat a kardigánra, a felvarrás ugyan még messze van, de kitaláltam, hogy milyen jó poén becsomagolni és odaadni a gombokat azzal, hogy később majd megkapja a gombhoz a kabátot is :). Visszavittem a függönyanyagot, ami előző pénteken lett kész, mégse jó úgy a varrás, ahogy, javítsák ki. Vettem Regőnek ovis zsáknak való anyagot, mert merészen elhatároztam, hogy majd én megvarrom neki... Meglátjuk. Aztán irány a háztartási bolt, ott számgyertyát szereztem be, meg még más apróságokat is. Még korábban vettem körömvirágos natúrszappant Erikától, szóval hazaérve egy nagy és két kis dobozkát csomagoltam be. Ja, és virágcsokrot is vettünk. 

Jól kifáradtunk a gyerekekkel, hazaérve ebédeltünk, lefektettem őket és én is kifújtam magam, aztán jött a tortadíszítés. Amikor pedig megjött Péter, ravaszul átvittük Csongort a mamához egy kicsit azzal, hogy majd megyünk érte. Mentünk is... csapatostul, énekelve és égő gyertyás tortával. Voltak puszik és könnyek, Marci hibátlanul furulyázott, Regő segített gyertyát fújni, Csongor pedig lelkesen rúgkapált. A torta finom volt, az ajándékokat jól eltaláltuk, koccintottunk borral is, szóval szerencsére minden sikerült. Mama pedig azt mondta, olyan családja van, hogy emiatt szeretne száz évig élni :) Hát mit mondjak - csak rajta! :)

Mégis pár kép

Csongor arcok:

 Marci úszik:

 Regő csak a lábmosóban mer még pancsolni :)

Mamával :)

Nyílt nap és oltás

Nem valami fantáziadús bejegyzéscím, most nem tellett több tőlem :) Ma jól szervezett sétára mentünk a két kicsi fiúval és Marika nénivel. A szervezés lényege az volt, hogy nekem tíz órára oda kellett érnem az iskolába, ugyanis ma az első három órában nyílt napot tartottak, bemehettek a szülők is megnézni a tanórákat. Én a harmadikra mentem, pont matekra, addig a mama sétált a kicsikkel. Csongor elaludt a babakocsiban, így vele nem is volt semmi gond, gyakorlatilag csak Regővel kellett foglalkoznia.

Marci matekórája egész élvezetes volt, minden tanévben láttam eddig egy órát, és egyre jobban tetszett. 

Gyanús, hogy azért, mert a tanító néni elsőben is ugyanúgy tanított már, mint harmadikban, csak mostanra a gyerekek is felnőttek hozzá. Korábban hiányoltam a játékosságot, a mozgást, most már megfelelőnek éreztem. Láthattam az interaktív táblát is működés közben, Marci is használta, nagyon szerették a gyerekek. Én talán kicsit maradi vagyok, vagy talán nem aknázták ki teljesen a táblában rejlő lehetőségeket, de azon kívül, hogy a tanítónak időt és energiát spórolt, nem láttam érdemi különbséget a hagyományos tábla és kréta, meg az interaktív tábla között. Pont ugyanannyira volt interaktív a kettő :) 

Az óra témája az űrmérték, mértékváltás volt, röpködtek a literek, hektoliterek. Tetszett, hogy igaziból, vízzel és fecskendővel, mérőpohárral, kancsóval is mértek, ez sokkal érdekesebb volt, mint a tábla, a végén már spontán kórusban számolták a gyerekek, hány decis mérőpohárnyi vizet lehet tölteni a literes kancsóba.

Marci a táblánál:

Sikerült végigülnöm az órát, minden rendben volt közben a kicsikkel is. A következő programpont Csongor két hónapos mérése és oltása volt. Szép nagy baba: 6280 gramm és 60 centi, a doktornő hirtelen azt hitte, hogy már három hónapos, meg hogy megduplázta a születési súlyát. Utóbbi még arrébb van, így jár, aki nagynak születik :) Megkapta a két oltását, sírt nagyon szegénykém, az orvosi vizsgálat szerint pedig vele is mehetünk a gyereksebészetre... Ez valami alkati dolog lehet, hogy mindkét kicsi fiamnak sérvei vannak meg hereproblémái: Csongornak vagy vízsérv, vagy valódi heresérv. Előbbi felszívódik, utóbbit műteni szokták... hát, nem tetszik. A mellduzzanata rendben, az ő korában még normális, az arcán a kiütés sem allergiás. Összességében gyönyörű, jól fejlődő, ügyes kisbaba, nagyon tetszett mindenkinek :) Nekem is!

Háromfelvonásos, plusz a ráadás

Nos, Marci calicije után a továbbiak úgy alakultak, hogy ő pénteken egyre jobban lett apránként, kicsit már evett is, de a biztonság kedvéért még Marika néninél aludt. Mint kiderült, hiába - bár annyi előnye volt, hogy ő legalább nyugodtan aludt. Merthogy szombat hajnali kettőkor Regő kezdett hányni. Szegényem, olyan édes és hősies volt, életében nem hányt még, úgyhogy megijedt, felsírt, nekem kiabált, és fogalma sem volt, hogy mi van, pláne hajnalban, félálomban. Kivittem, megmosdattam - megköszönte szépen, kész voltam tőle - kicseréltem a párnáját, tisztogattam a matracát. Csongor is felriadt, őt Péter ringatta, aztán amikor Regőke visszafeküdt, én szoptattam. Persze gondoltam, hogy innentől már sok alvás nem lesz. Csongor nagyjából háromóránként ébredt, Regő viszont először félórás, aztán tízperces szünetekkel hányt. A negyedik után kapott kúpot, és nagyjából a nyolcadik-tizedik után végre elaludt több órára. Ügyesen ivott közben kortyokat, mindent megköszönt, nagyon édes és hősies volt. Aggódtam érte, hogy kiszárad, de messze nem lett olyan sápadt és cserepes ajkú, mint Marci, és hasmenése egyáltalán nem lett. Reggel tovább aludt, mint szokott, és még ébren is feküdt egy kicsit a pelusával ujjszopizva, de aztán hamar felkelt, és megkönnyebbülve láttam, hogy kis sápadtságtól eltekintve olyan jól van, mintha mi se történt volna. A legnehezebb feladat az volt, hogy lebeszéljem a tejivásról.

Közben viszont reggel 7 felé Péter folytatta a sort... őt nagyon durván elkapta, leverte a lábáról, de ahogy elkezdett inni és kapott gyógyszereket, nagyjából jobban lett. Úgy tapasztaltuk, hogy olyan 12 óra a durva része a vírus lefolyásának. Én közben azon imádkoztam, hogy jaj, most már csak Csongor ne kapja el... és egész nap émelyegtem, hányingerem volt, nem is ettem, és azt nagyjából el lehet képzelni, mennyire voltam energikus az elmúlt éjszaka után. Aztán délután öt óra körül kijött rajtam is, szerencsére - ha mondhatom, hogy túl vagyok rajta - jóval enyhébben, mint Marcin vagy Péteren. Azért így is elég jól legyengültem. A fejést felfüggesztettem, mondtam Zsuzsának, hogy most erre nem futja az energiámból, illetve amúgy is kevesebb lett szerintem a tej, mert Csongor másfél óránként kelt éjjel, gondolom, szaporított. Közben néztem, hogy ahányszor felkeltem, Marika néninél mindig ég a villany, hajnalban átmentem megkérdezni - igen, őt is elkapta az éjjel.

Most már alakulunk... kis diétásat már eszünk is, lassan erőre kapunk talán. Marika néni, mint ráadás, még fekszik, mi is igyekszünk pihenni, de mivel a gyerekek már jól vannak, ez nem könnyű... teljes fordulatszámon pörögnek, hangosak és elevenek. Csak azért drukkolok már, hogy vissza ne kaphassuk!

Majdnem

Majdnem beszámolhatok arról, hogy milyen ügyesen lefektettem egyedül három gyereket, ráadásul ma először egy szobába :) De csak majdnem, mert Marika néni segített, amikor Regő kijött a fürdőkádból.

Szóval az úgy, hogy Regő jött először vacsorázni, akkor Csongor még aludt. Amíg Regő evett, káposztát dinszteltem Péternek. Közben Marci elpakolta a játékokat a nappaliban. Csongor felébredt, gyorsan kapott egy fél szopit, aztán csináltam fürdővizet neki és Regőnek. Marcinak megmelegítettem a vacsorát, és megkértem szépen, hogy ha kevés neki, akkor vajazzon magának egy kiflit utána. Szaladgált hozzám a fürdőbe, hogy bontsam ki a kiflis zacskót, meg hol a kés, de működött a dolog. Csongort megfürdettem, Regőt lemosdattam, aztán hagytam játszani még a vízben. Marcit megkértem, hogy ha Regő kijönne, amíg én Csongort szoptatom, szóljon Marika néninek segítségért, de Marika néni amúgy is pont átjött hozzánk. 

Én nyugiban szoptattam fekve a hálószobában (ja, előtte még elzártam a káposztát, hogy le ne égjen), Regő magától kimászott a kádból, úgyhogy a mama gyorsan elkapta, törölte, öltöztette. Marci eközben ment zuhanyozni. Én közben rájöttem, hogy egyrészt nem megy a nyugiban, kettesben, félhomályban szoptatás, másrészt ha a gyerekszobában akarom lefektetni Csongort is, akkor nem is kell, úgyhogy mellemen a gyerekkel átmentem a gyerekszobába, a szoptatós fotelbe. A szoptatás további részében elmeséltem Regőnek az összes Boribont és az autós könyvet, valamikor letettem Csongort, mert úgy tűnt, hogy elaludt, de mégse, akkor vissza cicire, megjött Marci zuhanyozásból, Boribonok után neki is meséltem Gergő és az álomfogókat, közben Regőt fegyelmeztem, hogy másszon vissza az ágyba irgumburgum, aztán még szoptattam, mert Csongor nagyon nem aludt el, végül puszi az összes kobakokra, és kijöttem.

Azt hiszem, kétszer mentem vissza még Csongort altatni, végül idekint aludt el a karomban, de szépen folytatta, amikor betettem a kiságyba, most alszik ott hosszú élete során először. Aztán befejeztem a káposztát.

Na ügyesvagyokügyesvagyok?? Csak kicsit segítettek! Megérdemlek egy vajas kiflit sonkával? Meg paradicsommal meg uborkával? Meg egy almát? Remélem, mert írás közben ezt mind megettem :)

Anyóskérdés

Amikor azt mondom valahol, hogy mi együtt élünk anyósommal, általában sajnálkozó vagy viccelődő, de ironikus megjegyzéseket kapok. Körülbelül úgy néz ki, mintha a világon senki sem lenne jóban az anyósával, és áldatlannak tekintenék ezt az állapotot.

Mi úgy lakunk, hogy egy házban, de két teljesen külön lakásban, külön bejárattal, de belső átjárással. Meg kellett szokni, megvannak a hátrányai, de a határozott előnyei is! Persze nem indultunk zökkenőmentesen, amikor ideköltöztünk, ráadásul a mi házrészünk akkor még sehol se tartott. Eltelt három hónap, míg a hálóban és a gyerekszobában tudtunk aludni, aztán még kilenc, amikor épp Regő születésére lett külön konyhánk, majd még több, mint egy év, mire fürdőszobánk is lett. Szóval kellett alkalmazkodni, és sok minden csak visszatekintve tűnik könnyűnek és nosztalgikusnak.

Viszont hihetetlen segítséget jelent, hogy itt van! Alapvetően azt gondolom, hogy nem várok el tőle semmit, viszont szívesen fogadom, amit ad vagy felajánl. Így például az, hogy minden nst alatt, amikor mi jó korán elmentünk, ő itt volt, amikor Regő ébredt és öltöztette, reggeliztette... vagy hogy a kezébe nyomhatom Csongort, ha ki kell rohannom a postás elé, hogy a nyáron minden esti programunk azért volt lehetséges, mert ő is itt van... a fiúk lefeküdtek, Marika néni is, egybenyitottuk az ajtókat és mehettünk nyugodtan.

Ez ma azért késztetett írásra, mert délelőtt elmosolyogtam magam azon, hogy akkor is segítség, ha nincs is itt :) Péterrel és Regővel elmentek Kató nénihez, én itthon maradtam Csongorral. Ő nagyon nehezen aludt el, ezért amikor végre sikerült, akkor nem mertem mellette használni a kis kézi robotgépet. Úgyhogy átmentem Marika néni konyhájába a tálaimmal, a robotgépemmel meg öt tojással, és ott vertem fel a sárgáját meg a fehérjét :)

Na még a karácsonyról

Ez talán belefér még az idei blogbejegyzések közé :) aztán jöhet 2012!

Szóval, 24-e a kórházból való hazaérkezésünk másnapja volt. Úgy voltam vele, hogy csak lazán, ha nem lesz ünnepi kaja, sebaj. Marika néni gyönyörűen kitakarított, mire hazaértünk, és felajánlotta a segítségét a főzésben is. Ő is főzött a saját konyhájában, és át-átjött megkérdezni közben, hogy hol tartunk, mit csináljon. Ja és be is vásárolt nekem, ami frissen kellett, tejet, kiflit. Végül ebédre én készítettem a mákos gubát, leves most nem volt, a vacsorát pedig rögtön utána elkezdtük, hogy biztosan elkészüljön, ez most a római tálban sült pulykamell vele sült zöldségekkel és gesztenyével, amit amúgy 25-én szoktunk enni, de úgyis több napra elég mindig, tehát most előrevettem, és így nem kellett kétszer főzni. Nem bonyolult étel, csak hosszadalmas, Marika néni ebben is segített. Sütik és a bejgli meg már megvoltak.

Naszóval ennyit a kajákról, a szenteste délelőttje úgy telt, mintha bármilyen más nap volna egy új kisbabával. Ismerkedtünk Csongorral, meg ő is ismerkedett a tesóival, nagymamával.

Délben megettük a mákos gubát, aztán Regő elment aludni, Csongor is épp aludt - igen, már emlékszem, ez volt az a napja, amit szinte átaludt, már aggódtam, hogy sárga és azért aluszékony, de enni azért felkelt, meg hát mit vár az ember egy négynapos újszülöttől? Csak aludjon :) Az alvásuk alatt Marcival fát díszítettünk, íme az eredmény:

Regő épp a díszítés végére ébredt fel, amikor még az ajándékok nem voltak a fa alatt. Kijött a szobájából, és közölte, hogy "Ez igen! Karácsonyfa!"  hogy honnan tudta, hogy ez karácsonyfa, fogalmam sincs, élőben nem látott tavaly óta,  mesekönyvben igen, de már korábban, és nem gyakran. Gyorsan átöltöztettem csinibe, aztán Marika néni elvitte sétálni, addig titokban megérkeztek az ajándékok is a fa alá. Átjöttek Marika néni és Kató néni is, Marci elfurulyázta a karácsonyi repertoárját:

aztán jöhetett az ajándékbontás. Erről sajnos a legtöbb kép bemozdult. Marci kapott egy társast, egy kísérletezős játékot, könyvet, filmet, Regő is játékot, könyvet, de őt leginkább a karácsonyfadíszek érdekelték, még most is naponta többször körbehordoztatja magát a fa körül, és óvatosan meghintáztatja őket. Nagyon aranyos volt, ezerszer is elmondta, hogy boldog karácsonyt :)

Kapott egy játék buszt, az rögtön nagyon lekötötte, ha Marci nem hívja fel a figyelmét a többi ajándékra, akkor azokat ki se bontja :) Örültem neki, olyan kis elégedett volt :)

Mindenki ismerkedett az ajándékaival, bontogattunk, nézegettünk, közben Csongor ezt csinálta:

Azért később kicsit felébredt, evett és aludt tovább :) Mi is vacsoráztunk, Marci szerint mennyei lett a pulyka :) Regő inkább mákos gubát evett vacsorára is. Aztán Regőt a szokásos menetrend szerint lefektettük, Marcival pedig megnéztük az egyik filmet, amit kapott: az E.T-t. Szép karácsony volt :)

Csongorra aznap nem sikerült ráadnom a karácsonyi ünneplős rugiját, de másnap reggel abba öltöztettem, Péter le is fotózta, meg itt egy kis tesószerelem is:

És hát, nekünk őt hozta a Jézuska :)