10x10 gardróbkihívás a fenntartható divat jegyében

Előrebocsátom: nagyjából semmi közöm a divathoz. Sosem érdekeltek a trendek, nagyjából a kirakatokból vagy cikkekből tájékozódtam, de soha nem volt szempont a ruhavásárlásnál, hogy a kiválasztott darab az aktuális divatnak megfelelő legyen. Talán ironikus is, hogy épp amiatt a törekvésem miatt kezdek el a témával foglalkozni, hogy még kevesebbet vásároljak, illetve amit mégis megveszek, az minél környezettudatosabb beszerzés legyen. 

Biztosan sokat hallottatok már a divat, főleg a fast fashion áruházak sötét oldaláról: a ruhaipar az egyik leginkább környezetszennyező iparág, a mezőgazdaság után a világon a második legnagyobb vízfogyasztó. Az ENSZ felmérése szerint egyetlen pamutpóló elkészítéséhez 3000 liter víz fogy. Ráadásul a boltokba kerülő ruhamennyiség nagy részét feleslegesen gyártják le, hiszen 85%-ukat nem tudják eladni - gondoljatok bele, mennyi felesleges víz ez! És még amit eladnak, annak is jó része csak áll a szekrényekben, sokan nem hordják a meglévő ruhadarabjaik felét sem. Ha ez még nem lenne elég, újabb megdöbbentő tény, hogy világszerte hány gyereket foglalkoztat a ruhaipar: a Nemzetközi Munkaszervezet ezt a számot 2018-ban 260 millióra becsülte! 

Ezeket az adatokat, korábbi kutatásokat olvasva nagyjából három éve vizsgáltam felül a ruhavásárlási szokásaimat. Mivel soha nem voltam igazán impulzusvásárló ezen a téren, csak néhány évente, például munkahelyváltáskor frissítettem a ruhatáramat, vagy szokásom volt karácsonyra minden évben egy csinosabb ruhát beszerezni, "mert megérdemlem". Ezzel még nem is lenne nagy baj, de ezek jellemzően fast fashion termékek voltak. Szerintem a következő alapelvek szerint lenne jó vásárolni, hogy az említett környezetterhelést csökkentsük - és ez rímel a minimalizmusra és a hulladékmentességre is. 

• Csak azt vedd meg, amire tényleg szükséged van. Amikor megtetszik egy darab, gondold végig, illik-e a meglévő ruháidhoz, hordanád-e valóban rendszeresen? Nincs már egy tucat hasonlód a szekrényedben? Livia Firth dokumentumfilmes, divatforradalmár szerint a tudatos ruhavásárlás alapkérdése: viselni fogom legalább harmincszor? Ezzel a módszerrel két legyet ütünk egy csapásra: egyrészt sok ruha nem állja ki a boltban a kérdés próbáját, másrészt elgondolodva rajta, elkezdjük a szekrényeinkben porosodó darabokat is többet hordani és kreatívabban használni.
• Nézd át a ruhatáradat: mi az, amit igazából soha nem vennél fel, hiba volt megvenni? Vagy amit kihíztál, de hátha jövő nyárra megint jó lesz?  Rendezz garázsvásárt, ruhacsereberét a barátnőiddel, vagy add oda a Remixnek! 
• Ha ez megvan, nézd át újra, kritikus szemmel. Van olyan darabod, amit azért nem hordasz, mert nincs mivel felvenned? Pakold ki a cuccaidat, párosítsd őket, próbálj ki merész szetteket, izgalmas kombinációkat vagy a szokványostól eltérő felhasználási módokat. Egy alkalmi ruha egy vagány dzsekivel menő hétköznapi öltözék lehet. Hordd a meglévő darabjaidat, vásárolj a szekrényedből! Amit így sem veszel fel, az mehet az előző pontban említett helyekre.
• A másik fontos kérdés, mielőtt új ruhát vásárolsz: ki készítette? Nagyon sokszor nem tudunk válaszolni a kérdésre, és ilyenkor valószínű, hogy bangladesi gyerekek gyártották le az adott ruhadarabot. Ha nem támogatod ezt, vásárolj magyar tervezőktől, keresd fel a közeli varrónőt, aki akár fotó alapján is elkészíti neked a divatlapban látott csodát, vagy nézz körül a különböző vásárokon. Igen, így valószínűleg drágább lesz a ruhád, mintha a fast fashion boltban megveszed. Cserébe tartósabb, jobb minőségű, megbecsült darabod lesz, valóban megfizeted egy helyi vállalkozó munkáját - és ha tudatosan vásárolsz, a meg nem vett fast fashion cuccok árából így sokkal jobb ruhákat kapsz, bár kevesebbet. Itttalálsz egy jó kis listát a fenntartható divat magyar tervezőiről, készítőiről. 
• Találd meg a saját stílusodat! Lehet, hogy azért nem hordod sok ruhádat - pedig amikor megvetted, még tetszett - mert egyszerűen nem illik hozzád. Ez jó kis önismereti játék is: tapasztald ki, milyen színek, fazonok állnak jól, és mi az, amiben valóban jól is érzed magad, mert az egyéniségedhez is megy. Ha tanácstalan vagy, menj el egy színtanácsadásra, ebből már léteznek kifejezetten kedvező árúak is. Én is megyek májusban, mindenképpen írok majd róla.
• Vásárolj turkálóban! Nem ciki, sőt menő, kifejezett kincsekre lehet bukkanni, olcsó, és nem utolsósorban így legalább duplájára növeled egy-egy ruhadarab életciklusát. Felmérések szerint az európai nők 3-4 hordás után megunják és cserélik a ruháikat. Te hordd legalább harmincszor!
• Hardcore tudatosan öltözködők kiépíthetnek egy kapszula ruhatárat is. Ezt általában évszakonként szokás kialakítani, és annyit jelent, hogy kevés, de egymással jól kombinálható alapdarabot választanak ki, és az ezekből összeállított szetteket hordják. 

Aki még itt nem tart, annak ajánlom a címben is szereplő 10x10 gardróbkihívást, a kapszulagardrób előszobáját vagy kicsiben elvégzett kísérletét, amiben épp most én is részt veszek. A kihívás lényege: válassz ki tíz ruhadarabot, állíts össze ezekből tíz szettet, és hordd őket tíz napig. A tíz darabba nem számít bele az otthoni kényelmes, az alvós, a sportruházat, a munkaruha, ha van ilyened, a fehérnemű és kiegészítő és a kabát. A cipők kérdése izgalmas - nehezítheted magadnak a kihívást azzal, hogy mondjuk a tíz ruhadarab mellé két pár cipőt hordasz ezekben a napokban, de eredetileg nincs ilyen megkötés. A kihívás erdeetileg a Style Bee blogon jelent meg és indult világhódító útjára. Én most Holy Duck Eszter felhívására veszek részt benne, aki annyival tette izgalmasabbá a játékot, hogy kifejezetten a színekre koncentrál. Ha te is belevágsz, érdemes előtte megnézned a következő tíz nap várható időjárását és a programjaidat - most például beleesett a húsvét is a tíz napba.

Az én tíz kiválasztott ruhám:

• egy klasszikus kék farmer, F&F márkájú, a nővéremtől örököltem
• egy zöld Tchibo jeggings
• lila, paisley mintás szoknya, amit a párom anyukája varrt és alakított át később rám
• világoszöld Tchibo kordszoknya
• bordó bonprix alkalmi ruha
• sötétkék F&F felső
• rózsamintás turikincs felső
• pillangós rövidujjú felső, azt hiszem, ez is F&F
• szürke atléta, talán Aldi vagy Lidl beszerzés
• világos rózsaszín kardigán, ez is bonprix

 Ahogy az elején írtam, nem vagyok egy nagy divatguru. A felsorolt ruhák mindegyike legalább hároméves, és igen, ezek a lila szoknya és az örökölt farmer kivételével még kevésbé tudatosan vásárolt darabok. Viszont a legutóbb tavaly nyáron vettem magamnak egy nyári ruhát, így ha részt vennék egy olyan kihívásban, hogy tíz hónapig ne vásároljak ruhát, akkor ezt különösebb erőfeszítés nélkül már teljesítettem volna. (Azért a színtanácsadás után majd tervezek némi használtruha-beszerzést!) Így aztán az, hogy meglévő ruhákból öltözködjek, nem okoz nehézséget, de a nyolcadik napra a változatosság hiánya már kezd zavarni. Lehet, hogy eggyel kevesebb szoknya és eggyel több nadrág kellett volna, vagy még egy pulcsi - és persze a változékony időjárás is nehezíti a helyzetet. De azt hiszem, így a vége előtt nem sokkal egész jól sikerült megoldanom a feladatot, a napi szetteket az instagramon láthatjátok. Nektek hogy menne egy ilyen kihívás?

A költészet napjára

Az ünnep azé, aki várja

2019. április 11. 06:00 - timeakecskes • Szerkesztés...

A költészet napjára

Az ünnep azé, aki várja - egy vers címe, Szabó T. Anna verse, bár karácsonyi, de kölcsönvettem címadónak, mert most ezt az ünnepet vártam, a költészet napját. Vártam és készültem rá, hogy a versekről, a versolvasásról mesélhessek nektek.

Ma későn jöttem haza, hosszúra nyúlt iskolai programon vettem részt a szülőtársaimmal. Mire hazaértem, két pizsamás gyerek várt, azzal fogadtak, hogy meséljek nekik. A kicsi a János vitézt kérte. Rögtön kitört a testvérháború, mert mint megtudtam, neki addigra már olvasott az apja, kérése szerint a János vitézből, a tesójának meg még nem, ő is követelte tőlem a mesét. Kérdezem a kicsit: akkor miért kéred, hogy én is olvassak még? A válasz: mert annyira szép.

A béketárgyalások lezajlottak, a tűzszünetet sikerült megkötnünk, a gordiuszi csomót átvágtuk: én a nagynak olvastam, közben hallottam, ahogy a János vitéz is folytatódik a nappaliban. Ez volt az esténk, a reggelünk pedig úgy fog kezdődni, hogy elkészítem a reggelit, asztalra teszem, meggyújtok egy gyertyát, felébresztgetem a még alvókat, leülök közéjük egy teával, és amíg elmajszolják a reggelit, a Szeret engem a világ című gyerekversgyűjteményből fogok felolvasni nekik.

Advent kezdete óta így van ez. Akkor kapták meg Szabó T. Anna verseskötetét, az Adventi kalendáriumot, amit úgy olvastam fel nekik, hogy december elsején az első verset, másodikán az elsőt és a másodikat  is, és így tovább. Karácsonyra az erre fogékonyabb kicsi már a kötet elejét kívülről tudta, és aznap reggel 24 verset olvastam fel - még szerencse, hogy ez már a téli szünet idején történt. Az advent, a karácsony elmúlt, de a versek maradtak: elővettük gyerekkorunk klasszikusait, Gazdag Erzsi Meseboltját, Weöres Sándor Bóbitáját, és a következő könyvtárlátogatáskor gyerekeknek való verseskötetet is hoztunk haza: a Friss tintát, Szabó Lőrincet, Tandori Dezsőt. Az elsős kisfiam első olyan könyve, amit önállóan kiolvasott, szintén Szabó T. Anna műve volt, a Tükörcicák. Nagyon szeretem ezt a reggeli hangulatot, úgy sakkozok az idővel, hogy mindenképp beleférjen, jóval előttük kelek, hogy ez a kis rítus, ha röviden is, de meglegyen.

Nekem magamnak tavaly ilyentájt, épp a költészet napja kapcsán jutott eszembe, hogy mennyire hiányzik a versolvasás, és mennyi szépet ad. Ha máskor nem is, de ilyenkor mindig előkerül egy-egy kötet, van itthon Radnóti, Pilinszky, Fodor Ákos, Tóth Árpád, és évek óta részt veszek a Posztolj verset! eseményben. Egy évvel ezelőtt iskolai rendezvény is volt ez alkalomból, a tanítás elején összegyűltünk az egyik tanteremben, sok gyerek, néhány tanár és szülő, és aki akart, felolvashatott vagy akár fejből is elmondhatott egy verset a többieknek. Itthon aztán úgy döntöttem, rendszeresítem a versolvasást az életemben, rájöttem, hogy nem foszthatom meg magamat ettől az élménytől: megnyugtat, elmélyít, elgondolkodtat, valahogy közelebb hoz a valósághoz. Az éjjeliszekrényemre tettem a Radnóti összest, és minden este elolvastam egy-két verset belőle. Azóta magamnak is minden hónapban hozok a könyvtárból egy addig ismeretlen versgyűjteményt, most épp a Libri irodalmi díj döntősei közül Takács Zsuzsa: A Vak Remény című vaskos könyve van soron.

A tavalyi Aegon Művészeti Díj kapcsán készült videóbeszélgetés keltette fel az érdeklődésemet Kántor Péter és a Valahol itt című kötet iránt, ami az aktuális kedvencem lett, és még a kamasz fiam is elolvasta és nagyon tetszett neki! Szerintem ez nagy szó - a felnőttek közül is kevesen olvasnak verseket, a kamaszok még annyira se. Kántor Péter zseniális, jól érthető, átérezhető, aktuális és friss. Bátran javaslom a klasszikusok mellett a kortárs költőkkel való ismerkedést is, ízlelgessétek a verseket, forgassátok a gondolataitokban, jót tesz néhány olyan perc a zsúfolt napban, amikor költészettel ajándékozzuk meg magunkat.

Április a Nincs időm olvasni kihívásban is a költészet hónapja, a havi téma egy szabadon választott verseskötet. Én nagy fába vágtam a fejszémet Takács Zsuzsa életművével, de azt hiszem, nem baj, ha nem fejezek be ennyi verset egy hónap alatt, a lényeg a rendszeres versolvasás. A feladat még a kihívásban rendszeresen részt vevő, könyvolvasó csoporttagok számára is valódi kihívást jelent, a versek jóval kevesebb embert fognak meg, mint a regények - ebben valószínűleg az oktatásnak is hatása van. Remek ajánlásokkal találkozhattok viszont  a kihívás facebook csoportjában, sokan olvasnak például Varró Danit és más, könnyebben élvezhető költőket.

A magyar költészet ünnepére ide idézem a számomra egyik legkedvesebbet, fogadjátok szeretettel, és a facebook oldalamon osszátok meg kommentben a tieiteket! Örülnék neki.

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.

Na most gyorsan

Elkapott az inspiráció meg az ihlet, úgyhogy most gyorsan írok, amíg van belőle. Nem fogalmazgatom és nem válogatom, hogy mit is hagytam ki, írom, ami eszembe jut, jó?

Szóval volt a karácsony. Valamiért idén nagyon rápörögtem a rendre, a tisztaságra, csak csodálkoztam magamon, hogy hogy tudtam én ezt két éve úgy megcsinálni, hogy még egy szülést is közbeiktattam? Azt a választ találtam, hogy valószínűleg csak úgy, hogy igazából nem is csináltam meg azt mind, amit idén, és a szülés meg az arra való készülés sokkal fontosabb volt. Most meg tisztára stresszeltem, hogy jajmilesz, ha nem lesz meg ez vagy az, sose voltam még ilyen. De végül nagyjából minden meglett, csak én voltam feszültebb, mint szoktam. Idén Marci itthon volt szenteste, és már Csongor is akkora volt, hogy kezdte felfogni, élvezni az ünnepet. Itthon nem sok fotó készült, nem is tudok jókat a karácsonyfa derengő fényében, meg szívesebben nézem és veszek részt igazán benne, minthogy fotózzak. Volt öröm, játék, móka és kacagás, jól sikerült a karácsonyunk szerencsére. A gyerekekkel kapcsolatban az egyszerűséget céloztuk meg, nem szeretnénk ezerféle különböző játékot, aminek a halmán ülnek majd és nem is tudják elfoglalni magukat, hanem kiválasztottuk, hogy pl. gyűjtjük a duplót, így Regő kapott egy farmot, Csongor egy autós készletet, ezt aztán jól kombinálják a meglévőkkel. Plusz készítettem egy ikeás székből játékkonyhát nekik. Marcinál is maradtunk a legónál, és kapott még mindenki könyvet is, azt mindig.

Azért pár képet mégis találtam :)

26-ától Ságváron voltunk, szokás szerint odajött az egész család, ott is karácsonyoztunk, meg szülinapot is köszöntöttek. Mert hát Csongor időközben kétéves lett :) Építkezéses tortát készítettem neki, pár nappal a nagy nap előtt anyukámék is eljöttek, Ancsáéktól meg postán kapott ajándékot, szóval Ságvárra már csak Ágiék maradtak, volt pár köszöntés :)

A kis kétévesem még mindig tündér, a napokban olvastam egy cikket az origon, amely szerint a legidősebb testvér komoly, a középső a legnyitottabb, a legkisebb gyerek fegyvere pedig a báj. Ez így is van, kedves, bájos, mindenkit elbűvöl amellett, hogy természetesen nála is megvan a dackorszak. Vannak jobb és rosszabb napjai, néha nem könnyű vele, de valamivel mindennap elolvaszt. Szépen fejlődik, majdnem 12 kiló és 87 centi volt a kétéves státuszon, ügyes, motorozik, a babakocsi észrevétlenül kikopott a mindennapjainkból, és egyre szebben beszél - de legalábbis egyre többet és színesebben. Énekel, mondókákat is tud, épít, rajzol, most nagyon látom a kis korkülönbséges gyerekeimen azt, ami Regőnek nem volt meg: hogy a nagyobbacska mennyire húzza maga után a kicsit. Regőnek a hat évvel idősebb Marcit nem sok esélye volt utánozni. 

A szobatisztaság egyelőre annyiban érdekli Csongort, hogy tudja, hogy a nagyok a vécébe pisilnek, rá is ól sokszor, kéri, hogy ültessem fel, akár ruhástul is, mindegy, eljátssza, és ennyi. Szerintem majd nyáron szobatiszta lesz. Van viszont egy 17. foga, és lassan, lassan, de halad az éjszaka átalvása felé, már elő-előfordul egy átaludt éjszaka is, az általános most az, hogy valamikor hajnali négy felé ébred egyszer, aztán utána korán kel, hat óra felé. És márciusban ovis ismerkedő délutánra megyünk, aztán április-májusban beíratom óvodába! Közhely, de hihetetlen.

Aztán újév lett, a szilveszterünk csendes volt, Marci apjáéknál bulizott, itthon a gyerekek normális időben lefeküdtek, Csongor úgy ébredt, hogy a visszaaltatásból épp éjfélkor léptem ki a gyerekszobából, és visszaaludt, pedig volt komoly durrogtatás itt is. Mi meg filmet néztünk, iszogattunk, megbeszéltük, hogy mik a terveink 2014-re. És hogy mik ezek? Sok futás, több terepfutás. Lefutni a maratont. Állást találni. Ezek a fő célok, a mindennapok ép ésszel való túlélése, lehetőleg élvezete mellett, és persze sok kisebb is van.

Marcinak holnap bizonyítványosztás, ha minden igaz, legalábbis ma szedték be az ellenőrzőjét ezzel a céllal. Van egy viszonylag éles visszaesés az eredményeiben az alsó és a felső tagozat közötti váltásból adódóan, nem gondoltam, hogy ekkora lesz a különbség, nehezen is rázódott bele év elején a szigorba. Aztán ez sikerült, bár addigra már beszedett pár egyest hanyagság miatt, amit azóta is javít. Az már látszik, hogy biztosan nem kémikus lesz, mint ahogy kiskora óta hangoztatta, abszolút humán érdeklődésű. A magyar, történelem, nyelvek és a zene jól megy, a matekra, biológiára, földrajzra kell nagyobb figyelmet fordítani. Matekból, ahogy már írtam is korábban, valami logikai hiányosságot érzékelek inkább, mint a tudás vagy a megértés hiányát, olyan, mintha csak meg kéne találni egy kaput a fejében vagy átfordítani egy kapcsolót, és megvilágosodna. Ezt egyébként a mindennapi életben is érzékelem, például ha megkérem, hogy vigyen be három dolgot a szobájába, biztos, hogy egyesével, három külön fordulóval viszi be, és közben többször elterelődik. Most volt a második matek különórája, remélem, segíteni fog, a jegyei érdekelnek kevésbé - most hármas lesz, ami még nem is olyan szörnyű - az jobban, hogy ez a képessége fejlődjön, ez szükséges lesz a későbbi életében is. Amúgy a zeneiskolában ügyes, holnapután vizsgázik, és kézilabdában is. Bírja a terhelést is, az iskola-zeneiskola-sport háromszöget, bár csütörtök estére már általában elfárad, de akkor szerencsére már csak egy laza pénteket kell kibírnia, és jön a hétvége, amikor könnyen regenerálódik. Közben változó erősséggel kiskamaszodik, neki is korszakai, jobb és rosszabb napjai vannak, mint Csongornak - meg persze nekem is, hogy mikor hogy bírom őket. Van, amikor teljesen maguk alá temetnek a mindennapok, van, amikor meg elég jó energiával élem meg.

Na most hirtelen jó sokat írtam gyorsan, remélem, gyakrabban is fogok :)

2013

Régen nem írtam már. Mindenféle dolog elvont, nem mentegetőzöm, de tény, hogy nem írtam se Csongor szülinapjáról, se arról, hogy milyen ő kétévesen, se a karácsonyunkról, se hogy mit olvastam, mit kötöttem a legutóbbi óta. Ezeket majd pótolom. Viszont amit semmiképp se akarok kihagyni, az a kérdés-válaszos hagyományos beszámoló a 2013-as évről, nem mintha fontosabb lenne bármelyik fentinél, de hátha ha ezt megírom most, szilveszterkor, akkor jövőre többet fogok blogolni :)

Mi olyat tettél 2013-ban, amit eddig még soha?
Sok ilyen volt idén, és a legtöbb (talán mind) a futáshoz kapcsolódik. Futottam versenyeken, terepen, sőt terepversenyeken, futottam tíz kilométert és félmaratont, a legtöbb 28.2 km volt. 

Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2013-ra?

Igen :) Azt fogadtam, hogy tavasszal lefutok egyben tíz kilométert. Sikerült. Idénre nem nevezném fogadalomnak, de szeretnék októberben maratont futni, és összesen 2014 kilométert futni 2014-ben.
Született valakinek gyereke a környezetedben?  

Igen, az unokatesómnak, a faluban több ismerősömnek és virtuálisan ismert barátnőknek is :)
Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?  

Igazán közeli szerencsére idén nem.
Milyen országban jártál 2013-ban? 

Ez a válasz eddig minden évben ugyanaz volt: Csak itthon :)
Mit szeretnél 2014-ben, ami hiányzott 2013-ban?

Csendet :D
Melyik 2012-es dátum marad örökre az emlékezetedben? 

Április 20. Vivicitta, szeptember 14. Baradla Trail, október 12. Mecsek Trail, november 17. Balaton Maraton. Idén azt hiszem, ezek voltak a legnagyobb élmények.
Mi volt a legnagyobb sikered 2012-ben?  

A Balaton Maraton, életem első verseny-félmaratonja sokkal jobb idővel, mint előtte elképzeltem.

Mi volt a legnagyobb kudarcod?  

Ilyen most nem jut eszembe...
Volt komoly betegséged vagy sérülésed?

Nem komoly, de nagyon hosszú kiesést okozott az anyajegyműtétem, majd' egy hónapig nem futhattam.
Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?

Terepfutócipő, futónadrágok és pólók, fonalak, minták, egy-két könyv.
Kinek a viselkedése érdemel elismerést?

Emié, nem szűnök meg csodálni, ahogy kezeli a gyerekei egészségi problémáit. A húgomé és a párjáé. Az én páromé, ahogy segít és támogat engem, ritkaság az ilyen! A DK Team összes tagjáé, a Suhanj!-osoké.
Kinek a viselkedése háborított fel?

Csak kisebb felháborodások voltak, múló viták.
Mire ment el a legtöbb pénzed?

Redőnyökre és ennél jóval kisebb nagyságrendben fonalakra, futócuccokra.
Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél?

Balaton Maraton :)
Melyik dal fog 2013-ra emlékeztetni?  

ByeAlex: Kedvesem

 

Tavaly ilyenkorhoz képest…

boldogabb vagy szomorúbb vagy? Ugyanolyan boldog vagyok, azt hiszem. 
Híztál vagy fogytál?

Híztam, legalábbis a mérleg többet mutat, de remélem, hogy ennek egy jó része izom :)

Gazdagabb vagy szegényebb vagy?  
Pillanatnyilag jövedelmileg szegényebbnek számítok, ugyanis 11 napja gyesen vagyok, már nem gyeden. Viszont rengeteg élménnyel, egy igazán színes évvel meg gazdagabb lettem.
Mit szerettél volna többet csinálni?
Még egy kicsit többet futni :) Tök jó lett volna évi 1000 kilométert elérni, ha a nyarat jobban bírom és november-decemberben nincs egy hónap kihagyásom, akkor talán sikerül is. Több alvást, pihenést és több időt kettesben Péterrel, illetve a gyerekeimmel külön-külön.
Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni?  
Veszekedésből, kiabálásból. 

Hogy töltötted a karácsonyt?
A szentestét itthon, hatan voltunk Marika nénivel. Másnap Marci elment, este visszajött és 26-án Ságvárra utaztunk három napra, Marci a másodikon megint elment az apukájával, de ezzel együtt idén is hangos és mozgalmas volt az ünnepnek ez a része. A szüleimtől fantasztikus ajándékot kaptunk!
Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2013-ban?  
Jóbarátok, de nem tévében, dvd-n. Ugyanígy a Másfélmillió lépés Magyarországon. A tévében A dalt néztem rendszeresen.
Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?
Még mindig nem utálok senkit.
Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?  
A Futni születtünk, a legutóbbi ilyen élményem pedig Kocsis Noémi: A dajka.
Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén?  
ByeAlex.

Mi az, amit kértél és meg is kaptad?
Kirakó, könyvek, futókiegészítők.
Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg?
Fonal :)
Mi volt a kedvenc 2013-as filmed?  
Szupercella, két év után az első mozi. 

Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?  
34, és felfutottam a velencei Bence-hegyre :)

Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved?  
Kicsit több békesség.
Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben? 
Farmeres, kényelmes, sportos.

Mi segített józannak maradni?  
Ez nekem nem olyan nagy gond... Föld jegy vagyok, néha túlságosan is szilárdan állok két lábbal a földön.
Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)? 
Brad Pitt forever, idén 50 :)

Ki hiányzott a legjobban?  
Az év első felében Péter, amikor sokat volt külföldön.
Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?
DK Gergő és Szilvi

Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2013 történéseiből?
Többre vagy képes, mint gondolnád.

Mindenkinek örömökben, szeretetben gazdag, boldog új évet kívánok!!!

Regő négyéves :)

Bizony, ez is eljött, és ma már a blogfejlécben Regő vonalzója végén egy ötös szám áll... Teljesen hihetetlen. Így néztünk ki négy éve (és egy napja):

Most éppen a fenti édes, apró kisbaba mindent megtesz, hogy keresztbe és kasul álljanak az idegeim, pedig sok szépet, kedveset és aranyosat szeretnék írni róla. Mert amikor jófej, akkor egy ennivaló, tündér négyéves a még mindig babás, pufók kis pofijával, selypítő beszédével, egyre élénkebb gondolkodásával, okosságával. De kiakasztani is nagyon tud... Méregzsák, üvöltözős, morgós, csúnyán beszélős. Igazából a dackorszakon most már túl van, viszont felerősödött vagy újabb szakaszába ért a testvérféltékenység, mert most már Csongor ott tart, hogy minden érdekli, ami Regőt, de együtt játszani még nem tud, viszont Regőre is ráférne egy kis szociális fejlődés, mert ő meg simán kitépi Csongor kezéből, amivel épp játszik... szóval még kicsit várat magára az az igazi összenövés. De jó pillanatok is vannak, sok, amikor meghatódva nézem, hogy milyen édesek vagy hogy szeretik egymást.

Ilyen is van

A négyéves Regő nagyon bátor és önálló, nála inkább arra kell figyelni, hogy ne legyen túlságosan az, hogy óvatosság is legyen benne. Az itthoni fagyizóban például bemegy fagyi után egyedül mosakodni, a múltkor pedig gyümölcslét is vett magának (akkor ott álltam mögötte, de mindent egyedül csinált). És ezen tapasztalatok birtokában egy fehérvári fagyizóban is szépen bement, megkérdezte, hol a mosdó, egy felszolgáló segített neki, megmosakodott, kijött. Ilyeneket simán megold, csak lesek és nagyon büszke vagyok rá ezért.

Mostanában tombol a dinoszauruszmánia. Az állatok szeretete alap és állandó, legyen az élő állat, képeskönyv, film, játékfigura, minta a ruhán, minden jöhet. A dínók ebben az évben csatlakoztak be, negatív hozadéka a dolognak, hogy Regő is gyakran dinoszaurusszá változik, és olyankor üvölt, amit én rosszul tűrök, vagy sehogy. Most már nemcsak állatgyűjtemény van, hanem dinoszauruszgyűjtemény, tudja, hogy melyik húsevő, melyik növényevő, és néhány fajta nevét is.

Az érdeklődési kör szélesedik, mostanában csatlakoznak a tűzoltók, és szereti a különféle járműveket, munkagépeket. Leggyakrabban duplóból épít, és olyankor általában állatkertet vagy az állatoknak valamit. Szeret vonatozni, autózni, autópályával játszani, kirakózni, ebben is nagyon ügyes. Már lehet vele rendesen társasozni dobókockás társassal, még nem pöttyös, hanem színes dobókockával, képes követni a szabályokat, bár egyelőre még kreatívan kitalálna mindenféle játékmódot. Azt is hagyom, csak épp a rendes játékon kívül. Kifejezetten ügyes a memóriajátékban.

Mindig meglep, hogy milyen ügyesen rajzol és színez. Magától ritkán jut eszébe, hogy épp kreatívkodni szeretne, de ha kipakol egy fiókot és ceruzákba botlik, akkor beugrik neki, és szerintem szépeket alkot. Apa névnapjára meglepően szép várat rajzolt, a napokban pedig engem kért meg, hogy egy tigrist rajzoljak neki, ő pedig kiszínezte. Most megkérdeztem, és azt mondta, hogy a kedvenc játéka a tapír, a jak meg a jegesmedve :)

Könyveket nézegetni is szeret, azt is, ha én mesélek neki, és mesélek is, a délutáni és az esti lefekvés előtt is. Szeret diafilmet nézni is, tévét ritkán és csak az m2-t, dvd-t néha, viszont minden este a könyvből mesélt esti mese után jár neki két-három rövid youtube videó, azzal a szigorú feltétellel, hogy nem úsztatta el előtte a fürdőszobát. Ez többnyire beválik.

Nagyon érdekli újabban a számolás, időnként sikerül tízig is hiba nélkül elszámolnia, szeret a mesékben is mindent megszámolni, illetve erről az oldalról megközelíteni a dolgokat: "anya, ötöt alszom, jó?" vagy "négy kanál levest eszem".

Az evéssel még mindig hadilábon áll, időnként próbálok szigorítani, de nem vagyok igazán jó ebben. Legszívesebben tésztát enne tésztával, lehetőleg édeset. Szereti még a rántott húst és halat, esetleg más húsokat is, a fasírtot, mert az "gombóc". Tejet, kenyeret, kiflit, lekvárt, mézet... de semmi gyümölcsöt és zöldséget. Illetve nyáron már megette a málnát, és a gyümölcsleveket, szörpöket szereti. Múltkor meglepett azzal, hogy halomban ette a reszelt sajtot.  Néha aggódom, hogy nem fog-e elhízni, de ahogy nézegetem, az alkata teljese normális, csak a pofija gömbölyű, egyébként egész nyúlánk négyéves lett már, nagyot is nőtt.

Lelkesen segít sok mindenben: kerti munkában, szerelésben, sütésben. Gyümölcsöt szed, füvet nyír velünk, segít sütit sütni, közben megeszi a lisztet. Jajistenem, hát olyan édes, okos, aranyos, haláli dumája van, végtelen szeretetteljes, most mit számít az, hogy felverte az öccsét az alvásból és csúnyán morgott rám...? Na, de jó ilyen blogokat írni.

És ennek az édesaranyos négyévesnek pénteken volt a nagy családi szülinapi bulija, mert akkor volt jó az egész családomnak, és összevontuk Csabi és az én szülinapomat Regőével, plusz Bence névnapjával. Eljöttek anyukámék és Ancsáék, itt volt Kató néni is, két napig készültem előtte, volt ebéd és ronda, de finom torta (tipikus, amikor úgy készülök és a fejemben él a kép a tökéletes állatkertes tortáról, akkor lesz túl folyékony a krém is és a csokimáz is) és sok ajándék és együtt játszás. Képek következnek.

Négy generáció :)

Ajándékbontás

Ajándék könyvnézegetés

Ebéd, gyerekeknek külön

Tortával :)

Nagy levegő, ééés... :)

Papa mesél

Egy lélekemelő nap

Ennek már két hete... Mindennap meg akartam írni, és érik még bennem ennek a napnak a hatására egy mélyebb, vallomásos írás is. Remélem, nem sokáig kell érlelni, és lesz időm blogolni a következő napokban.

Szóval, annak, hogy az én Marci fiam Márton lett, két ember az oka. Az egyik Ági, aki több éven át volt a főnököm nyári munkán, és bár ez a főnök így igen szigorúan hangzik, nem sokkal idősebb nálam, és inkább barátnőféle lett, mint főnök. Az ő kisfia Márton, és ő magyarázta el nekem, milyen szép név, jó egy komoly felnőtt férfinek, de becézve, Marciként aranyos kisfiúnév, és ezzel elültette a bogarat a fülemben. Amikor aztán tényleg aktuális volt a kérdés, visszacsengtek bennem ezek az érvek, de mellettük egy másik nagyon fontos személy is eszembe jutott, akinek Marci a beceneve.

Ez a Marci egy fiatal pap volt - most már lassan az ötven felé közeledik - akinek mi, siófoki fiatalok, rengeteget köszönhettünk. Nem is tudom igazán megfogalmazni - azt hiszem, egy kamasz nem úgy éli meg ezt, hogy milyen hálás lehet neki, és mennyit adott, vagy hogy milyen szerencsés, hogy épp akkor, épp őt, épp oda sodorta az élet. Az élet? Inkább az isteni gondviselés, ami persze nagyjából ugyanaz. Nem, egy kamasz, én legalábbis, ebből annyit fogalmazott meg, hogy Marci nagyon jó fej.

Én tízéves voltam, amikor őt fiatal káplánként Siófokra helyezték, hittanra jártam, de a mi iskolánkban az idős plébános tartotta az órákat, tehát nem ismerkedtem meg vele azonnal. Aztán valahogy híre ment, hogy túrákat szervez a hittanos fiataljainak, meg hogy focizik velük! pap létére, sőt, előfordul, hogy reverendában!

Aztán újraalakult a cserkészcsapat, a második évben engem is felavattak. Jöttek a túrák, táborok, vezető lettem - bár a hivatalos képzést sose végeztem el, azért a kezem alatt, a társammal a kezünk alatt felcseperedett a Nefelejcs és a Búzavirág őrs. Évekig Marci volt a cserkészparancsnokunk. Létrehozta a diákmiséket, a gitáros miséket, illetve a társaságot, akik tudnak ott zenélni. Én is része voltam a gitáros kórusnak, énekeltem, és ennek köszönhetem, hogy otthon tanulgattam furulyázni és később gitározni.

Közben hittanra is jártam folyamatosan, meg voltak imaórák, ezek a társaság növekedésével, komolyodásával egyre inkább irányított világmegváltó beszélgetésekbe, hitvitákba mentek át. Mi olyan fiatalok voltunk, akik szombat esténként imaórára mentek, és nem inni. Persze, voltak bulik, házibulik és szórakozóhelyeken töltött bulik is, meg sörözések és hasonlók, de azt hiszem, egész más alapokkal. Barátságok és szerelmek szövődtek olyan értékrend mellett a legérzékenyebb kamaszkorunkban, ami felvértezett, sok mindentől megvédett és örök útravalóul szolgált. És mindennek Marci volt a motorja és az összekötő kapocs a társaságban. Bármikor lehetett hozzá fordulni, bármikor tudott tanáccsal szolgálni, beszélgetéssel, vagy kinek mire volt éppen szüksége. Ismerte a szüleinket is, a családokat is, sok családi nehézségről, problémáról tudott, és ez nyilván segített abban is, hogy velünk hogyan viselkedett. 

Sorolnám még, de ez a poszt igazából nem a személyiségéről szólna, hanem arról a két héttel ezelőtti vasárnapról, amikor az ezüstmiséjét, a pappá szentelésének 25 éves jubileumát ünnepeltük Zalaváron. Csak azért ennyi bemutatás kellett :)

Az a nap pedig úgy kezdődött, hogy Keszthelyre autóztunk a gyerekekkel Ankáékhoz. Merthogy a mise négy órakor kezdődött, és én nem éreztem volna tisztességesnek - meg kibírhatónak - a gyerekekkel keresztülautózni a fél Dunántúlt a hőségben egy miséért, majd nem sokkal utána hazajönni, tehát megbeszéltük, hogy már reggel elmegyünk, találkozunk, Keszthelyen strandolunk, és onnan megyünk. 

Itt kezdődött a lélekemelés, ugyanis Ankáék lakásából, egyszerűen a helyből és a falakból olyan szeretet sugárzik, hogy lubickolni lehet benne. Maga a lakás is egy kis kincsesdoboz, de az a gondosság mindenhol, és a falakon és a polcokon mindenfelé a gyerekek képei... Én is mindig ilyet szerettem volna, egyszer majd biztos lesz is, de egyelőre egyszerűen lusta vagy feledékeny voltam mindig válogatni, előhívni, keretezni, kitenni... Jó volt látni náluk.

A strand kicsit bizonytalanul indult, a nagy kánikulában épp az előző éjszaka volt egy nagy vihar, sok esővel, nem voltunk biztosak benne, hogy fürdésre alkalmas lesz a hely, letelepedésre a part. De az volt, és minden jól sikerült. Közben Ancsáékkal is egyeztettünk, ők is útban voltak, és volt strandolós tervük is, rábeszéltük őket, hogy ide jöjjenek, ahova mi. Úgyhogy pár strandolós kép:

Egyedül mászókázik :)

Marci és Regő Ancsáékkal

Úszógumis

Pocakos Csongorom nézi a végtelen vizeket a keszthelyi tengerparton :)

Csongor, Hanna és az úszógumi

Találtak egy elhagyatott építkezést :)

A strandon ebédeltünk, ki lángost, ki hamburgert, ki palacsintát, fagyiztunk is, aztán ahogy számolgattuk a rendelkezésünkre álló időt, fél három körül indultunk vissza Ankáékhoz - Ancsáék még maradtak, ők a strandról jöttek a templomba. Mi kimosdattuk az összesen hat gyerekünket meg magunkat, ittunk egy kávét, aki éhes-szomjas volt, azt elláttuk, és persze a gyerekek gondosan felfordították Ankáék lakását :) Aztán elindultunk, mi indultunk a legközelebbről, tehát logikus, hogy mi értünk oda majdnem utoljára. Éppen beestünk a szentmisére kezdésre, megálltunk a karzat alatt, és máris boldogan fedeztem fel az ismerős arcokat. Azt még ugyanis nem említettem, hogy a jubileum alkalmából Marci összehívta a régi siófoki csapatot is, és egész szép számban, családdal kiegészülve eljöttünk. Olyan jó volt újra látni mindenkit!

A mise gyönyörű volt. A zalavári templom szép, nem túldíszített, felújított, ömlik be a fény az ablakokon, és ilyen tömeget templomban régen láttam... Olyan jó volt látni, hogy Marcit ennyien szeretik...

Ő Marci :)

A misét több pap tartotta, Marci csak a végén beszélt, egészen meg volt hatva ő is. A gyerekek közül Marci és Bence már az elején kimentek Csabival, a kicsik inkább velünk maradtak, bár elég fáradtak voltak, és nagyon meleg is volt. Azért kordában lehetett tartani őket, hol egyiket, hol másikat vettem fel, Ancsa is segített Csongorral. Regő egy ponton leült a pelusával a szőnyegre, ott pihent :) A vége felé pedig az egész templomot betöltötte Csongor gyöngyöző kacaja, azt játszotta, hogy a karomban egészen hátradől, hátrahajtja a fejét, és ezen kacagott...

Áldást is kaptunk. Azt hiszem, ilyet még nem láttam, csak olyat, amikor a pap a szertartás végén egyszerre áldja meg a népet, de most négyesével, sorban az egész templom odavonult a szentélyhez, és Marci minden ilyen kis csoportot külön megáldott. Addigra Marci és Bence is visszajöttek, úgyhogy ők is kaptak belőle, és ez olyan nagy boldogság nekem...

A mise után a templom mellett lassan összegyűlt a csapat. Készült közös fotó is, mindenki mindenkivel beszélgetett, számoltuk a gyerekeket, melyik kié, kinek mennyi... Jó sokan vagyunk háromgyerekesek, érdekes, ez is a közös értékrend lehet talán. Aztán jött Marci is, de jó volt közelről látni újra, és hallani a hangját... Persze sokfelé kellett mennie, rokonok, barátok, korábbi és mostani közösségei mind őt akarták látni. De azért megajándékozhattuk, beállt a közös képre velünk, és anyukámmal még telefonon is beszélt - ha már ők nem tudtak eljönni, pedig szerettek volna, legalább a hangját hallhassák.

A Csapat :)

Anyukámmal telefonál :)

Prószatorta

Öröm is, meghatódás is...

A mise után volt egy hatalmas vacsora. Tudtuk, hogy lesz a barátoknak "valami kis vacsora", de ez hatalmas sátoros esemény volt, hosszú padsorokkal, rengeteg emberrel, több bográcsban főtt a gulyás, sült a hús, volt nokedli, krumpli, saláta, rengeteg innivaló... Erre nem számítottam. Kicsit meg is ijedtem, hogy akkor ez hosszú lesz, és mikor megyünk haza, de végülis értekeztem Péterrel (az ő kocsijával voltunk, míg ő itthon dolgozott) és azt mondta, jöhetünk bármikor, nem gond. Innentől lelazultam, ettünk, Csongor falta a káposztasalátát, a gyerekek barátokat találtak, összeismerkedtek a barátaim gyerekeivel, Marci legjobban Ágostonnal és Csanáddal találta meg a közös hangot. A vacsora után a helyi közösség egy végtelenül hosszú és humoros, Marciról szóló dallal köszöntötte őt, és a gyertyákból kirakott 25-öst formázó prószatortával, ami a kedvenc zalai édessége. Ott voltak a szülei is, ők sem változtak semmit a húsz évvel ezelőtti várvölgyi cserkésztáborok óta.

A koronát a napra az tette fel, hogy Ancsa kitalálta, legyen itt és most Márk keresztelője. Milyen jó lenne, ha Marci keresztelné, keresztszülőnek pedig felkérne valakit a régi barátok közül... Néhányan már szállingóztak hazafelé, Ankát kérte fel, és ő benne is volt, úgyhogy azon frissiben, spontán keresztelő szerveződött a helyszínen. Csabival mi voltunk a fotósok, de ahogy Ancsa mondta, még Csabi is elsírta magát, és ezzel, meg amit később a képek alá írt a facebookon, még őt is meg tudta lepni 13 év után. 

Az említett képaláírás pedig, Csabitól: "A világ legjobb papját ismertem meg a személyében. Mérhetetlenül önzetlen és életvidám ember. Bárcsak én is olyan tudnék lenni, mint Ő."

Ennyi, nincs mit hozzáfűzni. Azt hiszem, sokan vagyunk így ezzel. Ilyen emelkedett lelkiállapotban régen autóztam már haza egy programról a gyerekekkel, útközben egy benzinkúttól fel is hívtam anyukámat. Fantasztikus nap volt. És a régi barátokkal szerveződik a folytatás :)