Nyári beszámoló

Vége van a nyárnak... Hogy ősszel több vagy kevesebb jut blogírásra kedvből és időből, azt meg nem tudnám mondani, szerintem ahogy eddig: ha sikerül, fogok írni. Immár munka mellett.

Milyen is volt ez a nyár? Szerintem jól sikerült, volt sok program, talán megvalósult, amit az elején akartam: kihasználni ezt az utolsó szabad nyarat. Visszalapozok a naptárban és megnézem, miket is csináltunk.

Június elején még volt iskola, ovi, aztán Marci sikeres klarinétvizsgát tett, meg az ötödik osztályt is lezárta, kapott bizonyítványt, olyat, hogy hát, jobbat is kaphatott volna, de így sikerült. Olyan kiskamaszos-ötödikes. Még közben volt Regő névnapja, én meg interjúztam Várpalotán. 

Névnap

Marci gyakorlatilag rögtön nyaralással kezdett, volt egy nagyfiús hét Ságváron: Bence, Marci és a papa együtt. Anyukám dolgozott, a papa volt a fiúkkal, már nem is emlékszem mindenre, de élvezték, az biztos. Közben itthon, mármint Fehérváron megnyitott az új Pagony könyvesbolt, oda elmentünk a kicsikkel, jó kis délutáni program volt könyvekkel, lufikkal, egészséges finomságokkal és papírkivágásokkal. 

Pagony megnyitó

Aztán ebben a furcsa nyárban is érett sok minden, ment a befőzés ezerrel, meggy, barack, uborka, borsó, zöldbab - cserébe a paradicsom nagyon gyatra az idén, de az meg már mostani, maradjunk a júniusnál egyelőre. Jött egy lehűlés, itthoni pocsolyázás volt. Marcit hazahoztam, újra együtt volt mindenki, és már be is köszöntött a július.

A júliust a pápai Várkertfürdőben kezdtük, Ancsáék ott nyaraltak a közelében, erre a napra strandolást terveztek, nekünk meg mi az a száz kilométer, csatlakoztunk. A gyerekek nagyon élvezték, Marci önállóan is elközlekedett, az összes nagyobbnál nagyobb csúszdát kipróbálta, volt, amit én is vele. Regő egyszer megijesztett, az egyik felnőtt medencében, ahol a melléig ért a víz és tudott benne járni, pár lépést ment el mellőlem, amikor mélyebbre lépett a kezdeténél, és nem tudott lábra állni. Úgy ugrált, csapkodott, mint a fuldoklók... Csongorral a karomban odaugrottam és kiszedtem, nem is maradtunk aztán ott, miután megnyugodott, maradtunk a gyerekmedencéknél. 

Július közepén túráztunk Ágival. Az volt a terv, hogy visszük Marcit és Bencét. Előtte sok eső esett, még előző nap is, Marci az apjánál volt, onnan hívott fel, hogy ő így nem menne. Bencét meg a szülők-nagyszülők tartották vissza, féltették, hogy csúszkálni fog a sárban, lesznek emelkedők, lejtők, lecsúszik, megsérül. Ágival mi úgy gondoltuk, mindenképp megyünk, legfeljebb sárosak leszünk, mi történhet. És így is lett, ott már sajnáltuk, hogy Bencét se vittük el, biztosan élvezte volna, több hasonló korú gyerek is volt. A túráról itt írtam.

A túráról hazafelé aztán vittük magunkkal Bencét és Márkot is. Bence egy hétig nyaralt nálunk, Márk csak az első két napon. Itt aztán volt sok élmény! Hétfőn még csak a kertet, a játékokat, a medencét meg a játszóteret, a fagyizót fedeztük fel, aztán keddre rájöttem, hogy mivel autóval nem tudok ennyi gyereket furikázni, busszal fogunk bemenni a városba. Így is lett, voltunk Játékmúzeumban, ebédeltünk McDonaldsban, fagyiztunk, megnéztük a várost a városnéző kisvonattal, végül aztán rohangáltak (és fürödtek) a szökőkútban, amihez előrelátóan vittem magammal csereruhát. 

Kedd este Márkért eljött az apukája, mi többiek meg a továbbiakban már autóval távolabbi programokba vetettük bele magunkat. Voltunk Gánton a bányamúzeumban és a hozzá kapcsolódó bauxitföldtani tanösvényen, Vértesszőlősön az előembertelepen, Csákváron a világ legjobb cukrászdájában. Másnap itthoni társasjátékozós napot rendeztünk, pénteken pedig a Csodák Palotájában voltunk Budafokon, mert erről már a tavalyi ittnyaralása alkalmával beszéltünk Bencével.

Szombaton hazavittem Bencét, de útközben még beugrottunk Paksra és megnéztük az Atomenergetikai Múzeumot. Ekkora gyerekekkel az erőmű látogatóközpontjába még nem szabad bemenni, de az erőmű kívülről és a múzeum is épp elég látványos volt, nekem is. Ancsáéknál pedig Márk szülinapját ünnepeltük, volt grillezés és torta. Tiszta pihenő volt utána már csak három gyerekkel hazaérni, kanyarogtunk egy nagyot Baja és a Duna túlsó partja felé, autóból megnéztük Kalocsát is.

A következő héten aztán Marci indult a kézilabdatáborba. Első tábora volt életében, izgult is nagyon, ő jobban, mint én. Elkísértük a gyerekekkel a buszhoz, integettünk, míg elment, a hét közepén pedig meglátogattuk Balatonbogláron. Lesétáltunk vele a partra, ettünk fagyit, aztán mire kezdődtek a délutáni edzések, visszakísértük, mi meg a kicsikkel felmentünk még a Gömbkilátóhoz. Nekem ez gyerekkori vágyam volt, sokszor mentünk el alatta, de jó ideje nem volt látogatható. Pár éve felújították, úgyhogy most kihasználtam az alkalmat. 

Július legvégén Regővel kettesben Klaudia szülinapján voltunk, és ez olyan nagy boldogság volt! Klaudia a kis szerelme az oviban, és hát az én kisfiam szinte egész évben arról panaszkodott, hogy neki nincs barátja, merthogy a Döme már nem barátkozott vele. És amikor Klaudia meghívta, olyan hálás volt, mondta is, hogy akkor mégis van barátja :) Vettünk neki ajándékot, azt is kettesben, szedtünk virágot a kertben, csinosan felöltöztünk, Regő ingben volt, és nagyon jó szülinap kerekedett, bohóccal, lufihajtogatással, tortával, tánccal, énekkel. Regő a bohóctól félt, táncolni nem akart, de ezekkel együtt is jól érezte magát, és már hazafelé mondta, hogy hiányzik Klaudia :)

A következő hétvégén - és ez már augusztus - kaptunk három nap szabit a nagyszülőktől, az összes gyerek Ságváron nyaralt egy kicsit, csak sajnos eközben itthon Péter beteg volt. Én lenyomtam a Velencei-tavi túratriatlont, aztán a pihenőnapok további részében ágyból filmnézés és pizzaevés volt a program. Na, azért vasárnapra jobban volt annyira, hogy sétáltunk a városban egy nagyot, sokat beszélgettünk és limonádéztunk is egyet. Aztán hétfőn én mentem a gyerekek után, és újabb tartalmas hetet töltöttünk ötükkel, most Ságváron. Volt benne strandolás, sok biciklizés, nekem futás - nagy meglepetésemre, mire odaértem, Regő megtanult két keréken biciklizni! Azóta is megy neki, az itthoni biciklijével is :) És még hajózni is voltunk egy esős napon Füredre - mivel az autómba csak négy gyerek fér be, és a hajóig is el kellett jutni valahogyan, Bence most otthon maradt, úgyis voltak már a héten hajózni, és így papa-mama minden figyelme neki jutott aznap. Füreden ebédeltünk és megnéztük az új akváriumot, sétáltunk a parton, fagyiztunk is, aztán visszahajóztunk Siófokra. 

Hétvégén már itthon voltunk a kicsikkel IBM családi napon vettünk részt apa volt munkahelye rendezésében, volt ugrálóvár, trambulin, lufik, lángos meg minden. Meleg volt, jól elfáradtak, kora délután eljöttünk, aztán kis pihenés után kimentünk az úrhidai falunapra. Ott is volt körhinta, légvár meg minden földi jó, Marci kint is maradt egy koncertre a barátaival, fél kilenckor mentem érte. Altatás után pedig mi is ki tudtunk menni estére Péterrel, körhintáztam :) ittunk egy pohár bort, megnéztük a Vincze Lilla koncertet és a tűzijátékot. Mindezt mennydörgéssel és villámokkal kísérve, de az eső szerencsére kivárta a falunap végét.

Innentől már az volt a tervem, hogy próbáljunk heti egy programot beiktatni a nyár hátralévő részére, amúgy meg lassan készüljünk az ovira, iskolára, Csongornak a ki tudja, mire. Így lett az első itthoni hét programja a Katica tanya, ahová Ági is jött velünk, és tényleg szuper hely, vissza kell még menni, sőt, jövő nyáron Marcit táborba is szívesen küldeném oda. Tényleg a Csongor korosztálytól felnőttekig mindenki jól érzi magát. 

Aztán közeledett Regő szülinapja. Vele olyan programot terveztünk, amire csak ő jön és mi, szülők. Ezt a mama és főleg Marci segítségével sikerült megvalósítani, Marci szuper volt, ez nagyon megy neki! Etette, altatta, lefektette Csongort, a mama saját bevallása szerint ő épp csak a háttérből terelgette őket. Mi addig Regővel az állatkertben voltunk, mégpedig vonattal, villamossal és kisföldalattival. Aztán én belevetettem magam a takarításba és a tortakészítésbe. A szülinap hétfőn volt, az állatkert pénteken, vasárnap jöttek anyukámék és Ancsáék, erre az alkalomra somlóis országtortáját rendeltem, volt ünneplés, sok szép ajándék :) Hétfőre pedig óceános tortát készítettem, és akkor köszöntöttük meg mi, itthon. Kapott legót, dinoszauruszt, vonatpálya-alkatrészt, volt nagy öröm és nagy játszás. Regőke ötéves lett :)

A nyár utolsó gyerekprogramja a dínókiállítás volt, illetve előtte még egy családi (majdnem, mert csak én meg a gyerekek) fotózás volt, amiért, ha jól viselik, beígértem nekik a dínókiállítást. Hát, viselhették volna jobban is a vége felé, de azért nagyjából elégedett lehetek, remélem, készültek jó képek is, és néha látszanak ugyanazon a fotón is majd :) A dínókiállítástól is többet vártam ilyen hírverés és árak mellett, de a gyerekeknek tetszett, kétszer is megnéztük egymás után. 

Tegnap pedig még Zebegénybe kirándultunk a Panorámafutásra, amiről a beszámoló mindjárt következik :)

Összefoglalás

Nagyon érett már egy ilyen bejegyzés, ugyanis hét piszkozat csücsül a megfelelő mappában, és még akkor amit elfelejtettem...

Sok minden történt októberben és azóta, például még a hónap elején voltunk egy talin Csongorral és Regővel, a Csongorkorú fészbukcsoportos babákkal, illetve már nem is annyira babákkal, majdnemkétévesekkel. Többekkel most találkoztam először, de nagyon jól sikerült, a gyerekek is jól érezték magukat és én is. Kicsit tartottam tőle, mert át kellett autózni Óbudára, de ügyesen megtaláltam a házat, és minden oké volt. Mutatok pár képet:

Igen, ez itt Csongor első csókja (Bogival :) )

Azt sem mutattam meg, hogy kötöttem három kis mellényt Emi fiainak:

Nem is gondoltam, hogy mennyire örülni fognak neki, főleg Dani, fel kellett hívjanak Angliából (!) hogy megköszönje, teljesen meg voltam hatva. Az övé a piros, Emi szerint napokig le se akarta venni :) 

Kötöttem még azóta ezt-azt: magamnak két sapka-nyakmelegítő szettet is, Regőnek egy sapkát, ami végül inkább Csongorra lett jó (meg Regő nem is akarja hordani, pedig ő kért piros sapkát) ajándékba még egy sapkát meg egy szettet, Márknak is egy sapit, készül még Bencének is, és a lila szettem sokakat megihletett, szóval abból kötök még párat, és közben nyakig vagyok egy kendőtesztben újra, rég kötöttem már kendőt, most megkívántam megint. Ez a lila szettem:

Ez pedig a féligkész kendő aktuális állapota:

Aztán eljött az őszi szünet, és mi elmentünk Ságvárra. Nem az egész szünetre, de szerdától hétvégéig. Már nem is tudom, hogy volt - aktuálisabban kéne blogolni - de Péternek pont előtte volt anyajegyműtéte, itthon lábadozott, Ancsáék nyaraltak egy kicsit, mi meg unokatesóztunk, volt ötgyerekes nagymamás és ötgyerekes egyedülanyás napom is. Bence és Márk nem voltak teljesen egészségesek, első éjszaka Márk többször felsírt, hogy fáj a füle, végül melegítettem neki sót, másnap már nem fájt. Bence meg taknyos is volt, köhögött is, kapta a gyógyszereket, én meg drukkoltam, hogy az enyéim ne kapják el. Első nap futni is voltam a környékbeli erdőkben a délutáni alvás alatt, nagyon jó volt! Hétvégére már jóval korábban lebeszéltük, hogy valaki - nagyszülők vagy Ancsa - vállalják a gyerekeket pár órára délután vagy lefektetés után, és mi Péterrel kettesben (!) elmehetünk moziba. Rövidke kettesbenprogramunk volt néhány, de moziban a Csongoros babavárás utolsó napjai óta nem voltunk. Mindenkivel egyeztetve végül szombaton, fektetés után sikerült elmennünk, és bár Siófokon is van mozi, a választható filmek - ha már két év után eljutunk, nem mindegy, mit nézünk - és időpontok miatt eljöttünk Fehérvárra moziba, csak húsz perc autópályán. Késő esti film volt, előtte még egy kávéra, fagyira is volt időnk, a film is nagyon jó volt, igazi jutalomjáték, tényleg mindenkinek ajánlom. Az meg, hogy a lovagom hazavitt, és a szülői ház előtt búcsúzkodtunk az autóban - hát lehet, hogy az lett volna az igazi, ha egy helyre megyünk haza és együtt alszunk, de ez a verzió meg visszavitt szerelmünk hajnalára, és annyira romantikus volt... :)

Őszi szünet után már a november jött, amit úgy kezdtem, hogy Diával találkoztam, őt is facebook-csoportból ismerem, és amikor említette, hogy pszichológus, és szokott segíteni karriertanácsadásban is, rögtön rákérdeztem, hogy hogy is van ez. Kiderült, hogy a szülei Fehérváron laknak, úgyhogy sikerült összehoznunk egy talit, és nagyon jót beszélgettünk kávé és süti mellett. Sokat megtudtam magamról, sok mindent új értelmezésben láthattam, és nagyon jólesett rájönni, hogy egyáltalán nem vagyok én ezzel a logisztikusi szakmával rossz helyen, csak ha majd újra keresgélek (ami nincs is messze) akkor próbáljak olyat, ahol emberekkel kell foglalkozni. Volt is már ilyenem, amikor vevői kapcsolattartó voltam.Ilyesmi lenne megint az ideális, vagy egy olyan munka, ami félúton van a logisztika és a HR között, vagy például ha új dolgozók betanításával foglalkozhatnék... és persze mindezt hat órában. (És ha az egész a decathlonban lenne, az lenne a csúcs :) ) Szóval mostantól ezeket a vágyakat küldjük az univerzum felé, és akkor így is lesz!

November első hétvégéjén lefutottam a Fehér-Vár-Palota teljesítménytúra 25 kilométeres távját, és azóta nem is futottam terepen. Sajnos. De fogok még, télen is! Aztán jött Marci névnapja tésztaliba-sütéssel, ajándékozással, ovis táncházzal és fáklyás felvonulással, amit az eső és erős szél miatt a tornateremben tartottak meg, de ott is jót vonultunk :)

És aztán elkezdődött az, ami most is tart: november 14-én, csütörtökön reggel Csongor negyvenfokos lázzal kelt, majd pénteken Regő folytatta. Szerencsére hétvégén annyival jobban lettek, hogy a félmaratonra el tudtunk menni, de az utána következő héten Regő végig itthon volt, a köhögése nehezen múlt el. Majdnem két hetet hiányzott az oviból, e hét szerdán mehetett, erre kedden Marcit küldték haza az iskolából magas lázzal: tüszős mandulagyulladás. Aggódtam miatta is, meg az épp meggyógyult kicsik miatt is, vissza ne kapjanak valamit. Szerdán Regő elment oviba, három napot járt, pénteken volt adventi gyertyagyújtás a templomban, nagyon szép volt. Szombat délelőtt, azaz tegnap pedig belázasodott, a fejét fájlalta, és amennyire meg tudtam ítélni, szédülésre panaszkodott. Ma már jobban van, viszont mára virradóra Csongor is lázas lett. Most nem tudom, mi van, reggel az orvosnál kezdünk, remélem, Marci igazolást kap, a kicsiknek meg semmi komoly...

Közben 22-én, múlt pénteken nekem is levették egy anyajegyemet, úgyhogy a félmaraton óta először időjárás, beteg gyerek és későig dolgozó apa kombinációja miatt nem futottam  - egy tornára eljutottam, az nagyon kemény volt! - aztán meg a varrat miatt. Az operáló sebész azt is felfedezte, hogy köldöksérvem van és szét van nyílva a hasizmom, nem is kicsit - mivel ő egy magán plasztikai sebész, nyilván műtétet javasolt, de azért én egy kicsit jobban körbejárom ezt a kérdést.

Aztán megérkezett az advent, egy egész picit sikerült lakást is csinosítanom. Takarítani nem nagyon a hol itt, hol ott kidőlő lázas gyerekek miatt, de a konyhát a nappalitól elválasztó parapetfalon van egy szép vászonterítő és az adventi koszorú, és egy ilyet is sikerült varrnom:

Ma már találtak is benne ezt-azt a gyerekek, bár majdnem elfelejtették :) 

A naptáram tele tennivalókkal, ezt megcsinálni, azt beszerezni, megrendelni, elintézni... el kéne jutni fodrászhoz nekem is és a gyerekeknek is, nekem kozmetikushoz, az ajándékok már majdnem mindenkinek beszerezve, de azért van még mit kitalálni, elkészíteni. Pörgősnek érzem, de nem stresszesnek, mert időben kezdtem és jól haladok... csak a gyerekek ne legyenek betegek.

Előrehozott Márton-nap

Az én Mártonom holnap ünnepel: neve napja lesz. Milyen jó, ha olyan nevet adsz a gyerekednek, ami amúgy egy jeles nap: tele van az ország libás és újboros programokkal az ő szép neve alkalmából. Mivel a hétvégét apjánál tölti, gondolkodtam, hogy előrehozva pénteken vagy kicsit csúsztatva hétfőn ünnepeljük-e meg, de annyira kínálkozott a péntek. Az ovisoknak táncházat és lámpás felvonulást rendeztek a közösségi házban, mintha ez is csak azért kiáltott volna, hogy az ünneplés része legyen. Ráadásul a péntek sokkal nyugisabb, lazább, mint a hétfő. Tehát délelőtt nekiálltam csokitortát sütni, ezt, és a végén található megjegyzésnek eleget téve a kis tortafomába töltöttem a tésztát. Hát jelentem, jó lesz az máskor a nagyban is - ahogy ugyanis sülés közben nőni kezdett a tészta, szépen kifolyt a forma széle fölött, és kezdett ráégni a sütőre. Valamennyit feltörölgettem, de még folyott, úgyhogy kivettem és úgy, ahogy volt, kicsit már megszilárduló részekkel átöntöttem a nagy formába. Így, némileg hiányosan és egyenetlenül sült meg, finom lett, de ronda: Chokito torta. Inkább felkockáztam sütinek, így nem zavart az egyenetlensége. 

Mindenképp szükség volt még valamiféle libára. Néhány éve rendes libamellet sütöttem ezen a napon, de igazából nem jött be nekünk ez a húsféle, úgyhogy azóta hanyagoltam, és csak tésztából, kekszből készítettem libákat. Most is így lett, de ezzel megvártam Marcit: neki az már az ajándék része, hogy tésztát gyúrhat. Ebéd előtt meggyúrtuk, utána formáztuk, lettek kis kerek kekszek és liba alakúak is, csak sajnos nem fotóztam le őket.

Mire készen lettünk, indulhattam is Regőért, ezalatt Marci gyorsan megírta a leckét. Hazaértünk, és Marika nénivel meg a kistesókkal megköszöntöttük Marcit, volt ajándék, süti és keksz:

Ez jó kép, ezen látszik, hogy mennyire örül: ugrál örömében :)

Az ajándék, ami ekkora örömöt okozott, egy golyópálya, de nem ám egyszerű, ehhez már Marci jobban ért, mint én, Dagedar a neve, személyiséggel rendelkező, egymással versengő, harcoló, gyűjthető golyók vannak hozzá. Mi Marika nénivel koccintottunk is egy kis (majdnem új) borral a névnaposra, aztán sütizés és a játék kipróbálása után indultunk a gyerekekkel a táncházba.

Az én fiaim kicsit szégyellősek, Marci csak nézte a táncolókat, Regő beállt ugyan, de csak a kezemet fogva, amikor párt kellett volna választani, akkor nem ment senkivel. Csongornak viszont nem volt választása, táncolt velem, ha tetszett neki, ha nem :) Azért szerintem tetszett :)

Gyertek haza, ludaim!

Dömével tapsolnak :)

Táncosaim :)

Másznak :)

Ahogy besötétedett,  a gyerekek megkapták a lámpásokat, amiket maguk készítettek az oviban bébiételes üvegből: kifestették és libát ragasztottak rá. Felöltöztünk, és mentünk felvonulni.

Regő részéről nem sokáig tartott a vonulás, legalábbis lámpással: hamar nekem adta és inkább biciklivel vonult, aztán meg visszakérte és elfújta, mint egy szülinapi gyertyát :) Különleges hangulata volt a sötétben gyertyafénnyel, mécsesekkel vonulásnak, Csongor is csak csodálkozott, nem szoktunk mi ilyenkor, így sétálni. 

Így ünnepeltük az idén Mártont. Remélem, most már nem fogunk éhezni, viszont kemény lesz a tél: ködös Márton után enyhe telet várnak, tegnap viszont ragyogó, napos idő volt. Ja, hogy Márton csak holnap lesz? Á, nekünk tegnap volt :)

Névnapos Mazsola

Ma volt Regő névnapja. Nem kerítettünk nagy feneket neki, hiszen ő még úgysem tudja, csak mondtuk neki mind, hogy Isten éltesse, puszi-puszi, meg ugye volt vasárnap a bicikli. Mama viszont mára maradt, épp nagyban játszottunk a földön, amikor áthozta az ajándékát: egy könyvet, a Mazsola és Tádét. Éppen elkezdte mondani, hogy Regőkém, ma van a Te neved napja, amikor Regő észrevette a könyvet, felsikoltott és lelkesen kiabálta: kérem a tengerimalacot, kérem a tengerimalacot! Úgyhogy vége volt az ünnepi köszöntőnek, Mama nevetve adta át a könyvet.

Nagyon örült neki, és ezt látványosan ki is mutatta, ezt úgy szeretem benne! Remélem, e tekintetben mindig ilyen marad. Átlapozta, megnézegette a könyvet, aztán én is meséltem belőle, és később esti mesének is mamát kérte, hogy olvasson Mazsolát :)

Anyukámtól pedig sikeres vizsgát kapott: ma szerzett új szakképesítést, most már szociális gondozó. Nagyon büszke vagyok rá!

Futóbicikli

Regőnek kedden lesz a névnapja. Mivel neki még mindegy - egyelőre nem olvasta a napját, hogy mikor van - és a hétvége alkalmasabbnak látszott, ma megkapta az ajándékát, egy futóbiciklit. Nem is igazán a névnap miatt vettük, már korábban is gondolkodtunk rajta, hogy milyen jármű kéne neki a motor után: rendes pótkerekes kisbicikli vagy futóbicikli? Voltunk kerékpárboltban is kipróbálni, és azt láttuk, hogy még a futóbicikli is majdnem magas neki, hát még a rendes... úgyhogy választottunk egy alacsonyabb, állítható ülésmagasságú példányt. Ma délelőtt pedig elmentünk a sukorói arborétumba, hogy kipróbálhassa, ott, a parkolóban kapta meg. Örült neki, rögtön rá is ült, pedig a boltban, kipróbáláskor jóval feszélyezettebb volt.

Ügyesen és megfontoltan közlekedett vele, emlékszem, kezdetben a motorral is így volt: csak lassan, okosan. Az enyhe emelkedőt jobban szerette, a lejtőn megijedt, ahogy a bicikli gurulni kezdett volna. A testsúlyát egyelőre még általában nem helyezte rá a popsijára, inkább tényleg csak futott - egyelőre gyalogolt - a biciklivel ahelyett, hogy rendesen rajta ülve hajtotta volna.

Az arborétum enyhén emelkedő, széles bejárati útján még felment, aztán jött a megijedős kis lejtő és nehezebben járható útszakaszok, akkor inkább apára bízta a biciklit. Az út játszótérbe torkollik, apával jól kijátszották magukat, amíg mi Csongorral leheveredtünk a fűbe.

Mire az összes játékot kipróbálták, Regő már el is felejtette a kis ijedelmét, és ahogy mondtuk neki, hogy indulunk tovább a másik úton, rögtön a biciklit kereste és azzal indult. Péter megmutatta neki a fék használatát, innentől azt gyakorolta egy ideig.

Ha ezt megnyomom, akkor megáll

Itt már tűzött a nap, és ez az út is hosszan, lassan, de biztosan emelkedett, úgyhogy igazán nem volt könnyű túra egy kezdő kerékpárosnak! Néha itt is apára bízta a járművet, de biztos, hogy beleszeretett, mert újra és újra visszakérte, vagy ráült, vagy tolta - 'segítem a biciklit' - mondta. Az emelkedő végén már csak tolta, de nem volt hajlandó segítséget elfogadni :)

Ez nehéz, apa!

Hősiesen feltolta, és már ki is értünk az árnyékosabb részre és a szélesebb, aszfaltos útra. Péter előrement, hogy odahozza a bejárathoz az autót, gondolván, hogy Regőnek éppen elég lesz, mire visszaérünk. Csongor pedig teljesen kidőlt, elfárasztotta a nap és a szél.

Itt, a jobban járható úton végig biciklizett Regő, sőt, próbálgatta, hogy tudja irányítani, köröket és nyolcasokat írt le és fékezgetett. Beállt nekem pózolni az egyik kiállított sziklához:

...végül megpihent a kassza épületénél, amíg vártuk apát.

Közben ugyanis a bejárathoz odaért egy ránézésre több száz fős amatőr kerékpárverseny mezőnye, Péter nem tudott olyan könnyen feljutni a parkolóhoz. Jó volt látni őket, családok mindenféle méretű gyerekekkel, biciklis gyerekülésekkel és utánfutókkal. Itt derült ki számunkra, hogy valószínűleg Fehérvártól az arborétumig ki van építve már a kerékpárút. Egy-két év, és mehetünk biciklitúrázni :)

Téglamintás pulcsi

Nagyon büszke vagyok magamra, mindössze tíz nap alatt készült el ez a kis pulóver Márknak:

Pont oda fog érni a névnapjára, ha minden igaz :) Bár ha az anyukája meglátja itt, akkor neki már nem lesz meglepetés, de ő majd itt meglepődik.

Nagyon szerettem kötni, először, leírás alapján bonyolultnak hittem a mintát, de pár sor után rájöttem, hogy valójában milyen egyszerű, és jól lehet vele haladni, miközben látványos is. Úgy megtetszett, hogy ellentétes színekből Regőnek is el fogom készíteni. 

A fonal Aldis pamutfonal, szerintem teljesen mint a Catania, csak féláron, vagy annyi se. Még a gombolyag hossza is teljesen megfelelt neki. Általában nem szeretem a tiszta pamut fonalakat, olyan merevek, de egy könnyű, vékony fiúpulcsihoz ideális volt. 195 gramm az egész, szóval tényleg könnyű :)