Nyaralás itthon, Bencével

Sok-sok tervem volt: kirándulások, akár vonattal is, strand, múzeumok, városnézés, erdő és mindenféle, minden napra valami. Aztán úgy alakult, hogy Bence ittnyaralása a nyár legforróbb hetére esett. Van, aki jól bírja a negyven fokot a strandon, én vállaltam és megmondtam a gyerekeknek, hogy ne haragudjanak, amikor szó szerint negyven fok van, és ez nem egy költői túlzás, és még a levegő is forró, én még a strandra se... Ott lehet, hogy valamennyire kibírható, ha az ember piheg az árnyékban és nem négy fiú után rohangál, de odajutni és vissza a felforrósodó autóban... meg ugye az árnyékban pihenni is esélytelen. Na, nem magyaráztam ám én ezt ennyit, két szó kellett hozzá, és rajtuk se láttam, hogy olyan nagyon hiányozna nekik a kimozdulás. Volt így is mit tenni :)

Az első napot a fentiekkel együtt rögtön úgy kezdtük, hogy Emiékhez kirándultunk Gyálra, búcsúbulira, ők ugyanis annak a hétnek a végén költöztek Angliába. Ez még csak a kánikula eleje volt, medencés partira voltunk hivatalosak, meg különbenis, ezt azért nem hagytam volna ki. Lináék is jöttek, így volt összesen kilenc gyerek: az én négy fiam, Emi három fia és Lina két lánya. Jól elvoltak, és én is csak a végén, a búcsúzásnál kámpicsorodtam el kicsit... 

Sok gyerek a medencében

Sok gyerek bent

Két kis pelenkás :)

Emi x+1 gyerekkel

Regő nagyon jól eljátszott :)

Ritka fotó Csongorról és rólam

 Mi lányok... ki tudja, mikor lesz legközelebb ilyen kép

Ez volt Bence nyaralásának első napja, a következőkben pedig az itt bemutatott tevékenységek változtak napi ritmusban:

Homokozás...

...csendespihenőben társasozás...

...mindennap medencézés...

...este anyával telefonálás...

...sok-sok biciklizés...

...közös játék...

És végül az utolsó két napon, amikor tíz fokot zuhant a hőmérséklet, és már csak harminc fok volt megint, eljutottunk várost nézni is. Voltunk a Játékmúzeumban, ez nagyon szuper hely, meg lehet fogni és kipróbálni egy csomó mindent, van játszósarok, a vitrines részeknél kihúzható fiókok játékokkal, és a Réber László-teremben várat lehet építeni hatalmas, puha kockákból, meg vonatozni is.

Megnéztük a felújított Belvárost:

...az Országalmát

a Milleniumi emlékművet (közkeletű nevén Nato-emlékmű)

az új szökőkutat

a Virágórát

és persze fagyiztunk is.

Ja, fagyizás amúgy is volt mindennap, vagy itthon, vagy a focipályán átsétálva az úrhidai fagyizóban. És elment ez a bő hét hipp-hopp, a végére már elég volt Marcinak is, Bencének is, azt éreztem, hogy nagyon szeretik egymást, de azért időnként és hosszú távon sok nekik a másikból. Két első gyerek, két nagyobbacska fiú, akik között nagy a rivalizálás, a versengés, ment a nagyotmondás, az utánzás, miközben azért igencsak egy fordulatszámon pörögtek, és nagyon jól érezték magukat. Ez volt az idei nyaralásunk :)

Pécsi-bogádi hétvége fonalnappal

Szóval, ahogy már emlegettem, a hétvégét a nővéreméknél töltöttük Pécs mellett, Bogádon. A látogatás apropója az volt, hogy a kedvenc fonalboltom Fonalnapot rendezett kedvezményekkel, raktárlátogatással és hasonló földi jókkal, ahol ráadásul esélyem volt eddig csak virtuálisan ismert kötős-horgolós barátokkal is találkozni. Úgyhogy szombat reggel nem túl korán, kényelmes készülődés után Pécs felé vettük az irányt, gyönyörű, napsütéses őszben autózva. Itt-ott még a reggeli párától volt őszies a táj, úgyhogy nagyon meglepődtem, amikor Ancsáék házánál kiszálltunk, és kifejezett hőség volt, szedtem is lefelé a gyerekekről a ruhát.

Kis kerti játszás, hosszú autóút viszonylagos nyugalma utáni lazulás után következett az ebéd, Regőn teljesen megdöbbentem, ugyanis kétszer is kért a káposztás tésztából:

altatás után pedig Csongorral magára hagytuk a társaságot, és megkerestük Pécs belvárosában a fonalboltot. Szerencsésen meg is találtuk, pedig nem vagyok ott ismerős, és hát volt csodálkozás és hű meg ha. Mert ez csak az üzlethelyiségben lévő fonalas polc:

de minket a fonalnap alkalmából beengedtek a raktárba is, ami mint egy régi belvárosi épület zegzugos alagsora, és a plafonig érő polcokon csak fonalak és fonalak, rengeteg kincs. Az álmok megvalósításának csak a pénztárca szab határt, üres kézzel persze nem lehetett hazajönni, de egy csomó szépségnek hősiesen ellenálltam. A lányok, akiket a netes rendelésekből, e-mailezésekből már egész jól ismertem, kedvesek, segítőkészek, csuda ügyesek, még egy nevemmel gravírozott poharat is kaptam ajándékba. Külön öröm volt a két Andival, Macussal, Ercsuval találkozni, akiket eddig csak facebookról, blogokról ismertem. Csongor is jól érezte magát, kézről kézre járt, kúszva feltörölte a padlót :) A délutáni alvásának viszont rosszkor jött a program, most nem sikerült babakocsiban elaludnia, úgyhogy amikor nyűgös lett, mentünk. Nagyon jó volt élőben látni a boltot, amit eddig csak webshop formájában, lenyűgözött a szorgos dolgozóival együtt :)

Kicsit még sétáltunk a belvárosban Csongorral, ki nem hagytam volna, hiszen tudtam, hogy a többiek jó helyen vannak, az idő pedig gyönyörű volt, nem beszélve a fényekről. Pécs maga pedig csodaszép, vissza kell menni újra és újra megnézni!

Az utolsó képen már a bogádi templom látható :) A gyerekeket (meg a felnőtteket is) a játszótéren találtuk, amikor visszaérkeztünk. Lassan ment lefelé a nap és vele mi is befelé, jött a vacsi-fürdés-mese-alvás projekt, ezúttal öt gyerekkel, egész jól ment. Amikor mindenki elcsendesedett, mentem futni, bár nem nagyon ismertem a terepet, távolságbecslésben meg nem vagyok jó, de utólag térképen kiszámolva azért sikerült 3.3 kilométert megtenni. 

Reggel igyekeztünk összekészülődni, hogy mielőbb induljunk, minél több időt tölthessünk együtt és a városban. Most a Zsolnay negyedet mutatták meg Ancsáék. Marcival már voltak itt a nyáron, most benti kiállításokat, Csodák Palotáját nem akartunk nézni, inkább a jó időt kihasználva bebarangoltuk a negyedet, teljesen elámultam rajta, gyönyörű. 

Végül kikötöttünk a játszótereknél, most, hogy Csongor már ügyesen áll, őt is ki mertem tenni egy kicsit. Na persze volt ott hason kúszás is, de azt azért nem engedélyeztem :)

A negyedből a Boltok utcáján mentünk kifelé, itt helyi portékákat lehet kapni, és a látványcukor-manufaktúrában vettem is a fiúknak cukorkát meg nyalókát. Körülbelül soha nem kapnak ilyesmit, utálom, a fogak legnagyobb ellensége, na de amit a szemük előtt készítenek, az más... :) Péternek meg hoztam helyi bort, nem villányit vagy siklósit, hanem ténylegesen pécsit.

Még volt valamennyi a délelőttből, úgyhogy továbbmentünk a tettyei játszóterekhez. Játszótérből az volt a legjobb :) Felnőttszemmel élvezetesebb a Zsolnay negyed, de a gyerekeknek ez az igazi paradicsom. Különleges csúszdák a nagyobbaknak, mászókák és mindenféle egyéb földi jó a kisebbeknek és a még kisebbeknek, mindezek jól elkülönítve, de mégis együtt, gyönyörű környezetben- Úgyhogy megvolt Csongor első igazi játszóterezése is, kavicsozással és hintával.

Jó későig játszottunk, volt vagy fél kettő, mire hazaértünk és ebédeltünk. A gyerekeket nagyon nem kellett altatni :) én pakolásztam, aztán ébredés után már indultunk haza. Ezek a csacsik két faluval Bogád után, Pereked mellett legelésztek az út mellett, egy egész csorda. Meg kellett várnunk, míg őcsacsisága hajlandó lesz átkelni az úton, mint kirándulásunk utolsó fénypontja :)

Előszülinap Ságváron

A hétvégét ismét Ságváron töltöttük - idén nyáron ritka alkalom, de most gyors egymásutánban a második. Nagy közös napokat ünnepeltünk: sógorom, Csabi a múlt héten volt kereken 40 éves, közeleg Regő és az én születésnapom is, plusz Bence névnapja. Mind összegyűltünk, Ági és Gábor sem hiányzott. Illetve nem is igaz, mert Marci viszont igen, a hétvégén még tartott a nyaralása apjáékkal az Adrián. Volt róla szó, hogy hazajönnek és útközben behozzák Ságvárra, de ő szerette volna még a vasárnapot is apával tölteni, akkor már otthon, Fehérváron, azt mondta, elég neki Regő szülinapja itthon :) Ha pedig így döntött, elfogadtuk.

Szombaton késő délelőtt érkeztünk, Regő első útja persze az állatokhoz vezetett :) mint mindig. Azért örült Bencének és Márknak is! Kicsit nehéz most, a legtöbb konfliktus a két hároméves között adódik, mindketten fiúk, mindketten dackorszakban, mindig pont ugyanaz kell nekik és a másik ne játsszon vele... Márk bölcsis, tanult már némi csoportban való viselkedést, de Regő még nem kapott komoly ovis leckéket, úgyhogy előfordult, hogy ő is meglökdöste Márkot, nem győztünk békét teremteni.

A szülinapi-névnapi ünneplés a délutáni alvás után következett. Anyukám nagyon kitett magáért, ugyanis három torta is volt! Egy csokis Csabinak, egy másik, máshogy csokis, mézeskalács elefánttal és csigabiga marcipánnal meg három gyertyával Regőnek, és egy barackos, gyümölcsös nekem. Ha jól emlékszem, 18 éves korom óta ragaszkodom ehhez a tortához, és azóta kapom meg minden szülinapomra :) Most még gyümölcsösebb volt.

Ajándék Mamától

Puszi Papának

Timi, Csongor, Ancsa, Csabi

Gyertyafújás

Anya, Neked is van torta...? :)

Papa kezében milyen pici Csongor :)

Nagyon sok mindent kaptunk! Regő egy kirakót, egy könyvet, egy rajzoló-festőkészletet: ecseteket, vízfestéket, kifestőket, ceruzát, zsírkrétát. Meg egy duplót, amiben a már meglévő készletéhez állatok voltak, meg egy lányfigura, pár kocka is. Nem is tudott hova kapni szegény, főleg, hogy közben mindenki összevissza ajándékozott, hol őt, hol engem, hol Bencét, a végén Csabit, jöttek a torták is... De nagyon aranyos volt, lelkes, mindennek látványosan örült és osztotta a puszikat, mert mostanában szűken méri. Én kaptam egy hatalmas doboz gyönyörű fonalat, majd lefotózom, és nem semmi, hogy milyen titkos szervezés volt mögötte Ercsuval, a fonalam.hu-val, anyukámmal és Ancsával! A szervezés szinte jobban tetszett, mint maga a fonal :) Meg még egy üvegékszert kaptam, meg illatszereket, meg egy nagyon érdekes, borból készült zselét, például húsokhoz lehet használni. Mire mindezt feltérképeztük, mindent kibontottuk, örömködtünk, már lehetett is koccintani meg tortázni :) Olyan finomak voltak, hogy szinte teljesen elfogyott mind a három!

Aztán a hétvége további része már az ismerős mederben telt: állatok, gyerekek, családi vacsora, családi ebéd, játék, móka, visítás, konfliktuskezelés, nyár, meleg, kert... Vasárnap este értünk haza, és akkor visszakaptuk Marcit is :)

Tapasztalatok négy gyerekkel

Jó volt! Nem, nem kívántam meg tőle a negyedik gyereket, nekem így kerek az életem, köszönöm. De Bencét bármikor szívesen látjuk újra. Sokat tanultam az erők merítéséről, a szervezésről és az ellenkezőjéről is már megint :)

Amitől tartottam a nyaralás előtt, az főleg az volt, hogy hogyan oldok meg mindent. Hogyan lesz program is meg kirándulás is, de közben meleg étel is, meg tiszta ruha. Utólag jelképes vállonveregetés nekem, mert bár ahogy írtam is, pont előtte volt pár abszolút punnyadós és lelkesedésmentes napom, de azért sikerült előre kitakarítanom, kivasalnom és némi félkész étellel készülnöm, hogy ezekre már ne legyen gond. Így napi pár perces főzésekkel megvoltak az ebédek: ahányszor hazaértünk, mindig hamar volt friss, meleg étel. Nagy takarítanivalót nem csináltak a gyerekek, ezért külön köszönet nekik, úgyhogy jól működött a dolog.

Érdekes volt, ahogy összejöttek az orgonasípok, nagyjából 3-3 év a szünet a gyerekek között: Marci 9 múlt, Bence picivel több, mint hat, Regő most lesz 3, Csongor meg ugye mindjárt nyolc hónapos. Hát lehet, hogy a népszerű elméletek szerint középsőnek lenni a legrosszabb, de azért nagynak lenni sem könnyű. Marcira sokszor szóltam rá olyasmiért, amit neki épp szabadna, ha nem utánozná rögtön két kisebb gyerek. Meg az se lehet könnyű, hogy csüggnek a szavain, és nem mondhat semmi apró, jelentéktelen hülyeséget, mert rögtön utánozzák. Illetve mond, persze, de aztán meg zavarja az utánzás, visszahallani már nem szereti :)

Hálás vagyok a gyerekeknek, hogy az esték, az éjszakák viszonylag zökkenőmentesen teltek. Meséltem Regőnek, aztán ő olvasott magának vagy átment mamához, apához, és Bencének meg Marcinak ugyanazt a Ruminit olvastam fel, ez is jó, hogy már ugyanaz érdekli őket. Mind a gyerekszobában aludtak, Bence a földön matracon, ettől is tartottam, hogy nem fogják hagyni egymást aludni, meg is volt a B terv, hogy akkor Bencét és Marcit hova teszem külön. De remekül megvoltak, Marci kislámpájánál olvastak még egy kicsit, aztán aludtak, Regő se mászkált ki többet, mint amúgy. 

Bence meg olyan rendszerető,  jól nevelt gyerek, hogy csuda :) Magától viszi a cipőjét a helyére meg ilyenek, illetve szombaton már leguggoltam és úgy mondtam neki, hogy lazítson, neki nem kell gyereket nevelnie, majd én intézkedem az ügyben, hogy a kisebbeknek mit szabad, ő is gyerek :) Szóval jót nyaraltunk, máskor is állok elébe :)

Fertőzug és az ozorai vár

Eljött tehát a szombat, és a gyereklétszám eggyel megcsappant, így aztán csak Bencével, Regővel és Csongorral indultunk reggeli és összepakolás után a Fertőzug Szabadidőparkba Börgöndre. Itt már voltunk egyszer ha jól emlékszem, tavaly nyáron, akkor egyedül Regővel. A hely maga nem sokat változott, Regő viszont sokkal nagyobb, önállóbb és abszolút kikristályosodott az érdeklődése, ami az állatokat illeti. Bencének is tetszett a hely, ő is lelkesen nézte az állatokat, traktorozott és teherautót vezetett - egy kiérdemesült traktort lehet szabadon nyúzni - szaladgáltak, játszótereztek, állatokat simogattak. 

A szabadidőpark napközis tábort is szervez, remélem, ezt még két év múlva is fogják csinálni, mert Regőnek szuper lenne, de még kicsi hozzá. Olyasmi is történt, ami már nagyon régen: fáztam! Persze magamnak nem hoztam pulcsit, úgyhogy mivel amúgy is tervben volt, hogy még visszamegyünk Fehérvárra, Pétert megkértem, hogy hozzon nekem. Találkoztunk, és együtt ebédeltünk a McDonald's-ban, ilyet úgyis ritkán csinálunk, Bencének meg egy külön nyaralási élmény lehetett.

Aztán gondolkodóba estem. Úgy volt, hogy Ságvárra megyünk, délután érkezünk. De vajon úgy lenne jó, hogy Bence és Regő ott aludjanak délután, vagy az autóban? Ebéd után voltak... Menjünk még valahova, vagy gyorsan, egyenesen Ságvárra? Az ozorai vár már nagyon régóta izgatta a fantáziámat, azóta, amióta a 7-es főút enyingi leágazásához kitették a táblát, hogy arra van Ozora. De volt valami megmagyarázhatatlan rossz érzésem, valami, amiért mégse akartam menni. De Bencének meg élményt akartam... Végül is a legutolsó elágazásig, az utolsó döntési pontig nem tudtam, mi lesz, aztán hirtelen délnek fordítottam a kormányt, Ozora felé. Ha már nyaralunk, akkor kiránduljunk. Az adta meg amúgy a végső lökést, hogy úgy láttam, Regő el fog aludni hátul, és így is lett, sőt, még Bence is elbóbiskolt egy félórára.

Szép tolnai, Fejér megyei tájakon vezetett az utunk, dimbes-dombos, szerettem. Ozora előtt volt egy nagyon isten háta mögötti rész egy-két igen lepukkant faluval, ahol még a térerő és a Kossuth rádió is elment, de a táj maga nagyon szép volt. A rossz érzésem elmúlt, aztán visszajött, amikor beálltunk a vár alatti parkolóba, és Regő csak aludt, aludt... 

Gyereket nem ébresztünk, biztosan van oka, hogy miért alszik még mindig... Ha Bence nem lett volna ott, úgy veszem, hogy autóztunk egy szépet és kívülről megnéztük a várat, mehetünk tovább. Visszatért a rossz érzésem, úgy éreztem, nem kéne erőltetni ezt a várlátogatást. De egy hatévessel meg nem tehetem meg, hogy idáig eljöttünk, és nem megyünk be. Így egy ideig vártunk, hátha magától felébred, Csongor is ébren volt már, de nem. Óvatosan felsimogattam, nem ébredt nyűgösen, és kedve volt várat látogatni, úgyhogy mentünk. 

A vár belülről sokkal szebb, mint kívülről. Gyönyörűen felújították és berendezték, sajnos elég kevés tárgy eredeti, de a másolatok is kiválóan bemutatják a kort és az akkori életet. Utólag mégis azt mondom, ha tudtam volna, hogy csak csoportokban, vezetővel lehet látogatni, akkor nem megyünk be. Regő kicsi még ehhez, én pedig megtapasztaltam, amit biztosan minden szülőnek meg kell tapasztalnia: amikor ég a fejed egy múzeumban a gyereked miatt. A többi kiránduló nagyon kedves volt, egy rossz szavuk nem volt, sőt segítettek a lépcsőkön a babakocsival és Regőnek is, de az én kisfiam rendre belekurjongatott az idegenvezető mondanivalójába, mindent szeretett volna megfogni, amit nem szabad, és a többi. Ez természetes az ő korában, nem is haragudtam rá érte, csak kellemetlen volt a csoport miatt. Viszont nagyon aranyos volt, és mindenki másnak is tetszett, ahogy itt is lelkesen fedezte fel szobáról szobára az állatokat: lovat, medvét, vaddisznót kitömve, trófea formájában vagy festményen.

Belső udvar

Konyhaablak  - a több méter vastag falba épített lépcsőkön szabad volt felmászni

Belső udvar felülről

Levendulaszárító padlás, hihetetlen illata volt!

Lovagterem

Külső várfal

Bónusz kép :)

Bence viszont nagyon jól viselkedett, őt már tényleg minden érdekelte, figyelt, nézelődött, nem nyúlt olyasmihez, ami nem szabad, ügyes nagyfiú volt. Láttuk egyébként a reneszánsz konyhát hatalmas nyitott tűzterekkel, hálószobát baldachinos ággyal és fadézsával, lovagtermet, kápolnát, étkezőt... A legfelső emeletre már csak Bence ment fel a csoporttal, én feladtam, és a két kicsivel megvártam őket a loggián. Utána megkönnyebbülve hívtam fel Pétert: úgy éreztem, megvolt a kötelező gikszer és megvan, mi volt a rossz érzésem oka, mintha előre megéreztem volna ezt a kellemetlen helyzetet. Biztosan tényleg az volt, mert a várlátogatás után teljesen elmúlt. És ha csak ennyi volt, akkor hálás vagyok érte. Még egy zivatart is megúsztuk, csak bentről láttuk, hogy kint szakad az eső. A gyerekek pedig meglepetést kaptak a látogatás végeztével: egy rajzos térképet a térségről és egy képeslapot. Amikor mondtam, hogy a kicsinek szerintem nem jár, azt a választ kaptam, hogy motiváljuk :) Szóval nagyon szép a vár és jó a személyzet, majd olyan öt év múlva visszamegyünk, és akkor már Csongort is érdekli, Regőt meg pláne. Vagy öten megyünk, és Péter kinn marad a kicsikkel, amíg én Marcival mindent alaposan megnézek.

Innen aztán már tényleg csak a Ságvárig tartó út volt hátra, Bence a térkép alapján irányított, odataláltunk :) Ott töltöttünk egy napot, tegnap este értem haza immár mindössze két gyerekkel. Ma kipihenem a nyaralást :)