...három fia van, meg egy kertje, néhány hobbija, olvasásmániája, keresi magát a világban és mindezt igyekszik minimalistán, zero waste törekvéssel tenni. Erről írok, tartsatok velem!
Azért nem hétvégi, mert hátha jut még valami vasárnapra is :)
"Felvettem a kutyát, ne sírjon" - a plüsskutya valahol a paplanba csomagolva található :)
Amikor majd László Híres Zongorista Regő Dániel igazi nagy művész lesz, és az újságok gyerekkori képet fognak kérni tőle, hogy megírhassák, hogy már zsenge ifjúkorában is... na akkor ezt fogja odaadni :)
Eszembe jutott, hogy van valahol egy kicsi, nagyjából Regő-méretű fürdőköpeny, még Marciról eltéve. Újabban nagyon ragaszkodik hozzá, hogy egyedül jön ki a kádból este, törölközik, bemegy a gyerekszobába és próbálkozik az öltözéssel. Ha hagyom egy ideig, akkor nincs vagy szinte nincs hiszti a pelenkázáson, öltözésen. Viszont kitaláltam, hogy jó lenne, ha addig is rászokna erre a köpenyre, hogy meg ne fázzon, előkerestem, kimostam-kivasaltam, és tegnap először hajlandó volt felvenni:
Olyan szép pillanataink vannak néha... Én mindig nagyon szerettem énekelni, és gyerekkoromban énekeltünk is sokat, kirándulásokon az autóban, osztálykirándulásokon, cserkészkirándulásokon aztán főleg, én voltam a népdal-felelős... Meg a templomi gitáros kórusban is rendszeresen énekeltem, ennek hatására tanultam meg furulyázni és autodidakta módon egy picit gitározni, azt csak otthon, a magam örömére mertem, még a családoméra se nagyon, annyira sose tudtam.
Most itt a nagyfiam, aki beleszeretett a furulyázásba és ügyes is, a párom, aki egész életében zenebolond volt, és tehetséges is, és a kicsi fiam, akinek fülig szalad a szája, ha zenét hall, tapsol, táncol és maga is részt akar venni a muzsikálásban. Péntek délután úgy alakult, hogy Péter elővette a gitárt, felnyitotta a zongorát, hozzáhangolta a gitárt, és a Csiribirit kezdte pötyögni. Marci előtte épp a furulyán gyakorolt, megmutatta neki is az alapdallamot, elkezdte begyakorolni ő is. Erre már én is kihoztam a másik furulyát, megpróbáltam és mutattam Marcinak, látva könnyebb lejátszani. Regő meg hol ehhez, hol ahhoz szaladt, hogy ő is, ő is. Erre behívtam a gyerekszobába, és odaadtam neki a tavaly karácsonyra kapott csörgődobját, így már teljes volt a zenekar. Én meg ettől mindig úgy meghatódom :).
Marci aztán elment az apukájához, ott is bemutatta, mit tud. Tegnap Péter nem sokat volt itthon, de ma délelőtt megint zongorázott egy kicsit, amitől Regő teljesen kész volt, hozta is rögtön a csörgődobot, táncolt, édes volt. Aztán Péternek eszébe jutott valami szám, megmutatta youtube-on, és Regő persze ehhez is rögtön szaladt, hogy még apa, és hogy ő Csiribirit szeretne. Innentől Halász Judit-számokat hallgattunk sorban, a fiúk a gép előtt, én meg a kanapén kötögetve, időnként Regő arcába feledkezve. Az az igazi csodalátás volt az arcán, leesett állán, kerek szemein... Én meg hol sírtam, hol nevettem, nagyon elérzékenyültem... :)
Mert mindenik embernek a lelkében dal van :)
