Szavazás

Megmutatom a virágaimat. Melyik szebb? Ezek:

 Vagy esetleg ezek?

És mégis...

A fiaim bújócskáznak, ami náluk azt jelenti, hogy nevetve, sikítozva rohangálnak fel-alá a lakásban, időnként az egyik beugrik valahová, és azt kiabálja, hogy Elbújtam, keress meg!  - mire a másik utána. Nekem fáj a fejem, közben takarítok, de már kicsit reményvesztetten nem szólok rájuk. Közben magamban duzzogok és már előre veszekszem velük. Elképzelem, ahogy Marci tükörtojást kér vacsorára, és akkor majd én jól kifakadok, és megmondom neki a magamét, hogy ha egy gyerek ennyire nincs tekintettel az anyjára, hogy ezerszer kértem, hogy ne üvöltözzenek, és a kistestvérük alszik (mondjuk őt abszolút nem zavarja, engem zavar helyette is) ráadásul most helyettük is én pakolok, mert már akkor is rohangáltak, amikor elkezdtem, és akkor is reménytelennek tartottam megkérni, és nem hittem, hogy visszabeszélés és szájhúzogatás nélkül szót fogadnának, és ráadásul közben se vesznek észre és nem segítenek, szóval egy ilyen gyereknek én nem állok neki ezek után tükörtojást csinálni... és eközben a porszívóval meglököm az egyszer már összeszedett legót, és Marci odajön, és megkérdezi, hogy pakoljak? elrakjam ezeket? és összeszedi a dobozba, aztán beviszi a gyerekszobába a dobozokat...

Szóval idejött, és megkérdezte magától. Észrevette, eszébe jutott. Már megint a legjobbkor, a duzzogásom közepén :) Mégis mozog a föld :) Nem segített sokat, két doboz legót vitt be, de már megint meghatott és kikapcsolta bennem a morcos, veszekedős anyát :)

---

Regőnek valószínűleg lepkehimlője van, azaz B19-es parvovírus, avagy erythema infectosum, szebbnél szebb nevei vannak. Anyósom, mire hazajött, nem emlékezett a nevére, keresgéltem a neten, tünetek alapján ez utóbbit találtam, ahogy bemondtam neki, ráismert. Akartam hívni a doktornőt, hogy tényleg az-e, és ha igen, akkor mi van. Alulról felfelé terjed, tehát valószínűleg a combjai után jön majd a törzse és az arca, és 3-5 napig tart. Más tünete nincs a kiütéseken kívül, és Regő jól is van, de a neten olvasva lehetnek ízületi fájdalmai vagy láza. Remélem, nem lesznek, és hogy a többi fiúk nem is kapják el. Tenni nem kell vele semmit, vírus, ha viszketne, kaphat Fenistilt, amúgy meg kalciumot. Remélem, elmúlik hamar.

Nagyjából siker - és kiütés

Gondoltam, beszámolok, hogy hogy zajlott a fiúk első éjszakája együtt :) Félsikernek gondoltam, de rájöttem, hogy az együtt alvás szempontjából teljes siker, hiszen ami a lényeg: Csongor nem ébresztette fel se Marcit, se Regőt.

Amikor az esti blogbejegyzést írtam, már aludtak, vagy legalábbis csend volt, Marci lehet, hogy olvasott még. Csongor 11-kor ébredt, evett és visszaaludt, majd fél kettőkor még egyszer. Jó anyai ösztönnel még akkor felébredtem rá, amikor csak nyöszörgött, de később sírt is, és arra se ébredtek fel. Aztán háromkor ébredt újra, akkor viszont nem aludt vissza - lehet, hogy ez most ilyen szokás nála, a hajnali ébredésénél tegnap is másfél órát fönn volt. Fél ötkor, azaz pont másfél óra után most is elaludt - ekkor már kinn voltam vele a nappaliban, azért az szerintem sok lett volna - de ahogy visszatettem az ágyába, felébredt megint. Ekkor már Péter kelt fel hozzá, sétált vele a nappaliban, és Csongor aludt a hasán, de ahogy a függőleges helyzetből elmozdította, megint felébredt. Akkor behozta hozzám, szopizott és elaludt, de csak egy órát - sebaj, akkor már úgyis kelni kellett a fiúkhoz. Szóval gyakorlatilag ugyanolyan éjszaka volt, mint a tegnapi, az alvás helyét kivéve, ami viszont jó tapasztalat, hogy működik.

Még este, amikor Marika néni pelenkázta, öltöztette Regőt, kiütéseket találtunk rajta, olyat, mint egy kezdődő bárányhimlő vagy sok szúnyogcsípés. Fogalmam sincs, mi lehet, bárányhimlő már megvolt, rubeola ellen oltva van, skarlát csak nem tér vissza ilyen hamar vagy okoz kiütéseket két nappal az antibiotikumkúra vége után? Gondoltam allergiára, este nem volt mit tenni, lefektettem, meglátjuk, hátha reggelre el is múlik. De nem múlt, sőt, most délelőtt főleg a combján kifejezetten csúnyább lett. Most van vele Marika néni az orvosnál. Egyébként nem lázas, jókedvű, az sem látszik rajta, hogy viszketne, bár reggel pár pöttyön úgy láttam, hogy vakarta éjjel. Remélem, hamar megjönnek és kiderül, mi ez.

Tehetséges

Tegnap déltájban elmentünk Regővel és Csongorral sétálni, és megvártuk az iskolánál Marcit, aki fél egykor végzett a furulyaszakkörön. Eddig is dicsérték, főleg tőle hallottam, amikor mondta, hogy a furulya-tanítónő nagyon megdicsérte, én is láttam, hogy ügyes, hogy mindig eggyel előrébb tart, mint a többiek, de most szemtől szembe nekem is nagyon megdicsérte a tanítónő. Marci sokat tanult a szünetben. Kapott karácsonyra Ágitól barokk furulyát, amin először nem értettük, hogy miért hangzik máshogy, mint az előző furulyája, aztán Péter utánanézett az interneten, alaposabban megnéztük a használatí utasítását, és kiderült, hogy egyes hangokat máshogy kell lefogni. Marci gond nélkül megtanulta a fogást, ezzel is begyakorolta a dalokat, pedig ahogy nézem - én csak germán furulyán tudok játszani - ezek sokkal bonyolultabb kézmozdulatok. A lelkesedést látva Péter vett neki egy furulyaiskolát, mint kiderült, ez ugyanaz a dal- és kottagyűjtemény, amiből a tanítónő szokta másolni a megtanulandó kottákat, így ebből is megtanult párat. Jött a skarlát és az egy héttel meghosszabbodott téli szünet, így mire tegnap először ment szakkörre, jelentős volt a változás a karácsony előtti tudásához képest, pedig az se volt kevés.

A tanítónő gyakorlatilag elhűlve mondta, hogy nahát, ez, hogy barokk furulyán játszik... és hogy már ezt, meg ezt a dalt is tudja... agyondicsérte, azt mondta, nemcsak a hangszeren jó, hanem kottaolvasásban is profi, énekórán is nagyon ügyes, szakkörön már szinte nem tud vele foglalkozni, külön kell neki feladatokat adnia. Valószínűleg át akarja tenni a haladó szakkörös csoportba (négy hónapja fogott először furulyát a kezébe!) mert kérte, hogy menjen el egy haladó órára, és javasolta a zeneiskolát. Nagyszerű lenne, ha zeneiskolába járna Marci, ha tényleg értene a zenéhez, és megtanulhatna játszani valami komolyabb hangszeren! Fel is hívtam ma a fehérvári zeneiskolát, májusban lesz meghallgatás, majd április közepén kell utánanézni a pontos időpontnak, és aki ott megfelel, azt felveszik, tanácsot is adnak, hogy milyen hangszeren lenne érdemes játszania, és szeptembertől hetente kétszer járhatna hangszeres zenét tanulni és szolfézsra. Én olyan büszke lennék rá... Így is az vagyok persze, de azt valahogy sose gondoltam, hogy pont zenében lesz tehetséges, azt láttam, hogy a fizika, kémia, biológia érdekli, hogy nagyon szeret olvasni és korán meg is tanult, hogy ügyesen sportol, de én magam abszolút laikusként, hobbiból tanulgattam furulyázni, gitározni, a családunkra nem jellemző a zenei tehetség. A húgom tanult pár évig hegedülni, de egyrészt abbahagyta, másrészt nem is igazán azt akarta. Tudom, kemény munka lenne (vagy lesz) és nagy kitartás kell hozzá, de milyen szép lenne, mennyi örömöt találhatna benne hosszútávon is... Remélem, őszintén lesz is kedve hozzá, és a zeneiskolában is alátámasztják majd, amit az itteni tanítónő mondott!

Három könyv

Hű, de sok elmaradásom van megint, annyi mindenről akarok írni... Ezt például olyan négy hete tolom magam előtt, és egyre bővül. Ezek azok a könyvek, amelyeket a szülés előtt és azóta olvastam. 

Jane Austen Büszkeség és balítélet című könyve klasszikus, mondhatnám, mindenki ismeri, ha nem is olvasta a könyvet, valamelyik filmváltozatát biztosan látta. Én se most olvastam először, olyan hat éve vettem ezt a példányt. A kedvenc részem, amikor a női főszereplő Eliza kezét megkéri a kevésbé szimpatikus Mr. Collins, de ő visszautasítja, anyja pedig kétségbeesetten igyekszik rávenni, hogy menjen hozz, azzal fenyegeti, hogy nem fog vele többé szóba állni. Mire az apja bölcsen csak annyit jegyez meg: választania kell, mert ezek szerint anyja nem beszél többet vele, ha elutasítja, apja viszont akkor nem fog többet beszélni vele, ha hozzámegy :) Jane Austen érzékletesen és szerintem korát megelőzően nyíltan, helyenként vitriolosan mutatja be az öt lányt nevelő Bennet család és ismeretségi körük életét, ami a regényben ábrázolt életszakaszban főleg a párkeresésről szól, férjhez menő leányokról és leányokat kereső ifjakról, különféle háttérrel, érzelmi, anyagi és családi indokokkal. Színes, élvezetes, humoros, könnyed olvasmány, én a Vörös Október után vettem elő, amikor már nem akartam terhességről és szülésről olvasni, de háborúkról és tengeralattjárókról sem :) A kórházban fejeztem be az olvasását már szülés után :).

Graham Greene Szerepjátszók című könyvét Péter hozta be a kórházba, amikor a Büszkeség és balítéletet befejeztem. Érdekes volt, hogy szinte végig olyan érzésem volt, mintha már ismerném a történetet, mintha már olvastam volna, pedig nem - vagy mintha magam is a történet része lettem volna. Valószínűleg Graham Greene stílusa, magával sodró írásmódja az ok, be tud vonni, magával tud vinni, és szinte a bőrömön érzem a fülledt haiti időjárást, a kézzelfogható félelmet, és az ennek ellenére a szereplőket jellemző rezignáltságot. Haitin járunk, diktatúrában, amikor bármikor bárkit megállíthatnak és megverhetnek vagy bebörtönözhetnek, amikor az idegenforgalom szinte teljesen megszűnt, semmi sem működik és semmi sincs biztonságban. Ennek ellenére a szereplők - egy helyi szálloda tulajdonosa, egy idős amerikai pár, akik segíteni akarnak, a nagykövet és a felesége - mintha természetes módon élnének ebben a helyzetben, alkalmazkodnak, ahol lehet, és igyekeznek megtenni a magukét, hogy jobb legyen. Ahogy a cím is és egy beszélgetésben ők maguk is kimondják: szerepeket játszanak. Mindaddig, amíg egy éjszakán el nem indulnak a hegyekbe a lázadók és talán egy jobb élet felé. Nagyon olvasmányos könyv, annak ellenére tudtam magam teljesen beleélni, hogy a helyzet maga remélhetőleg mindig teljesen ismeretlen lesz számomra.

Az utolsót, Sarah Lark A fehér felhő földjén című könyvét karácsonyra kaptam Pétertől, és lenyűgözött a gyönyörű borítója, amiatt kezdtem el rögtön olvasni. Vaskos könyv, 7-800 oldal, de olvastatja magát. Nőknek való, de nem könnyed lányregény, nagy ívű családregény, amely egy trilógia első kötete. Két szálon fut több mellékszállal: a két fő szál a két női főszereplő sorsa. Egyikük tanítónőként kerül férjhez Új-Zélandra, ahol egy kevésbé tehetős farmer felesége lesz, akit előtte egyáltalán nem ismert, és bizony jóval keményebb élet vár rá, mint azt elképzelte. Másikuk egy walesi lord, juhtenyésztő nagybirtokos lánya, akit apja üzleti partnere kér meg szokatlan módon feleségnek fia számára. Ők ketten ugyanazzal a hajóval érkeznek a 19. század közepe táján az akkor lassan benépesülő Új-Zélandra, sorsuk többszörösen összefonódik, és már az első kötetben is az unokáik generációját is követhetjük. Közben más, tipikus sorsokat is bemutatnak: az új-zélandi bálnavadászok, fókavadászok, aranyásók, szerencséjüket keresve ide vándorlók életét, gazdagokét, szegényekét, és magát a lenyűgöző országot. Kíváncsian várom a trilógia második kötetét, és egészen kedvem lett tőle Új-Zélandra utazni :).

Majdnem

Majdnem beszámolhatok arról, hogy milyen ügyesen lefektettem egyedül három gyereket, ráadásul ma először egy szobába :) De csak majdnem, mert Marika néni segített, amikor Regő kijött a fürdőkádból.

Szóval az úgy, hogy Regő jött először vacsorázni, akkor Csongor még aludt. Amíg Regő evett, káposztát dinszteltem Péternek. Közben Marci elpakolta a játékokat a nappaliban. Csongor felébredt, gyorsan kapott egy fél szopit, aztán csináltam fürdővizet neki és Regőnek. Marcinak megmelegítettem a vacsorát, és megkértem szépen, hogy ha kevés neki, akkor vajazzon magának egy kiflit utána. Szaladgált hozzám a fürdőbe, hogy bontsam ki a kiflis zacskót, meg hol a kés, de működött a dolog. Csongort megfürdettem, Regőt lemosdattam, aztán hagytam játszani még a vízben. Marcit megkértem, hogy ha Regő kijönne, amíg én Csongort szoptatom, szóljon Marika néninek segítségért, de Marika néni amúgy is pont átjött hozzánk. 

Én nyugiban szoptattam fekve a hálószobában (ja, előtte még elzártam a káposztát, hogy le ne égjen), Regő magától kimászott a kádból, úgyhogy a mama gyorsan elkapta, törölte, öltöztette. Marci eközben ment zuhanyozni. Én közben rájöttem, hogy egyrészt nem megy a nyugiban, kettesben, félhomályban szoptatás, másrészt ha a gyerekszobában akarom lefektetni Csongort is, akkor nem is kell, úgyhogy mellemen a gyerekkel átmentem a gyerekszobába, a szoptatós fotelbe. A szoptatás további részében elmeséltem Regőnek az összes Boribont és az autós könyvet, valamikor letettem Csongort, mert úgy tűnt, hogy elaludt, de mégse, akkor vissza cicire, megjött Marci zuhanyozásból, Boribonok után neki is meséltem Gergő és az álomfogókat, közben Regőt fegyelmeztem, hogy másszon vissza az ágyba irgumburgum, aztán még szoptattam, mert Csongor nagyon nem aludt el, végül puszi az összes kobakokra, és kijöttem.

Azt hiszem, kétszer mentem vissza még Csongort altatni, végül idekint aludt el a karomban, de szépen folytatta, amikor betettem a kiságyba, most alszik ott hosszú élete során először. Aztán befejeztem a káposztát.

Na ügyesvagyokügyesvagyok?? Csak kicsit segítettek! Megérdemlek egy vajas kiflit sonkával? Meg paradicsommal meg uborkával? Meg egy almát? Remélem, mert írás közben ezt mind megettem :)

Holdfényben

Hajnali négy óra van. Kijöttünk a hálószobából, túl hangos volt Csongor. Itt, a nappaliban nincs függöny, besüt a hold, és a kinti lámpa fénye is bevilágít egy kicsit. De elbújhat a telihold fénye mellett, csak egy halvány kis pislákolás. Az ég egész világos, szinte mint napkelte előtt, hihetetlen holdfény van. Lehet, hogy a telihold nem hagyja a babámat aludni. 

Sétálunk, ringatom, énekelek neki, időnként szoptatással is próbálkozom, hátha azon elalszik. Kicsit feszült vagyok, mert nézem közben az órát, és ahogy telik az idő, egyre közelebb jön az a pont, amikor már nem fogok tudni visszafeküdni egy kicsit még aludni Marci ébredése előtt. Morgok. Jajj, aludj már! Na most majdnem... de mégse, megint tekereg, felsír. Sose fogok aludni.

Közben arra gondolok, hogy tiszta hülye vagyok, hát azt kéne éreznem, hogy de jó, hogy idebújik, de édes, szüksége van rám... de nem és nem, most nem érzem ezt. Aztán elmosolyodom magamban, mert a bosszankodásomon átfurakszik a pihés kis haj, a bársonyos, illatos bőr érintése az arcomon... nekem a legjobb a világon. Gyönyörű ez a holdfény, de jó itt veled, kicsi fiam... milyen kis finom vagy, pici, puha, jaj hadd élvezzelek, amíg lehet, amíg még hagyod... és ahogy átalakul a hangulatom, ahogy megnyugszom és elolvadok, ő is elalszik.

Reggel fél hat van. Fél hétkor pedig ez fogad, ahogy aludtam még egy órát:

Vers arról, hogy mi a fontos

Mesebeli kiskirályhoz betévedt egy kisleány

Amint éppen uzsonnázott tulipántos asztalán.

Ugye szép itt? Ugye jó itt? Nézz csak ide meg oda:

Bársony itt a gyepes udvar, drágakő a palota.

A mi cicánk aranyszőrű, ezüsttollú a libánk -

Ugye itt maradsz minálunk örökre, te kisleány?

Köszönöm a meghívást, de el nem fogadhatom.

Szalmatetős kicsi kunyhó az a ház, hol én lakom.

A mi cicánk közönséges, nem ezüstös a libánk

De otthon a két testvérem, édesapám meg anyám

Ha ölelnek, ha csókolnak, fejem rájuk hajthatom

- Szalmatetős kicsi kunyhóm a világért nem hagyom!

Ezt még a dédnagymamám szokta mesélni anyukámnak, aki ráadásul tökéletesen a mesébe illően két fiú után érkezett kislány volt. Aztán anyukám nekünk, három lányoknak... és én a mai napig nem tudom könnyezés nélkül megállni. Legutóbb -  a mai előtt - akkor sírtam rajta, amikor nekem is három gyerekem lett :)

Háromhetes

...de nem hagy magáról írni! :) na most talán elaludt :)

Azért nem hagy, mert folyton eszik :) Ismeri a naptárt, tudja, hogy ő most háromhetes, úgyhogy növekedési ugrást kell produkálni. Vasárnap nagyjából folyamatosan szoptattam egész nap, tegnap déltájban aludt három órát, úgyhogy csak annak a kivételével szoptattam. Mára virradóra elég sokat nem aludt, szerintem most meg front volt, mert akkor ébredtünk, amikor esni kezdett a havas eső. Viszont elérte a célját, ennyi tejem szerintem még életemben nem volt, és az a tegnap mért kis híján negyven deka heti gyarapodás is elég jó :) Még nem mondanám, hogy hurkás, viszont tokás, gömbölyödik a kis arca is, és a combjára, popsijára is lerakódott némi párnácska.

Tulajdonképpen ezeken kívül nincs túl sok írnivaló róla, a harmadik hét nagy eseménye a köldökcsonk leesése, a növekedési ugrás és a hízás. Apró változások vannak: néha már szereti a fürdést, vagy legalábbis nem tiltakozik, főleg a hasrafordítós részét bírja. Nagyjából minden második nap masszírozom, testápolóval kenegetem, mert elég száraznak látom a bőrét, ezt is egyre többször szereti. Fázni utál, a masszírozást is csak úgy szereti, ha sehol nem fázik közben, az épp nem masszírozott részei olyankor törölközőbe vannak bugyolálva. A mai éjszakát kivéve azért jobban alszik, van, hogy csak eszik és visszaalszik, van, hogy egy órát ébren van. Pár napon belül kitakarítom a fiúk szobáját, kimosom az ágyneműket meg mindent a betegség után, és megpróbálom ott altatni a kiságyban, Regő is nagyjából ekkora korában aludt ott.  Nappal a hintában szeret aludni, illetve nem is tudom, hogy máshol szeret-e, mert amióta itt többször jól elaludt, nem is teszem máshová.

Ez így ideális nekem, mert azt még el tudom képzelni, hogy éjjel elalszanak hárman egy szobában, de hogy nappal, amikor Regő ébren van, hogy fog Csongor a gyerekszobában csendben, nyugiban aludni, azt nem tudtam... viszont rájöttem, hogy ha itt alszik a nappaliban, akkor az egyrészt független Regő alvásidejétől, másrészt elalszik itt a normál alapzajban is. Mondjuk később, ha nem lesz újszülött, ez biztos változik, de azon a hídon majd akkor megyünk át.

A tesói változatlanul imádják, és tegnap kiélvezték, hogy lejárt a karantén :). Regő kicsit túlságosan is önálló, megy és venné fel, de persze nem tudja rendesen megfogni, úgyhogy olyankor én is szaladok, hogy ne vegye fel egyedül... Kicsit még gyakorolnia kell a finom mozdulatokat. Marci meg az igazi büszke nagytestvér, szerinte Csongor a világ legszebb, legaranyosabb gyereke, egészen elolvadva tudja nézni, és ő látta legtöbbször mosolyogni is. És ő már rendesen vigyázni is tud rá, tegnap az ő karjában volt, és védte Regőtől, amíg én begyújtottam a kályhát :)

Jelentés a rendelőből

Megvolt az orvosi kontroll és Csongor (majdnem) háromhetes mérése. A helyzet a következő:

 - Marci egészséges, meggyógyult, mehet közösségbe, csak a tornaórák alól lesz még felmentve a héten, edzésre sem megy még. Karantén vége :)

 - Regőnek picit még piros a torka, de mivel letelt a tíz napja és rendesen beszedte az antibiotikumot, ez már magától el fog múlni. Karantén vége :)

 - Csongor pedig 4540 gramm :) 390-et hízott egy hét alatt, ez már szuper, ehhez vagyok én szokva :) Hosszára 55 centit mértek, ez úgy szokott lenni, hogy a mérési módszer különbözősége miatt a kórházi mérés után a gyerek összemegy... 58 centivel született, ott ugye picit hosszabbnak mérik, mert szalaggal végigkövetik a teste görbületeit. Itt meg nem lehet normálisan kinyújtani, szóval 55-nél biztos hosszabb, 58-nál meg biztos rövidebb, de mivel itt fogják mérni, ehhez viszonyítunk. Picit talán sárga, de minden rendben vele, szép és egészséges :)

Marika néni jött velünk, ő ment be a fiúkkal a gyerekorvoshoz, én Csongorral a védőnőhöz, így ő nem került a beteg gyerekekkel egy légtérbe. Boltban is voltunk, postán is, ügyesen ment minden :)

Fokozatosan...

...megyünk vissza a hétköznapokba. Az első lépcsőfok az volt, hogy Péter csütörtökön dolgozott először, úgyhogy egyedül voltam a három gyerekkel, de minden oké volt, semmi gond nem volt velük. Marci a héten már kapta a pótolandókat: az órai anyagot és a leckét is az iskolából, úgyhogy igyekeztem tartani az iskolás napirendet délutánonként. Délelőtt játszhattak meg amit akartak, ebéd után Regő lefeküdt, akkor Marci végezte az itthoni feladatait és tanult. Persze csak két nap volt ilyen, hiszen aztán jött a hétvége, Marci apához ment, Péter nem dolgozott.

A következő lépcsőfok az lesz, hogy holnap elmegyünk a gyerekorvoshoz, és kedden Marci már valószínűleg mehet iskolába - kezdődik a korai kelés, a reggeli indítás, és ha úgy jön ki a lépés, akkor reggeli séta három gyerekkel, szokásos bolt, posta körökkel. Ebből főleg a koránkeléstől tartok :) Keddtől szakkörökre, szerdától edzésre is elkezd járni valószínűleg.

Aztán következik majd az a lépés, hogy újra elkezdek főzni - egyrészt szerintem januárban még rendelek, olyan jó ez a luxus, de néha azért már vágyom a saját főztöm ízeire, és abból most csak hétvégén eszem - másrészt meg azért főzök ám, például a mai nappal újrakezdtem Péternek a diétás főzést, aztán a két ünnep közötti héten is főztem, meg hétvégéken is. 

Az utolsó lépés pedig az lesz majd, nemsokára, valamelyik hétfőn, hogy visszatérek Flyladyhez - nem felejtettem el teljesen, most is épp esti konyhatisztításból jövök, de amikor még a 35. héten megijesztett a dokim, azóta nem tartottam be rendesen, és jónak látom egy újabb 30 napos hírleveles programmal megtalálni az utat visszafelé.

Anyóskérdés

Amikor azt mondom valahol, hogy mi együtt élünk anyósommal, általában sajnálkozó vagy viccelődő, de ironikus megjegyzéseket kapok. Körülbelül úgy néz ki, mintha a világon senki sem lenne jóban az anyósával, és áldatlannak tekintenék ezt az állapotot.

Mi úgy lakunk, hogy egy házban, de két teljesen külön lakásban, külön bejárattal, de belső átjárással. Meg kellett szokni, megvannak a hátrányai, de a határozott előnyei is! Persze nem indultunk zökkenőmentesen, amikor ideköltöztünk, ráadásul a mi házrészünk akkor még sehol se tartott. Eltelt három hónap, míg a hálóban és a gyerekszobában tudtunk aludni, aztán még kilenc, amikor épp Regő születésére lett külön konyhánk, majd még több, mint egy év, mire fürdőszobánk is lett. Szóval kellett alkalmazkodni, és sok minden csak visszatekintve tűnik könnyűnek és nosztalgikusnak.

Viszont hihetetlen segítséget jelent, hogy itt van! Alapvetően azt gondolom, hogy nem várok el tőle semmit, viszont szívesen fogadom, amit ad vagy felajánl. Így például az, hogy minden nst alatt, amikor mi jó korán elmentünk, ő itt volt, amikor Regő ébredt és öltöztette, reggeliztette... vagy hogy a kezébe nyomhatom Csongort, ha ki kell rohannom a postás elé, hogy a nyáron minden esti programunk azért volt lehetséges, mert ő is itt van... a fiúk lefeküdtek, Marika néni is, egybenyitottuk az ajtókat és mehettünk nyugodtan.

Ez ma azért késztetett írásra, mert délelőtt elmosolyogtam magam azon, hogy akkor is segítség, ha nincs is itt :) Péterrel és Regővel elmentek Kató nénihez, én itthon maradtam Csongorral. Ő nagyon nehezen aludt el, ezért amikor végre sikerült, akkor nem mertem mellette használni a kis kézi robotgépet. Úgyhogy átmentem Marika néni konyhájába a tálaimmal, a robotgépemmel meg öt tojással, és ott vertem fel a sárgáját meg a fehérjét :)

Aktuális kedvenc

Köldökcsonk

Leesett! Vééégre :) A 19. napon. Már aggódtam, utána is olvastam, megerősítettem magam több forrásból, hogy ez normális, mert valahonnan emlékeztem valami régebbi cikkre, ami szerint a háromhetes kor utáni leesés immunhiányos állapotra utal, vagy mi... De most nem találtam ilyet, csak csupa normális dolgot, és láttam is, hogy vékonyodik, ma reggel pedig alkoholos törölgetés közben szépen lepottyant. Egy kötelékkel kevesebb :)

Marcinak egyébként 9 naposan esett le, Regőnek nagyon hamar, talán az 5. napon, azért is volt nekem most furcsa ez a hosszas ragaszkodás. De túl vagyunk rajta :)

Első séta

Ma végre kimerészkedtünk Csongor első sétájára :). Marci tegnap elment az apjához (zárójelben, csodálkoztam is, hogy elvitte, hiszen közösségbe még nem mehet, hivatalosan még karantén van, betegen hazahozta ezelőtt tíz nappal a pár napos újszülöttünkhöz, nem tartotta magánál a szünetre, hiszen ott van Kata is, most meg elviszi... de mindegy) gyönyörű napos idő volt, hat fok, és csak helyenként támadt fel a szél, úgyhogy úgy döntöttünk, dél körül, amikor elvileg a legmelegebb van, kimegyünk. Regőnek is nagyon kellett már egy kis mozgás, nekem se ártott, és ha csak az utcákon sétálunk a faluban, nem is találkozunk senkivel, hiszen Regőnek is karantén van még. Mivel Csongor eddig csak az ablakban levegőzött húsz perceket, illetve velünk jött a városba papírokat, pénzeket intézni a születéséhez kapcsolódóan, de akkor csak az autóba ki-be szállás idejét töltötte levegőn, szóval emiatt nem terveztem hosszú sétát, de mivel Regő szép komótosan és nézelődve sétált, lett belőle egy óra végül. Regő is tolta Csongort:

Láttunk sok kutyát, macskát, baromfit, traktort, repülőt, nagy volt a boldogság :)

Végre sikerült lefotóznom a kilátást az utcánkból. Nagyjából ezt látom a konyhaablakból is, szemben velünk üres telek van ugyanis. Nem mintha a panelházak olyan nagy élményt jelentenek, de az, hogy belátni Fehérvárra, az igenis az, illetve este, amikor csak a fények látszanak, kifejezetten szép. Meg hogy ilyen tiszta időben milyen jó a kilátás. Apósommal lámpával morzézni is tudnánk :)

Majdnem középen a kórház - ott született a két kisebbik fiam, el is érzékenyültem :) a dombokon pedig a város:

Az ott hátul a Velencei-hegység, a Meleg-hegy, ha jól tudom:

Az első fotótól balra, és még eggyel balra:

Ez pedig a szabadbattyáni templomtorony:

Jó fáradtan, éhesen, kicsit fázva értünk haza. Csongor kétszer sírdogált egy-egy rövidet, az elsőnél meg is ijedtem, hogy ha innentől végigsírja, az nem lesz jó... de nem tette. Olyan volt, mintha fázna az orra hegye, mert ahogy egy kicsit ráhúztam a takarót, abbahagyta. De ahogy hazaértünk és behoztam, kifejezetten meleg volt az orra is, az arca is, nem hiszem, hogy fázott. Talán a szél fújt be egy picit. 

Szóval ez is megvolt és működött, ha nem lesz megint olyan viharos szél, mint tegnap, akkor hétfőn már nem a védőnő jön házhoz, hanem mi megyünk mérésre :)

Fonalfaló 2012 - Kenguruzsebes pulóver

Aki még nem csatlakozott és esetleg nálam látja meg először a felhívást, jöjjön fonalat falni! Cél a meglévő készletek eltüntetése, a régi fonalak felhasználása.

Idén volt egy rövid forduló, eddig ugyanis nyáron értek véget a fordulók, most pedig augusztus 31-től december 31-ig ment a verseny, hogy a következő forduló már egy teljes naptári év lehessen. Tavaly tizedik lettem, ebben a rövid fordulóban viszont már ötödik, kb. 1800 gramm fonal felfalásával. A tavalyi szezon utolsó és az idei első darabja ez a pulóver:

Eredetileg Péternek készült karácsonyra, de csak tegnap lett kész teljesen (más dolgom volt ;) ) és ekkor kiderült, hogy inkább nekem jó, mint neki. Olyan büszke voltam pedig rá, mert olyan szép szimmetrikus lett, minden méret stimmelt, de valószínűleg a lustaságom a hibás: kicsit összecsaptam a méretpróbát, a fonalam pedig vékonyabb volt, mint a megadott, így lett kicsi. Most viszont nekem van egy jó pulóverem, ugyanilyen fonalból pedig még van legalább ennyi, úgyhogy kezdem újra nagyobb méretben :) 

A fonal egyébként Ágitól, egy Fűegér nevű félgyapjú, kékes-szürkés-barnás szakaszosan festett fonal, amit ráadásul dupla szállal használtam, így jött ki ez az érdekes színhatás, ami a képen látható. 530 gramm lett, ebből mindössze a nyakszegély, azaz 10 gramm játszik az idei játékban, a többi a tavalyiba ment. Ez is valami, kezdésnek :)

Kisfiam

Kókuszdiófejű. Pici, puha, pihés barna haja van, összes gyerekem közül a legnagyobb, úgy borítja a kis fejét, mintha egy kis kókuszdió lenne :) Hívom is így időnként.

Olyan pici az arca, hogy csak egy ujjal lehet simogatni.

Hosszú, vékony, kecses kis ujjai vannak hosszú körmökkel.

Édes babaillata van és finom, puha bőre.

Kékül a szeme, már most látszik, hogy kék szemű lesz ő is, mint a két bátyja (meg mint az anyukája). Pedig szerettem volna egy sötét szemű kisfiút, mint az apukája, de így is olyan aranyos lesz. A legszebb pedig az lenne, ha nem szőkülne ki, hanem barna hajú lenne, mint az apja, és kék szemű, mint az anyja.

Abszolút nem látom nagynak, pedig a legnagyobb gyerekem, de hát olyan kis pici mindene, ugyanolyan kicsi újszülött, mint a nem egész három kilós Regő volt. Muszáj mosolyognom, ha az apja hatalmasnak tűnő kezeiben látom. Pedig Péter nem is olyan lapátkezű, és mégis :)

Imádom, na :)

Videó

Marci és Regő altatja Csongort: kicsit mint a dalban, síppal, dobbal, nádihegedűvel... de inkább csak dallal, furulyával, hintával és egy kis hisztivel :)

Takaró

Játékokat se kapnak többet :) Tegnap Regő és Marci eszementen visítoztak és rohangáltak a lakásban, míg végül rájuk nem szóltam, hogy keressenek már valami játékot, és játsszanak rendesen. Bementek a gyerekszobába, és pár perc múlva kijöttek egy takaróval. Először azt játszották, hogy leterítik a földre és felváltva beletekerik magukat, bár itt Regő néha tiltakozott, hogy "ne, te ne, csak én!" aztán Marci kitalálta, hogy odavisz pár széket a kanapéhoz, és "bunkert" épít a takaróból. (Utálom ezt a bunker szót, én kuckónak hívnám, de ők bunkernek hívják.) Szóval innentől, amíg Regő fejre nem esett belőle, ebben játszottak, rohangáltak át négykézláb, belebújtak, egymásra másztak.

Szóval ha egy takaró a legjobb közös játék, akkor minek nekik játékokat venni? :D Persze erre már ezerszer rájöttem, kezdve a bébikori zörgős dobozoktól :)

Többet nem dicsérem meg :)

...Csongort, mert attól elromlik, úgy tűnik :D Majd fogjatok szavamon, ha ne adj isten dicsérném :D 

Szóval két hét alvás után kicsi fiam tegnap felébredt, és úgy maradt, nagyjából. Nappal gyakorlatilag nem sikerült aludnia, vagy nagyon rövideket. Próbáltuk hintában, mózeskosárban, nagy ágyon, karban, a maximum félóra volt. Nem lett volna nagy gond, ha nem kéne külön tartani a fiúktól, bár most már lassan lazulok ebben az ügyben, nem foghatják meg, nem puszilgathatják, tartanak három lépés távolságot, de az egy légtérben levést ha muszáj, hagyom. Az pedig kifejezett előnye a kevesebb alvásnak, hogy helyette többet evett. Néha szerintem a hasát is fájlalta, mert bár nem az a tipikus, sokat nagyon sírós hasfájása volt, azért tekergett, nyafogott, jólesett neki a függőlegesen tartás, rázogatás. Kerestem, de nem találtam, hogy mit ehettem, lehet, hogy nem is az volt a hibás, egyszerűen neki még a működés is új és zavaró élmény lehet. Amúgy működik rendesen, aminek ki kell jönni, az kijön, aminek benn kell maradni, az benn marad :) Remélem, gyarapodik is.

A csúcs az volt, hogy este kb. négy órán át altattuk, azaz felváltva sétáltunk vele, ringattuk, próbáltuk a hintát, szoptattam, satöbbi. Negyed tizenkettő tájban meguntam, és ágyba bújtam vele, hátha úgy alszik - és láss csodát, aludt! Lehet, hogy csak a testközelség kellett neki, bár előtte hordozás közben is nyafogott. Mindenesetre félve feküdtem le, hogy jaj milyen lesz ezek után az éjszaka - és jó lett! Ébredt többször, de csak evett és aludt, és most végig mellettem volt, nem kísérleteztem a mózesbe tevéssel, ha egyszer így végre alszik.

Ma aztán nappal aludt vagy három órát a hintában, aztán elmentünk a mindenféle juttatásokat ügyintézni, és az autóban is aludt az utolsó pár percet kivéve, aztán délután szintén a hintában egy rövidebbet, és fürdetés meg szopi után megint elaludt. Ez nem dicséret! :D És lekopogom :)

Mai tevékenységek

Hintázik:

Levegőzik:

Kiálltam vele a hálószobaablakba, kicsit nyafogott, aztán bealudt :)

A vajas kifli esete és Boribon autója

Tegnap este Regő vajas kiflit kért. Kérdeztem, éhes vagy? 

 - Igen, vajas kiflit kérek.

Felemelem az etetőszékbe: - Na gyere, te kis vajas kifli!

Megáll a székében: - Nem, nem a vajas kifli vagyok, Regő vagyok! :)

Regő kedvenc könyve újabban a Boribon autózik. Ágitól kapta karácsonyra, és esténként legalább kétszer elolvastatja, aztán az ágyban is nézegeti. Talán mert eddig ez a leghosszabb, leginkább eseménydús Boribon-kötet. Ma reggel ébredéskor is magával hozta. Most úgy zajlik a reggeli ébredés, hogy Regő felkel, átjön hozzánk, mi meg amíg tudjuk, gyorsan küldjük vissza a szobájába, egyrészt próbálkozunk, hátha alhatunk még, másrészt Csongortól próbáljuk távol tartani. Ma amikor Csongorral felkeltem, öltöztettem, pelenkáztam, Regő visszaszökhetett, mert amikor újra aludni vittem Csongort, ott találtam a Boribon autózik könyvet a mózesben :) Regő betette neki :)

Mindennapok

Azt hiszem, utolértem magam, ami a beszámolókat illeti, megvolt a szülés, kórház, hazatérés, karácsony... szóval írhatnék most már egy kicsit Csongorról meg a háromgyerekes mindennapokról is. Ami most ugyan nem mindennapi, hiszen Csongor el van különítve, remélem, megismerik még egy hét után a fiúk... na jó, azért látják ám. Nagyon szeretik, Regőt általában nehéz megelőzni, ha az ébredező babához kell szaladni :) és nehezen viselik, hogy most nem simogathatják, nem foghatják meg, igazából a közelébe se mehetnek, de azért nagyjából elfogadják.

Szóval napirendünk még nincs, de azért rá lehetne fogni talán. Csongor fő jellemzője egyelőre, hogy nagyon jókat alszik. A hálószobában alszik mózeskosárban, vagy néha csak úgy a nagy ágyon, ott is igyekszem szoptatni, ha a fiúk a nappaliban vannak, vagy átmegyek Marika nénihez. A napirendből egyelőre annyi látszik, hogy Csongor délelőtt éberebb, de hogy hánytól hányig alszik vagy van ébren, az még persze nem. Ha felébred, eszik, aztán karban szeret lenni, olyan még nem nagyon volt, hogy szépen nézelődjön, de ezt nem is nagyon vártuk még tőle :) Délután nagyobbakat szokott aludni, és ha felébred valamikor hat-hét között, akkor megfürdetem, eddig csak egyszer maradt el a fürdetés. Alapban úgy működne, hogy Regő segít Csongort fürdetni, aztán neki is csinálunk vizet és ő is fürdik, de most, hogy el vannak különítve, először és külön fürdetem Csongort, utána vagy közben megcsinálom Regő vizét, ő jön önállóan fürödni, Marci pedig zuhanyozik. Aztán Csongornak jön egy hosszabb szoptatás, aminek a végére jó eséllyel bealszik, és akkor tudok mesélni a fiúknak.
Éjjel sem alszik rosszul, bár már épp meg akartam dicsérni, amikor is mára virradóra két órát ébren volt egyhuzamban :) Az első napokban tök érdekes volt, azt figyeltem meg, hogy a születése óráit ébren töltötte, vagy legalábbis nagyon felszínesen aludt, és reggel fél hét tájban, amikor megszületett, elaludt rendesen. Aztán ezek az órák rövidültek, most már vagy eszik és visszaalszik, vagy fenn van egy órát, abban lejátszik mindent, amit eddig tud: eszik, büfizik, pisil, kakil, csuklik, tekereg, nyafog, sírdogál, és a végén elalszik. Ilyenkor kijövök vele a nappaliba, talán úgy vagyunk a leghalkabbak. Olyan is van éjjel, hogy a mózeskosárban nem alszik el, de ha mellém bújhat, akkor igen :) így gyakran a nagy ágyban köt ki reggelre, de nem baj. Kezdek lassan gondolkodni azon, hogy éjszakára birtokba vehetné a kiságyat a gyerekszobában, de amíg elkülönítés van, addig semmiképpen.
Szopival kapcsolatban: most volt itt a védőnő, Csongor 4150 gramm, hat nap alatt hízott 150 grammot, ami nem éppen rossz, de nem is sok. Végülis hivatalosan háromhetes korra kell visszanyerni a születési súlyt, és ő ezen nem egész kéthetesen túl van, úgyhogy nem kéne aggódnom, csak ugye a sokkal kisebb másik gyerekeim járnak az eszemben, akik 30-40-50 dekákat híztak az elején hetente... na de ők azzal voltak ennél a súlynál egyhónaposan, nem kéthetesen, szóval biztos jó ez. Egyelőre úgy látom, ő is az a fajta lesz, mint Regő, ha éhes, akkor eszik jó étvággyal, ügyesen szopizik, de ha már nem éhes, akkor nem nagyon kéri, csak ritkán van olyan, hogy komfortszopizva elalszik, vagy tekergés, idegeskedés ellen kínálom és elfogadja. Tejem van elég szerintem, érzésre olyan, mintha sose lett volna még ennyi, úgyhogy remélem, a továbbiakban sem lesz gond.
Hoztam néhány képet is :)
Hordozunk, avagy így készült a szilveszteri vacsora:

Ez pedig egy mai sorozat a 13 napos Csongorról:

Látogatók

A karácsony további része másképp zajlott, mint az elmúlt években. Úgy szoktuk, hogy 26-án mindenki összegyűlik anyukáméknál: mi hárman lányok a párjainkkal, családjainkkal és persze anyukámék. Idén mi nem mentünk sehova, helyette hozzánk érkezett a család többi része apránként, először is 28-án, anyukáméktól hazafelé tartva a nővéremék. Marci még 25-én elment apjához, és nagyjából egyszerre ért haza a tesómékkal. Az egymás közötti ajándékozás úgy zajlott, hogy aki volt anyuéknál, ott is adott-kapott valamit, de ide is hoztak és itt is kaptak ajándékokat.

Regő épp felébredt az érkezésükre, először elkezdtek hárman játszani, aztán megjött Marci is, és ajándékoztunk. Marci kapott még egy társast, Regő a vonatpályához kiegészítő elemet, Csongor kis bébijátékot meg egy nagyon vicces-aranyos rénszarvasos zoknit. 

Csongor pont elaludt, mielőtt megjöttek, de még felébredt az ittlétük alatt, úgyhogy meg tudták nézegetni, dajkálni, Márk végigsimogatta, nagyon aranyos volt. Aztán Ancsáék is megdajkálták :)

Másnap délelőtt Péter elment Ágiért Kaposvárra, és ezalatt érkeztek meg hozzánk Anyukámék. Ők is hoztak még ajándékot, meg sütit is :) Játszottak a fiúkkal, anyukám vasalt nekem egy kicsit :) És ők is ismerkedtek Csongorral, aki most megtisztelte őket némi ébrenléttel. Marci ekkor kezdett beteg lenni, nem volt valami aktív, főleg egy takaró alatt üldögélt és olvasott.

Némi átfedéssel megérkezett Péter és Ági, anyukámék hazamentek, Ági maradt két napig, sokat segített itthon, először is ő vitte Marcit orvoshoz és ment patikába, aztán a gyerekek körül is segített, meg a háztartásban is. Meg sokat dumáltunk, és este borozgattunk is egy picit - főleg persze Péter és Ági, én csak a koccintás erejéig.

Aztán még voltak tegnap Marci nagypapájáék, ők nem annyira babalátogatni, mint inkább Marcit vizsgálni, de persze itt voltak pár órát, játszottak a gyerekekkel, és megnézték ők is Csongort :) Ezzel egyelőre azt hiszem, vége a látogatóknak, a közvetlen család megvolt, más még nem jön.