Marci tíííííz!

Bizony-bizony... Belül ömlengek, hogy úristen, tízéves már, és mikor történt ez és hogyan...? de ezt majd máskor. Most arról, hogy milyen is egy ilyen tízéves. Szerencsére negyedikben pont van védőnői státuszmérés, ahol is 142 centisnek és 32 kilósnak méretett, és minden oké vele. Teljesen baloldalas, balkezes, ballábas, balszemes. 

Nagyon sokat változott. Túl vagyunk a tavalyi "metafizikus nyugtalanságon", most általában jó vele az élet, csak időnként vannak hisztis, dacos napok. Próbálom valahogy tematikusan összeszedni a gondolataimat...

Iskola. Jó tanuló, a legtöbb tárgyból ötös, néhányból négyes, rajzból-technikából hármas-négyes körül van. Humán tárgyakból jobb, magyarból és nyelvekből könnyedén hozza az ötösöket, a matekkal, környezettel néha meggyűlik a baja, de most éppen az aktuális tananyag (írásbeli szorzás jó nagy számokkal) jól megy. Érdekes, hogy egyébként gyakorlati és műszaki érdeklődésű, a fizika, a kémia, a találmányok és hasonlók érdeklik, sokat olvas ilyen témában, időnként kísérletezik, de ha mindezt tantárgyakra fordítjuk, akkor a környezet, ami elvileg tartalmazná ezeket, hátrébb csúszik a humánokkal szemben. Kíváncsi vagyok és drukkolok, hogy jövő évtől, amikor bejön a földrajz, a fizika, akkor is szeresse, érdekesen tanítsák, további kedvet teremtsenek hozzá. Informatikából is ötös, testnevelésből is, énekből dicséretes.

Zeneiskola. Tanárváltás volt, a nagyon szeretett Tamara néni kisbabája év elején megszületett. Most két tanár tanítja klarinétozni Marcit felváltva, Hédi néni és Zsolt bácsi, plusz van a szolfézstanár. Nagyon ügyes, lelkes és kifejezetten szépen játszik, ha elfogult vagyok, akkor is. Magától szívesen gyakorol, még sose kellett kérnem vagy erőltetnem. Ha vendégünk jön, muszáj bemutatnia, mit tud, és a klarinét megy vele apához vagy jön Ságvárra is. Jót tett neki a zeneiskola, egyfajta rendszer, önállóság az egyedül buszozás miatt is, de amúgy is: hogy ez az ő dolga, én még csak nem is értek hozzá, kérdezni se nagyon tud, inkább Pétertől, de még inkább amit megtanul órán, arra ott jól oda kell figyelnie, mert itthon már csak gyakorolni tudja. Mióta zenél, szebben is énekel, jobban tud dallamot énekelni, előtte olyan monoton, kántálós volt. Most azt mondja, hogy szívesen járna középiskolába is ebbe a zeneiskolába, én is örülnék neki.

Játék. Mostanában a logikai játékok vonzzák, újra előkerült a LÜK, amit pár hónapig hanyagolt. Szívesen sakkozik, kártyázik, szívesen társasozna, de erre sajnos mostanában elég kevés alkalmunk jut: vagy ő nincs itthon, vagy túl sok kicsi nyüzsög körülöttünk... Minden percet kihasznál, hogy a peonzájával játsszon. A számítógépen naponta 20, vagy ha nagyon ráér, akkor 40 perce van játszani. Türelmesen játszik a testvéreivel is: birkóznak, hancúroznak, bunkert építenek, párnákat dobálnak a galériaágyról... Regővel autópályát épít, golyópályázik, Csongorral a matracon bolondoznak. De a szabadidejében egyre többet olvas vagy logikai rejtvényeket fejt, szöszmötölős, üldögélős játékokat játszik. Mozgásból most télen nem sok jut: séta iskolába és vissza, hétvégente néha eljön velem futni - korábban biciklivel kísért, most rossz a fékje, úgyhogy múltkor rendesen futott velem, jól meglepett! Nekem négy és fél kilométer volt, neki mondtam, hogy hol vágja le közben a távot, de két és felet biztosan futott két-háromszor pár perc megállással. Meg vannak még a tornaórák, a szünetek és jó időben séta, a hóban kertezés is volt. Nemsokára újra kezdődik a lovaglás is. 

És persze mindez csak érintőlegesen fejezi ki, hogy milyen is a tízéves Marci. Mind jellemző és érdekes is, de csak részletekben, a felszínen adja vissza őt. Mert milyen? Kiskamaszos, kedves, érzékeny, ragaszkodó, néha meg férfiasan támaszt nyújtó. Hol kimegy a teraszra beleüvölteni egy ááá-t a téli estébe, mert megkértem, hogy rakjon rendet, és azt utál, hol meg bekattan neki valami, és ragyogóra takarítja a szobáját. Még mindig nagyon kell neki az esti mese, inkább már felolvasás, most a Téli berek-et olvassuk, és olyankor hozzám bújik, néha be is takarózunk, és hallgatja a mesét. Nagyszájú és cserfes, néha rá is kéne egy kikapcsológomb, de sokszor öröm figyelni, amilyen okosakat kérdez, kitalál, érdekeseket mesél. Már látni rajta nevelésünk gyümölcsét, még messze a beérés, remélem, nem fordul rossz irányba.