2013

Régen nem írtam már. Mindenféle dolog elvont, nem mentegetőzöm, de tény, hogy nem írtam se Csongor szülinapjáról, se arról, hogy milyen ő kétévesen, se a karácsonyunkról, se hogy mit olvastam, mit kötöttem a legutóbbi óta. Ezeket majd pótolom. Viszont amit semmiképp se akarok kihagyni, az a kérdés-válaszos hagyományos beszámoló a 2013-as évről, nem mintha fontosabb lenne bármelyik fentinél, de hátha ha ezt megírom most, szilveszterkor, akkor jövőre többet fogok blogolni :)

Mi olyat tettél 2013-ban, amit eddig még soha?
Sok ilyen volt idén, és a legtöbb (talán mind) a futáshoz kapcsolódik. Futottam versenyeken, terepen, sőt terepversenyeken, futottam tíz kilométert és félmaratont, a legtöbb 28.2 km volt. 

Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2013-ra?

Igen :) Azt fogadtam, hogy tavasszal lefutok egyben tíz kilométert. Sikerült. Idénre nem nevezném fogadalomnak, de szeretnék októberben maratont futni, és összesen 2014 kilométert futni 2014-ben.
Született valakinek gyereke a környezetedben?  

Igen, az unokatesómnak, a faluban több ismerősömnek és virtuálisan ismert barátnőknek is :)
Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?  

Igazán közeli szerencsére idén nem.
Milyen országban jártál 2013-ban? 

Ez a válasz eddig minden évben ugyanaz volt: Csak itthon :)
Mit szeretnél 2014-ben, ami hiányzott 2013-ban?

Csendet :D
Melyik 2012-es dátum marad örökre az emlékezetedben? 

Április 20. Vivicitta, szeptember 14. Baradla Trail, október 12. Mecsek Trail, november 17. Balaton Maraton. Idén azt hiszem, ezek voltak a legnagyobb élmények.
Mi volt a legnagyobb sikered 2012-ben?  

A Balaton Maraton, életem első verseny-félmaratonja sokkal jobb idővel, mint előtte elképzeltem.

Mi volt a legnagyobb kudarcod?  

Ilyen most nem jut eszembe...
Volt komoly betegséged vagy sérülésed?

Nem komoly, de nagyon hosszú kiesést okozott az anyajegyműtétem, majd' egy hónapig nem futhattam.
Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?

Terepfutócipő, futónadrágok és pólók, fonalak, minták, egy-két könyv.
Kinek a viselkedése érdemel elismerést?

Emié, nem szűnök meg csodálni, ahogy kezeli a gyerekei egészségi problémáit. A húgomé és a párjáé. Az én páromé, ahogy segít és támogat engem, ritkaság az ilyen! A DK Team összes tagjáé, a Suhanj!-osoké.
Kinek a viselkedése háborított fel?

Csak kisebb felháborodások voltak, múló viták.
Mire ment el a legtöbb pénzed?

Redőnyökre és ennél jóval kisebb nagyságrendben fonalakra, futócuccokra.
Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél?

Balaton Maraton :)
Melyik dal fog 2013-ra emlékeztetni?  

ByeAlex: Kedvesem

 

Tavaly ilyenkorhoz képest…

boldogabb vagy szomorúbb vagy? Ugyanolyan boldog vagyok, azt hiszem. 
Híztál vagy fogytál?

Híztam, legalábbis a mérleg többet mutat, de remélem, hogy ennek egy jó része izom :)

Gazdagabb vagy szegényebb vagy?  
Pillanatnyilag jövedelmileg szegényebbnek számítok, ugyanis 11 napja gyesen vagyok, már nem gyeden. Viszont rengeteg élménnyel, egy igazán színes évvel meg gazdagabb lettem.
Mit szerettél volna többet csinálni?
Még egy kicsit többet futni :) Tök jó lett volna évi 1000 kilométert elérni, ha a nyarat jobban bírom és november-decemberben nincs egy hónap kihagyásom, akkor talán sikerül is. Több alvást, pihenést és több időt kettesben Péterrel, illetve a gyerekeimmel külön-külön.
Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni?  
Veszekedésből, kiabálásból. 

Hogy töltötted a karácsonyt?
A szentestét itthon, hatan voltunk Marika nénivel. Másnap Marci elment, este visszajött és 26-án Ságvárra utaztunk három napra, Marci a másodikon megint elment az apukájával, de ezzel együtt idén is hangos és mozgalmas volt az ünnepnek ez a része. A szüleimtől fantasztikus ajándékot kaptunk!
Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2013-ban?  
Jóbarátok, de nem tévében, dvd-n. Ugyanígy a Másfélmillió lépés Magyarországon. A tévében A dalt néztem rendszeresen.
Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?
Még mindig nem utálok senkit.
Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?  
A Futni születtünk, a legutóbbi ilyen élményem pedig Kocsis Noémi: A dajka.
Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén?  
ByeAlex.

Mi az, amit kértél és meg is kaptad?
Kirakó, könyvek, futókiegészítők.
Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg?
Fonal :)
Mi volt a kedvenc 2013-as filmed?  
Szupercella, két év után az első mozi. 

Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?  
34, és felfutottam a velencei Bence-hegyre :)

Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved?  
Kicsit több békesség.
Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben? 
Farmeres, kényelmes, sportos.

Mi segített józannak maradni?  
Ez nekem nem olyan nagy gond... Föld jegy vagyok, néha túlságosan is szilárdan állok két lábbal a földön.
Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)? 
Brad Pitt forever, idén 50 :)

Ki hiányzott a legjobban?  
Az év első felében Péter, amikor sokat volt külföldön.
Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?
DK Gergő és Szilvi

Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2013 történéseiből?
Többre vagy képes, mint gondolnád.

Mindenkinek örömökben, szeretetben gazdag, boldog új évet kívánok!!!

Olvastam is...

... de már rájöttem, hogy képtelen vagyok az összes könyvnek egy olyan teljes, saját bejegyzést írni, amilyet megérdemelne. Úgyhogy csak címszavakban, augusztus közepe óta:

 - Sally Bedell Smith: Erzsébet, a királynő - monumentális életrajzi dokumentumregény, aki szereti az ilyet, annak tetszeni fog. Nem az az igazi, olvasmányos életrajzi regény, de teljesen élvezhető, nagyon szép kiállítású könyv, és anélkül nyújt betekintést a brit királyi család életébe, hogy pletykálna, abszolút hiteles, sok mindent meg lehet érteni általa, elsimít bulvárhírekből és innen-onnan származó értesüléseket, történeteket. Közben sok helyütt azért sztorizgat, anekdotázik, ezzel lazítja a politikai, történelmi vonalat.

 - Ken Follett: Az idők végezetéig - A katedrális folytatása, előtte újraolvastam az első részt is, mert az akkora monumentális mű volt, ez pedig nem közvetlen folytatás, hanem százötven évvel későbbi, tehát nem ártott újra képbe kerülni. Eleinte nem nagyon tetszett a második kötet, vagy csak nehéz volt beleélnem magam a helyzetbe: sokat változott a történelmi kor, nyilván ennyi évvel később egészen mások a szereplők is, a kolostor és a falu, sőt város helyzete is. Amit az első rész kapcsán kritikaként fogalmaztam meg, az most szinte hiányzott: ott nagyon feketék vagy fehérek, jók vagy rosszak voltak a főszereplők. Itt nem, sokkal árnyaltabb jellemek születtek, de szinte hiányzott egy annyira egyértelműen és határozottan jó, még a bűneit is a kolostor javára fordító vezéregyéniség, mint A katedrálisban Philip prior. Aztán olvasás közben mindez leülepedett bennem, élveztem és izgultam, és amikor az ezeroldalas regény végére értem, legszívesebben azonnal kezembe vettem volna a folytatást. 

 - Földes András: Erőss Zsolt - A Himalájánál magasabbra - érdekes, ezt a könyvet akkor vettem meg Péternek, amikor újonnan megjelent, és Erőss Zsolt még bőven életben volt. Aztán csak akkor vette elő és olvasta el, amikor eltűnt... Utána pedig én is. Nagyon jó könyv, ebből is sokat megért a hegymászástól távol álló olvasó. Azokat a kérdéseket, amik a halála kapcsán felmerültek a médiában és különböző vitafórumokon, kommentfolyamokban, most szinte belülről lehet átgondolni. Van szó a családról is, a kockázatvállalásról is, sikerekről, balsikerekről, gyászról és konfliktusokról... Nem riportkönyv, hanem a mászótárs szemszögéből írt beszámoló, elbeszélés, sokszor közvetlenül Erőss Zsolt szavaival is. 

 - Avery Corman: Tökéletes válás - elvált szülőként nagyon érdekes olvasmány volt. Avery Corman könyveit eddig is szerettem, mindig érdekes és érzékeny témákat dolgoz fel. Itt most az az alapszituáció, hogy a jó körülmények között élő, de ezért nagyon sokat dolgozó amerikai szülők, akik mindent megtesznek azért, hogy a gyerekük minél jobb iskolákba járhasson, elválnak a fiuk kiskamaszkorában. A gyerek aztán egy elég jó, ugródeszkának számító magán középiskolába jár, ahonnan komoly előzetes felkészülés után bekerül a lehetőségei közül az egyik legjobb főiskolára. Aztán az első félév után otthagyja. Dolgozni kezd, barátnője lesz, önálló lakást tart fenn. Eleinte egyik alkalmi munkából a másikba vándorol, de aztán talál egyet, ami már tényleg hosszútávúnak és jónak tűnik. A szülők persze őrlődnek: biztosan a válás az oka... Kudarcnak érzik, csalódottak, magukat vádolják. Ekkor már mindkettejüknek új kapcsolata van, az apa házas is... és majdnem rámegy a helyzetre mindkét kapcsolat. Nem tudom eldönteni, hogy a könyv akarja azt sugallni, hogy a válás az oka mindennek, vagy csak a fülszöveg, vagy amit máshol olvastam róla? Mert szerintem a fiú lépése amellett, hogy sokk, végülis büszkeségre ad okot, rájött, hogy nem neki való, amit csinál, és vállalta a felelősséget a döntéséért, felnőtt módon viselkedett. A szülők kapcsolatának pedig sok más aspektusát is leírja a könyv, szerintem egyiknek a válságát sem önmagában a fiúnak ez a döntése, vagy a benne való csalódás okozza. Viszont a válsághelyzet közelebb hozza egymáshoz az elvált szülőket is - együtt ugyan már nem lesznek, ez nem is cél a könyv ezen pontján, de talán jobban figyelnek egymásra is, az immár felnőtt gyerekükre is a jövőben.

 - John Irving: Fohász Owen Meanyért - Zseniális könyv, az irodalom csúcsa, ha valaha író lennék, így akarnék írni, mint Irving. Eddig is szerettem az ő könyveit is, a bizarr témáival és szarkazmusával együtt, de ez a csúcs. Mégse az a kategória, amit mindenkinek ajánlok, szeretni kell hozzá ezt a stílust. De ha valaki az írásról, a fogalmazásmódokról, mondatszerkesztésről vagy egy egész regény megszerkesztéséről akar többet tudni, akkor olvassa el akkor is, ha maga a történet távol áll tőle. Hozzám pedig nagyon közel állt a fiú története, aki nem nagyon nőtt meg, aki a jövőbe látott, aki szinte úgy élt, mint egy angyal vagy egy új megváltó, a maga kis világának megváltásáért, megálmodott életcéljáért; és a barátja története, aki elmeséli az eseményeket gyerekként, majd felnőttként v  isszaemlékezve. Az év nagy felfedezése, olvasmányélménye volt ez a könyv, jó sokáig kitartott.

Aztán kiolvastam még a három első Harry Pottert újra, mert Potterolvashatnékom volt, erre a könnyed, sci-fis, kamaszos, varázslatos, kalandregényes olvasmányra. És végül ma fejeztem be Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című gyereknevelési könyvét, ami szintén egy zseniális gyereknevelési alapmű, nagyon okos dolgokat mond, csak szerintem kissé nagyon amerikai alapokon. (persze amerikai gyerekekről és helyzetekről íródott, szóval ez nem meglepő és nem is rossz). Az alapgondolat - nyilván már a címből is feltűnik - az, hogy egyszerűsítsük le gyerekeink életét, adjuk vissza nekik a gyerekkorukat. Azért gondolom, hogy kicsit túl amerikai nekünk, mert amennyire én látom, nálunk azért nincsenek ennyire elárasztva tárgyakkal, információkkal és tevékenységekkel a gyerekek, mint a könyv szerint, bár azért sok család nem áll távol ettől. Én konkrétan amúgy is igyekszem behatárolni a játékok, kütyük, apróvackok számát, a tévézés és számítógépezés idejét, a gyerekekre zúduló inger- és információtömeget, de azért nekem is mondott újat, adott jó tanácsot, tartalmazott hasznosítható gyakorlati ötletet. Ezt a könyvet tényleg minden szülőnek ajánlom! Röviden összefoglalva nem szól többről, mint arról, hogyan adjunk gyerekeinknek hasonló gyerekkort, mint amilyen - jobb esetben - a miénk volt, amiről a neten keringő nosztalgikus írások szólnak, több valódi szabadsággal, önállósággal, felelősséggel, kevesebb felesleges döntéshelyzettel, stresszel, nagyobb harmóniában.

Nem ígérem, hogy mostantól megint minden könyvről egyesével fogok írni. De az jó, hogy kipucoltam végre az összes piszkozatomat :)

Összefoglalás

Nagyon érett már egy ilyen bejegyzés, ugyanis hét piszkozat csücsül a megfelelő mappában, és még akkor amit elfelejtettem...

Sok minden történt októberben és azóta, például még a hónap elején voltunk egy talin Csongorral és Regővel, a Csongorkorú fészbukcsoportos babákkal, illetve már nem is annyira babákkal, majdnemkétévesekkel. Többekkel most találkoztam először, de nagyon jól sikerült, a gyerekek is jól érezték magukat és én is. Kicsit tartottam tőle, mert át kellett autózni Óbudára, de ügyesen megtaláltam a házat, és minden oké volt. Mutatok pár képet:

Igen, ez itt Csongor első csókja (Bogival :) )

Azt sem mutattam meg, hogy kötöttem három kis mellényt Emi fiainak:

Nem is gondoltam, hogy mennyire örülni fognak neki, főleg Dani, fel kellett hívjanak Angliából (!) hogy megköszönje, teljesen meg voltam hatva. Az övé a piros, Emi szerint napokig le se akarta venni :) 

Kötöttem még azóta ezt-azt: magamnak két sapka-nyakmelegítő szettet is, Regőnek egy sapkát, ami végül inkább Csongorra lett jó (meg Regő nem is akarja hordani, pedig ő kért piros sapkát) ajándékba még egy sapkát meg egy szettet, Márknak is egy sapit, készül még Bencének is, és a lila szettem sokakat megihletett, szóval abból kötök még párat, és közben nyakig vagyok egy kendőtesztben újra, rég kötöttem már kendőt, most megkívántam megint. Ez a lila szettem:

Ez pedig a féligkész kendő aktuális állapota:

Aztán eljött az őszi szünet, és mi elmentünk Ságvárra. Nem az egész szünetre, de szerdától hétvégéig. Már nem is tudom, hogy volt - aktuálisabban kéne blogolni - de Péternek pont előtte volt anyajegyműtéte, itthon lábadozott, Ancsáék nyaraltak egy kicsit, mi meg unokatesóztunk, volt ötgyerekes nagymamás és ötgyerekes egyedülanyás napom is. Bence és Márk nem voltak teljesen egészségesek, első éjszaka Márk többször felsírt, hogy fáj a füle, végül melegítettem neki sót, másnap már nem fájt. Bence meg taknyos is volt, köhögött is, kapta a gyógyszereket, én meg drukkoltam, hogy az enyéim ne kapják el. Első nap futni is voltam a környékbeli erdőkben a délutáni alvás alatt, nagyon jó volt! Hétvégére már jóval korábban lebeszéltük, hogy valaki - nagyszülők vagy Ancsa - vállalják a gyerekeket pár órára délután vagy lefektetés után, és mi Péterrel kettesben (!) elmehetünk moziba. Rövidke kettesbenprogramunk volt néhány, de moziban a Csongoros babavárás utolsó napjai óta nem voltunk. Mindenkivel egyeztetve végül szombaton, fektetés után sikerült elmennünk, és bár Siófokon is van mozi, a választható filmek - ha már két év után eljutunk, nem mindegy, mit nézünk - és időpontok miatt eljöttünk Fehérvárra moziba, csak húsz perc autópályán. Késő esti film volt, előtte még egy kávéra, fagyira is volt időnk, a film is nagyon jó volt, igazi jutalomjáték, tényleg mindenkinek ajánlom. Az meg, hogy a lovagom hazavitt, és a szülői ház előtt búcsúzkodtunk az autóban - hát lehet, hogy az lett volna az igazi, ha egy helyre megyünk haza és együtt alszunk, de ez a verzió meg visszavitt szerelmünk hajnalára, és annyira romantikus volt... :)

Őszi szünet után már a november jött, amit úgy kezdtem, hogy Diával találkoztam, őt is facebook-csoportból ismerem, és amikor említette, hogy pszichológus, és szokott segíteni karriertanácsadásban is, rögtön rákérdeztem, hogy hogy is van ez. Kiderült, hogy a szülei Fehérváron laknak, úgyhogy sikerült összehoznunk egy talit, és nagyon jót beszélgettünk kávé és süti mellett. Sokat megtudtam magamról, sok mindent új értelmezésben láthattam, és nagyon jólesett rájönni, hogy egyáltalán nem vagyok én ezzel a logisztikusi szakmával rossz helyen, csak ha majd újra keresgélek (ami nincs is messze) akkor próbáljak olyat, ahol emberekkel kell foglalkozni. Volt is már ilyenem, amikor vevői kapcsolattartó voltam.Ilyesmi lenne megint az ideális, vagy egy olyan munka, ami félúton van a logisztika és a HR között, vagy például ha új dolgozók betanításával foglalkozhatnék... és persze mindezt hat órában. (És ha az egész a decathlonban lenne, az lenne a csúcs :) ) Szóval mostantól ezeket a vágyakat küldjük az univerzum felé, és akkor így is lesz!

November első hétvégéjén lefutottam a Fehér-Vár-Palota teljesítménytúra 25 kilométeres távját, és azóta nem is futottam terepen. Sajnos. De fogok még, télen is! Aztán jött Marci névnapja tésztaliba-sütéssel, ajándékozással, ovis táncházzal és fáklyás felvonulással, amit az eső és erős szél miatt a tornateremben tartottak meg, de ott is jót vonultunk :)

És aztán elkezdődött az, ami most is tart: november 14-én, csütörtökön reggel Csongor negyvenfokos lázzal kelt, majd pénteken Regő folytatta. Szerencsére hétvégén annyival jobban lettek, hogy a félmaratonra el tudtunk menni, de az utána következő héten Regő végig itthon volt, a köhögése nehezen múlt el. Majdnem két hetet hiányzott az oviból, e hét szerdán mehetett, erre kedden Marcit küldték haza az iskolából magas lázzal: tüszős mandulagyulladás. Aggódtam miatta is, meg az épp meggyógyult kicsik miatt is, vissza ne kapjanak valamit. Szerdán Regő elment oviba, három napot járt, pénteken volt adventi gyertyagyújtás a templomban, nagyon szép volt. Szombat délelőtt, azaz tegnap pedig belázasodott, a fejét fájlalta, és amennyire meg tudtam ítélni, szédülésre panaszkodott. Ma már jobban van, viszont mára virradóra Csongor is lázas lett. Most nem tudom, mi van, reggel az orvosnál kezdünk, remélem, Marci igazolást kap, a kicsiknek meg semmi komoly...

Közben 22-én, múlt pénteken nekem is levették egy anyajegyemet, úgyhogy a félmaraton óta először időjárás, beteg gyerek és későig dolgozó apa kombinációja miatt nem futottam  - egy tornára eljutottam, az nagyon kemény volt! - aztán meg a varrat miatt. Az operáló sebész azt is felfedezte, hogy köldöksérvem van és szét van nyílva a hasizmom, nem is kicsit - mivel ő egy magán plasztikai sebész, nyilván műtétet javasolt, de azért én egy kicsit jobban körbejárom ezt a kérdést.

Aztán megérkezett az advent, egy egész picit sikerült lakást is csinosítanom. Takarítani nem nagyon a hol itt, hol ott kidőlő lázas gyerekek miatt, de a konyhát a nappalitól elválasztó parapetfalon van egy szép vászonterítő és az adventi koszorú, és egy ilyet is sikerült varrnom:

Ma már találtak is benne ezt-azt a gyerekek, bár majdnem elfelejtették :) 

A naptáram tele tennivalókkal, ezt megcsinálni, azt beszerezni, megrendelni, elintézni... el kéne jutni fodrászhoz nekem is és a gyerekeknek is, nekem kozmetikushoz, az ajándékok már majdnem mindenkinek beszerezve, de azért van még mit kitalálni, elkészíteni. Pörgősnek érzem, de nem stresszesnek, mert időben kezdtem és jól haladok... csak a gyerekek ne legyenek betegek.