... de már rájöttem, hogy képtelen vagyok az összes könyvnek egy olyan teljes, saját bejegyzést írni, amilyet megérdemelne. Úgyhogy csak címszavakban, augusztus közepe óta:
- Sally Bedell Smith: Erzsébet, a királynő - monumentális életrajzi dokumentumregény, aki szereti az ilyet, annak tetszeni fog. Nem az az igazi, olvasmányos életrajzi regény, de teljesen élvezhető, nagyon szép kiállítású könyv, és anélkül nyújt betekintést a brit királyi család életébe, hogy pletykálna, abszolút hiteles, sok mindent meg lehet érteni általa, elsimít bulvárhírekből és innen-onnan származó értesüléseket, történeteket. Közben sok helyütt azért sztorizgat, anekdotázik, ezzel lazítja a politikai, történelmi vonalat.
- Ken Follett: Az idők végezetéig - A katedrális folytatása, előtte újraolvastam az első részt is, mert az akkora monumentális mű volt, ez pedig nem közvetlen folytatás, hanem százötven évvel későbbi, tehát nem ártott újra képbe kerülni. Eleinte nem nagyon tetszett a második kötet, vagy csak nehéz volt beleélnem magam a helyzetbe: sokat változott a történelmi kor, nyilván ennyi évvel később egészen mások a szereplők is, a kolostor és a falu, sőt város helyzete is. Amit az első rész kapcsán kritikaként fogalmaztam meg, az most szinte hiányzott: ott nagyon feketék vagy fehérek, jók vagy rosszak voltak a főszereplők. Itt nem, sokkal árnyaltabb jellemek születtek, de szinte hiányzott egy annyira egyértelműen és határozottan jó, még a bűneit is a kolostor javára fordító vezéregyéniség, mint A katedrálisban Philip prior. Aztán olvasás közben mindez leülepedett bennem, élveztem és izgultam, és amikor az ezeroldalas regény végére értem, legszívesebben azonnal kezembe vettem volna a folytatást.
- Földes András: Erőss Zsolt - A Himalájánál magasabbra - érdekes, ezt a könyvet akkor vettem meg Péternek, amikor újonnan megjelent, és Erőss Zsolt még bőven életben volt. Aztán csak akkor vette elő és olvasta el, amikor eltűnt... Utána pedig én is. Nagyon jó könyv, ebből is sokat megért a hegymászástól távol álló olvasó. Azokat a kérdéseket, amik a halála kapcsán felmerültek a médiában és különböző vitafórumokon, kommentfolyamokban, most szinte belülről lehet átgondolni. Van szó a családról is, a kockázatvállalásról is, sikerekről, balsikerekről, gyászról és konfliktusokról... Nem riportkönyv, hanem a mászótárs szemszögéből írt beszámoló, elbeszélés, sokszor közvetlenül Erőss Zsolt szavaival is.
- Avery Corman: Tökéletes válás - elvált szülőként nagyon érdekes olvasmány volt. Avery Corman könyveit eddig is szerettem, mindig érdekes és érzékeny témákat dolgoz fel. Itt most az az alapszituáció, hogy a jó körülmények között élő, de ezért nagyon sokat dolgozó amerikai szülők, akik mindent megtesznek azért, hogy a gyerekük minél jobb iskolákba járhasson, elválnak a fiuk kiskamaszkorában. A gyerek aztán egy elég jó, ugródeszkának számító magán középiskolába jár, ahonnan komoly előzetes felkészülés után bekerül a lehetőségei közül az egyik legjobb főiskolára. Aztán az első félév után otthagyja. Dolgozni kezd, barátnője lesz, önálló lakást tart fenn. Eleinte egyik alkalmi munkából a másikba vándorol, de aztán talál egyet, ami már tényleg hosszútávúnak és jónak tűnik. A szülők persze őrlődnek: biztosan a válás az oka... Kudarcnak érzik, csalódottak, magukat vádolják. Ekkor már mindkettejüknek új kapcsolata van, az apa házas is... és majdnem rámegy a helyzetre mindkét kapcsolat. Nem tudom eldönteni, hogy a könyv akarja azt sugallni, hogy a válás az oka mindennek, vagy csak a fülszöveg, vagy amit máshol olvastam róla? Mert szerintem a fiú lépése amellett, hogy sokk, végülis büszkeségre ad okot, rájött, hogy nem neki való, amit csinál, és vállalta a felelősséget a döntéséért, felnőtt módon viselkedett. A szülők kapcsolatának pedig sok más aspektusát is leírja a könyv, szerintem egyiknek a válságát sem önmagában a fiúnak ez a döntése, vagy a benne való csalódás okozza. Viszont a válsághelyzet közelebb hozza egymáshoz az elvált szülőket is - együtt ugyan már nem lesznek, ez nem is cél a könyv ezen pontján, de talán jobban figyelnek egymásra is, az immár felnőtt gyerekükre is a jövőben.
- John Irving: Fohász Owen Meanyért - Zseniális könyv, az irodalom csúcsa, ha valaha író lennék, így akarnék írni, mint Irving. Eddig is szerettem az ő könyveit is, a bizarr témáival és szarkazmusával együtt, de ez a csúcs. Mégse az a kategória, amit mindenkinek ajánlok, szeretni kell hozzá ezt a stílust. De ha valaki az írásról, a fogalmazásmódokról, mondatszerkesztésről vagy egy egész regény megszerkesztéséről akar többet tudni, akkor olvassa el akkor is, ha maga a történet távol áll tőle. Hozzám pedig nagyon közel állt a fiú története, aki nem nagyon nőtt meg, aki a jövőbe látott, aki szinte úgy élt, mint egy angyal vagy egy új megváltó, a maga kis világának megváltásáért, megálmodott életcéljáért; és a barátja története, aki elmeséli az eseményeket gyerekként, majd felnőttként v isszaemlékezve. Az év nagy felfedezése, olvasmányélménye volt ez a könyv, jó sokáig kitartott.
Aztán kiolvastam még a három első Harry Pottert újra, mert Potterolvashatnékom volt, erre a könnyed, sci-fis, kamaszos, varázslatos, kalandregényes olvasmányra. És végül ma fejeztem be Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című gyereknevelési könyvét, ami szintén egy zseniális gyereknevelési alapmű, nagyon okos dolgokat mond, csak szerintem kissé nagyon amerikai alapokon. (persze amerikai gyerekekről és helyzetekről íródott, szóval ez nem meglepő és nem is rossz). Az alapgondolat - nyilván már a címből is feltűnik - az, hogy egyszerűsítsük le gyerekeink életét, adjuk vissza nekik a gyerekkorukat. Azért gondolom, hogy kicsit túl amerikai nekünk, mert amennyire én látom, nálunk azért nincsenek ennyire elárasztva tárgyakkal, információkkal és tevékenységekkel a gyerekek, mint a könyv szerint, bár azért sok család nem áll távol ettől. Én konkrétan amúgy is igyekszem behatárolni a játékok, kütyük, apróvackok számát, a tévézés és számítógépezés idejét, a gyerekekre zúduló inger- és információtömeget, de azért nekem is mondott újat, adott jó tanácsot, tartalmazott hasznosítható gyakorlati ötletet. Ezt a könyvet tényleg minden szülőnek ajánlom! Röviden összefoglalva nem szól többről, mint arról, hogyan adjunk gyerekeinknek hasonló gyerekkort, mint amilyen - jobb esetben - a miénk volt, amiről a neten keringő nosztalgikus írások szólnak, több valódi szabadsággal, önállósággal, felelősséggel, kevesebb felesleges döntéshelyzettel, stresszel, nagyobb harmóniában.
Nem ígérem, hogy mostantól megint minden könyvről egyesével fogok írni. De az jó, hogy kipucoltam végre az összes piszkozatomat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése