Elkapott az inspiráció meg az ihlet, úgyhogy most gyorsan írok, amíg van belőle. Nem fogalmazgatom és nem válogatom, hogy mit is hagytam ki, írom, ami eszembe jut, jó?
Szóval volt a karácsony. Valamiért idén nagyon rápörögtem a rendre, a tisztaságra, csak csodálkoztam magamon, hogy hogy tudtam én ezt két éve úgy megcsinálni, hogy még egy szülést is közbeiktattam? Azt a választ találtam, hogy valószínűleg csak úgy, hogy igazából nem is csináltam meg azt mind, amit idén, és a szülés meg az arra való készülés sokkal fontosabb volt. Most meg tisztára stresszeltem, hogy jajmilesz, ha nem lesz meg ez vagy az, sose voltam még ilyen. De végül nagyjából minden meglett, csak én voltam feszültebb, mint szoktam. Idén Marci itthon volt szenteste, és már Csongor is akkora volt, hogy kezdte felfogni, élvezni az ünnepet. Itthon nem sok fotó készült, nem is tudok jókat a karácsonyfa derengő fényében, meg szívesebben nézem és veszek részt igazán benne, minthogy fotózzak. Volt öröm, játék, móka és kacagás, jól sikerült a karácsonyunk szerencsére. A gyerekekkel kapcsolatban az egyszerűséget céloztuk meg, nem szeretnénk ezerféle különböző játékot, aminek a halmán ülnek majd és nem is tudják elfoglalni magukat, hanem kiválasztottuk, hogy pl. gyűjtjük a duplót, így Regő kapott egy farmot, Csongor egy autós készletet, ezt aztán jól kombinálják a meglévőkkel. Plusz készítettem egy ikeás székből játékkonyhát nekik. Marcinál is maradtunk a legónál, és kapott még mindenki könyvet is, azt mindig.
Azért pár képet mégis találtam :)
26-ától Ságváron voltunk, szokás szerint odajött az egész család, ott is karácsonyoztunk, meg szülinapot is köszöntöttek. Mert hát Csongor időközben kétéves lett :) Építkezéses tortát készítettem neki, pár nappal a nagy nap előtt anyukámék is eljöttek, Ancsáéktól meg postán kapott ajándékot, szóval Ságvárra már csak Ágiék maradtak, volt pár köszöntés :)
A kis kétévesem még mindig tündér, a napokban olvastam egy cikket az origon, amely szerint a legidősebb testvér komoly, a középső a legnyitottabb, a legkisebb gyerek fegyvere pedig a báj. Ez így is van, kedves, bájos, mindenkit elbűvöl amellett, hogy természetesen nála is megvan a dackorszak. Vannak jobb és rosszabb napjai, néha nem könnyű vele, de valamivel mindennap elolvaszt. Szépen fejlődik, majdnem 12 kiló és 87 centi volt a kétéves státuszon, ügyes, motorozik, a babakocsi észrevétlenül kikopott a mindennapjainkból, és egyre szebben beszél - de legalábbis egyre többet és színesebben. Énekel, mondókákat is tud, épít, rajzol, most nagyon látom a kis korkülönbséges gyerekeimen azt, ami Regőnek nem volt meg: hogy a nagyobbacska mennyire húzza maga után a kicsit. Regőnek a hat évvel idősebb Marcit nem sok esélye volt utánozni.
A szobatisztaság egyelőre annyiban érdekli Csongort, hogy tudja, hogy a nagyok a vécébe pisilnek, rá is ól sokszor, kéri, hogy ültessem fel, akár ruhástul is, mindegy, eljátssza, és ennyi. Szerintem majd nyáron szobatiszta lesz. Van viszont egy 17. foga, és lassan, lassan, de halad az éjszaka átalvása felé, már elő-előfordul egy átaludt éjszaka is, az általános most az, hogy valamikor hajnali négy felé ébred egyszer, aztán utána korán kel, hat óra felé. És márciusban ovis ismerkedő délutánra megyünk, aztán április-májusban beíratom óvodába! Közhely, de hihetetlen.
Aztán újév lett, a szilveszterünk csendes volt, Marci apjáéknál bulizott, itthon a gyerekek normális időben lefeküdtek, Csongor úgy ébredt, hogy a visszaaltatásból épp éjfélkor léptem ki a gyerekszobából, és visszaaludt, pedig volt komoly durrogtatás itt is. Mi meg filmet néztünk, iszogattunk, megbeszéltük, hogy mik a terveink 2014-re. És hogy mik ezek? Sok futás, több terepfutás. Lefutni a maratont. Állást találni. Ezek a fő célok, a mindennapok ép ésszel való túlélése, lehetőleg élvezete mellett, és persze sok kisebb is van.
Marcinak holnap bizonyítványosztás, ha minden igaz, legalábbis ma szedték be az ellenőrzőjét ezzel a céllal. Van egy viszonylag éles visszaesés az eredményeiben az alsó és a felső tagozat közötti váltásból adódóan, nem gondoltam, hogy ekkora lesz a különbség, nehezen is rázódott bele év elején a szigorba. Aztán ez sikerült, bár addigra már beszedett pár egyest hanyagság miatt, amit azóta is javít. Az már látszik, hogy biztosan nem kémikus lesz, mint ahogy kiskora óta hangoztatta, abszolút humán érdeklődésű. A magyar, történelem, nyelvek és a zene jól megy, a matekra, biológiára, földrajzra kell nagyobb figyelmet fordítani. Matekból, ahogy már írtam is korábban, valami logikai hiányosságot érzékelek inkább, mint a tudás vagy a megértés hiányát, olyan, mintha csak meg kéne találni egy kaput a fejében vagy átfordítani egy kapcsolót, és megvilágosodna. Ezt egyébként a mindennapi életben is érzékelem, például ha megkérem, hogy vigyen be három dolgot a szobájába, biztos, hogy egyesével, három külön fordulóval viszi be, és közben többször elterelődik. Most volt a második matek különórája, remélem, segíteni fog, a jegyei érdekelnek kevésbé - most hármas lesz, ami még nem is olyan szörnyű - az jobban, hogy ez a képessége fejlődjön, ez szükséges lesz a későbbi életében is. Amúgy a zeneiskolában ügyes, holnapután vizsgázik, és kézilabdában is. Bírja a terhelést is, az iskola-zeneiskola-sport háromszöget, bár csütörtök estére már általában elfárad, de akkor szerencsére már csak egy laza pénteket kell kibírnia, és jön a hétvége, amikor könnyen regenerálódik. Közben változó erősséggel kiskamaszodik, neki is korszakai, jobb és rosszabb napjai vannak, mint Csongornak - meg persze nekem is, hogy mikor hogy bírom őket. Van, amikor teljesen maguk alá temetnek a mindennapok, van, amikor meg elég jó energiával élem meg.
Na most hirtelen jó sokat írtam gyorsan, remélem, gyakrabban is fogok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése