Címszavak

Anya: akinek sok mindenhez van kedve, csak blogot írni nem, de legalább mindennap gondol rá cserébe, kár, hogy a gondolatok nem íródnak bejegyzéssé ezen a felületen. Vannak energikusabb és rosszabb heteim, van, amikor ragyog például a lakás, és van, amikor tüzet se oltok. Van, amire mindenképpen akarok időt szakítani, és a blogírás mostanában a rövidebbet húzza. Most megpróbálok címszavakban némi összefoglalót adni.

Csongor: beteg. Na jó, alapvetően tündér, most már mindent mond, de leggyakrabban csak én értem a szavát, van, hogy én se, de olyan aranyosan megfogalmaz és megmagyaráz mindent. Nemsokára viszem az oviba beiratkozni: a Katica csoportba fog járni és lufi lesz a jele. Azért az óvodát majd csak januárban kezdi :) A szobatisztasággal ott tart, hogy szól, ha kakis, és nem szeret már olyan lenni, azonnali cserét kér. Néha ráül a bilire vagy a vécére, de még egyiket se használta rendeltetésszerűen. Gondolom, ő is nyáron lesz majd szobatiszta, ahogy a tesói. Ma éppen lázas és taknyos, és le se tehetem egész nap, most is az ölemben ül. Ezekben a hetekben zajlik a szoktatása Ságvárra: volt már ott egy délelőttöt, aztán egy teljes nyolcórás napot, az elmúlt hétvégén ott is aludt nélkülem. 

Futás:  az megvan :) Készülök a maratonra, csinálom a maratoni edzéstervet, ebben már van mindenféle finomság, például intervallumos edzések gyors szakaszokkal a megadott kilométerszámban, vagy harmadoló edzések, amiknek az első és utolsó harmada a normál jóleső tempó, a középső pedig a tervezett versenytempó. Szinte minden hétvégén futok terepen, ezekről szorgalmasan beszámolok a terepnyúl blogban, a múlt hétvégén voltam a Vértes Terep Félmaratonon, illetve tegnap körbefutottam a Velencei-tavat, amiről itt fogok beszámolni. 

Kötés: Ez a másik, ami nyögvenyelősen megy mostanában, itt-ott szorítok időt pár sorra, ami rendben lenne, csak akkor nem kéne tesztkötéseket vállalnom. Kötöttem egy szuper meleg átmeneti kardigánt (amiről azóta sincs egy normális képem) tavaszi kabát helyett hordható. Most egy vékony pulcsit kötök, ez is teszt, nagyon bele kéne húznom, hogy határidőre kész legyen, még sose jártam úgy, hogy nem lett. A kettő között elővettem a félretett kardigánomat, amit valamikor egy éve kezdtem el, folytattam, majdnem a karkivágásig elértem, amikor rájöttem, hogy elrontottam, az egyik oldalán eggyel több a minta, mint a másikon, és le kellett bontanom. Vááá.

Marci: mostanában egész jóban vagyunk, csak itthoni munkáról vagy rendrakásról ne essék szó. A zeneiskola, kézilabda, angol és matek mellett most önszorgalomból gördeszkázni kezdett, arra akar gyűjteni, ezért szívesen vállalna extra munkákat itthon pénzért, de közben a saját dolgát persze nem csinálná meg. Az iskolába viszont nagyon belejött így az év vége felé, hozza az ötösöket, mindenből javít. Remélem, hogy a matekra jövőre már nem is lesz szükség. A kiskamaszos allűrjei megvannak, sőt, kezdődik az az időszak, amikor nem akar velünk jönni valahova, mert inkább a barátaival lenne - azért ezt későbbre vártam.

Olvasás:  Anélkül élni sem tudnék :) Rákaptam Jodi Picoultra, kölcsönkaptam összesen öt könyvét. Az első, az Egyszerű igazság nagyon tetszett, a következő kettőt is élvezet volt olvasni, de a legvégük rossz hangulattal töltött el, nagyon megterhelő volt lelkileg, és bár teljesen értem, hogy nem kell minden regénynek rózsaszín happy enddel befejeződnie, nem is ezt vártam, ezeknek az utolsó fordulatát írói szempontból sem értettem. Mindenesetre adok neki még egy esélyt, és most a Tizenkilenc percet olvasom, de azért két Jodi Picoult között, hogy ne viseljen meg annyira, kiolvastam a Tövispusztát is Kepes Andrásról. Ez úgy lehetséges, hogy éjszaka, elalvás előtt, evés közben meg kötés közben olvasok, külön idő nincs erre.

Nagyszülők: egyre inkább elfogadott Csongor-felvigyázók. És persze a többiekre is vigyáznak egyúttal, csak az már nem újdonság :) A lényeg, hogy hamarosan megyünk a Mátrába Péterrel kettesben, négy napra. Hogy ez zökkenőmentesen sikerüljöm, már márciusban elkezdtem Csongort a mamához szoktatni. Először csak egy délelőttre: elbúcsúztam tőle és bementem Siófokra, kávéztam, sétáltam, délre visszamentem Ságvárra, hogy együtt ebédeljünk és elaltassam. Csakhogy addigra a mama már el is altatta! Úgyhogy a következő alkalmat úgy beszéltük meg, hogy ébredésre érek vissza. Akkor futottam Siófokon 13 kilométert, ebédeltem, megint csak kávéztam, fagyiztam, ültem a téren egy padon és olvastam. Fantasztikusak voltak ezek a szabad órák. De ekkor meg akkorát aludt Csongor, hogy nem ébredt fel, mire hazaértem, csak jó egy órára rá :) sebaj, lényeg, hogy az ottlét és az altatás is működött. Úgyhogy a következő lépcsőfok az elmúlt hétvége volt, amikor is szombat estétől vasárnap estéig voltak a gyerekek a nagyszülőknél, minden remekül ment, csak az alvás volt nehéz, de Marci segített :) Könnyedén ott maradt Csongor, szépen elköszöntem tőle, aztán még egyszer, hogy biztos hallja, de alig nézett fel a játékból. Amikor érte mentem, akkor azért örült, aztán itthon egy óra alatt bepótolták mindazt a zajt és rikoltozást, ami egy napig kimaradt az életünkből :)

Regő: ügyes óvodás, akit azonban nagyon fáraszt az óvoda. Szinte minden pénteken itthon tartom, de olyan is van, hogy pénteken és hétfőn is. Szeret ott lenni, csak odamenni nem: felkelni, összekészülődni. De vannak barátai, sőt szerelme is, legalábbis van egy "legszebb kislány az oviban", akire nagyon ábrándos tekintettel tud nézni, és aki "mindig férjeset akar játszani vele", meg egy másik kislány, aki viszont a legjobb barátja, és akivel ő is szeret játszani, nem férjeset. Természetre ő kevésbé simulékony, mint a tesói: sokszor méregzsák, nem ölelős, nem bújós, morgós, visszakiabálós, tehát sokszor nem könnyű vele. Viszont nagyon önállósodik, szépen elvan egyedül a kertben, segít mindenféle munkákban, egyedül öltözik. Számomra nagyon szépen és szívesen rajzol.