Nagy Lajos: Három boltoskisasszony

Úgy maradt meg bennem ez a könyv, mint kamaszkorom egyik kedvenc olvasmánya, mégsem emlékeztem a teljes cselekményre. Születésnapi zsúron kaptam egy osztálytársamtól, maximum tízéves lehettem, tehát igen korai olvasmány volt, valószínűleg ezért csak részleteket olvastam belőle, és inkább a hangulat, az életszerű párbeszédek, belső monológok és az a néhány kevés vonallal hatásosan ábrázolt vonalrajz maradt meg bennem, ezek tették akkoriban kedvenccé a regényt.

Nem is tudom, miért jutott eszembe néhány hete vissza- visszatérően, de nem hagyott nyugodni, úgy éreztem, újra el kell olvasnom, tehát megszereztem a rukkolán. Kellemes ismerősként fedeztem fel újra az első néhány oldalt, és meglepve tapasztaltam később, hogy jé, erre a részre nem is emlékszem, később meg megint... A körülbelül tíz-tizenkét éves koromban írt abszolút kezdetleges "regényemben" konkrétan plagizáltam egy gyerek nevét és egy vele kapcsolatos mondatot ebből a könyvből. Ajjaj! :)

A regény néhány évet mesél el három árván maradt fiatal lány életéből: Ilona a legidősebb, húszas évei elején jár, a szülők halála után rá marad a házukhoz épített kis vegyeskereskedés vezetése és a két húgáról való gondoskodás. Anna, a középső életének nagy konfliktusával kezdődik a regény: terhes maradt, de nem akar hozzámenni az apához, undorodik a férfitól, aki "ezt tette vele". Egy kis Duna-menti faluban a harmincas években ez elég komoly probléma. Pedig a férfi elvenné, és akkor minden rendben lenne... De ő nem, hanem Pestre megy Ilona egyik barátnőjéhez, és ott megszüli a gyereket, sajnos, halottan. Ez az a nehézség, ami - kegyetlen vagy nem - a jelen helyzetben mégis könnyebbség. Nem akarom leírni az egész történetet, Anna végül mégis hozzámegy Andráshoz, kisfiuk születik. Ott van még a harmadik testvér, Jolánka, a könyv elején tizenöt éves, igazi kamasz, zsarnoknak tartja Ilonát, nem akar tanulni, mielőbb menekülni akar a családból, s idejekorán hozzámegy egy alkoholistához. Aztán egyre növekvő csodálkozással és elkerekedő szemekkel figyeli az olvasó - legalábbis én - hogy hogyan fordul a két kisebb testvér Ilona ellen, aki pedig eltartja, segíti, kiházasítja őket, mindent megold, elrendez körülöttük. Ők meg ki akarják venni a szülői örökségüket, egymás között folyton szidják, lassan már szóba se állnak vele, kerülik... igazi csúnya kamaszos viselkedéssel akkor is, amikor pedig már mindketten elvileg felnőtt, férjes asszonyok. 

Aztán végül minden elsimul, helyreáll a családi béke, még egy kis anyagi fellendülés reménye is szóba kerül az utolsó lapokon... de sajnos közben már a háború réme is fenyeget. Mi pedig a családregény-vonal közben megismerjük egy harmincas évekbeli magyar falu életét, problémáit, realista, pontos, szinte filmszerű ábrázolásban.