Terjesszétek!

Van három egészséges fiam. Esznek mindenfélét: kenyeret, tejet, gyümölcsöt, zöldséget, sajtot, sonkát, húst és rizst, krumplit és müzlit, zöldbabfőzeléket virslivel és máglyarakást dióval és almával. Nőnek, fejlődnek, okosodnak. Abban a szerencsében van részem, hogy a két nagyobb legalább kétéves koráig kapott anyatejet is, a kicsi meg még szopik.

Van egy barátnőm. Neki is van három, nagyjából egészséges fia. Azért egészségesek nagyjából, mert a barátnőm mindent megtesz ezért. Nekem semmit sem kell tennem - ha betegek, orvoshoz viszem őket, kapják a megfelelő gyógyszert, vitamint, és ennyi. Mint minden normális szülő. A barátnőm azt se tudná, hova kapjon a boldogságtól, ha csak ennyi lenne a gyerekei egészsége.

Ők ugyanis nem ehetnek bármit. Ha eljönnének hozzánk, és végigennék egy átlagos ebédünket, ekcémájuk, hasmenésük, légúti betegségeik és minden más bajuk lenne tőle. Egy sima, normális, egészséges ebédtől. Mert ők nem ehetnek akármit, sőt, nagyon megválogatott alapanyagokat ehetnek. El tudod képzelni, hogy nap mint nap te állítod össze a gyereked négy óvodai étkezését, minden áldott nap teljesen mást eszik, amit a többi gyerek? Kiharcoltad, hogy kaphassa azt, amit te csomagolsz otthon, ezzel persze kiharcoltad magadnak is az egész álló napi főzést, és amikor lehetőséged van, méregdrága speciális bolti ételek árán vásárolsz magadnak egy kis főzésmentes időt? Nem pihenést, csak akkor egy étkezésnyit nem főzöl.

A barátnőm mindent, de mindent előállít egészséges és számukra ehető formában a gyerekeinek. Pár éve még nem volt ilyen konyhatündér, viszont volt két nagyon beteges, immunhiányos, közösségbe adhatatlan gyereke. Nem tartotta normálisnak. Utánajárt, orvostól orvosig, alternatív gyógymódtól gasztroenterológusig vitte őket, míg végül kiderítette, hogy poliételallergiások. Nem tudnám felsorolni, mi mindent nem kaphatnak. Tejet, tejterméket, semmilyen rejtett tejszármazékot nem. A legtöbb gabonafélét nem. Tojást nem, húst mértékkel, az se mindegy, hogy milyet. Zöldséget, gyümölcsöt nagyon óvatosan, épp ott tartunk, hogy a középső kisfiú talán a fruktózra is érzékeny. Hogy akkor mit esznek? Az édesanyjuk fantáziáját. Mindennap friss süteményt, péksüteményt, meleg ebédet, otthoni tízórait, uzsonnát. Még ál-túrórudit és ál-gumicukrot is készít nekik.

A harmadik, a kicsi kisfiú, Barnabi az én Csongoromnál alig két héttel idősebb. Gyönyörű, jól fejlődő tizenöt hónapos kisfiú. Azért, mert két szerencse érte: Emi az édesanyja, és a tudomány feltalálta a Neocate nevű tápszert. El tudjátok képzelni, hogy a kisbabátok a saját anyatejetek laktóztartalmára is érzékeny legyen? Szerintetek hányan adták volna fel a szoptatást, ha állandóan laktáztablettát kellett volna szedniük, hogy a kisbaba meg tudja emészteni az anyatejet? De ezzel együtt is ez a legjobb a babának, tehát Emi nem adta fel. Aztán amikor nem ment tovább, jött a tápszer. Egy poliételallergiás kisbabának nem lehet úgy bevezetni az ételeket, mint egy egészségesnek. Az ember majdnem ugyanúgy próbálkozik, a testvérek tüneteiből sejti, mi az, amit biztosan nem lehet, de az esélyesnek tartott ételekkel is állandóan csalódás éri. Hála istennek, hogy ott a tápszer, a speciális, a biztonságos, ami semmi allergént nem tartalmaz. Hála istennek, hogy az OEP is támogatja, így csupán havi húszezer forint megy el tápszerre. Egy háromgyerekes családban, ahol a normál élelmiszerek beszerzése is többszöröse egy egészséges családénak, egy fizetésből és egy gyedből.

Mostanáig. Mert most kiderült, hogy egyéves kor felett az OEP már nem támogatja ezt a tápszert. Doboza tízezer forintba kerül. Havi százezer forint csak az egyik gyereknek, csak a tápszerre, és akkor még semmi mást nem vettek. Barnabinak pedig ez a fő tápláléka egyelőre. 

Nem pénzt kérünk, nem gyűjteni akarunk. Megmozdulást kérünk, segítséget. Vigyétek hírét, szóljatok, ha olyan családról tudtok, olyan gyerekről, akinek kellene a Neocate. Megyünk az OEPhez, az egészségügyi miniszterhez, akárhová. Érintett családok összefogását várjuk. Ha valaki jogi segítséget tud nyújtani - hogyan kell például petíciót írni? - vagy leközölné a fenti írásomat a sajtóban, nosza. Várjuk szeretettel.

Annyi disznóság zajlik most ebben az országban. Én ezen a blogon nem politizálok. De kisbabákat ne hagyjunk már éhezni, vagy megbetegedni a nem megfelelő tápláléktól. Mindennek van határa.

Köszönöm.