Győri állatkert

Hát ezt majdnem nem írtam meg, körülbelül szeptember első hétvégéjén jártunk Győrben, jó egy hónapja, pedig be akarok számolni róla, mert a győri állatkert jó! Ez még Regő születésnapi kirándulása lett volna, csakhogy a születésnapján nem volt jó idő, úgyhogy egy kicsit eltoltuk, és az első kellemes, napsütéses szeptemberi hétvégén vágtunk bele.

Győr nincs nagyon messze, annyira mégis, hogy három örökmozgó fiúval jó, ha az ember meg tud állni útközben is - mi a kisigmándi szélerőműpark egyik szervízútjára kanyarodtunk le, és kicsit kicsodálkoztuk magunkat, volt min:

Innen már nagyjából kibírtuk Győrig, és egész könnyen megtaláltuk az állatkertet is. A kapun belépve közös fotót készítettek rólunk, amit kifelé jövet meg is vettünk, de sajnos csak papírképen lehet hozzájutni, pedig olyan ritka, hogy mind az öten rajta legyünk egy fotón, megmutatnám itt is :)

Magáról az állatkertről az volt a nagyon szimpatikus benyomásunk Péterrel, hogy okosan csinálják. Nem akarnak hatalmasak lenni, óriási attrakciókkal vonzani a közönséget, helyette inkább barátságos, de nem kicsi állatkertet alakítottak ki sok különleges állattal, amilyet máshol nem láttunk. Van például marabu, fekete jaguár - először nem is hittem a szememnek, nem is tudtam, hogy ilyen létezik, azt hittem, párduc. Van fehér tigris, kígyászdaru, sokféle madár és majom, és persze megtalálhatók a már megszokottnak mondható állatkerti állatok, az oroszlán, a zsiráf, a zebra. Van állatsimogató és egy hatalmas vadasparki rész őzekkel, dámvadakkal. 

Itt van például a barátságos víziló:

Azt hiszem, ezen látszanak valamennyire mind a négyen, majmokat néznek:

Ja nem, Regő nem látszik.

Egy nagy kifutóban együtt vannak a teknősők és a gyűrűsfarkú makik, előbbieket lehet simogatni, utóbbiakat csak etetni:

Marci zsiráfot etet:

Három fiam rejtőszínekben, háttal:

Vadaspark és állatsimogató, Csongor nagyon bátor volt, a Regővel látható vemhes szamár pedig hatalmas, csak a feje volt körülbelül akkora, mint a gyerek!

A fehér tigris fenségesen szunyókál:

Ez már az állatkerti séta vége felé volt, itt elég sokat időztünk, a tigrissel szemben van a jaguárok kifutója, egy foltos és egy fekete példány él együtt, a két kifutó között pedig törpevidrák pancsolnak. A majmok sincsenek messze a nagymacskáktól, és talán a vacsoraidő közeledhetett, mert a jaguárok is, a tigris is felélénkült, egy majom pedig felmászott a nyárfa csúcsára, és ott valami nagyon messze hangzó, átható visító hangot adott ki, amivel még jobban hergelte őket. A jaguárok fel-le loholtak a kerítésük mentén, a tigris meg visszamorgott a majomnak, benne volt a fenyegetés, hogy "elhallgass, mert ha nem, hát megmutatom, hogy nem tart vissza a kerítés..." kaptunk egy kis ízelítőt dzsungelhangulatból.

Szóval a győri állatkert jó, mindenki menjen el, akkor is érdemes, ha már láttuk mondjuk a budapestit meg a veszprémit - mi ezekben voltunk korábban.

Utóirat 1. A jegyvásárlással, fényképezéssel stb. pont kifutottunk a nálunk lévő készpénzből, Regő viszont még szeretett volna lufit is meg fagyit is. Az egyikre még futotta, ő a fagyit választotta. És itthon azóta lufira gyűjt, ha talál valahol egy szem aprót, beteszi egy dobozkába azzal, hogy lufira... :) Édesem, megérdemel már egy lufit tényleg.

Utóirat 2. Még odafelé, amikor nem bírtak magukkal az autóban, azt a feladatot adtam Regőnek, hogy figyelje a forgalmat, és keressen nekem piros autókat, hányat lát Győrig? Pechemre pont úgy jártunk, hogy egy árva piros autó sem jött épp szembe az állatkertig. Viszont Regő azóta is gyűjti nekem a piros autókat, ahányszor csak megyünk valamerre, de még helyben is, oviba menéskor, mindig lát nekem néhányat :)