Szegény Regő

Szóval volt ez a verseny most vasárnap. Szegény Regőkének igazából szívás volt az a nap, kezdve a korán keléssel. Úgy ébresztettük, igazából nem is nagyon akartam ébreszteni, csak öltöztetni és félálomban betenni a kocsiba, hadd szundikáljon tovább. De persze annyira felébredt azért, hogy közölje, hogy éhes, viszont rendes reggelire már nem volt időnk - gyorsan kapott egy túró rudit meg egy pohár tejet, aztán indulás.

Az odafelé utat még egész jól bírták Csongorral, a cél előtt nem sokkal megálltunk egy benzinkútnál vécére menni. Utána elkezdte mondogatni az autóban, hogy ő szeretne lufit - azt már ugye régebben ígérünk neki, csak sose találunk - meg szállítóautót. Tudom is, hogy honnan vette: amikor legutóbb Budapesten jártunk - majd azt is posztolom - útközben szintén benzinkútnál láttak Csongorral mindenféle szuper játék járművet, és akkor okosan megbeszéltük, hogy most nem veszünk, de a benzinkútról megint beugrott neki. Beszélgettünk a játékokról, megint megbeszéltük, hogy most nem veszünk, de azért egész nap emlegette.

Odaérve rögtön kaptak rendesen is enni, megnéztük a sportcsarnokot meg a rajt helyét, szedett nekem virágot, még a mikrofonba is kiabálta, hogy egy, kettő, három, anya rajt! de élesben már nem akart mikrofonba kiabálni :)

Akart viszont velem futni egy kicsit, be is vittem magammal a rajtba, de aztán Péter kivitte, nehogy eltapossák a mögöttem indulók. Odaszólt nekem, hogy várjam meg a rajtot, induljak a végén és úgy fussak Regővel, de nem értettem az alapzajtól, mindez már a visszaszámlálás közben történt, szóval végül nem értettem meg, mit akar mondani, én elfutottam, Regőke meg sírt, szegénykém :( Pedig ha értem, megvártam volna...

Utána azért jól elvoltak, megnézték a pécsváradi várat meg a Dombay-tavat, Regő látott mókusokat is. A célban mosolyogva, kiabálva, hajrázva vártak :) Viszont be is akart futni velem, jött is, kézenfogva, aztán meg utánam, de sajnos képtelen voltam megvárni, meg úgy láttam, Péter is fut vele, tehát vigyáz rá, nekem be kellett futnom a célba, vitt a lendület... Szegénykém megint elsírta magát. Ahogy átléptem a célt, rögtön fordultam is vissza hozzájuk, de már nem láttam őket, valaki azt mondta, megkerülik a sportcsarnokot. Vissza a sportcsarnokhoz, ott kerítés van, nem tudják megkerülni - tehát megint visszafutottam, végre megtaláltam őket, akkor már haragudott rám Regő, de azért nem volt nehéz kiengesztelni, és harmadszorra végül átfuthatott velem a célvonalon.

Jött is velem, amíg zuhanyoztam, addig egy nagyon kedves szervező vigyázott rá. Regő szépen bemutatkozott, kapott érte egy zacskó mandulát, így aztán arra mentem vissza, hogy mandulát majszolva ül egy nagy széken. Aztán jött velem ebédelni, ott is ette a mandulát, amikor megunta, visszavitte és szaladgált a sportcsarnokban. Péter közben az alvó Csongorral az autóban ült, visszamentünk hozzájuk, addigra felébredt, és együtt bementünk az eredményhirdetésre. Regőnek ehhez már nem igazán volt kedve, játékboltot akart nézni, de azért jött, szerencsére nem volt hosszú a hirdetés. Utána mentem vele "játékboltot" nézni, kiderült, hogy amit ő látott, az egy virágbolt, csak van a kirakatában pár mackó meg süni dekorációnak. Azért be akart menni, de persze zárva volt vasárnap délután. Tovább akart sétálni: egy pizzéria, egy masszázsszalon, egyikben sincs játék.. Visszamentünk az autóhoz, apja segítette beülni, én nem is hallottam, Péter mondta később, hogy milyen szomorúan mondta, hogy akkor nem lesz se lufi, se szállítóautó...

Megálltunk a zengővárkonyi szelídgesztenyésnél és Rockenbauer Pál sírjánál, itt mászhatott fára, láttunk gombát meg gesztenyét, sőt traktort is, ezeknek azért örült :)

Innen már egyenesen hazajöttünk, Regő eleinte nagyon pörgött az autóban, meg Csongort piszkálta, aztán végül elaludt, és majdnem hazáig aludt is. De amikor felébredt, akkor rögtön a lufit meg a szállítóautót gyászolta... Végül úgy döntöttünk, megállunk az Auchannál, és kap lufit :) Ki is szálltak Péterrel, én maradtam Csongorral, vártunk-vártunk, aztán egyszer csak jöttek, boldog vigyorral, szállítóautóval (értsd: autószállító) meg ráadásnak egy repülővel, mert lufit nem találtak :) Mi nem szoktunk csak úgy, különösebb alkalom nélkül játékot venni a gyerekeknek, csak olyan apróságot, mint a lufi, de Regőt már igazán úgy sajnáltuk, és olyan jó volt látni, ahogy örül... Néha kell ilyen is, és ő most komoly áldozatokat hozott azért, hogy az anyja futhasson. Még tegnap este is elmondta utána, hogy anya, ilyen butaságot nem szabad csinálni, hogy elfutsz! :( Itthon viszont boldogan játszott az autójával és a repülőjével, és mindenkinek - óvónéninek, szülőknek, boltos néninek - elújságolta, hogy neki van ám otthon szállítóautója meg repülője! Már csak lufit kellene találni :)