A másik évzáró

Hát, nem az én idegeimnek valók ezek a megható, ünnepélyes események. Képes vagyok a más gyereke ballagásán is bőgni, mi lesz akkor a sajátomon :)

Itt nálunk az iskolában együtt van a ballagás és az évzáró: először elballagnak a nyolcadikosok, adnak kis műsort, énekelnek, verset mondanak, aztán jön a többi osztály évzárós műsora. A hőségriadóra tekintettel most elég gyorsan pörgettek mindent, és a gyerekeket meg a tanári pódiumot is áttelepítették a szokásos helyéről az árnyékba.

Csak Csongort vittem most - meg persze Marcit - Regő húsz perccel az indulás előtt ébredt fel, bár akart jönni, de nem tudtam volna már őt is elkészíteni, meggyőztük, hogy jobb lesz neki itthon a mamával meg a medencével. Csongor ezt az évzárót már nem bírta olyan jól a babakocsiban, mint előző nap a zeneiskolait, az iskolaudvar csábítóbb volt :) de nem volt gond, körbetotyogta, meg a babakocsit is körbetoltuk, mosolyokat csalt mindenki arcára.

Szóval a nyolcadikos ballagás után az elsősök mondtak verset, aztán jött a negyedikesek kis meglepetése: felsorakozott öt gyerek, köztük Marci, szemben a szülőkkel és vendégekkel, és egyszer csak Szasza hátat fordított, és egyenesen a gyerekek mögött álló Judit néninek kezdte mondani a Búcsú Judit nénitől című, csak neki, csak erre az alkalomra írt verset. Én tudtam, hogy ez jön, de azlrt bőgtem :) meg Judit néni is, meg még biztos voltunk így ezzel egy páran. Marci meg Alizzal párban mondott évzárós verset :)

Lement a többi is, ajándékkönyvek, eredményhirdetések, aztán lehetett az osztályokba vonulni bizonyítványosztásra. Minket igazi miniballagási hangulat várt, az asztal tele meglepetésekkel, a búcsú szomorkás nosztalgiája és a vakáció öröme a levegőben. Átadták a bizonyítványokat, Marci két oklevelet is kapott mellé: az egyik a Könyvmolyképző versenyéért, ahol "a könyvmolyok mestere" címet érte el, a másik az osztályban egész évben zajló ötösgyűjtő versenyen elért negyedik helyezéséért 116 ötössel, a legjobb fiúként. Aztán Judit néni sütit kínált körbe, szép kis kidíszített muffinokat sütött mindenkinek. Marci a bizonyítványért cserépbe odaadta a kendőt, tetszett a tanító néninek, amit a legjobban az jelez, hogy a negyven fokban is felpróbálta :) és később még egy sms-t is küldött :) 

Volt még egy ajándék. Még félév körül Judit néni íratott minden gyerekkel egy listát: minden osztálytársukkal kapcsolatban be kellett fejezniük azt a mondatot, hogy "Azért szeretlek, mert...". Ezeket a félmondatokat most színes kis papírcsíkokra írta mindenkinek, és kidíszített bébiételes üvegbe tette, amire ráfestette a nevüket meg a mondat elejét. Mit ne mondjak, neki is elcsuklott a hangja, amikor átadta, de én megint sírtam... 

Judit néni meg kapott még egy fotókönyvet négy év fotóiból, benne volt a neki szóló vers is, és a végén a negyedikes osztálykép. Szerencsére jövőre se lesznek egymástól messze, ha minden igaz, szomszédos termet kapnak.

Érdekes volt, hogy ezek a lökött kiskamaszok mintha ebből semmit se érzékeltek volna, zsizsegtek, mint rendesen, jobban érdekelte őket a süti meg a bizonyítványhoz kapott kis vízipisztoly, mint annak a magasztos hangulata, hogy véget ért négy év, és ők most búcsúznak... Odamenni, rendesen elköszönni is szégyellt a legtöbbje. Viszont Marci úgy sietett haza, hogy leülhessen és megnézhesse, mik vannak a kis cetliken... :)
Ja, a bizonyítvány. Matek és környezet négyes, valamint a rajz és a technika. Minden más ötös, ének kitűnő :) Ennél jobb nem is kell, bár tudjuk, hogy még többre lenne képes - de én ezzel nem piszkálom, eleget hallgattam a saját gyerekkoromban. Kiváló ez így is.

És jövőre ötödikes lesz.