Aranyos :)

Regő annyira aranyos, hogy ma már volt olyan pillanat, hogy majdnem elsírtam magam meghatódottságomban. Beteg még, de ma délután már határozottan jobban volt, sokat számít, hogy tudott egy normális hosszúságút aludni is. Ennek kivételével a tegnapi és a mai napja nagyjából hasonló napirendet követett: éjjel több ébredés, sírás, lázcsillapítás, szopi - már majdnem teljesen elmaradt a szoptatás, de most betegen újra hosszabban kéri - majd reggel nyolc, fél kilenc felé ébredés. Ez szerintem annak is köszönhető, hogy a borúsabb időben nem süt be a nap reggel, amit most egyáltalán nem bánok. Általában éhesen ébred, de csak pár falatot eszik, ma már egy kicsit jobb étvágya volt, tegnap még szinte semmit nem evett. Amikor lázas, csak az ölemben akar ülni, ma mosakodni, reggelizni se tudtam elmenni, amíg nem ment kicsit lejjebb a láza és nem élénkült fel. Olyankor egy sort játszik, autózik, épít, aztán idővel kéri a pelusát és a takaróját, és magától leül, lefekszik kicsit pihenni.

Többször azt hittem, hogy elalszik, de nem, csak kipiheni magát, aztán kibújik a takaró alól, és megy tovább.  Ma már egyébként sokkal jobb kedve volt, játszani is többet és többfélét akart, egy negyedórát kint is voltunk. Az a csuda aranyos benne, ahogy mindent megköszön, de olyan szinten, hogy egy kisautó ide-oda tologatása udvarias beszélgetéssé fejlődik: tessék, kérem, köszönöm. A köszönömöt többféleképpen használja: köszi, kösszöm, köszönöm, mikor hogy sikerül, és gyakran hozzáteszi azt is, hogy "szépem". és ezt 39 fokos lázzal is következetesen így csinálja. Amikor még a megszólított nevét is utána mondja, az csúcs :) A mai legaranyosabb dolga, amin már a többivel együtt majdnem elsírtam magam meghatottságomban, az az volt, amikor már estefelé szintén egy ilyen pelusos-takarós pihenésnél tartott épp. Gondoltam, ha álmos, akár el is vihetem aludni, elég késő van hozzá. Odabújtam mellé, megkérdeztem, álmos vagy? Ki se vette az ujját a szájából, úgy hümmögött egy - szerintem - nemet. Akkor megkérdeztem, éhes vagy? menjünk vacsorázni? Azt az arcot látni kellett volna! Ujjacska ki a szájból, hatalmas vigyor, hangos, lelkes "aha", és a bágyadtnak, álmosnak hitt Regő mint akit puskából lőttek ki, ugrott ki a takaró alól, és szaladt a konyha felé :)