Szóval, a kedd még a diéta és az eső jegyében telt, de szerdán kaptunk végre egy kellemes nyári napot, és Marcit is szoktattam már a nap folyamán a rendes étkezéshez, tudván, hogy mi vár rá este.
Délután Csabival és az összes gyerekkel felkerekedtünk: Csabi, Marci és Bence biciklivel, Regő és Márk motorral, én pedig gyalog, és kimentünk a ságvári focipályára, ahol van egy kis leaszfaltozott kosárlabdapálya is. Regővel komoly túra ez a körülbelül tíz perces séta, ugyanis még mindig fontolva halad, minden kutyánál, ároknál és egyéb érdekességnél megáll, így legalábbis megduplázza a normál szintidőt. Nem baj, legalább biztonságos :).
Odaérve megtaláltuk a fiúkat: Csabi, Marci és Bence a kosárpályán felállított kis focikapunál fociztak, Márk keresztül-kasul motorozott rajtuk. Ebbe csatlakozott be Regő, néha motorral kapus is volt, néha labdázott, vittünk egy rendes kosárlabdát meg egy gumilabdát. A nagyok később átmentek a rendes nagy, füves focipályára, Marci volt a kapus - ő az iskolában fociedzésen is kapus általában - Csabi és Bence pedig próbáltak gólt rúgni. Magam is meglepődtem, milyen ügyes kapus a fiam!
Regő közben szurkolt és néha segített is:
Bence néha megunta a kapura rúgást, ilyenkor biciklizett egyet, esetleg körbefutotta a pályát, ami azért nem kis teljesítmény egy ötévestől. A második képen épp célba ér:
Márk és Regő közben felfedezték a gazdátlanul maradt kosárlabdát és azt, hogy milyen jól rá lehet ülni, majd hátrafelé lehuppanni a puha fűbe. Persze kellett némi terelgetés, hogy szépen felváltva igyekezzenek próbálgatni :)
Vagy két órát voltunk a pályán, aztán a megéhező gyerekhaddal lassan elindultunk hazafelé. Regővel előrementünk, hátha sikerül eleve behozni a lemaradást, persze utolértek, de valamit javítottunk a szintidőn. Ezen a fotón azt hiszem, rajta van az összes biciklis és motoros:
Hazaérve Regő nagyon elfáradt, az utolsó métereken már egyik kezemben őt, a másikban a motort vittem. Azt hittem, hamar vacsoráztatnom és fürdetnem kell, aztán lefekszik, miközben kint már égett a tűz a szalonnasütéshez. De miután egy kicsit heverészett az ölemben, meglepően felélénkült és nagyon jól bírta az estét. Nagyon érdekelte a tűz, de okosan nem akart túl közel menni hozzá, és jó étvággyal ette a sült szalonnát sok-sok kenyérrel. Mire végül mégis elvittem fürödni, úgy nézett ki, mint egy kis kéményseprő :).
A vacsora a többi fiúnak is nagyon ízlett, Marci és Bence időnként eléggé unták magát a sütögetést és hogy közben őket is melegíti a tűz, de segítettünk nekik, addig ők mozoghattak, aztán több részletben jóízűen vacsoráztak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése