Első tíz kilométerem

És igen! Vasárnap teljesítettem életem első tíz kilométeres futását. Lassan kicsi lesz nekem a falu :) Hoztam adatokat is, mert milyen jó a pulzusmérő óra:

 - 10.43 km

 - teljes idő 1:09:11

 - egy kilométert átlagosan 6:38 alatt futottam

 - átlagsebességem 9.05 km/óra volt

 - elégettem 735 kalóriát

 - az átlagos pulzusszám 150/perc volt

 - és volt benne 106 méter szintkülönbség.

Fárasztó volt, de nagyon jó! Borús időben és enyhe szélben indultam neki, volt 8 fok, de a szél miatt mégis annyi rétegbe öltöztem, mint amikor 5 fok alatt futok. Kitaláltam - elég későn, lassan vége a télnek - hogy a futónadrágra kívülre felveszek még egy rövidnadrágot, láttam már másokon és soha nem értettem, de rájöttem, hogy védi a csípő, a medence környékét, ahol amúgy csak egy réteg ruha van, meg a fehérnemű. Elég érzékeny terület, enyhén fel is vagyok fázva szerintem.

Megrajzoltam itthon az utat, felfelé indultam, mert arra már rájöttem, hogy jobban esik nekem, ha az elején van emelkedő, és néhány kilométer után pihenhetek lejtőn való futással. Most nem volt benne gyaloglás, itthon tíz perc tornával melegítettem be. Az volt a tervem, hogy 7 perc körül, alatta fussam a kilométereket, így nézegettem időnként az órát, nagyjából tudtam, mikor töltök be egy-egy kilométert.

Olyan három és félnél kezdett esni az eső, és a következő másfél kilométer alatt annyira meg is erősödött, hogy ha akkor épp közel vagyok a házunkhoz, feladom és hazajövök. Szerencsére volt még előttem egy kilométer, és azt mondtam magamban, ha a mi utcánk közelében is ennyire esik még, kénytelen leszek hazajönni - kezdett átázni a bizonyos mértékig vízálló nadrágom.

De szeretnek engem az istenek, mert mire a közelünkbe értem, olyan gyenge szitálásba váltott az eső, hogy bolond lettem volna feladni, ezt már jól bírta a nadrág is, én is. Persze tíz kilométeren a mi falunkban nem lehet úgy tervezni, hogy csak az elején legyen emelkedő: ez a minket elkerülő szakasz volt a pihenő, aztán, mivel itt magasságot veszítettem, kénytelen voltam visszanyerni.

Nagyon lehetett érezni, hogy tíz kilométeren még nincs rutinom. Hét még könnyedén megy, nyolc sem okoz gondot, hiszen a megszokott hétre egyet még nem nehéz rátenni. De az utolsó kettő már keményebb volt, ott már számoltam visszafelé, és az órámat nézegetve örültem, hogy az elején gyors voltam és nyertem perceket, mert most volt hova kiengedni. Kicsit az eső is jobban rákezdett, de nyolc-kilenc kimométernél már akkor sem adom fel a nagy célt!

Nagyon inspirál az óra, a célom az volt, hogy 70 perc alatt fussam a tíz kilométert, persze nem erőltetve. Nem tudtam jól felmérni a végén, hogy a hátralévő szakasz vajon mennyi időt vesz még igénybe, úgyhogy már a mi utcánkban, 1:08-nál úgy kaptam észbe, nehogy ezen az utolsó két percen múljon :) Picit belehúztam, a kapuban megnyomtam a stop gombot, és ránéztem az órára: 1:09:11, szuper! Már nem vesz fel a Vivicittán a záróbusz :)

Nagyon hálás vagyok Györgyinek a segítségéért, az edzéstervért, biztos, hogy az segített izmot fejleszteni, sebességet, állóképességet növelni. Folytatom, már nincs két hónap a versenyig!