A télből a február a legnehezebb, nem? Decemberben még várja az ember a hangulatot, a havat, a karácsonyt. Januárban úgy van vele, hogy ez a tél kellős közepe, helyénvaló a farkasordító hideg, a szél, a zimankó, a sötét, ennek most kell így lennie, kibírjuk, még élvezzük is, és ha túl vagyunk rajta, akkor közel a vége.
Aztán jön a február, és az ember hajlamos azt gondolni, hogy az már majdnem tavasz. Végülis már csak egy hónap a tél, mégpedig a legrövidebb hónap. És egyre világosodik. De ilyenkor hajlamosak vagyunk elfelejteni - vagy beszéljek csak a magam nevében? - hogy ha a vége is, de azért ez még tél. És most is ugyanolyan jogosak a mínuszok, a hó, a szél, mint januárban. És ugyanúgy sok réteg ruha kell a gyerekekre, és a bőröm alá kúszik a hideg levegő odakint.
Viszont tegnap kijött a medve a barlangjából, és itt nálunk egészen biztosan nem látta meg az árnyékát, úgyhogy remélem, kinn is maradt, és tényleg jön most már hamar a tavasz. Hóvirág már van :) És remélem, a medve a mai metsző széltől és hóeséstől se ijed meg, az árnyékát ma se látja, bundája meg van.
A februárt könyvekkel akartam kezdeni, mert van egy nagy csomó elmaradásom, épp csak a címek felírva piszkozatban. De sajnos fontosabb dolgom lett, majd mindjárt meglátjátok. És azután jöhetnek a könyvek.
2 megjegyzés:
Én a novembert nem szeretem csak, decemberben már készülünk az ünnepekre, januárban új év, s érzem, hogy nemsokára jön a tavasz, a februárral sincs bajom. A márciusi kemény mínuszokért viszont tudok haragudni :D
Alapvetően én is a novembert nem, de már vagy két-három éve olyan gyönyörű, hosszú őszök, napsugaras novemberek vannak, hogy nem is hiszem! :) Különösebb bajom a februárral sincs, nem utálom, csak mindig szem előtt kell tartanom, hogy ez még nem tavasz, nem-nem.
Megjegyzés küldése