Nagybeteg kisbeteg

Szóval Csongor a múlóban lévő hörghurutra még rákaphatott valamit, és péntek éjjel majdnem 40 fokos lázzal kelt fel. Nem is hittem először az érzékeimnek, hogy mennyire forró... Csillapítottam, szoptattam, elaludt, öröm az ürömben, hogy most legalább aludt négy órát egyben. Hajnalban ébredt, érezhetően lement a láza, akkor nem is mértem, kifejezetten hűvös volt, de reggel megint 39 felett. Úgy volt, hogy megyünk anyuékhoz, szóval most épp egy vidám, eleven és hangos ságvári hétvégéről kéne beszámolnom, ehelyett ez a kis csepp csinált nekünk egy nyugis hétvégét... hát remélem, megértette, amikor mondtam neki, hogy legközelebb inkább tépem a hajam az ötgyerekes ricsajban az unokatesókkal, minthogy az ő negyven fokos szenvedését próbáljam enyhíteni.

Gyors konzultáció anyukámmal, és Péter elvitte legalább Marcit és Regőt Ságvárra, hadd unokatesózzák-nagymamázzák ki magukat, be is volt ígérve, készültek, gond nélkül elmentek nélkülem. Csongor a délelőttöt lejjebb nyomott lázzal, de nagyon nyűgösen töltötte, nekiláttam gyógyhúslevest főzni neki, de nem lehetett letenni, hát felkötöttem a hátamra, és úgy főztünk. Még sült hús és zöldségköret is lett, pedig egyáltalán nem terveztem semmi ebédet, hiszen nem lettünk volna itthon. Ő meg elaludt a hátamon, édesem, egyik gyerekem se csinált még ilyet. Sikerült letennem, persze a hátamról lebogozás és a kiságy között volt egy szopi, anélkül nem megy, ne is menjen ilyenkor. Apa hazaért, ebédeltünk, és morfondíroztunk, hogy vigyük-e ügyeletre. Önmagában a magas láztól én nem ijednék meg, ha csillapítható, és önmagában a hörghuruttól sem. De hogy a hörghurutra jött rá ilyen hirtelen, ilyen magas láz - megijedtem, hogy nem tüdőgyulladás-e, szóval én az ügyelet mellett voltam. Aztán felébredt, és popsiban 40.1 volt, a kérdés eldőlt. Még az ilyen viszonylag laza anyák szíve is összeszorul, ha a digitális hőmérőn a negyvenes szám jelenik meg... Ilyet se mért még ez a hőmérő se, persze, hogy a legkisebbnek kell produkálnia.

Szimpatikus, gyakorlatias orvossal találkoztunk az ügyeleten, eggyel gyógyszerezősebb fajta, mint a mi orvosunk, bár azt hiszem, ha hétköznap van és simán a gyerekorvoshoz megyünk, ő se vacillál sokat. Megemelte a lázcsillapító adagját, felírt egy kúpot ilyen magas láz esetére, és ott helyben be is adtam egyet Csongornak. Megemelte a hörgtágító adagját is, és felírt antibiotikumot. Az asszisztensnő nagyon örvendezett, hogy ez az első :) Nagyon ronda hörghurut, plusz belobbant garat, a tüdőgyulladás nem kizárható, azt a tipikus hangot nem hallotta, de azt mondta, ilyen piciknél ritka is, hogy hallják. Más vizsgálat azonban nem lesz - hála istennek - hiszen ha biztos lenne, akkor is csak ugyanígy kezelnék. Sírt nagyon szegény a vizsgálat alatt, a kúptól is. A váróteremben megszoptattam, megnyugodott, aztán kiváltottuk a gyógyszereket. A kúptól tényleg jobban lett, lement a láza, szépen játszott, aztán elfáradt, pihent, bújt egy kicsit és megint játszott. Azért sokat volt nyűgös, sokat volt kézben is.

Fürdésnél megint aranyos, jókedvű volt, aztán szépen el is aludt, igaz, már fél kilenckor felébredt valamire. Aztán legközelebb egykor, megint negyven fokkal... Kúp, szopi, alvás, de innentől nyugtalanabb, reggelig több ébredéssel, viszont a szokásos hatórai ébredésnél is visszaaludt még, fél nyolcig, és csak 38.5-tel kelt. Határeset, nem is kapott rá semmit. Akkor még olyan kis gyenge volt, járni sem akart, visszabújtunk az ágyba, és vagy félórát ébren, fekve pihent mellettem, ez se normális. Étvágya se nagyon volt, tegnap semmit nem evett, kis húsleves levét, reggel egy kevés almás zabkását, viszont szopizik sokat, a gyógyszereket elfogadja, szívesen iszik pár kortyot. És most nagyon boldog vagyok, mert rendesen ebédelt, húslevest, sok répát, kis húst, utána kölesgolyót, és jókedvű, felélénkült, itt totyog körülöttem :)