Jó szombat

Ugyan már több, mint két hete volt, de ma valamiért rágondoltam, és eszembe jutott, hogy megírom. Semmi különös, csak itt a könyvek és kötések között alig írok úgy tényleg magunkról, aminek az az oka, hogy megint volt egy rosszabb passzom - rossz idős, futáshiányos, veszekedős, könnyen kiborulós, betegséges, nagyon elevengyerekes - nyafogni viszont nem akartam jönni, szóval legyen inkább az a szombat.

Csongort a mamára bíztuk, Marci az apjánál volt, mi pedig hárman Regővel bementünk reggeli után a városba. Beindult a megyében az első közösségi termelői vásárlási kezdeményezés, online lehet rendelni helyi termelőktől mindenféle finomságot: tejterméket, húsfélét, mézet, szörpöt - környékbeliek, figyelem! - és az összeállított kosarat szombatonként lehet átvenni. Ezért indultunk, megálltunk a nagypapánál, én elmentem a kosaramért, a három generáció férfijai meg megbeszélték ügyes-bajos dolgaikat. Gondoltam, gyorsan végeztem, még körülnézhetek a környéken - és sikerült is gyorsan találnom egy tavaszi cipőt, nyitott is, zárt is, szoknyához is, nadrághoz is, csinos is, kényelmes is, szóval szuper. Mentem a kosárral és a cipősdobozzal vissza a fiúk felé, egyszer csak hallom az egyezményes füttyjelet: elindultak felém, és épp a park fabirkáinál járnak.

Váltottuk egymást, ott maradtam birkát mászni Regővel és a kisbiciklijével, míg Péter elvitte a cuccaimat a kocsihoz. Aztán eszünkbe jutott, hogy még lottót kéne venni, meg ezt is kéne, meg azt is... úgyhogy Regőstül és kisbiciklistül bementünk a plázába, ahol Regő nem gyakran jár, de azt tudja, hogy vannak pénzbedobós járművek meg mozgólépcső... Nézelődtünk, kivételesen mehetett egyet a pénzbedobós kisvonattal, sőt, megláttam, hogy egész baráti áron árulnak héliumos lufikat, és kapott egyet - jó vásár volt, még mindig a plafonon tanyázik! - aztán kifelé menet szembejött egy foltvarró standja, akivel már találkoztam vásárokon és mindig tetszett. Erről rögtön eszembe jutott, hogy Csongornak lassan aktuális lenne egy kis lapos párna, találtam is egy süniset neki, de vesztemre szembejött egy elefántos is, hát nem hagyhattam ott Regőnek azt sem. Aztán volt mozgólépcsőzés is, majd át az út felett a hídon, vissza az autó felé, és irány haza.

Itthon közben Csongor elaludt, a mama a nappaliban tette le a kanapéra, nagyon édes kis angyalka volt :) Regő viszont, hogy ne ébressze fel, a mamánál nézhetett egy mesét, és oda kapta az ebédet is, aztán ölben vittük a szobájába aludni. Ő sem volt kevésbé édes. Mi is ebédeltünk, aztán öltözködtem: szoknya, új cipő, új (pár nappal azelőtt vásárolt) tavaszi ballonkabát, új kendő a nyakba. Még a kabát és a kendő előtt, de már az ebéd és a kávé után ébredt Csongor, szopizott és indultunk újra, ezúttal engem vittek kötős-horgolós találkozóra a fiúk, ők meg barátoztak közben, míg Regő itthon aludt. A tali megint nagyon jó volt, új embereket is megismertem, akiket eddig csak virtuálisan, és gyönyörű alkotásokat láttam. Volt még kávé, forró csoki, gyümölcslé és kellemes beszélgetések, igazi frissítő volt. Csongor a barátozás után elszundított az autóban, épp akkor ébredt, amikor értem jöttek. Olyan igazi léleknek kellő, pihentető, feldobós nap volt, bár több ilyen akadna.