Amilyen kicsi, vékonyka könyv, azt hittem volna, hogy néhány nap alatt kiolvasom. Jó, túl sokáig tényleg nem tartott, de néhány napnál mindenképpen, mert tartalmasabb, lassabban emésztős, mint amit a kinézete sugall.
Érdekesen megközelített önéletírás ez, megint egy olyan könyv, ami mintha élő közvetítés lenne, mintha ott ülnék az íróval szemben, és mesélne. De nem is mesélne, inkább csak úgy címzett nélkül dőlne belőle a szó, szabadulnának fel az emlékek, és mondaná, mondaná... Ritka, hogy valaki olyan képszerűen tudja visszaadni a kisgyerekkori emlékeit, ahogy maga előtt látja, ha rágondol, úgy, hogy a hallgató számára is érdekes lesz. Magunk elé tudjuk képzelni, beleélni magunkat, felismerhetjük magunkban az ötéves Nyerges András érzéseit, pedig valójában soha nem élhettük át ugyanezeket - legalábbis én és a korosztályom szerencsére nem.
Lassan bontakozik ki a kis András családi háttere, valahogy úgy, ahogy ő is megérti kicsiként: zsidó anya és katolikus apa gyermeke, mélyen vallásos katolikus nagymama és a másik oldalról tudós, racionális, ateista zsidó nagypapa unokája a második világháború utolsó éveiben és az utána bekövetkező korszakban. A könyv az ötéves korától huszonévei elejéig tartó életszakaszt öleli fel, a kiskori emlékek részletesebbek, a végén már magáról, az akkori életéről nem is mesél, csak az előzőekkel összefüggésben: hogy milyen családi titkokat tud meg fiatal felnőttként, amik megmagyaráznak vagy befolyásolnak - esetleg befolyásolhattak volna - korábbi történéseket. Családrajz egy különleges családban, egy különleges történelmi korban, gyerekszemmel humoros sztorik, veszekedések, feszültségek és annak az emléke, hogy a maga módján mindenki mindenkit nagyon szeretett... és különösen őt, a kicsit, akinek mindent meg akartak adni, kipárnázni ezt a kemény világot. Az emlékekből számomra az derült ki, hogy amennyire lehetett, ez sikerült, de persze egy ilyen vegyes családban gyereknek lenni a háború alatt és után nem múlik el nyom nélkül. Nyerges András pedig nyomot hagy a könyvével, belátást enged az olvasó számára, emléket állít a családjának, és mindezt méltón teszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése