Nagy várakozással tekintettem ez elé a könyv elé, mert a Munkácsy életéről szóló A nap szerelmese / Aranyecset nagy kedvencem. Igaz, azt Dallos Sándor írta, és semmi nem indokolja, hogy a kettőnek köze legyen egymáshoz, de mivel kortársakról, nagy festőkről szólnak, akik ráadásul barátok is voltak, úgy készültem rá, mintha folytatás lenne.
Szerintem az író is valahogy így készült, nem olvastam más könyvét, nem tudom, hogy mennyire jellemző rá ez a stílus, de mintha szándékosan rájátszott volna arra, hogy hasonlítson a regény a Munkácsy-életrajzra. Mivel - ahogy a cím is mondja - Paál László csak 33 évet élt, és életében nem lett olyan sikeres, mint pályatársa, a könyv sem tudott olyan nagy ívű lenni, kis vékony könyvecske, sajnos ennyi elég volt, hogy Paál László élettörténetét felölelje. De ebben benne van minden: a gyermekkor, a származás, az elszegényedett nemesi család, a testvérek, az őket sújtó tragédiák. Az apai elvárások, a lánytestvér, az anya védő szeretete. A festőiskola, a küzdelem azzal, hogy az ifjú Paál kitörni vágyik a tanított keretekből, azt szeretné festeni, ami belőle jön, ami belülről fakad. Munkácsy barátsága, kalandok és szerelmek, küszködés, éhezés, betegség... Nem volt könnyű élete, ami, főleg Munkácsyéval összehasonlítva nagyon kegyetlen dolog: mindketten megküzdöttek a sikerért, igazi művészek voltak, de Munkácsynak járt a zajos siker és a vele járó jólét, míg Paálnak ez kimaradt rövid életéből. Nekem az egyik kedvenc festőm, és amikor néhány éve láthattam a képeit a Nemzeti Galériában, az lenyűgöző élmény volt. Ismerjétek, szeressétek meg Ti is, hátha eljut hozzá így halála után 134 évvel is, hogy késve bár, de eljött a megérdemelt siker.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése