Igazából nem tudom... Mármint, hogy miért hanyagolom mostanában a blogírást. Kicsit csömöröm lett magamtól, nagyon netfüggőnek éreztem már magam, és elhatároztam, hogy délelőtt be se kapcsolom a számítógépet. Amikor meg bekapcsolom, akkor végignézem a leveleket, skype-olok a barátnőkkel, és ha ide is nézek a blogra, valahogy nincs energiám nekiülni hosszabb bejegyzéseket írni. Pedig van ötletem, van témám, szeretem is ezt a blogot, és hálás vagyok és sokat gondolok a most már 121 (!) olvasómra. Sose gondoltam volna, hogy ennyien lesztek :)
Aztán volt a betegség is, remélem, már múlt időben írhatom. Regő három és fél hetet hiányzott az oviból, Csongor is ennyi ideig volt beteg, én is. A kicsiknek végigment mindenféle légúti nyavalya az összes légutaikon, nekem csak arcüreggyulladásom volt. Marci mindössze három napot hiányzott az iskolából torokfájás miatt. Majdnem három hétig nem is futottam, aztán szombaton végre sikerült, de ennyi kihagyás után komoly lelkierő kell ahhoz, hogy visszaálljak újra egy rendszerre. Még nincs meg... de céljaim vannak.
Aztán az is igaz, hogy ha eljön az este és a nyugi végre, szívesebben ülök a kanapéra egy könyvvel és/vagy kötéssel. Jaj, de vágyom arra, hogy hosszasan és nyugalomban belemélyedhessek végre egy könyvbe, nem félbeszakítva és nem lelkifurdalással, hogy miért nem mást csinálok, és nem aludnék bele két oldal után... Kiülnék a diófa alá a nyugágyba, kellemes napos idő lenne, enyhe széllel, csend, csak a szokásos falusi zajok, és addig olvasnék, amíg az éhség be nem kerget a házba. Na, majd egyszer.
Közben lett redőnyünk is, meg szúnyoghálónk, az nagyon jó dolog! Még sok értelme nem volt, egyelőre váratnak magukra a kánikulai éjszakák, amikor jó lenne ablakot nyitni. Mondjuk tőlem várathatnak, igazán nem vagyok oda a kánikuláért, de azért csak a szúnyogháló miatt pár napig kipróbálnám :) És befőztem nyolc üveg cseresznyelekvárt, először ódzkodtam tőle, mert egyszer már csináltam, és túl édes lett, de most kaptam némi inspirációt, és meglódult a fantáziám: lett citromos, fahéjas, sőt végül vörösboros cseresznyelekvár is.
Arra is gondoltam, hogy el kéne határoznom, mint ahogy Dius csinálja, hogy mindennap írjak egyet. Ebben is rendszerességet kialakítani, alvásidőben vagy este, de mindennap egyet. Legalább. Mert most éppen kilenc piszkozatot mentettem el, hogy legyen mit befejezni :)
Ma már ÁCIÓ! van. Igazából nekünk ezzel a betegséggel majdnem meghosszabbodott a nyári szünet, vagy legalábbis kaptunk egy kis ízelítőt, hogy milyen lesz, amikor mindenki itthon lesz. Sokszor nagyon lefáradtam, de máskor, meg úgy általában, alapvetően olyan jó volt tyúkanyósan magam körül tudni a csibéimet. (Az idegesítő, hangos csibéimet :) ) Jó lesz, ha nem kell korán kelni, lehet lazán, de azért mégis szervezetten élni a napokat, munkával, játékkal, pihenéssel és kirándulásokkal. Marcinak is szerveződik a nyara, lesz benne angoltábor, nyaralás apánál, tesóméknál, anyukáméknál, Bence is jön majd hozzánk megint. Mi is megyünk Ságvárra, egyéb nyaralás nincs tervezve, csak kirándulások, kert, Velencei-tó és építkezés továbbra is. Most bizonytalanul bár, de elhatároztam ezt a napi egyet, ha úgy látjátok, hogy nem sikerül, rugdossatok ám egy kicsit! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése