Séta a parkban

Péntek délután újra megérkezett hozzánk Péter, még ezt megelőzően Csabi elment a focipályára a nagyokkal, mi pedig Ancsával, anyukámmal és a két kicsivel bementünk Siófokra a Jókai parkba, amit anyukám - hiába él itt a közelben - még nem is látott, mióta olyan szépen felújították. Kellemes idő volt, a fiúk sétáltak, szaladgáltak, dombot másztak és végül játszótereztek. Megnéztük Krúdy Gyula szobrát, amire fel is lehet ülni mellé a kocsiba vagy az ölébe:

A második képen Regő rettentő büszke, mert oda egyedül mászott fel :)

A szobortól a japánkertbe mentünk, itt Regőnek legjobban a két kis tündérrózsás tó felett átívelő fahíd tetszett, sokat szaladgált rajta oda-vissza:

Útban a zenepavilon felé Márkkal találtak egy kis dombot, amit élvezettel megmásztak, a másik oldalán meg leszaladgáltak, és ezt így folytatták jó pár ismétléssel.

A zenepavilonban is fel-le rohangáltak a lépcsőkön, bent pedig körbe-körbe, és itt készült a kedvenc képem, amin Regő az apjával kukucsol:

...valamint rólam is készült egy pocakos fotó, 19+1:

Innen a játszótér felé indultunk, a pavilonból csak a "csúszda" szóval lehetett elcsalni Regőt. Útközben hatalmas fenyőfákat találtak Márkkal, Regő lelkesen közölte, hogy "mászok", de azt hiszem, ehhez mókussá kellett volna változnia :)

Végül odaértünk a játszótérre is, amit a gyerekek nagyon élveztek, számunkra azonban komoly kihívás volt, kiderült, hogy emlékeinkkel ellentétben mégis inkább kicsit nagyobbaknak való, sok helyen kellett őket a magasban segíteni, átbújtatni. Azért csúszdáztak párat, és Regő felfedezte a láncokon lógó rönkökből álló mászószakasz legjobb felhasználási módját is:

Péter elvitte Mamát vásárolni, mi pedig igyekeztünk lassan kicsábítani a gyerekeket a játszótérről. Megnéztük, milyen szépek a parkban a virágok, kavicsoztak egy sort, és így lassan sikerült megközelíteni az autót, és vacsoraidőre hazaérni.