Ezaz

Olyan sokszor emlegettem már Regő műanyag állatait, amikkel tényleg nagyon szeret játszani, naponta előveszi őket, és mindenféle szerepjátékot játszik velük, az állatok beszélgetnek, esznek, sorba állnak, autóznak, verekszenek is. Hétvégén végre le is fényképeztem egy kis állatos játékot:

Ez meg egy kis barátkozás Csongorral, amit az előző posztban emlegettem:

Tudtam én, hogy ennél többet akartam írni tegnap, csak már nem jutott eszembe... Azt akartam még mesélni, hogy Regő mostanában megijed ettől-attól. Kutyaugatástól például, vagy legalábbis zavarja. Feláll este az ágyában, és kiabál kifelé az ablakon, hogy kutya, ne ugassál! Aztán emlegeti is napközben, hogy ugatott vagy nem ugatott a kutya. Vagy például Kisvakondot néz, és megijed egyes hangoktól, szalad hozzám, és mondja, hogy jaj az oroszlán, vagy épp mitől ijedt meg. Aztán biztatja magát, nem bánt az oroszlán... Ez most pár napja, egy hete kezdődött. De közben ha sétálunk, direkt biztatja a látott kutyákat, hogy ugassanak...

A másik érdekesség, talán látens testvérféltékenység feldolgozása, hogy két olyan könyve van Regőnek, amit azzal a céllal vettem, hogy mesélhessünk belőlük a babavárásról és a tesókérdésről. Az egyik a Sehány éves kislány, a másik az Elefántkönyv. Előbbit már a terhesség alatt is sokat nézegettük, az inkább a babavárásról szól és a kisbaba érkezéséről, de az Elefántkönyv annyira nem érdekelte akkor még, pedig azt hittem, nagy kedvenc lesz, hiszen imádja az elefántokat. Ez nagyobbrészt szól arról, hogy a kiselefántnak testvére születik, milyen érzés ez neki, hogy alakul ki a négytagú család. Na, ezt Regő mostanában háromszor is felolvastatja velem esténként, és talán ehhez kapcsolódóan szívesebben játszik elefántokkal, keresi őket mindenhol. Amúgy nem tapasztalok féltékenységet, imádja Csongort, persze mondja néha, hogy tegyem le, de az teljesen jogos, hiszen neki van szüksége rám, vagy valamire, amit én csináljak neki. Ha így, mese által feldolgozza, az olyan jó dolog, nagyon ügyes :)