Sokszor azt érzem, hogy igazságtalan vagyok a gyerekeimmel. Csak úgy, napközben is, de blogolás közben is. Mert a blog alapján a tegnapi napból az orvoslátogatás és a sikítozás volt a lényeg. És azt például nem is mondom, hogy Marci reggel felkelt, felöltözött, kent vajas-lekváros kiflit Regőnek és magának is, megmosakodott, és simán elment volna egyedül iskolába, amíg én kómáztam Csongorral, ha nem szólok, hogy még nem megy. De ma is arra keltem fel, hogy készíti a reggelijüket.
Vagy hogy Regő este segített elpakolni a játékokat. Általában elég nehéz rávenni, kérem, hogy segítsen, vagy mondom, mit csináljon, de közli, hogy nem és megy tovább. De tegnap este, meg az elmúlt pár napban többször is segített ezt-azt elpakolni, nagy sikerélménynek éltem meg. Vagy hogy milyen aranyosan beszél. Egy csomó szót, aranyosságot sajnáltunk Péterrel, hogy kikopott a beszédéből, kezdetben volt a "bűvak" a motor helyett, most már rég motor van, és inkább csak apró, aranyos beszédhibák maradtak, amik annyira nem is számítanak hibának egy ekkora gyereknél, hogy örülünk, ameddig maradnak. Szomorkásan mosolygunk össze, amikor azt halljuk, hogy meDve, az eddigi "mevve" helyett, és örülünk a t helyett a k-nak a "kabletta" szóban. A hintát pedig máig palintának mondja. Olyan aranyos dolgok ezek :)
Csongor pedig mára öthetes lett, és ezt azzal ünnepelte, hogy kérésemre kicsit hosszabbakat aludt, az egy-másfél órák helyett kettő-két és feleket, igaz, az éjszaka közepén volt egy másfélórás ébrenléte, de mivel előtte is, utána is aludtam két órát, már egész kipihent vagyok. És hoztam pár képet is, néhány napja készültek.
Arról, hogy Csongor néha nappal is előfordul a kiságyban:
És hogy eközben Regő utáááál pelenkát cserélni, és nemakaaarja! :)
3 megjegyzés:
Nagyon ügyesek a fiúk!
A rendrakással Sára is így van, mint nálatok Regő: megkérem, hogy segítsen, és sokszor közli, hogy nem, vagy épp meg sem hallja, és megy tovább. Borcsi segítőkészebb, sokszor magától is eszébe jut, benne látom a lehetőséget. :)
Az előzőhöz és ehhez. Nagyon megértelek, még ha nálunk csak két kicsi van és már egy sem szopós, de értelek. Mikor Feri hazajön a munkából és kérdezi milyen napunk volt, akkor az intenzívebb és megerőltetőbb hisztik és ordítások jutnak eszembe elsőre. Aztán persze, ahogy nálad is a csendes dolgok is beúsznak a filmbe:) És milyen jó, hogy azokból sokkal több van!
nagyon édesek a fiúk :), a pelenkacserénél ugyanez a szitu nálunk is Ármin-nal :D
Megjegyzés küldése