Ezt is megértük :) Marcinak ez nagyon nagy szó, ő sose volt jó rajzból, nemcsak az iskolai feladatokból, de eleve sem szeret rajzolni, magától, szórakozásból nem rajzol, maximum nekem nonfiguratívnak tűnő gépeket, labirintusokat tervez. Ha az iskolában szabadon választott feladat van, akkor is ilyesmit rajzol. Ez már óvodában is így volt, még kis- és középső csoportban a fehérvári Nefelejcs oviban pókháló-ábrával értékelték a gyerekeket, biztosan sokan ismeritek ezt: egy középpontból sugarasan kiinduló nyolc vonalon ábrázolják, hogy a gyerek a különböző tevékenységi körökben, területekben mennyire jó. Volt ott szókincs, számolási készség, satöbbi, köztük a rajz is. Minél ügyesebb, annál kijjebb tesznek egy jelet a vonalon, és ha ezeket a jeleket összekötik, akkor egy pókhálószerű ábra jön ki. Nem tudom, el lehet-e így képzelni, itt van egy ilyen diagram például, csak ez a borról szól, de az most mindegy :) Szóval neki szép nagy pókháló rajzolódott ki, egyedül a rajz vonalánál volt beesett szegény. Most is, ha az a házi feladat, hogy meséhez, vershez rajzolni kell, engem kérdez, hogy mit rajzoljon, és néha kis papíron vázlatot is kér tőlem, hogy hogyan tegye. Szóval már az ötleteléssel is baja van, nem jut eszébe, hogy miről mit, hogyan kellene rajzolni, és még csak aztán jön a kivitelezés. A tanító néni jó fej vele, nem rontja az amúgy sem túl nagy lelkesedését rossz osztályzatokkal, így első osztály óta hatalmasat fejlődött. A mostani órai munka tulajdonképpen nem olyan nagy szám, nem is önállóan kitalált munka, hanem egy színezés, de engem szétvet a büszkeség, mert Marci ötöst kapott rajzból, és tényleg szép lett magához képest :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése