Marciról még

Úgy gondolom, a kilencéves nagyfiú is megérdemel egy olyan beszámolót, amilyet az egyik öccse havonta, a másik meg most már csak félévente.

Milyen is a kilencéves Marci, akiről itt a blogon sajnos szinte mindig csak azt halljátok, hogy veszekszem vele?

Okos, eleven, nagyszájú, hangos, mindenről megvan a véleménye, és nem is rejti véka alá.

135 centi magas és kb 30 kiló, és a fogváltásban most már a rágófogaknál tart. Azt hiszem, átlagos méret, de olyan szép nyúlánk, jó nézni, én meg csak csodálkozom, hogy mikor lett ekkora.

Jó tanuló. Nagyon sok ötöse van, a fiúk közül talán a legjobb az osztályban, kitűnő nem lesz, de ne is legyen. Amin változtatnia kellene, az a figyelmetlenség - már két tantárgyból is összejött egyes olyanok miatt, hogy hiányos volt a felszerelés, nem írta fel a leckét és hasonlók. Ami viszont szuper, és remélem, hogy így marad, az az érdeklődése, a nyitottsága, a sokoldalúsága. Még mindig kémikus akar lenni, és főleg a természettudományos témák érdeklik: a csillagok, a bolygók, az emberi test működése, az anyag, a műszaki témák. De emellett ott van még a zene, amiben nagyon ügyes, szívesen jött velem nyáron múzeumba, érdeklik a modern festmények, a kedvenc festője Dalí.

Nagyon szeret olvasni és sokat is olvas. Még mindig mesélek neki esténként, most a Gergő és az álomfogókat olvassuk, amit ő így már legalább harmadszor hall vagy olvas. Aztán saját magának is olvas még kislámpával, így alszik el. Falja a regényeket, de az ismeretterjesztő könyveket is. A sportban is ügyes, most iskolai keretek között jár karatéra, szakkör jelleggel focira és iskolától független, külön foglalkozásként aikidora, mindegyiket szereti. És persze ezektől függetlenül is folyton mozog, pörög, rohangál, ha mást nem, akkor a kezét rázza (ami elég idegesítő is tud lenni). Ezeken kívül nagyon szeret még sütni, a születésnapi tortái tésztáját gyakorlatilag teljes mértékben ő készítette, neki ez nagyobb ajándék, mint ha meglepetésből előállok egy kész tortával. A meglepetést amúgy sem szereti. Viszont ha látja, hogy sütéshez készülődöm, azonnal jön és ő akarja csinálni. Különösen, ha gyúrni kell a tésztát.

Imádják egymást a tesóival. Ha Marci féltékeny (volt) is Regő születésekor vagy most, az sosem azon látszik meg, hogy velük hogy bánik. Fel sem merül, hogy bántaná vagy piszkálná őt, persze Regőnek néha sok a "nyúzás", amikor Marci mászik rá, fogja a fejét, és akkor jön a visítás - de ez fordítva is megvan, és persze tiszta szeretetből. Csongort is muszáj kicsit megfogdosnia vagy meghintáztatnia, ha elmegy mellette, ami egy alvó babánál nem mindig jó, de hát nem tudja megállni, hiszen olyan aranyos. Ügyesen terelgeti, sőt tanítgatja a kisebbeket, Bencének a hétvégén nagyon türelmesen mutatta az ördögbotozást, a furulyázást. Sokszor engem állít le, ha látja, hogy már türelmetlenebbül indulok ötödször visszafektetni Regőt délben, kér egy lehetőséget, hogy majd ő... és egyszer már le is fektette az öccsét. Előre tervezgeti, hogy milyen jó lesz, ha Regő ovis lesz, ő hazajön délben, aztán együtt megyünk vissza Regőért. 

Mindemellett egy kis méregzsák, duzzog, hisztizik, nyafog, a legtöbb kérésemre az a válasza, hogy "de nem szeretem", mármint megcsinálni, amit kértem. Kiabál, sikítozik - csoda-e, hogy Regő is? - csapkod, van, hogy úgy csinál, mint aki alól egyszerűen kiment a lába, és a földön fetreng. Igyekszem annyiszor megölelni, megpuszilni, ahányszor csak lehet. Este vagy elköszönésnél ő is ragaszkodik a puszihoz, vicces, amikor sorba puszil engem meg a tesóit, de megölelni, hozzábújni egyre nehezebb. Legutóbb még az iskola előtt is volt azért búcsúpuszi. Ilyen téren válik lefelé, önállósodik, de például az, hogy egy felnőttől megkérdezzen valamit, elmenjen a boltba vagy telefonáljon egyet, nehézséget okoz. "Anya, inkább te"... Azért gyakoroljuk, mindegyik megesett már. Viszont ha szórakozásról van szó, simán elmegy egyedül szánkózni, biciklizni vagy a játszótérre, nézi az óráját és haza is jön időre. Ilyen téren még sosem csalódtam benne.

A felsorolt sok érdeklődéssel és ügyességgel szemben a kézügyessége sosem volt az igazi, és balkezes is, talán ez megnehezíti a dolgát. Azért nagyon sokat fejlődött óvoda vagy első osztály óta, néha kifejezetten szépeket rajzol, a múltkor hazahozott egy tökéletesen színezett teherautót. A ragasztós, vágós dolgok jobban érdeklik, de ha magától ül le rajzolni, akkor labirintust vagy egyelőre fel nem talált gépeket alkot. Na de nem lehet mindenben ő a legügyesebb, valami maradjon másoknak is :).

Szóval hát na... most, hogy így összeszedtem, milyen az én ügyesokos nagyfiam, már nem is tudom, miért vannak konfliktusaink nap mint nap :)