Muszáj róla már írnom, mert a 16 hónaposat is kihagytam :) Mivel a hófordulója körül épp a legrosszabb napjait élte ennek a betegségnek, védőnő és mérés nem volt - remélem, nem fogyott, nagyon rossz az étvágya most betegen, viszont sokat szopik. Szóval súlyát, hosszát, ilyesmijét nem tudom, a foga meg még mindig 16, remélem, egy ideig nem is lesz több. Ennyit a számokról.
Persze nincs a fejemben egy jól összefoglalt gondolathalmaz, hogy mit is kéne írnom erről a kis legkisebbről, aki amellett, hogy anya szeme fénye, és naponta többször akarom megenni, azért egyre fejlettebb akaratú kis egyéniség is. Tud már dacolni, mérgelődni, dühöngeni, egyértelműen kifejezni, hogy mit szeretne és mit nem.
Mostanában - ha nem beteg - egyre jobban alszik, valamikor volt egy átaludt éjszaka is, amúgy meg általában kétszer ébred. Nappal már korán álmos, van, hogy úgy kell húznom az időt, hogy legalább fél tizenkettőig bírjuk ki, aztán egy gyors ebéd, meghallgatjuk a harangozást a rádióban, mert azt nagyon szereti, és már alszik is, és ilyenkor két-három órát is pihen. A legutóbbi ságvári hétvégén a szokatlan hely sem zavarta annyira, mint eggyel korábban.
Igény szerint szopizik, általában reggel csak pár kortyot kér, délelőtt egyszer többet, amikor már fáradt. Aztán alvás előtt, alvás után, majd délután már nem annyira, viszont este van, hogy kétszer is kap lefekvés előtt. Aztán az éjszakai ébredéseknél, és nagyjából ennyi. Most, hogy beteg, persze meg se tudom számolni a szoptatásokat, jön, bújik az ölembe, dől hátra és máris tudom, hogy mit szeretne.
Persze ezt, hogy mit szeretne, amúgy sem nehéz kitalálni. Mutat mindent, a maga kis nyelvén dumál hozzá, irányít. Néha azért mondom neki, hogy megtanulhatna már beszélni, mert egyszerűbb, mint felmászni a konyhaasztalra és felborogatni a bögréket arra utalva, hogy inni szeretne :) Azért néhány dolgot mond: apa, anya, mama, bimm-bamm, hinta, kukk, utánozza a kutyaugatást és a lónyerítést, brümmög az autózáshoz, és még van pár szókezdemény, amit nem használ rendszeresen, de egyszer-egyszer felismertük, például az Iciri-piciriből az ökröcske szó. Dallammal felismerhetően dúdolja a hinta-palintát és az Egy kismalac, röf-röf-röf című örökzöldet.
Mindenfélét szeret, amit nem lenne szabad, kedvence a kukák pakolása, vécékbe nyúlkálás, komposztos edény tartalmának minél hatékonyabb elterítése a padlón, partvissal a lehető legtöbb tárgy leverése, asztalra mászás, kályha kikormozása. Azért némi játékkal is le lehet foglalni, szereti például a búgócsigát, az autókat, próbálja összeilleszteni a duplo kockákat, mindent szeret, amit húzni vagy tolni lehet, a járássegítő kiskocsi még mindig nagy kedvenc. Motorozni még nem tud, de nagyon szívesen sétál, az oviból például ügyesen hazajön, és tudja, mikor merre kell kanyarodni, és melyik a mi kerítésünk, ahol meg kell állni.
Nagyon szeret a kertben lenni, ott is vég nélkül csatangol fel-le, fűnyírót tologat és teherautót húz, pocsolyákban paskol és virágot szagol, Ságváron szemernyi félelem nélkül merészkedett be ő is az állatok közé, pont mint Regő ekkora korában.
Igazi kis falusi gyerek, egyre barnuló bőrrel, szőke hajjal és minél több kosszal :)
Az étvágya egészségesen sem túl nagy, nem eszik nagy adagokat. Olyan ételt nem tudok mondani, amit következetesen imádna, inkább hangulatfüggő, hogy épp kér-e valamit vagy nem. Borsós ételekkel általában nem tudok mellélőni, nagy örömömre ő szereti a gyümölcsöt is, viszont nincs oda a kenyérfélékért. Szívesen eszik leveseket, végre valaki :)
A tesóival meg az van, hogy mindenki szeret mindenkit, és mégse könnyű kijönni. Marciban van egy adag önzés, vagy minek nevezzem, hogy ne ezt a csúnya szót használjam, tervezek róla írni külön is. Neki nagyjából mindegy, hogy a kistestvéreit zavarja, piszkálásnak érzik, ha itt-ott tapogatja, bökdösi, szimatolja őket, és ezt elég egyértelműen jelzik is, attól ő még folytatja. Persze tiszta szeretetből, hiszen olyan édes az a kicsi, muszáj tapizni a finom bőrét, a tenyerén érezni a selymes haját, én ezt értem - de annak a kicsinek is van énhatára, és ha a betolakodás sok, akkor visítva menekül, ha hagyják. Ha még azt sem, akkor csak visít. Szóval vannak hangos konfliktusok, ez az egyik, a másik főleg Regővel alakul ki a játékok miatt, merthogy Csongor jön, beszáll a játékba, és akkor Regő visít, hogy elvette a kockát! elvette az autót! az nem számít, hogy két doboz kocka van ott még, és huszonöt autó. Lassan kell terelgetni Regőt az együtt játszás felé, remélem, ránk is igaz lesz az, amit sok kiskorkülönbséges családból hallani, hogy összenőnek és szépen együtt elvannak bizonyos kor felett.
 |
| Kacsákat csodál az állatkertben Regő betonkeverőjével :) |
Nekem külön csoda a haja, ahogy göndörödik hátul, két kis kopaszka tesó után (na persze náluk mindig tiltakoztam, hogy nem is kopaszok! Nem is voltak, de mik azok a pihék ehhez a hajkoronához képest :) ) Boldogan fotózom, aztán ha meggyógyul, eljön az ideje és kegyetlenül levágatom, mert már most is nagyon megizzad sokszor.
És még egy utolsó kép, anyukámmal:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése