Ömlesztve

Alkotói válságban vagyok, vagy mi, legalábbis blogíróiban. Itt várakozik öt bejegyzés piszkozatban, és rájuk nézek, és elmegy a kedvem a megírásuktól, nem tudom, miért van ez, magamra se ismerek. Pedig annyi minden történt...

Még áprilisban volt például Ki mit tud az iskolában, ahol Marci klarinétozott is, meg az osztály színdarabjában is szerepelt, a Kire ütött ez a gyerek címűt adták elő, nagyon humoros volt, és iszonyatosan jól állt egy csapat kiskamasznak, telibe találták. Videóztam is, de aztán töröltem, annyira zajos lett, nem is lehetett érteni semmit. Viszont a klarinétról van egy!

Közben Csongor is 16 hónapos lett, ennek alkalmából elérte végre a 10 kilót és megkapta az elmaradt 15 hónapos oltást, valamint kinövesztette mind a 16 fogát.  Nagyon sokat ügyesedett, okosodott, talán kezd beszélni is, most már az apa, anya, mama, pápá, ne-ne kis ismétlős szókezdemények mennek. És persze az akarata is erősen kezd kifejlődni, néha nem egyszerű vele, de közben meg bújós, édes, és a világ legaranyosabb kis fürtöse.

Április végén kirándultunk egy teljesen logikátlant, ugyanis előtte két programlehetőségünk volt: a Kemencés fesztivál Vérteslovason vagy a Gyapjúnap Taliándörögdön. Aztán addig csűrtük-csavartuk és találtunk még egy csomó más lehetőséget, majd váltunk döntésképtelenné, míg felmerült a kérdés, hogy ne menjünk inkább csak úgy egyszerűen ki az erdőbe? Igen, de hova? Esetleg olyan helyre, ahol kisvasút is van? És így kerültünk másfél óra autózásra a gemenci erdőbe, bár itt van a szánkban a Bakony és a Vértes, ráadásul úgy, hogy épp csak az erdőszélig jutottunk, az első kisvasútmegállóig, mert két kisgyerekkel mégse lehet másfél órát oda és ugyanannyit visszavonatozni a végállomásig, meg aztán még autó haza. De ezzel együtt is szép volt, élmény volt.

Aztán volt még május elseje, voltunk az összes gyerekemmel majálisban, majdnem nem sikerült elindulni, annyira hisztisek voltak reggel, már öltöztem is vissza, hogy akkor maradunk, de végül Marci meggyőzött. És aztán tényleg minden jó lett, jól érezték magukat, aranyosak voltak, jól szórakoztunk. Jó messze álltunk meg a bulitól egy olyan helyen, ahol tudtam, hogy biztosan lesz parkolóhely, árnyék, biztonság... csak a távolságot nem jól mértem fel, úgyhogy két-két kilométert gyalogoltunk oda és vissza, a visszaúttól már eléggé féltem, de már túl a sok élményen meglepően ügyesebben mentek, mint odafelé. Az is motiváló lehetett, hogy kétszer is megszakítottuk a sétát fagyizással :) Itthon volt még egy kései ebéd, alvás már nem, viszont dagonyát csináltak a homokozóból, és estére úgy néztek ki, ahogy egy igazi falusi gyereknek kell, csak hatványozva.

A legutóbbi hétvégét Ságváron töltöttük, Ancsáék elmentek hétvégézni és ránk bízták a fiúkat, úgyhogy öt gyereket kellett koordinálnom, de a jó időnek hála, nem is ment olyan nehezen. Az egész napot a kertben töltöttük, köszöntöttünk anyák napját, apukámat közelgő születésnapja alkalmából, Márk nevenapját, és meglátogatott Anka barátnőm is Lorkával, Hannával és a pici Palkóval. Nagyon örültünk nekik, és így már nyolc gyerek érezte jól magát anyukámék kertjében.

Ötök

Meg még hármak Csongorral

Az ovis anyák napja tegnap volt, kiscsoportban itt úgy zajlik, hogy hazamenéskor félrevonul csak az anya és a gyerek egy kis feldíszített asztalhoz, van ott virág, ajándék, és Regő az én ölemben ülve mondott verset. Nagyon édes volt, szépen végigmondta, helyenként olyan halkan, hogy ilyen közelről sem értettem :) de azért sikerült elsírnom magam. Tenyérlenyomatos kis papír ajándékot is kaptam, meg egy szál rózsát. 

Futottam is, nagyjából sikerül lassan átállnom a reggeli futásra. Először Ságváron próbáltam, amikor este nem sikerült elszabadulnom, másnap reggel Csongor ébredése után felkeltem, és majdnem öt kilométert futottam, felfedeztem egy nagyon jó kis kört a faluban. Aztán vasárnap is sikerült, hétfőn itthon is - az egy örömfutás volt reggel fél hattól, gyönyörű időben és finom levegővel, szivárvány alatt bő hét kilométer. A keddet kihagytam, de tegnap már úgy mentem, hogy még a szokásos telefonébresztőm előtt hazaértem :) Jövő vasárnap páros félmaratont futunk Keszthelyen a szomszédommal!

Olvastam is, kötöttem is, az egyik könyvről nem fogok részletesen beszámolni, nem is friss már, meg ugye az alkotói válság... de John Irving Negyedik kéz című regénye zseniális. Szarkasztikus humorral szórakoztat, mosolyogtat, elképeszt, közben kritizál, és nem mellesleg történetet is mesél. Nagyon szeretem John Irvinget, és szerintem ez az egyik legjobb könyve. A másik, akit tegnap fejeztem be a Futni születtünk c. könyv, ez viszont megérdemel egy saját posztot, mert fantasztikus.

Kötésileg elkészült a Moss Garden kendő, ez megint egy teszt volt Áginak, nagyon örültem, hogy részt vehettem benne, és igazán szép kendőm született. Tegnap pedig befejeztem anyósom kardigánját - ugyanazt, amit tavaly már elkészítettem egyszer neki, csak óriási lett. Idén a tavasz közeledtével elbontottuk, és újrakötöttem, immár jó méretben.

És akkor még ott a kert - egyelőre nem sikerült nagyon tevékenyen részt vennem benne, mert főleg gyerekeket kergetek és a homokozó szélén ülök, de lassan ki kellene ültetni a palántáimat, és nő a sok minden, amit Marika néni vetett. Nyílnak a virágok, gyönyörű minden. Május van.

Nagyon frusztrál, hogy a blogger bojkottálja mind a képfeltöltést, mind a videó beszúrását youtube-ról, pedig ez egy jó színes posztnak volt szánva. Ha tudom, pótolok mindent! - U.I. Mindenhez lett legalább egy kép, a videóval még tartozom.