Rekviem egy csíkos bögre emlékére

A csíkos bögre nagyon szép és vidám volt, függőleges, többszínű és többféle szélességű csíkokkal. Felfelé széledeső szájú, nagyfülű, kényelmesen megfogható bögre volt. Azt nem tudom pontosan, mikor született, de a valódi élete akkor kezdődött, amikor lassan nyolc éve leemeltem egy hipermarket polcáról, és megvettem, hogy az új munkahelyemen majd mindig abból igyam a teát. Ő lett a munkahelyi bögrém, rengeteg teát ittam belőle, és napi egy tejeskávét is. Vittem magammal megbeszélésekre, értekezletekre, egyszer rémült, bár humorosnak szánt köremailt is írtam, mert valamelyik helyen ott maradt a csíkos bögre. Komoly veszély fenyegetett, hogy leáll a gyártás, de legalábbis a hozzám tartozó területek alapanyag-ellátása... de a válság megoldódott, a bögrét megtalálták, hazakerült. Megkönnyebbülve öleltem a szívemre, és töltöttem bele újra meleg teát. Fülem mögött ceruzával, a teát kortyolgatva mélyedtem bele mindig a táblázatokba, rendelésekbe, e-mailekbe, a bögrétől ment a munka, nem vitás.

Szigorúan csak én ihattam belőle - és akkor volt szerelmünk hajnala, így nagy megtiszteltetés volt, hogy ő is ihatott, Ő, aki azóta életem párja lett. Komoly féltékenységi jelenet alakult ki, amikor egyszer elfeledkeztem erről, és ösztönösen megkínáltam egy szomjas kollégát, és hát csak a csíkos bögre volt kéznél. Azért ezt nagyjából tisztáztuk, és nem jellemző, hogy felhoznánk a veszekedéseinkben, hogy bezzeg amikor a Hufnágel Pisti ivott a csíkos bögréből. Nem.

A csíkos bögre aztán hazajött velem, amikor a munkahellyel elváltak az útjaink. Illetve jött velem még egy másik munkahelyre, meg egy harmadikra - válságos idők voltak azok, gyorsan változtak a munkahelyek. Aztán tényleg hazaért, végérvényesen, ide, ebbe a házba, ami az otthonunk. Átvészelt néhány hónapot dobozban, amíg nem volt konyhám, majd elfoglalta méltó helyét a konyhaszekrényben, sok más társa között, és még sok tea elfogyasztásában volt hű társam.

Amióta Csongor hajnalban kel, és rászoktunk, hogy kijövök vele a nappaliba, bóbiskolok, ő pedig elmolyol körülöttem, azóta este nagyon gondosan körül szoktam nézni, és minden törékenyet elpakolok. Tegnap este nem voltam elég óvatos. Talán sorsszerű, hogy a csíkos bögrét, ami látta a szerelmünk hajnalát, legkisebb gyermekünk szenderítse jobblétre. Bóbiskolásomból csörömpölésre ébredtem, és megnyugvással láttam, hogy a gyermek egyben van, majd elszomorodva, hogy a bögre viszont nincs.

Nyugodj békében, Csíkos Bögre, szép nyolc évünk volt együtt. Tarts meg jó emlékezetedben ott, a bögremennyországban.