Pécs-Bogád oda-vissza

Marci a múlt héten Ancsáéknál nyaralt. Az azt megelőző hétvégén elvittük hozzájuk, utána meg mi mentünk érte, és mindkét alkalommal egy csomó szépet láttunk. Az első hétvégén szombat déltájban érkeztünk, aznap csak "otthon" voltunk Ancsáéknál, ebédeltünk, a kicsik aludtak, aztán a kertben, a focipályán meg a játszótéren töltöttük a délután hátralevő részét. 

Bunyó - ha a nagyok találkoznak

Kisgyerek a nagy zöld mezőben

:)

Kicsi a bors, de... :)

Este Ancsával söröztünk és közösen kifestettük a körmeinket, rég volt már ilyan csajos programban részem :) És közben megbeszéltük, hogy mit csináljunk másnap. Első körben a gyerekek miatt valamelyik környékbeli várra szavaztam volna: ott van Siklós, Szigetvár vagy a Máré-vár, aztán beszélgetés közben kiderült, hogy igazából én a klasszikus pécsi látnivalók közül még nem sokat láttam, vagy nagyon régen, annak ellenére, hogy a tesóm ott él és rendszeresen járunk feléjük. Csak azt gondoltam, hogy a gyerekek nem nagyon élveznék a városnézést, de megbeszéltük, hogy szaladgálhatnak a sétálóutcákon, megtalálják, ami nekik tetszik, úgyhogy vasárnap az én kedvemért városnézés lett. Ja, még előtte szombat délután sikerült lezúznom a térdemet, ne nevessetek: Marcival versenyt futottam a focipályán, ami amúgy füves és puha, de jól ráestem azért mind a hatvansok kilómmal a térdemre, és szerintem csúsztam is rajta valamennyit. Lett rajta egy horzsolás, de azért felálltam, újra a rajthoz álltunk, és csakazértis megcsináltam a versenyfutást (Marci nyert), majd másnap már sántikálva jártam végig Pécs belvárosát.

Csipet-csapat a Barbakán hídján

A dóm (nem láttam még, mióta ilyen szép fehér az alja)

Futóverseny a nagy fehér falak mellett

Lakatfal

Dzsámi, benn is voltunk!

Szökőkútban

Megyeháza leanderrel

A rengeteg szökőkút egyike a színháznál

Mindenki motorozik (elefántozik, satöbbi)

Megint egy szökőkút partján a sokfiúk

Kilátás egy kis pavilonból

Galambot kerget :)

Hazaértünk, jó fáradtan egy késői ebédre, Regő magától ment aludni :) Mindenki aludt, csak mire ez bekövetkezett, addigra Csongor felébredt, úgyhogy én mégse aludtam, de olyan jó fej volt, hogy kimentünk a kertbe, és aranyosan eljátszott, míg én olvastam. Úgyhogy volt megérdemelt pihenés is, mielőtt hazaindultunk. Marci ott maradt, Regő nagyon haragudott rá, aranyos volt, ahogy már előre hiányolta a tesóját. 

Egy héttel később, vasárnap mentünk Marciért, ekkor csak egynapos kirándulást tettünk. A múlt heti városnézésből Marci hiányolta a "katakombákat", azaz az ókeresztény sírkamrákat, illetve a Vasarely Múzeumot, mondtam neki, hogy majd most bepótoljuk. Fényképezőgépet most nem vittem, de szerencsére a Cella Septichora látogatóközpontot itt is meg tudom mutatni, a Vasarely Múzeumot meg itt. Marci és Bence jöttek velem, a Vasarely Múzeumba Csongor is, aki nem jött, arra Ancsáék vigyáztak, sétáltak velük. A fiúkat is nagyon érdekelték a látnivalók, engem pedig kifejezetten lenyűgözött, hogy 1600 éves romok között sétálok, és ezek a kövek azóta itt vannak... Egyes sírkamrák olyan gyönyörűen ki vannak festve, hogy az egyiptomi királysírok fotóira emlékeztetnek.

Ebéd után most nem volt alvás, Csongor aludt egy kicsit délelőtt, így nem is próbálkoztam vele, meg mivel elég későn volt az ebéd, azt gondoltam, nem is baj, ha elindulunk haza, hátha még útközben is látunk valamit, a gyerekek meg elaludtak. Így is lett, a Keleti-Mecseken és a Tolnai-dombságon keresztül autóztunk jó hosszan, a kicsik tényleg elaludtak, sőt még Marci is bóbiskolt kicsit. Szép volt, és ami a fő, Marci is nagyon jól érezte magát az egyhetes nyaraláson.