Apával játszanak a földön, beszélgetnek. Egyszer a beszélgetés, mint mindegyik, elér arra a pontra, hogy:
- Regő, megegyelek?
- Jaj ne, ne egyél meg!
- Jó, akkor anyát megegyük, mit szólsz hozzá?
- Ne együk meg, mert nagyon hiányozna nekem a számban.
Rossz fát tett a tűzre (csúnyát mondott nekem), apa beküldte a szobájába. Én meg mentem volna be Csongort altatni, tehát pár perc után mondtam neki, hogy jól van, már kimehet. Kifelé menet visszafordul, és azt mondja:
- Anya, de többé nem mondom neked, hogy béna anya!
- Jól van, gyere ide, adok egy puszit.
- Jaaaj, ez a világ legfinomabb puszija volt! - mondja ő. Aztán kimegy, és még apját is biztosítja afelől, hogy nem fogja többé azt mondani, hogy béna anya.
Autózunk, a vonatozásról beszélgetünk, és arról, hogy milyen jó volt, amikor a gemenci erdőben kisvonatoztunk. Regő sorolja, hogy milyen állatokat látott:
- Volt ott szarvas, meg őz, meg vaddisznó... meg dinoszaurusz!
Én megijedek:
- Dinoszaurusz is volt?
De ő megnyugtat:
- Ne aggódj anya, csak növényevő dinoszaurusz volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése