Vonattal a Velencei-tóra

Fantasztikus dolog, ha a gyerekek apja szabin van! Péter amellett, hogy szinte mindennap vitte Regőt valamerre, az egyik nap kitalálta, hogy kánikulában menjünk bányamúzeumba, ott hűvös van. Van kettő is nem messze, az egyik Gánton, a másik kicsit továbbautózva a Vértesben. Útközben azonban sajnos kaptunk egy telefont, ami miatt vissza kellett fordulnunk, ez a program egyelőre elnapolva. De Péter rögtön jött a következő ötlettel: menjünk másnap ötösben vonattal a Velencei-tóra. Nekem már az is élmény volt, hogy ez felmerült :) de másnap tényleg sikerült időben összekapnunk az összes gyereket, odaérnünk az állomásra és ráadásul kifognunk egy légkondicionált, modern, piros vonatot.

Így utaztak ők :)

Az út rendben telt, és külön csodálattal töltött el, ahogy Regő eltársalgott a kalauzzal. Megkérdeztem, akarja-e ő odaadni a jegyeket, akarta. Jött a kalauz, Regő bemutatkozott,a kalauz viszont, és kezet fogott vele. Aztán Regő bemutatta az egész családot szépen sorban, és még kérdésekre is válaszolt. Nagyon nagyfiús, udvarias és közlékeny volt. 

A vonatozás tetszett mindenkinek, aztán jött a strand. Szeretem a Napsugár strandot, főleg a sekély és lépcső nélkül elérhető gyerekpancsoló miatt, a homokos partjával. Le lehet ülni és hagyni Regőt úszkálni, Csongort totyogni a part közelében úgy, hogy nem kell háromfelé rohangálni és állandóan frászt kapni...

Így úszik Regő

Munkába indul

Örül :)

Először bementünk mindannyian fürödni, Csongor is szinte a gyerekpancsoló elválasztó köteléig el tud gyalogolni a vízben. Már az itthoni medencében is kiderült, ha megszokja a víz hőfokát, nagyon élvezi a strandot, itt is így volt. Azért vele csak rövidebbeket fürödtünk, a homokozást, iszapozást is élvezte, kitartóan telelapátolt egy vödröt, csak aztén lepődött meg, hogy ez nem úgy működik, mint az otthoni homokozóban :)

A kicsi meg a nagy homokozik

Volt keksz meg fagyizás, Regő önállósági bemutatót tartott Marcinak, amikor nagyfiam el akart menni trambulinozni, de nem mert önállóan odamenni, fizetni és ugrálni. Majd jött Regő, hogy ő meg ugrálóvárazni akar. Ahhoz is ugyanoda kellett menni, a közelben volt. Mondtam neki, hogy szaladj oda, kérdezd meg a bácsitól, mennyibe kerül. Már futott is, jött vissza, háromszáz forint öt perc. Markába nyomtam a pénzt, szaladj a bácsihoz, add neki és ugrálhatsz. Szaladt, odaadta, ugrált, a "bácsival" meg összeintettünk, látta, hogy az én gyerekem, látom, mehet. A nem egész négyéves öccse láttára már Marci is összeszedte magát, és megcsinálta ugyanezt a trambulinnal :)

Pihenő, tízórai, ritka háromfiús kép

Huncut :)

A nap külön öröme, hogy futólag bár, de Mókiékkal is találkoztunk többször, jó volt látni, de nem igazán használtuk ki az alkalmat beszélgetésre, mindketten a családunkkal voltunk inkább, csak össze-összenéztünk, integettünk, megcsodáltuk egymás gyerekeit. A déli vonatot elértük, Csongor már hazafelé zakatolva elaludt a babakocsiban, amit az autóban folytatott, és Regőt se kellett nagyon biztatni, hogy lefeküdjön ebéd után :) Tényleg jó élmény volt ez a strandolás.