Hű, ma jól elfáradtam. De ezt még megírom frissiben :)
Szóval Andi barátnőm pici fia, Gábor, két hónapos múlt. A két "nagy" lánya, Zsófi pedig 4 (lesz) és Fruzsi 2 (múlt). Gábor születése óta tervezgetjük, hogy meglátogatjuk őket, egy hete sikerült végre lefixálni ezt a mai időpontot, és nem is jött közbe semmi! Ráadásul reggel sikerült is terv szerint, kilenckor elindulnunk, csak épp Pesten át egy lassabb utat választottam - nem szándékosan. Ma, jó szokásommal ellentétben, eltévedős napom volt.
Regő a Megyeri hídon aludt el körülbelül két óra autózás és vásárlás után, úgyhogy szerintem egy félórát se aludt érkezésig, de jól bírta utána :) Rögtön felfedezte és kipróbálta a lányok játékait, legjobban a hintaló tetszett neki, meg a piros emeletes busz, csodálkoztunk is, hogy egy lányos házban ilyet találunk: Zsófi kérte a névnapjára. Persze nem komolyan csodálkoztunk, csak viccből :)
A lányok már éhesek voltak, amikor megérkeztünk, Zsófi már az asztalnál várta az ebédet. Vittünk nekik könyvet ajándékba, azt nézegették, amíg Regő a játékkínálatot térképezte fel. Igazából nem is játszottak együtt emiatt, és csak itthon vettem észre, hogy közös fotó csak Gáborral készült :(. Viszont ebédkor aranyosak voltak együtt, de akkor nem fotóztam :)
Gábor viszont nagyon tetszett Regőnek. Már tegnap mondtam neki, hogy megyünk Gábor babához, hosszasan emlegette, és ma reggel is örült és szívesen ült az autóba. Ott pedig simogatta, hintáztatta - a fotón is éppen hintáztatta, hogy ne sírjon - simogatta az arcát, mondta neki, hogy ne sírj, szóval teljesen odavolt tőle, pedig én tartottam egy kicsit a találkozástól, hiszen mostanában hol így, hol úgy reagált babákra, Csongor is hol érdekli, puszilja, simogatja a pocakomat, hol hallani sem akar róla. Az sem zavarta, ha felvettem Gábort, ő is kérte az ölébe.
Az ottlétet ezzel is kezdtük: Andi az ebéd körül sürgölődött Gáborral a kezében, úgyhogy én elkértem tőle a babát - nagyon édes, pici, puha, illatos, pedig már "nagy", öt és fél kiló! Nekem olyan könnyű volt Regő után :) Közben hazajött Zoli is, az apuka, tőle kicsit tartott Regő. Nemsokára elkészült az ebéd, nagyon finomat kaptunk, ráadásul olyat, amit Regő is szeretett, úgyhogy volt nagy öröm. Szemben ült a lányokkal az asztalnál, talán így jobban is evett, bár nem sokat, de például utánzásból kért majonézt, egy falat húst majonézzel evett meg, ezt még sosem kóstolta.
Amíg mi ettünk, Gábor aludt egy rövidet, de aztán visszajött a nappaliba. Regő lekéretőzött, de amikor látta, hogy palacsinta is van, visszaült :). Ebéd után folytatta a játékot és Gábor szórakoztatását:
"Tessék Gábor, busz!":
"Milyen szép virág!":
Amikor mindenki megevett mindent - vagy legalábbis nem kért többet - a lányok elmentek aludni, Zoli vissza dolgozni, mi pedig maradtunk Andival, Gáborral és Regővel. Babáztunk, beszélgettünk, Regő játszott:
Itt kérte Gábort az ölébe, nagyon aranyos volt vele :)
Most utólag néztem, Andival mennyire hasonlítunk: rózsaszín felső, szőke copfok... a lenti képen Andi Gáborral és Regővel:
Na jó, azért nem összekeverhető :)
Ahogy Regő egyre hangosabb és szerintem fáradtabb lett, lassan kezdtem összeszedelőzködni. Erre Andi valahonnan elővarázsolt egy szatyor kismamaruhát, hogy próbáljam már fel őket, hátha jók - rögtönzött divatbemutató kerekedett, Regő is hozzájárult, öltözködött és nézte magát, hogy milyen csinos :) Sok felsőt és egy nadrágot is elhoztam kölcsönbe, nagyon örülök nekik! Aztán lassan már tényleg indultunk. Sajnos - persze más szempontból szerencsére - a lányok még aludtak, így csak a lépcsőn tudtunk puszikat dobálni nekik felfelé.
Hazafelé megint sikerült eltévednem, ilyen szempontból ez nem az én napom volt. A vicces az, hogy Pesten gond nélkül átjutottunk, Budaörsön nem sikerült elnavigálnom az Ikeához, így Érdről visszafordulva, Törökbálinton át jutottunk oda, jó kör volt... De mindent megvettünk, amit szerettem volna, és hamarosan indulhattunk haza. Regő kekszet falatozott a hátsó ülésen, majd kért rá vizet, és negyed hét körül bealudt, de úgy, hogy itthon se ébredt fel, még hagytuk egy ideig, de úgy tűnt, akár az éjszakát is átaludná az autóban. Szegény most nagyon zokon vette az ébresztést, sírt, nem kért enni, tejet kért, de aztán nem itta meg, gyorsan lefürdettem, azt is végigsírta, pizsamába bújás közben nyugodott meg lassan, de mesét azért kért :) Most a Nyári böngészőt meséljük, tegnap fedezte fel, és nagyon tetszik neki! Mese után végül mégis kérte a tejet, Apának köszönni akart, úgyhogy még jó éjszakát kívántunk, és végre mehetett aludni :).
Köszönjük a talit és mindent az Andi-családnak, nagyon jól éreztük magunkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése