Tegnap kicsit elkámpicsorodtam és nyafogtam Péternek, hogy olyan sokat megy el itthonról, amikor pedig együtt is lehetnénk... nem szórakozás volt egyik se, de Regő is nagyon ragaszkodik mostanában hozzá, nehéz volt az ő apa utáni nyafogását is kezelni, miközben nekem magamnak is hiányzott... szóval ma, amikor megint el kellett mennie pár órára, kitaláltuk, hogy egy ideig együtt megyünk, aztán kitesz egy olyan helyen, ahol nekünk szórakoztatóbb, mint az ő úticélja, majd hazafelé felvesz. Eredetileg a seregélyesi kastély parkja volt tervben, de a börgöndi reptér felett szálló repülőgépeket meglátva beugrott, hogy van itt Börgöndpusztán valami horgásztó és állatsimogató, úgyhogy hirtelen bekanyarodtunk a faluba, hátha megtaláljuk. Nem viszik túlzásba a tájékoztatást, de azért egy-egy "horgásztó" tábla alapján megtaláltuk a helyet. Kívülről nem voltunk benne biztosak, hogy ez az, a tavat láttuk, de állatsimogatónak nyoma sem volt. A bejáratnál pénztár és büfé, ott megkérdeztük, és tényleg az volt az, úgyhogy Pétert elküldtük, Regővel pedig bementünk. Kiderült, hogy kis ösvényen kell hátramenni a büféépület mögé, és ott aztán kitárul a tér.
A horgásztó körül három oldalon nádkunyhók sorakoznak, horgásztak is jó sokan. Az innenső parton van az állatsimogató, állatbemutató rész. Az első, amibe beleütközünk, amikor a kis ösvényről kiérünk, egy istállóépület, ahol a jó hűvösben viszonylag tágas ketrecekben tengerimalacok, nyulak, egy csincsilla, pintyek és deguk láthatók, szóval ilyen lakásban is tartható állatok, ezekből vásárolni is lehet.
Kint van egy nagyobb füves tér, ahol körben elindulva találunk például két kisebb, elkerített és a tó vizével táplált részt, ahol a mocsár élővilágát mutatják be. Az egyik alacsony vizű, mocsaras vízpartnak felel meg, itt teknősök, nagyobb békák élnek, a másik pedig majdnem száraz egy nagyobb pocsolyával, itt sok-sok apró béka ül meredten, mintha kőből lennének, és időnként egy ugrik párat és a pocsolyába veti magát, innen lehet tudni, hogy mégse kőszobrok.
A mocsarak mellett egy póniló legelészik, őt meg is lehet simogatni, szabadon van. A másik oldalán egy nagyobb és mélyebb tó van, ahol egy fiatal hattyú és néhány kacsa úszkál, és itt is láttunk békákat.
Arrébb tyúkok és kakasok kapirgálnak a fűben, meg valami óriási tyúkfajta, akinek úszólába van, és az úszóhártyák felett pehelytolla, később kiderült, hogy ő a burmai óriás. Főleg baromfiból és egyéb madárból volt sok és sokféle, egzotikus madarak is, afrikai és ázsiai fácánfélék, gyöngytyúkok, ludak, nagyon sokfélék és színesek. Európai vadmadarak közül dolmányos varjút, csókát és vadludat láttunk. Nyulak voltak még több ketrecben kint is, illetve a nagyobbik tó túlpartján csak második körbejárásra fedeztünk fel néhány kecskét és egy bárányt. Ő itt a fotón azt hiszem, ezüst fácán:
A fenntartókat dicséri, hogy van egy kis kerti játszórész, hintaágy, csúszda, mászóka és homokozó, egy ládányi labda, amiket kosárlabdaszerűen bele lehet dobni egy fára alacsonyan rögzített vödörbe, pont ilyen kétéves magasságban. Regő néha csúszott, néha mászott egyet, egy kislánnyal labdáztak is, aztán megint megnéztünk pár állatot, és így felváltva. A hintán ülve tízóraizott némi kekszet is.
A legjobban az istállóban lévő kisállatok tetszettek neki, illetve a szabadon kószáló kakasokat akarta mindenáron simogatni, de nem hagyták magukat. Amikor kukorékoltak, Regő válaszolt nekik :) Végül, amikor apa bő egy óra múltán telefonált, hogy visszaért a bejárat elé, Regő "Apa, láttam békát" felkiáltással sietett élménybeszámolót tartani :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése