Észak-balatoni pótkirándulás

Talán emlékszik néhány kedves olvasóm, hogy amikor májusban Gannán voltunk, hazafelé jövet hiába autóztuk végig a Balaton-partot, semmit nem tudtunk megnézni a 13 fokos idő és a viharos szél miatt. Azóta vártam az alkalmat, hogy bepótolhassuk. Marci pénteken elment az apjához hétvégére, mi pedig jó néhány nap (Péter részéről hét) munka után úgy döntöttünk, egy nap szabadságot megérdemlünk. Szegény Péter úgyis hiába volt három hetet szabadságon, ha egyszer az egész ráment neki az építkezésre néhány velünk, Ságváron töltött este vagy délután kivételével. Szóval ez a kirándulás már járt nekünk.

Az örvényesi vízimalomnál kezdtünk, nekem ez már egészen megható hely: voltam itt gyerekkoromban, aztán Marci körülbelül kétéves korában, és most Regővel is. A malmot bemutató legutóbbi három bácsival minddel találkoztam, az első még igazi molnár volt, és dolgozott is a malomban. A malom ma is működőképes, de már iparszerűen nem üzemel, a látogatók kedvéért beindítják, kívül-belül lehet látni működés közben. Kicsit várnunk kellett, mert épp benn volt egy csoport, addig Regő fel-le sétált a malomkerék mellett a patakig meg vissza apával, és ahol a patak egy részét elvezették a malomtól, pancsolt is kicsit a vízben.

Ez pedig már a malom belsejében készült:

A bejárattal szemben, a volt istálló épületében most kovácsműhely van berendezve. Péternek még szóltam, hogy vigyázzon a fejére, nagyon alacsony az ajtónyílás... én meg akkorát koppantam rajta, hogy csak na. Ellenőriztem, hogy megvannak-e a fogaim, de szerencsére megvolt mind :D 

Mivel már majdnem dél volt, és Regő álmoskásnak is tűnt, az utca végén lévő étteremben megebédeltünk, hogy utána aludjon az autóban, be is jött a számításunk. Az étteremben nagyon vicces volt, kért füfüt, ami tudjuk, hogy valamilyen sült, rántott dolog, sült krumpli. Mondtuk is neki, hogy szólunk a bácsinak, és fog neki hozni, na onnantól minden pincérnek kiabált, hogy bácsi, kérek füfüt! :D Aztán megkapta, és nagyon ügyesen evett egyedül villával (persze amikor kattant a gép, épp segíteni kellett neki).

Örvényesről nem a parton, hanem a Balaton-felvidék dimbes-dombos kis falvai között mentünk tovább, nem bántuk, hogy hosszabb az út: szép is, kisebb a forgalom, és ami a fő ok, Regő picit hosszabbat tud aludni, mint ha egyenesen megyünk Szigligetre. Így majdnem egy órát aludt, és a vár alatti parkolóban ébredt. Bár egy óra neki nem számít hosszú alvásnak, mégis nagyon eleven volt, rögtön szaladgálni kezdett, és a várba is nagyon ügyesen túrázott felfelé:

Ezen a képen talán nem látszik, de ez egy elég meredek, emelkedő járda fel a várkapuhoz. A szembejövők közül többen meg is jegyezték, hogy milyen ügyesen mászik felfelé ez a kicsi fiú. A vár maga sokkal jobban ki van épülve, mint amire gyerekkoromból emlékeztem, és Regő szerint egy hatalmas mászóka az egész. Mivel maga a várhegy teteje is végig emelkedik, a vár több szinten épült egyre magasabbra, és a legfelsőig jó sok lépcsőt kell megmászni. Volt, amelyiket egyedül vette, volt, ahol jobbnak láttuk, ha apa felveszi.

A várhódítók:

És a kilátás:

Lefelé már végig vitte apa, jó meredek lépcsősorok voltak. Lent, még a vár belsejében ittunk egy-egy pohár háziszörpöt, itt készült rólam az előző bejegyzés pocakos fotója, Regő egy picit játszott, mert szép színes fa játszótér is van odabent, aztán visszasétáltunk a meredek járdán az autóhoz. Innen már csal egy rövid autózásra volt Balatonederics, az Afrika-múzeum. Magát a múzeumot, a trófeákat, bútorokat, könyveket inkább csak a karomból tekintette meg Regő, számára az állatpark érdekesebb volt.

Szia bácsi! - már a kijáratnál, úton az állatok felé:

Dámszarvas:

Regő jön kifelé az afrikai kunyhóból:

Hazafelé először felmentünk az autópályára, és Keszthelytől Siófokig ez jó ötletnek is bizonyult, de Siófoknál jobbnak láttuk letérni - hát igen, több hét után az első napos hétvége volt, és a vasárnap esti, hazafelé tartó csúcsforgalommal jöhettünk volna. Megpróbálkoztunk a 7-es főúttal is, de végül azt az általunk déli elkerülőnek nevezett, somogyi és Fejér megyei kis falvakon átvezető utat választottuk, amit már többször kitapasztaltunk Ságvárról hazafelé jövet. Nem is bántuk meg, valószínűleg még így kerülővel is gyorsabban hazaértünk, mintha a pályán jöttünk volna.

Regő előtt pedig le a kalappal, egy egész napos kirándulás sok autózással, három megállóval és csak egy óra alvással, voltak ugyan nyűgös percei, de összességében szuperül viselte az egészet!