Előszülinapi állatkerti program

Ma is kirándultunk egy nagyot. Mikor is menne egy kismama a két rosszcsont fiával az állatkertbe, ha nem az augusztusi kánikula kellős közepén? Na ugye :) mi pont akkor mentünk, de a fiúkra egy rossz szavam nem lehet, nem is rosszcsontok! :)

Odafelé az autópályán és a városban is erős forgalom volt, jó két, két és fél óra volt az út, így értünk oda körülbelül fél 11-re. Már jó meleg volt :) Gondolkodtam, hogy kell-e a babakocsi, vagy bérelünk kiskocsit az állatkertben, de mivel parkolóhelyet a Városliget túlsó oldalán találtunk, inkább babakocsival mentünk a bejáratig, és akkor már nem béreltünk kiskocsit. (Mosolyogva állapítottam meg, hogy a kiskocsikat egy dán cég gyártja, láttunk is ilyeneket Koppenhágában, ott kerékpáros utánfutónak használták :) )

Naszóval pisilés, ivás, gyerekek bekenése után a Nagy-tó felé indultunk. Ha nem csal az emlékezetem, legutóbb, 2010 májusában, amikor ott jártunk, még nem is volt Nagy-tó, munkagépekre emlékszem a helyén. Hát gyönyörű lett, itt élnek a pelikánok, gémek, kócsagok, vadkacsák.

A gyerekek kicsodálkozták magukat, aztán megnéztük a Vízparti Élet Házát. Innen a Pálmaházba mentünk tovább, engem meglepett, hogy most bent hűvösebb volt, mint kint :) Csak két-három oldalsó kis részt néztünk meg, a továbbiak annyira nem érdekelték a gyerekeket. A kedvenc a lajhár volt, sose láttam még mozgó lajhárt, itt most az egyik egész fürgén mászott, egy másik lógva szundikált, egy harmadik a látogatófolyosó szélén aludt, és még egy teljesen mozdulatlan is volt. Regő meg is simogatta a lógva alvót :) A képet Marci csinálta:

Nagy szám még, és ez sem volt korábban, hogy ezen a részen, a lent szaladgáló agutik felett egy nagy fatörzs van átfektetve, benne egy műanyag cső, amin még egy Marci méretű gyerek is simán átmászik. Másztak is :)

A Pálmaházhoz legközelebb a tevéket találtuk, utánuk a prérikutyákat. Olyan jó volt látni, ahogy Regőt lenyűgözött minden olyan állat, amit nagyban vagy közelről igazán jól meg tudott nézni! Hosszasan állt és csodálkozott mindenen, mondta a nevüket, mutatta őket, integetett nekik, és nehezen lehetett tovább menni vele, csak úgy, ha mondtam neki, hogy keresünk még állatokat. Ezt aztán ő is megtanulta, és sokszor mondta is.
A Pálmaház kijáratánál vízvételi helyet találtunk, ittunk, mosakodtunk a melegben, Regő talán ezt élvezte addig a legjobban :)

Innen a Citruskertbe, majd a Lepkekertbe mentünk, ezeket főleg én szerettem volna. Marci a kígyókat és a tigriseket szerette volna legjobban megnézni, Regő az elefántokat, de ezek persze az állatkert átellenes végén laknak, úgyhogy ami addig szembejött, azt is megnéztük persze. Végül odaértünk a Mérgesházhoz, útközben megnéztük a három kistigrist, a szüleik jól el voltak bújva. A Mérgesház nagyon jó Regő méretű gyerekeknek is, egyrészt megnézte ő is a kígyók nagy részét, másrészt van mindenféle interaktív tábla, ahol gombokat lehet nyomogatni, fényeket kapcsolni, mozgatni dolgokat.
Innen ebédelni indultunk a Kissziklához, persze előtte megnéztük a jegesmedvét és a fókákat az alagútból. Ezt mindkét gyerek nagyon élvezte, és amit még én sem láttam soha: a jegesmedve is úszott, lehetett alulról nézni, egészen lebukott a medence aljára, megfordult, valamit felvett, visszament. Egészen közelről láttuk a hatalmas mancsát. A képen már csak a csodálkozó gyerekeim látszanak, a medve már nem :)

Megebédeltünk, aztán visszafelé indultunk megint ugyanazon az úton, mert Marci játszóterezni akart. Így már összesen háromszor mentünk el a barnamedve mellett, ebből kétszer vagy nem is láttuk, vagy aludt -most harmadszorra viszont ő is fürdött, ilyet se láttunk még, úgyhogy megcsodáltuk.

Útközben sokszor megálltunk, Marci siettetett volna, de mondtam neki, hogy az állatok miatt jöttünk :) Így betértünk a Madagaszkár kifutóba, és utólag azt mondom, hiába Regő nagy kedvence itthon az elefánt, ott ez lett a legnagyobb élmény. A csíkosfarkú makikat egészen testközelből lehet megfigyelni és még simogatni is, ez nagyon tetszett neki, beszélt is a majmoknak :)

Aztán még megálltunk egy nagy, homokos kifutónál, ahol néhány indiai antilop pihent sok indiai lúd társaságában, és Regő itt is leragadt, egy lúd pedig egészen közel jött hozzá.

A játszótér után, a zsiráfok előtt fedeztük fel az állatkert legnagyobb találmányát, a párakaput. Én is boldogan álltam alá, a gyerekeket pedig sokáig ki se lehetett szedni, zuhanyoztak boldogan :) Összességében elmondhatom, hogy egy ilyen kánikulai napon is nagyon emberbarát az állatkert. Sok az árnyék és a pad, sok a vízvételi hely, és a csúcs ez a párakapu volt, ilyet minden közterületen fel kéne állítani.

Ezután jöttek még a zsiráfok, zebrák, kafferbivalyok, az orrszarvú, a flamingók... ja és persze az elefánt, amit végre látott Regő élőben, persze nem nagyon közelről:

Aztán a vízilovak, akiknek most csak a háta közepét láttuk, még a fejük is teljesen a víz alatt volt. Megnéztük volna az emberszabású majmokat is, de nagyon elbújtak, azért valahol messze láttuk az orángutánokat, szerintem a két kicsit is. Viszont itt van egy fotó három majomról:

Végül pedig az állatkerti ajándékbolt :) Marci kapott egy plüss kígyót a már pár éve meglévő Szilveszter kígyója mellé párnak, Regő pedig egy kicsi plüssmajmot, aki hasonlít a csíkosfarkú makikra, de nem pont olyan, viszont ha megnyomják a hasát, sípol, azaz majomhangon visít. Szerencsére egyelőre önállóan nem tudja kezelni :)
Hazafelé sokkal kényelmesebb utunk volt kevesebb forgalommal, gyorsan hazaértünk, és Regő már az Andrássy úton elaludt :) Összességében nagyon jó nap volt, mondtam is a fiúknak, hogy mióta gyerekkel járok az állatkertbe, talán ez sikerült a legjobban. Számomra főleg Regő elragadtatása miatt :).