Tegnap este Regő vajas kiflit kért. Kérdeztem, éhes vagy?
- Igen, vajas kiflit kérek.
Felemelem az etetőszékbe: - Na gyere, te kis vajas kifli!
Megáll a székében: - Nem, nem a vajas kifli vagyok, Regő vagyok! :)
Regő kedvenc könyve újabban a Boribon autózik. Ágitól kapta karácsonyra, és esténként legalább kétszer elolvastatja, aztán az ágyban is nézegeti. Talán mert eddig ez a leghosszabb, leginkább eseménydús Boribon-kötet. Ma reggel ébredéskor is magával hozta. Most úgy zajlik a reggeli ébredés, hogy Regő felkel, átjön hozzánk, mi meg amíg tudjuk, gyorsan küldjük vissza a szobájába, egyrészt próbálkozunk, hátha alhatunk még, másrészt Csongortól próbáljuk távol tartani. Ma amikor Csongorral felkeltem, öltöztettem, pelenkáztam, Regő visszaszökhetett, mert amikor újra aludni vittem Csongort, ott találtam a Boribon autózik könyvet a mózesben :) Regő betette neki :)
5 megjegyzés:
Ejha, odaadta a tesónak a kedvenc könyvet, ez sokat elárul: ))) Éééédes!
De kis jószívű! :)
Nálunk is rendszeresen előfordul, hogy amikor becézem a gyerkőcöket, akkor közlik, hogy ők nem cicamica/cukorfalat/stb, hanem "Nassája vagyok!" vagy "Nagy Boocsi vagyok!". :D
De édesek :) Regő azt még nem mondja, hogy László Regő, illetve tudja, a hogy hívnak kérdésre ha akarja, mondja, hogy Lászlólegő :D de úgy általában csak a keresztnevét használja :)
Nekünk is az autós Boribon a kedvenc, az volt az első kötetünk :) Most már a Boribon beteg is a favoritok között van :)
Én meg azt hittem Regőt találod majd a mózesben Boribont olvasva...:)))
Megjegyzés küldése