Mesebeli kiskirályhoz betévedt egy kisleány
Amint éppen uzsonnázott tulipántos asztalán.
Ugye szép itt? Ugye jó itt? Nézz csak ide meg oda:
Bársony itt a gyepes udvar, drágakő a palota.
A mi cicánk aranyszőrű, ezüsttollú a libánk -
Ugye itt maradsz minálunk örökre, te kisleány?
Köszönöm a meghívást, de el nem fogadhatom.
Szalmatetős kicsi kunyhó az a ház, hol én lakom.
A mi cicánk közönséges, nem ezüstös a libánk
De otthon a két testvérem, édesapám meg anyám
Ha ölelnek, ha csókolnak, fejem rájuk hajthatom
- Szalmatetős kicsi kunyhóm a világért nem hagyom!
Ezt még a dédnagymamám szokta mesélni anyukámnak, aki ráadásul tökéletesen a mesébe illően két fiú után érkezett kislány volt. Aztán anyukám nekünk, három lányoknak... és én a mai napig nem tudom könnyezés nélkül megállni. Legutóbb - a mai előtt - akkor sírtam rajta, amikor nekem is három gyerekem lett :)
7 megjegyzés:
én is megkönnyeztem, pedig nincs is személyes érintettségem. :)
De mert Neked is van három gyereked meg szalmatetős kicsi kunyhód... pláne Dömösön :)
Jaj, de jó! Nagyon szép!
Szép vers:)
Megtudja nekem valaki szerezni a dallamát? Régen hallottam ahogy éneklik és szeretném megtanulni. Köszönöm
Édesanyám szokta énekelni gyermekkoromban. (Most már én is énekelhetem az unokáimnak, vagy játszhatom szájharmonikán)
A dallamát tudom, de - miután nem tanultam zenét - lekottázni nem tudom.
Én anyukám (1924-ben született) még az iskolájában tanulta, és 2012-ben így írta Samunak, a dédunokájának címezve: "Mesebeli kiskirályhoz belépett egy kislány - hogy az éppen ozsonnázott tulipántos udvarán. Ugye szép itt, ugye jó itt? Nézz csak ide - meg oda! Bársony itt a gyepes udvar, drága kő a palota!... A mi libánk nem aranyos, közönséges a cicánk," tovább már nem emlékezett rá. Köszönöm nektek, hogy olvashattam a folytatást. Aranyos mese
Megjegyzés küldése