Finomságok

Mostanában annyi finom ebédet sikerült összehozni, amivel nagyon elégedett voltam, és a végén azt gondoltam, hogy na, ezt fotózni kellett volna meg közzétenni... Elvégre a blogleírásban meg van említve a konyhám is. De mivel ez aktuálisan mindig elmaradt, úgy gondoltam, inkább megemlítek párat így, egy külön bejegyzésben együtt.

Milyen jó, hogy tervezem a menüt, persze Excelben, most jól vissza tudom nézni, hogy mikor mit is ettünk. Tök jó ez a menütervezés, pedig előtte el se tudtam volna képzelni. Biztos voltam benne, hogy én nem fogom egy hétre előre tudni, hogy mikor mit akarunk enni, és ha pont aznap pont ahhoz nem lesz kedvem, amit terveztem és amihez bevásároltam? Persze rugalmasan kezelem, de általában fordítva működik: attól, hogy kitaláltam, gondoltam rá, beírtam a naptárba, tehát látom magam előtt az étel nevét, meg is kívánom, és pl. ma előre örülök annak, hogy milyen jó lesz pénteken rizses húst enni. Na de nézzük, mik voltak a finomak.

 

Spagetti mandulás gombaraguval. Ez valami isteni lett, pedig nem is volt hozzá itthon tejszín, valahogy kimaradt a bevásárlásból, és helyette tejföllel készítettem. Viszont a párolt gomba és a pirított mandula... Máskor is fogok ilyet főzni, csak az a kár, hogy a gyerekek nem eszik a gombát. A recept a Stahl gyors tésztás könyvből, annak is köszönhetem a finomakat, hogy rájöttem, hogy vannak ezek a szakácskönyveim is. Amúgy akármilyen netfüggő vagyok, még mindig jobban szeretek és tudok könyvből, vagy legalábbis papírról főzni. Olvasom a gasztroblogokat és nagyon szeretem, de ha onnan vagy receptgyűjtős oldalakról készítek valamit, azt is kiírom magamnak először papírra. Szóval a szakácskönyv-kiadás nem miattam fog kihalni.

Tejszínes póréhagymás pulykamell. Igaz, hogy csirkemellből készítettem, de így is nagyon finom és nagyon laktató volt. Nem beszélve arról, hogy milyen egyszerű.  Kicsit kiklopfolt csirkedarabokat a kivajazott tepsibe sózva-borsozva, rákarikázni a póréhagymát, nyakon önteni egy kis fehérborral elkevert tejszínnel, és jó sok reszelt sajttal beborítva megsütni. Én leöntögettem alóla sütés közben a képződő levet, mert nem szeretem, ha az ilyen csőben sült kajákban a hús fő, párolódik, hanem inkább ha átsül, kicsit lepirul. Kétszer is ebédeltünk belőle ketten - a gyerekek ezt sem eszik - és egyszer hárman, pedig csak egy kis tepsivel készült.

Kapormártás. Ez tegnap volt rósejbnivel (tepsiben sütve) és virslivel. Utóbbi nekem nem is kell hozzá, gyerekkoromban mi csak krumplival ettük, de mivel a gyerekek a kaprot sem eszik - Marci ennyire nem válogatós ám, mint itt kiderül, csak nem is valami ínyenc - így ők krumplit ettek virslivel. Nagyon könnyű, gyors, egyszerű és ami a fő, nyárízű étel.

Szezámmagos rántott csirke. Nem gyakran szoktam rántott dolgokat sütni, egyrészt mert a panírozás macera, másrészt mert az a fixa ideám, hogy a kevés olajon, vajon natúran sütés vagy pláne a sütőben sütés egészségesebb, úgyhogy ezeket gyakrabban alkalmazom. Viszont most egy hirtelen ötlettől vezérelve egy halom szezámmagot borítottam a zsemlemorzsába - és milyen jó ötlet volt! Jó tudom, másoknak ez alap :)

Toszkán babos tészta. Szintén Stahl, ez a mai ebéd lesz, de én már este frissen megdézsmáltam. Paradicsommártásos, fehér babos, rozmaringos tészta, nagyon finom és megint csak laktató. Én a mártást házi paradicsomszószból készítettem, tehát nem hámozottparadicsom-konzervből, illetve szalonnát nem tettem bele, és így is nagyon ízlik. Mindjárt melegítem is :)

Akit érdekel valamelyik recept, szóljon :)