Három hónapos

Már a legkisebbik kisfiam is három hónapos. Tudom, közhely, de akkor is repül az idő... Három hónap, az már negyed év, és észbe se kapok, már itt lesz a hozzátáplálás, meg a mászás, meg a járás és a többi... 

De most még pici, izgő-mozgó csomag az én babám :) Hogy mennyire pici, az majd holnap kiderül, szerintem nagyon hosszú, de nem olyan súlyos egyéniség, ha lehet hinni a fürdőszobamérleg-tesztnek, akkor talán harminc dekát ha hízott ebben a hónapban. De ha a karomat kérdezzük, az többet mond :)

Kis negyedévesem szebb, mint valaha, és az utóbbi egy-másfél hétben nagy fejlődésen ment keresztül. Sajtkukac lett: rúgkapál, rugdalózik, hanyatt fekve ezzel teljesen elforgatja magát. Oldalra fordul, meztelenül és kemény felületen már majdnem hasra is. Hasról hátra már sikerült párszor, azt nem gondoltam szándékosnak vagy olyan "igazinak", inkább csak a feje billentette el, nade az eredmény a lényeg :) A kezével is egyre ügyesebben bánik: kezdi felismerni, hogy mi az és mire jó. Egyre többször veszi a szájába, nézegeti, megfogja egyik kezével a másikat, textilpelust gyűröget, és tanul fogni meg nyúlni is.

Az éjszaka átalvását abbahagyta, gondolta, elég volt nekünk az élvezetből :) Rögtön keményen kezdte, kétóránként kelt párszor, aztán ebből már lejjebb adott, van egy-két ébredéses éjszaka, de van kétórás is. A legutóbb például ébredt 11-kor, egykor, öt előtt, és hatkor kelt. Nem bánom, kicsit aggódtam az éjszakai szoptatások elmaradása miatt. Most vannak megint :)

Ő az első gyerekem, aki egy mellből eszik. Illetve hajnalban elfogadja a kettőt, de amúgy általában hiába kínálom a másodikkal. Érdekes, pont az ellentétéhez vagyok szokva. Csongorral sokadszor tapasztalom, hogy tanul az ember újat még a harmadik gyerekétől is, és ez jó.

Erről jut eszembe, ígértem, hogy megmagyarázom valamelyik képen a cumit a szájában... Ódzkodtam tőle, mert ez egy elvi válság nekem, pityeregtem is rajta egy kicsit a múltkoriban.

Én nagyon cumiellenes lennék, sőt vagyok is, még most is. Csongornak is csak az autózáshoz lett cumija, mert ott ugye nem tudom egyszerűen megszoptatni, ha sír közben, de hátranyúlni se nagyon tudok. De aztán volt olyan helyzet, Anyukáméknál, hogy sírt, de cicit nem akart, mert nem volt éhes, viszont jött a tej, nem tudott csak úgy komfortszopizni. Az ujját nem mindig tudja ott tartani magának, még ha a szájába adom, akkor se - mert bekapni se sikerül mindig önállóan. Hát előkerült a cumi alváshoz... akkor pityeregtem, fel is hívtam Pétert, hogy képzelje el, cumival alszik a fiunk... Azóta az van, hogy preferált az ujjszopás, Csongor és az én részemről is, ő is jobban szereti. De ha nem sikerül elkapnia, ott tartania, nyűgösködik, felmérgesedik rajta, akkor megkapja a cumit. Általában épp csak elalszik vagy megnyugszik rajta, utána az ujjára is könnyebben lecseréli, vagy hamar kiköpi. Remélem, rövid időn belül nyer az ujjacska...

Azért nem szeretem egyébként a cumit, mert azt látom, olvastam, illetve a másik oldalról tapasztaltam a saját gyerekeimen, hogy az ujjszopást nagyrészt elhagyják, amikor mindkét kezüket használni kezdik a játékhoz, a cumi viszont ettől nyugodtan maradhat, hiszen a szájára nincs szükség máshoz. Regő is szopja még az ujját, de csak alvás előtt, vagy ha nagyon fáradt vagy beteg. Nem járkál vagy játszik ujjával a szájában, ahogy sok cumis kisgyerek, amit én úgy nem szeretek nézni. Ha nem adunk cumit, akkor ez a veszély eleve nem áll fenn. Most már csak abban bízom, hogy Csongornál ez ennyiben marad, ébren, mintegy szórakozásképpen nem fogja használni. És ez is egy olyan dolog, amire a kisbabám tanított... 

Nagyon kommunikatív is lett a mozgása és a keze fejlődésével egy időben. Visszagagyog, mosolyog, ezer arca van, láthatóan kifejezi, hogy örül nekünk. Ez már olyan jó időszak ebből a szempontból, azzal összehasonlítva, amikor a kis újszülöttől még semmi visszajelzést nem kapunk, nem tudjuk, hogy jó neki! Csongort nyugodt, jókedvű, kiegyensúlyozott babának látom. Kacagni még nem hallottuk, de akkora, teliszájas vigyorokat tud produkálni, hogy még! És a legjobban azt szereti, ha fölé hajolunk, beszélgetünk, mosolygunk, énekelünk neki. Szereti a tornát is, mindig nevet, ha pelenkázáskor a csípőjét tornáztatom, vagy kézen fogva húzom kicsit, hogy tartsa a fejét. Fürödni is nagyon szeret, már a készülődés is megnyugtatja, ha estefelé nyűgösködik.

Teljesen rászokott a hintában alvásra, érdekes menet lesz majd a kiságyba szoktatás, de azon a hídon majd akkor megyünk át... amúgy nem is tudom, hogy mindenképp át kell-e szoktatni. Nappali alvásra akkor lenne praktikus, ha majd Regő oviba jár, akkor csukott ajtó mögött nyugodtan alhatna a gyerekszobában. Most viszont azt gondolom, ha elalszik, zavaróbb lenne, ha Regő berontana a gyerekszobába valamit keresve a maga kis csendes módján, mint ha itt eleve a nappali alapzajban alszik el. Márpedig Regőt nem lehet és nem is akarom távol tartani a szobájától napi több órában, hiszen az övé is, sőt, egyelőre inkább az övé.

Szóval, kezdjük a negyedik hónapot. Tavaly ilyenkor még fogalmam se volt, hogy lesz egy Csongor nevű kisfiam :)