Helyzetjelentés

Néha meg kell zabálni a gyerekeimet, csak ezt azonnal aktuálisan kéne megírni, mert később nem jut eszembe :) Például hogy Péter beteg, elég rendesen benne van, most is 39 fokos épp. Regő meghatóan ápolja. Bemegy, melléül az én helyemre, és felolvassa neki a kedvenc Boribon köteteit. Aztán ahányszor eszébe jut arra járni, annyiszor visz neki valami fontos dolgot, amitől könnyebb egy beteg apa élete: pelust - hiszen ha Regő textilpelust gyűrögetve szeret aludni, akkor az apának is csak jó lehet - teherautót, üveggolyót, persze puszit.

Marcinak előkerült a biciklije, apja elvitte megcsináltatni - elferdült váltóval tettük el szezon végén - és ma már kétszer volt vele a játszótéren, egyedül, átállított órával úgy, hogy megbeszéltük, hányra jön haza. Mindkétszer ügyesen hazaért, ami azt jelenti, hogy játék közben is nézegeti az órát, és időben elindul. 

Csongornak szívom az orrát, néha nem kap levegőt szegényem. Valószínűleg azért is volt két-három nagyon keveset alvós éjszakánk, mert már nem volt jól. Tegnap, orrszívás után már jobban aludt, ma meg mint egy újszülött: egy-két órát volt fenn délelőtt és délután, a nap többi részében evett és aludt. 

Befejeztem Péter pulcsijának az elejét, már csak a két ujja, nyaka, összeállítása van vissza, remélem, most jó lesz. Mire nem jó egy betegség. Persze a pulcsi készültével arányosan növekszik a vasalnivalók halmaza - ahhoz nem volt kedvem és energiám. Viszont megtanítottam Marcinak a Magyar népmesék dallamát furulyán. Kivételesen én is tanítottam neki valamit - ez már ritkaság!

Na szóval ezek. Most azon morfondírozom, hogy kéne főzni egy tejbegrízt vacsorára.